Miért nem pukkan ki a kínai lufi?
2025. február 9., vasárnap

Miért nem pukkan ki a kínai lufi? 

Az elmúlt évtizedek során számos szakértő és befektető jósolta meg a kínai „csoda” hirtelen végét, és a szkeptikusok még most is temetik a világ második legnagyobb gazdaságát. A tapasztalat azonban ismét azt mutatja, hogy a lassulás ellenére Kína gazdasága még mindig nem omlott össze, csak épp strukturális átalakuláson megy keresztül.

A „közelgő összeomlás” tézise 

Sokan emlékeznek Gordon Chang 2001-es The Coming Collapse of China című könyvére, amelyben az amerikai ügyvéd arról értekezett, hogy a kínai gazdaság küszöbönálló összeomlása elkerülhetetlen. Az állami tulajdonú, elavult iparvállalatok, az autoriter politikai rendszer és a globális verseny szerinte mind Kína vesztét okozzák. Főként 2001-ben, Kína WTO-csatlakozása után Chang úgy vélte, az ország képtelen lesz megbirkózni a világpiaci nyomással, és előrevetítette, hogy egy dühös munkanélküli tömeget már senki sem lesz képes meggyőzni a szabadkereskedelem és a komparatív előnyök elméleti hasznáról. 

A valóság ezzel szemben merőben másképp alakult: Kína 2001 óta az 1,3 ezermilliárd dolláros GDP-ről mára mintegy 18,3 ezermilliárdra nőtte ki magát, az exportteljesítménye világszinten is meghatározóvá vált, miközben a geopolitikai befolyása jelentősen megerősödött. A „dühös tömeg” pedig inkább Washingtonban követelt magyarázatot az amerikai munkahelyek külföldre áramlásáról, nem pedig Pekingben. 

Thomas Orlik, a Bloomberg Economics vezető közgazdásza 2020-ban jelentette meg China: The Bubble That Never Pops (A kínai lufi, amely sosem pukkan ki) című könyvét. Abban az évben már egyre többen hangoztatták, hogy a kínai gazdasági csoda megtorpant, mivel 

  • a növekedési ütem érezhetően lassult, 
  • a kínai ingatlanpiac túlfűtöttsége egyre nyilvánvalóbb lett, 
  • a kormányzati szabályozások szigorodtak, különösen a technológiai és a pénzügyi szektorban, 
  • az Egyesült Államok exportkontrollal próbálta korlátozni Kína hozzáférését a kulcsfontosságú technológiákhoz. 

A járványügyi lezárások szintén sokkolták a gazdaságot, a befektetők egy része pedig igen nagy összegeket vesztett Kínában a bizonytalanság miatt. Nem csoda tehát, ha felmerült a kérdés: vajon végleg megbukott Orlik jóslata is, miszerint a kínai lufi „sosem pukkan ki?” 

Az összeomlás definíciója 

Orlik szerint az összeomlásra vonatkozó várakozások félreértelmeznek egy kulcsfontosságú fogalmat: a „lufi kipukkanását” egy hirtelen, kontrollálatlan, drámai gazdasági sokk jellemzi. A 2008-as amerikai subprime (másodrendű) jelzálogválság, az 1997-es ázsiai krízis vagy éppen Japán 1992-es ingatlanlufi-robbanása során valóban egyik pillanatról a másikra száguldottak le a piacok, és csökkent drasztikusan a GDP. 

Kínában ezzel szemben – érvel Orlik – a folyamatok lassú, fokozatos leeresztést mutatnak, nem egy hirtelen pukkanást.  

A politikai vezetés ugyanis idejében lépett fel a túlzott ingatlanberuházások és a túlzott hitelbővülés ellen, így elkerülték a szabadesést. A növekedés érezhetően lassul ugyan, de recesszióról vagy teljes kontrollvesztésről nem beszélhetünk. 

Ingatlanpiac: irányított leeresztés egy óriási szektorból 

A kínai ingatlanpiac évtizedeken át a gazdasági növekedés egyik motorja volt, amely a teljes GDP akár 20-30 százalékát is kitehette. Ez a szektor hosszú ideig biztos befektetésnek látszott: a magánszemélyek és a fejlesztők is hatalmas hiteleket vettek fel, így a kínai városokban egymás után épültek a sokszor üresen kongó, úgynevezett „szellemvárosok”. Ugyanakkor a 2020-as évek elejére egyre többen kongatták a vészharangot, mondván a folyamatos építkezések már nem fenntarthatók. 

Összeomlás helyett azonban lassú korrekció történt: számos nagy fejlesztő jutott csődbe vagy ment keresztül állami átszervezésen, és a lakosság is megtapasztalta, hogy az ingatlanárak nem csak emelkedni tudnak. A változás fájdalmas, de fontos eleme a kínai kormányzat stratégiájának:  

inkább időben elkezdték „leereszteni” a lufit, mint hogy később egy sokkal súlyosabb válságot kelljen kezelniük. 

Az Egyesült Államok 2008-as példája jól mutatta, mi történik, ha a döntéshozók késlekednek. Ott a subprime piac összeomlása a globális pénzügyi rendszerben is dominóeffektust váltott ki. Kínában ezzel szemben a hatóságok felkészültebbek voltak: 

  • a bankok tőkeellátottsága jobb, így nagyobb veszteségeket is képesek elnyelni, 
  • a jegybank és az állami szervek idejében szigorítottak a hitelkihelyezésen, 
  • célzott fiskális és monetáris eszközöket is bevetnek (például banki hitelek átstrukturálása, egyes fejlesztők állami segítséggel történő átvilágítása). 

Újraosztják a forrásokat 

Mindezek egyik fontos következménye, hogy a felszabaduló erőforrások – tőke és munkaerő – új, termelékenyebb területek felé áramolhatnak. A jól fizető, de valójában sok esetben a termelékenységet kevéssé növelő ingatlanszektor rovására a kormány a valódi innovációra, a fejlett technológiára és a kulcságazatokra kíván fókuszálni (például az elektromosautó-gyártásra, az MI-fejlesztésekre és a megújulóenergia-iparra). 

A „short-term pain for long-term gain”, vagyis a rövid távú fájdalom a hosszú távú nyereségért elve már évek óta napirenden van a kínai gazdaságpolitikában.  

A „Fa Kígyó éve”, mint az idei, ráadásul hagyományosan a megújulás és az alkalmazkodás időszaka a kínai kultúrában. Nem véletlen, hogy sok elemző bízik abban: a mostani nehézségeket egy új, fenntarthatóbb fejlődési szakasz követheti. 

Az új stratégia: a techóriások kordában tartása és a banki reform 

A 2020 után kibontakozó folyamatok egyik leglátványosabb eleme a kínai technológiai óriások elleni fellépés volt. Az Alibaba, a Tencent vagy éppen a Didi szabályozói és politikai nyomás alá kerültek, amelynek hatására többjük részvényei drámaian estek a nemzetközi tőzsdéken. Peking egyértelmű szándéka, hogy a gyorsan hatalmasra nőtt, kvázi-monopolhelyzetű platformokat kordában tartsa, mielőtt azok még komolyabb piaci torzulásokat okoznának. 

  • Az Alibaba pénzügyi leánycége, az Ant Group óriási méretűre tervezett tőzsdei bevezetését az utolsó pillanatban fújták le. 
  • További szigorú adatvédelmi és piaci versenyt érintő szabályokat léptettek életbe, megakasztva ezzel a nagy techcégek korábbi féktelen terjeszkedését. 

A nyugati befektetői narratíva szerint ez a lépés visszavetheti a kínai gazdaságot, hiszen csökkenti a magánszektor beruházási kedvét, ám Kína szemszögéből a helyzet árnyaltabb. A szabályozók valójában meg akarják előzni, hogy a túlzott vállalati erőfölény rontsa a piaci versenyt, valamint a fogyasztók és a kisebb szereplők helyzetét. Bár a befektetők ebben a folyamatban jelentős veszteségeket szenvedhetnek el – erre utal a Nasdaq Golden Dragon Index 70 százalékos esése a csúcsértékhez képest –, hosszabb távon megnyílhat a tér a verseny és az innováció előtt. 

Banki reform és bérplafonok 

Talán még nagyobb meglepetést keltettek a bankrendszerben bevezetett korlátozások. A felső vezetők javadalmazását évi 400 ezer dollárban maximalizálták, bónuszokat vontak vissza, és a korrupció ellen küzdő központi fegyelmi bizottság több banki vezetőt is célkeresztbe vett. 

Az Egyesült Államokhoz szokott szemmel nézve ez kifejezetten kockázatosnak tűnik, hiszen a pénzügyi innováció, a kockázatkezelés és a globális banki szerepvállalás mögött gyakran az ágazat legtehetségesebb szakemberei állnak. Kínában azonban – érvel Orlik – a helyzet más. A gazdaság fejlettsége még mindig csak az amerikai GDP/fő harmada körül mozog (nagyjából 12 ezer dollár/fő), így az ország nagyobbrészt „felzárkózási” fázisban van – bár az egyes meglévő alapkutatásokat továbbfejlesztve számos élvonalbeli technológia előállításában világelső. 

A kormányzat szerint Kína számára jelenleg a prioritás az, hogy a bankok a reálgazdaságot és a stratégiai iparágakat finanszírozzák ahelyett, hogy spekulatív termékekkel és derivatív ügyletekkel foglalkoznának.  

A magas szintű pénzügyi képességekkel megáldott szakembereket inkább a nagy növekedési potenciállal rendelkező területekre – például a mesterséges intelligencia fejlesztéseibe vagy az elektromos autók kutatás-fejlesztésébe – szeretnék átcsábítani. 

Az új célt megerősítve az ingatlanfejlesztés egykor óriási volumenű hitelforrásait szintén ezen iparágak felé terelik át. 

A „szilícium” győzelme a „cement” felett? 

Az ingatlanpiac lassulása és a szigorodó szabályozás rövid távon valóban fájdalmas lehet a gazdaság szereplőinek. A növekedés megrekedt, és a járvány miatti lezárások éveit követően sem tért vissza a korábbi lendület. Mindazonáltal a kormány lépéseinek már látható eredményei is vannak. 

  • A 2020-as évek elején az ingatlanszektor még a GDP 24 százalékát tette ki, a high-tech iparágak pedig csak 11 százalékot. 
  • Tavaly az ingatlanok részaránya 19 százalékára csökkent, míg a high-tech már 15 százalékra nőtt. 
  • A prognózisok szerint 2026-ra Kína gazdaságában a csúcstechnológiai iparágak megelőzhetik az ingatlanfejlesztést. 

Ez a szerkezeti átalakulás hosszabb távon – a kormányzati tervek szerint – egy fenntarthatóbb növekedést alapoz meg.  

A DeepSeek nevű MI-startup sikere és a kínai elektromosjármű-gyártók (pl. BYD) előretörése pedig azt mutatja, hogy a kormány gazdaságfejlesztési stratégiája nem teljesen légből kapott. 

Az „átállás” költségeit a gazdaság most nyögni fogja, különösen, ha az amerikai–kínai viszony nem javul. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a befektetők számára izgalmas lehetőségek nyílhatnak az alacsony árazású (többnyire 30-40 százalékkal diszkontált) kínai részvényekben – főleg azokban a cégekben, amelyek hosszú távon profitálhatnak a kormányzati támogatásból vagy a globális trendekből (például zöldenergia, elektromobilitás, innovatív gyógyszerfejlesztés). 

Kitekintés: Trump, vámok és a globális piacok hatása 

Bár Donald Trump valóban meglépte a kínai importra kivetett vámemelések első lépését, ám hogy ezt mennyire betonozza be az új elnök, még mindig kérdés. Ugyanakkor sok elemző szerint Trump hosszú távon ennél rugalmasabb politikát fog képviselni, mert 

  • a túlzottan magas vámok jelentős károkat okozhatnak az amerikai fogyasztóknak is, akiket Trump nem akar maga ellen hangolni, 
  • az amerikai vállalatok sem szeretnék, hogy Kína túlzottan meggyengüljön, hiszen akkor a globális kereslet csökkenne, ami világszerte elmélyítené a recessziót. 

A Barron’s elemzői szerint a 15–35 százalékos vámemelést még „kibírná” a kínai gazdaság, de a 60 százalékos kulcs valószínűleg legalább egy százalékponttal csökkentené a GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzéseket, attól függően, hogy mire terjedne ki.  

Az is kulcskérdés, hogy a pekingi kormányzat mekkora mértékben hajlandó és képes fiskális, illetve monetáris stimulussal élénkíteni a gazdaságot. Sok elemző 9 százalékot is elérő gazdaságösztönző csomagot emleget, amely jelentős infrastrukturális beruházásokkal és adókedvezményekkel igyekszik ellensúlyozni a lassuló világpiacot és a gyengülő ingatlanszektort. 

A mostani fellendülés a remények szerint a márciusi Népi Gyűlésen véglegesített csomaggal erősödhet fel igazán. Ha azonban Trump a vámemelést radikális mértékben meglépi, a kormányzat valószínűleg egy újabb stimuluskört is elindít. 

Rövid távú fellendülés vagy hosszú távú bizonytalanság? 

A kínai részvénypiac az elmúlt időszakban már mutatott némi élénkülést. A Kínával foglalkozó befektetők egy része úgy gondolja, hogy a megfizethető árfolyamok és az esetleges kormányzati ösztönzők elegendők ahhoz, hogy rövid távon emelkedjenek a kínai részvényárak – hasonlóan ahhoz, ahogy 2018 és 2021 között a kereskedelmi háború első szakasza után is láttunk átmeneti felívelést. 

A hosszabb távú kép azonban továbbra is kétséges. A strukturális kihívások (nagy államadósság, gyorsan öregedő társadalom, erős függés egyes külső technológiáktól) nem oldhatók meg néhány kormányrendelettel. A bizalom helyreállítása sem lesz azonnali, főképp azután, hogy a befektetőket érzékenyen érintették a technológiai és pénzügyi szektorokban bevezetett korlátozások, valamint az, hogy az ingatlanpiacra épülő modell már nem tartja fenn a régi ütemet. 

A lufi tovább ereszt, de nem pukkan szét 

Ha megvizsgáljuk Kína jelenlegi gazdasági helyzetét, nincs meg az a hirtelen összeomlás, amit klasszikus lufipukkanásként jellemezhetnénk. Ehelyett – mint említettük – a növekedés üteme fokozatosan mérséklődik, miközben a kormány célzott, aktív gazdaságpolitikai eszközökkel igyekszik elkerülni a válságot. Az ingatlanpiac nagy repedéseket mutat, de a „katasztrófa” egyelőre elmaradt, helyette a lassú korrekció dominál. 

Az elemzések szerint a politikai vezetés határozottan mozdul el a magas hozzáadott értékű innovatív iparágak irányába, amelyet a BYD, a CATL, valamint legutóbb berobbant DeepSeek példája is jól mutat. 

A történet persze nem csak Kínáról szól. A Trump-kormányzat által kilátásba helyezett vámemelések, a geopolitikai feszültségek – például a korábbi orosz–ukrán háború globális gazdasági hatásai – mind befolyásolják Kína növekedési pályáját. Ha az Egyesült Államokban végül kevésbé lesz szigorú a vámemelés, Peking fellélegezhet. Amennyiben azonban a 60 százalékos tarifák válnak az új normává, az már súlyosan érintheti az exportorientált ágazatokat és a GDP-növekedési kilátásokat. 

Remény vagy pesszimizmus? 

Ami biztos: a Kínáról szóló vészjóslatokat már többször sikerült megcáfolni. Az ország gazdasági átmenete nehéz és kockázatos, de a „közelgő összeomlás” forgatókönyve mind ez idáig nem következett be.  

A gazdaság, habár lassuló ütemben, de továbbra is növekszik, és fokozatosan átrendezi az erőforrásait egy hosszabb távon fenntarthatóbb pálya felé. 

Tom Orlik, aki még 2020-ban állt elő a „soha ki nem pukkanó lufi” metaforájával, hangsúlyozza, hogy bár a növekedés már korántsem olyan erős, mint korábban, Kína gazdasága nem omlik össze, inkább „evolúciós lépéseket” tesz. A pandémiás évek és az ingatlanpiac mérséklődése jelentős kárt okozott, ám összességében a „fejlettebb” gazdaságszerkezet megalapozása zajlik. 

A kínai gazdaság a jelek szerint a következő években is velünk marad mint a világ második legnagyobb szereplője. Lehet, hogy nem éri el olyan gyorsan az Egyesült Államok méretét, ahogy néhány éve még várni lehetett, sőt meglehet, hogy tartósan második marad.  

Az biztos, hogy a Kína-ellenes jóslatokkal a múltban számos befektető ütötte meg a bokáját, és a mostani idők sem egyszerűek. Kína gazdasága láthatóan nem összeomlik, hanem átalakul. És amíg ez a folyamat kontrollált mederben zajlik, addig a legendás „soha ki nem pukkanó” lufi bár tovább ereszt, nem pukkan szét. 

(Források: Bloomberg; Barrons; CityAM)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: DALL-E

Posztok hasonló témában

Heti hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Minden héten megkaphatja válogatott tartalmainkat, hogy naprakész információi legyenek a világ történéseivel kapcsolatban.


Kérjük adja meg a teljes nevét.

Email címét nem osztjuk meg.

Kérdezz bátran!
Chat