Trump atombombával indította el a kereskedelmi háborút – makronom.eu
2025. február 9., vasárnap

Trump atombombával indította el a kereskedelmi háborút

Első körben Mexikónak és Kanadának ment Washingtonból a 25 százalékos vámról szóló levél, majd Kína következett 10 százalékkal. Az első kettő megtorló vámokkal felel, így beleáll a kereskedelmi háborúba – utóbbi azonban feltűnően óvatos, és csak a „szokásos” feljelentést tette meg a Kereskedelmi Világszövetségnél. Azt sem gondolta komolyan.

Donald Trump, aki önmagát William McKinley, az Egyesült Államok 25. elnöke után előszeretettel illeti a „Vámember” névvel, valóban megtette azt, amit eddig mindenki blöffnek fogott fel. Az Egyesült Államok két szövetségesére, amelyekkel eddig ráadásul szabadkereskedelmi kapcsolatban állt, 25 százalékos vámot vetett ki, megkezdve ezzel azt az előre megígért új gazdaságpolitikát, ami mellett első ciklusában végzett vámtevékenysége valószínűleg el fog törpülni. A harmadik megcélzott ország Kína volt – meglepőnek tűnő logikával azonban Peking csak 10 százalékos tarifákat kapott a nyakába.

Az elnök indoklása szerint Mexikó és Kanada minden figyelmeztetést elengedett a füle mellett, és nem tudta megoldani a határaikon átáramló kábítószer- és migránsáradatot – amennyiben sikerül kezelniük a helyzetet, majd ő is elgondolkodik a vámok csökkentésén, addig azonban marad a büntetőtarifa. A magyarázat első hallásra hihető, de Trump vámokról alkotott nézetei annyira szembemennek a mainstream közgazdász-gondolkodással („a vám mindig az azt kivető országra káros, mert áremelkedést és inflációt okoz”), hogy elfogadhatunk más magyarázatot is. Míg az extra magas tarifákat általában gazdaság- és piacvédő jelleggel alkalmazzák, az amerikai elnök elsősorban az állami bevételeket növelné vele, vagyis olyan eszközként használja azokat, amelyhez elődei nem nagyon nyúltak.

Az együttműködés diszharmóniája

Mexikó 2023-ban éppen Kínát előzte meg, és lett az Egyesült Államokba irányuló exportcikkek legnagyobb szállítója – ez pont annak a vámhengernek volt a hatása, amit Trump még első elnöki ciklusa alatt indított el Peking ellen. A déli szomszéd egyébként is kiváltságos helyzetben volt: Kanadával együtt annak a néhány országnak volt az egyike, amely a szabadkereskedelmi egyezmény miatt vámmentesen szállíthatott az Egyesült Államokba. Tavaly ezt 467 milliárd dollár értékben tette, utána Kína következett 401, majd Kanada 377 milliárd dollárnyi exporttal. Arról a három országról van tehát szó, amelyik az USA tavalyi, mintegy 3 ezermilliárd dolláros importjának a 42 százalékát biztosította.

Ami az amerikai exportot illeti: az Egyesült Államok tavaly Kanadába szállította a legtöbb árut, 322 milliárd dollárért, ezután jött Mexikó 309 és Kína 131 milliárd dollár értékben. A globális amerikai eladások 40 százalékáért e három ország felelt, ugyanakkor jól látható, hogy Trump idegeskedése a kereskedelmi hiány miatt valós adatokon alapul – különösen Kína esetében.

America First

Annak ellenére, hogy a kanadai energiaimport esetében az elnök 10 százalékra mérsékelte a vámot (túl sok amerikai használ ottani energiaterméket, beleértve az olajat, az elektromos áramot és a földgázt), annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy ismét a nemzetbiztonsági és a gazdaságbiztonsági (értelmezésében ez egy és ugyanaz) kártyát húzta elő. Nemzetgazdasági vészhelyzetet hirdetett, így tudta ugyanis kikerülni a kongresszusi jóváhagyást. Az IEEPA néven ismert törvényt még Jimmy Carter írta alá 1977-ben, hogy azt komoly

külső fenyegetés vagy egy esetleges támadás esetén az elnök azonnal és széleskörűen tudja alkalmazni.

Trump első ciklusában már előszeretettel használta is: elnöki jogainál fogva mintegy 3700 alkalommal alkalmazta szankciók kivetésére, majd erre hivatkozott 2019-ben is, amikor elkezdte a Mexikó és Kína elleni vámok kidolgozását is. „Meg kell védenünk az amerikaiakat, és elnökként kötelességem mindenki biztonságát garantálni” – mondta Trump, aki egy hatalmas csavarral még a „de minimis” küldeményekre, vagyis a 800 dollár alatti, addig adómentesen érkező csomagokra is kivetette a vámot: ez utóbbi a kisvállalatoknak okoz majd gondot, nem beszélve amerikaiak tízmillióiról, akik szívesen rendeltek az olyan kínai platformokról, mint a Shein vagy a Temu.

Bár Trump tisztában van vele, hogy ekkora vámok kivetése áremelkedést eredményezhet az amerikai üzletekben, tagadja, hogy azoknak inflációs hatásai is lesznek. Szerinte a várható drágulás átmeneti lesz, amit az amerikaiak meg fognak érteni – hosszú távú hatásaiban azonban a tarifák rengeteg pénzt, és ami még fontosabb, erős gazdaságot fognak eredményezni. Lelkesedését nem osztotta sem a még éppen regnáló kanadai kormányfő, sem a mexikói elnök, akik azonnal közölték: készen állnak a háborúra. Egy ilyen százalékos nagyságú adok-kapok minden országban gazdaságromboló hatást fejtene ki, Trump azonban felkészült a válaszlépésre, és rendeletéhez egy záradékot illesztett, amely feljogosítja arra, hogy tovább növelje a kivetett vámok nagyságát, amennyiben valamelyik ország megtorlást alkalmazna.


Az első lövések

Claudia Sheinbaum mexikói elnök dacos stílusban üzent Trumpnak, bejelentve, hogy élesíti országa B tervét, amely vámokkal kapcsolatos és egyéb intézkedéseket tartalmaz az Egyesült Államok ellen. (Az egyelőre nem világos, pontosan milyen termékekre vetne ki bosszúvámot, illetve mik csúsznak az egyéb büntetési kategóriába.) Az elnök egyben határozottan visszautasította amerikai kollégájának azon vádját, amely szerint a mexikói kormány biztonságos menedéket és támogatást nyújtana a drogkartelleknek, kvázi gazdasági szövetségre lépve velük. Mint mondta, az Egyesült Államoknak a saját portáján kellene rendet tennie ahelyett, hogy Mexikóra mutogat. „A kábítószer-használat és -terjesztés az ön országában van. Olyan közegészségügyi probléma ez, amellyel az Egyesült Államok nem foglalkozott. Nem a vámok kivetése oldja meg a problémákat, hanem a párbeszéd” – üzente Trumpnak.

A január első hetében megbukott, de hivatalát még több hétig ellátó Justin Trudeau már keményebben és konkrétabban fogalmazott, amikor szintén 25 százalékos megtorló vámokat jelentett be. Kanada az utolsó pillanatig igyekezett tárgyalni a Trump-kormányzat illetékeseivel, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. A kormányfő 105 milliárd amerikai dollár értékű árura jelentett be büntetőtarifát – lépcsőzetesen, hogy a kanadai vállalatok és ellátási láncok alternatív megoldásokat tudjanak keresni. Az érintett termékek közé tartoznak az Egyesült Államokból érkező alkoholos italok, ruházati cikkek, háztartási gépek, bútorok és az olyan alapanyagok is, mint például a fűrészáru.

De nem csak Mexikóban és Kanadában hallatszódnak a tiltakozó hangok. Az amerikai vállalatok meglehetősen lehangoltan fogadták az elnöki bejelentést. Az USA kereskedelmi kamarája a várható áremelkedésekre figyelmeztetett. Mint közleményében fogalmazott: Trumpnak igaza van a határvédelemmel kapcsolatban, az elnök lépése azonban nem fogja megoldani a problémákat, ellenben megdrágítja az amerikai családok életét és felborítja az ellátási láncokat. Hasonló aggályokat fogalmazott meg a Big Oil vállalatait tömörítő American Petroleum Institute, amikor közölte, hogy teljes egészében szeretné magát távol tartani a vámháborútól, miután a Kanadából importált olajra és földgázra kivetett vámok jelentősen meg fogják emelni az energiaárakat.

A kínai csendes lépés

Trump eredetileg 60 százalékos vámokkal fenyegette Kínát, meglepetésre azonban végül 10 százalékost jelentett be. Míg Kanada és Mexikó azonnal válaszcsapásokkal reagált, Hszi Csin-ping elszámolt százig, magára erőltette legendás stratégiai nyugalmát – és tulajdonképpen nem csinált semmit. A kereskedelmi tárca kiadott egy közleményt, amely a szokásos elítélő formulákat tartalmazza a vámokkal kapcsolatban, de egy szóval sem említette bosszútarifák alkalmazását. Helyette a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) fordul, bepanaszolva az Egyesült Államokat, amiért egyoldalú lépésével megsérti az alapelveket.

Az ügy jogi útra terelésének nincs sok értelme. A WTO szabályalapú, hetvenéves rendszere nem alkalmazkodott a jelenlegi geopolitikai változásokhoz, így a globalizációra és a liberális kereskedelemre épülő alapjai ma már erősen omladoznak. Az extravámok tilalmának elve ott lebegett ugyan a globális kereskedelem felett, az államok azonban (és különösen igaz ez a legnagyobbakra, elsősorban az Egyesült Államokra és Kínára) egyre kevesebb figyelmet szentelnek a szabályoknak. Washington Biden alatt is Trump receptjét követte: miután a WTO-nak nincs beleszólása a nemzetbiztonsági indoklással meghozott kereskedelmi döntésekbe, az elnökök nem véletlenül alkalmazták/alkalmazzák bőszen az 1977-es törvényt. Kína panasza tehát fejest ugrik egy bürokratikus szakadékba, amelynek nem sok eredménye lesz. A WTO-nak nincs már hatalma a szervezetet létrehozó Egyesült Államok felett, különös tekintettel arra, hogy éppen Washington tette működésképtelenné az elmúlt évek folyamán, többek között a fellebbezési testületi tagok kinevezésének blokkolásával.

Hogy Kína éppen a Kereskedelmi Világszervezethez fordult válaszul a Trump-vámokra, az inkább tekinthető udvarias gesztusnak, semmint komolyan vehető válasznak.

Kína helyzete jóval bonyolultabb, mint Trump első ciklusa idején. Akkor az amerikai elnök első számú célpontja éppen Peking volt – most a saját szövetségeseit jobban megszorongatja, mint ázsiai riválisát. Ez egyfelől időt ad Kínának, hogy még jobban diverzifikálja kereskedelmi kapcsolatait, másfelől arra is lehetőséget teremt, hogy kiterjessze tárgyalásait az Egyesült Államokkal. (Trump nem zárkózik el ez elől, és alig várja, hogy személyesen találkozzon Hszivel.) Bár a most bejelentett tarifák komolyan veszélyeztetik az USA-ba irányuló kínai export bő 30 százalékát, az igazság az, hogy

mind a piaci szereplők, mind a kínai vezetés ennél sokkal nagyobb extravámra számítottak.

A visszafogott reakció tehát érthető: Pekingnek egyelőre esze ágában sincs úgy reagálni, ahogyan azt Mexikó és Kanada tette. Csendes lépésével nyitva hagyta a lehetőséget egy olyan megállapodásra az Egyesült Államokkal, amely mindkét fél számára elfogadható lehet. Míg az USA két szomszédja belement Trump zéró összegű játszmájába, Hszi Csin-ping tisztában van vele, milyen pusztító következményei lehetnek, ha azonnal tüzelni kezd Trumpra. Arra később is ráér, akkor például, ha kiderül, hogy az amerikai elnök lépcsőzetesen akarja a vámokat bevezetni Kína ellen.

Egyelőre azonban Peking a legnyugodtabb. A jelek szerint Trump elsősorban a szövetségeseit riogatja a kereskedelmi háború megindításával, nem pedig az ellenségeit. Felkészül az Európai Unió.

***

Kapcsolódó:


Fotó: Goodfon

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat