Donald Trump elnök február 3-án 90 napos határidőt szabott a Pénzügyminisztériumnak és a Kereskedelmi Minisztériumnak, hogy felvázolják a lehetséges amerikai szuverén vagyonalap (sovereign wealth fund, SWF) létrehozásának részleteit. Az elnöki rendelet előírja, hogy a jelentésben szerepeljenek a finanszírozási források, a befektetési stratégia, a vagyonkezelés szerkezete, a kormányzási modell és a szükséges jogi lépések – beleértve azt is, szükséges-e új törvény a létrehozásához. 

Az elnök hangsúlyozta, hogy a szuverén vagyonalap hozzájárulhatna a fiskális fenntarthatósághoz, hosszú távon pedig csökkenthetné az adókat, valamint erősítené az amerikai gazdasági és stratégiai pozíciót világszerte.  

Példaként említette Szaúd-Arábia közel 900 milliárd dolláros állami alapját, utalva arra, hogy az USA ennél is nagyobbra tehetne szert „rövid időn belül”. Ráadásul felmerült, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok is szerepelhet a potenciális befektetések között, ha az appot nemzetbiztonsági aggodalmakra hivatkozva eladásra kényszerítik. 

Bár egyelőre csak az előkészületek zajlanak, érdemes utánajárni annak, hogy mégis hogyan tudná kivitelezni a világ legnagyobb gazdasága ennek a – létrejötte esetén feltételezhetően rekordméretű – vagyonalapnak a létrehozását, működtetését, és mindez hogyan segítené az amerikai gazdaságot. 

Nincs új a nap alatt 

A szuverén vagyonalapok koncepciója nem új: számos országban (főként a nyersanyagban gazdagabbaknál) a szénhidrogénekből vagy más természeti kincsekből származó többletbevételeket központosítják, és hosszú távra befektetik. A világ legnagyobb SWF-e a norvég állami alap, amelynek a vagyona körülbelül 1,8 ezermilliárd dollár. 

Az SWF-ek lényege abban rejlik, hogy amikor egy államnak jelentős, de idővel kimerülő (pl. olaj-) bevételei vannak, érdemes ezeket „félretenni”, hogy a jövő generációi se maradjanak haszon nélkül. A befektetéseket gyakran a kockázatok diverzifikálása céljaiból külföldi tőzsdei, kötvény- vagy alternatív (például ingatlan-, infrastrukturális) piacokba teszik. Ugyanakkor több ország, például néhány közel-keleti olajhatalom jelentős mértékben hazai beruházásokra (infrastruktúra, iparfejlesztés) is fordítja e pénzt. 

Mégis miből? 

Az Egyesült Államok helyzete annyiban speciális, hogy tavaly a szövetségi költségvetés hiánya meghaladta az elképesztő 1,8 ezermilliárd dollárt (a GDP 6,6 százalékát), és a Kongresszusi Költségvetési Iroda (CBO) szerint ez a deficit a következő években sem fog eltűnni.  

A szuverén vagyonalapok általában költségvetési többletből vagy természeti erőforrások eladásából „táplálkoznak” – az USA esetében viszont a büdzsé évtizedek óta deficites. 

Trump eddig homályosan fogalmazott az amerikai szuverén vagyonalap méretével vagy a finanszírozásának módjával kapcsolatban. A kormányzati tisztviselők mind ez idáig szintén nem mondták el, hogy az alap hogyan működne, de Trump korábban úgy fogalmazott, hogy „vámokból és más intelligens dolgokból” lehetne finanszírozni. Az új elnöki rendelet azonban utasítja a kereskedelmi és a pénzügyminisztériumot, hogy a tervbe foglalják bele a finanszírozási mechanizmusokra, a befektetési stratégiákra, az alap szerkezetére és az irányítási modellre vonatkozó ajánlásokat. 

Scott Bessent pénzügyminiszter újságíróknak elmondta, hogy az alapot a következő 12 hónapon belül létrehozzák, de azt ő sem részletezte, hogy honnan származna a pénz. 

Ennek ellenére Trump és Bessent utaltak rá, hogy a „kincstári eszközök monetizálásával” meg lehetne oldani a kérdést. Felmerült, hogy a Social Security, azaz az állami nyugdíjrendszer 2,7 ezermilliárd dollárnyi tartaléka szolgálhatna „gyors és nagy összegű” kezdőtőkeként, amennyiben a jelenlegi, „különleges kincstári kötvények” helyett egy újfajta értékpapírformát kapnának ezek a vagyonrészek, potenciálisan magasabb hozammal. Ez azonban komoly politikai ellenállásba ütközhet, hiszen a társadalombiztosítás jövője érzékeny kérdés az amerikai társadalomban. 

A forrásokról szóló vita során felmerült még a lefoglalt bitcointartalékok (az amerikai hatóságok által bűncselekmények során elkobzott kriptovaluták) bevonása is, amelyeknek az értéke jelenleg több tízmilliárd dollárra tehető. Ezek növelhetik a vagyonalap méretét, de a stabilitásuk erősen függ a kriptovaluta-piac ingadozásaitól. 

Célok és kockázatok 

Trump több alkalommal utalt rá, hogy egy amerikai SWF talán megvásárolhatná a TikTokot, ha a kínai ByteDance nemzetbiztonsági megfontolásokból kénytelen lenne eladni amerikai érdekeltségét. Ez a felvetés vegyes fogadtatásra talált, mert egyrészt megnyitná az utat egy erősen politizált tőkebefektetés előtt, másrészt kérdéseket vet fel arról, mennyiben lenne ez valóban „állami” tulajdon, és nem csupán egy kormányzati befolyás alatt álló techeszköz. 

Általánosságban az elnök azzal érvel, hogy a szuverén vagyonalap bevételeit az ország „nagy nemzeti vállalkozásaira” (infrastruktúra-fejlesztés, úthálózat, repülőterek, egészségügyi kutatások) lehetne fordítani, ami hosszú távon erősítené az Egyesült Államok versenyképességét. Sokan azonban rámutatnak, hogy e célokra a már létező nagy volumenű köz- és magánbefektetési alapok (állami-önkormányzati nyugdíjalapok, egyetemi és vállalati alapok, alapítványok) is képesek lehetnek – vagyis nincs szükség egy új, központosított „szuperalapra”. 

Ráadásul egy nagy, centralizált állami vagyonalap már a létrejötte pillanatában is komoly versenytársa lehetne a már működő nyugdíjalapoknak, befektetési alapoknak, és a politikai befolyás oly módon is érvényesülhetne, hogy az SWF kedvezőbb hozamokat „ígér”, holott a piaci környezet ezt esetleg nem indokolja. Például a kormányzat – politikai megfontolásokból – előírhatja, hogy az állami alap egy bizonyos gazdasági ágazatot támogasson magas megtérülést hirdetve, miközben a valós piaci helyzet nem feltétlenül igazolja ezt a magas hozamot. A kritikusok úgy vélik, mindez a transzparencia jelentős csökkenéséhez vezethet, hiszen egy állami alapnál nehezebb elkülöníteni a befektetési döntéseket a politikai megrendelésektől, különösen akkor, ha a gyors és látványos eredmények elérése válik elsődleges céllá. 

Az SWF-ek egyik legnagyobb kockázata világszerte az, hogy a politikai vezetés a saját rövid távú céljainak rendeli alá a befektetéseket.  

Ez magában foglalhatja az „aktuális” szövetséges vállalatok finanszírozását, ideológiai célú külföldi beavatkozásokat, korrupciót vagy egyéb, a megtérülést és a piac semlegességét torzító lépéseket. A 90-es években például Alan Greenspan, a Federal Reserve akkori elnöke komoly kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a társadalombiztosítási alapokat tőzsdei befektetésekre használják, mivel aggódott a politikai nyomásból fakadó „nem piaci” döntések miatt. 

Szintén lényeges, hogy az Egyesült Államoknak a költségvetéséhez mérten nincs olyan rendszeres és masszív nyersanyagbevétele, mint például Norvégiának az olajból, így az SWF működése valójában egy rejtett átcsoportosítás lehet más területekről. Ezenkívül többen kiemelik, hogy a szuverén vagyonalap semmilyen garanciát nem ad arra, hogy „megveri” a piacot: egy állami alapnak ugyanolyan kockázatai vannak, mint a magánszektornak, csak éppen állami forrásokból. 

Működhet, de sok a nyitott kérdés 

Az ötlet, hogy az Egyesült Államok hozzon létre egy szuverén vagyonalapot, önmagában nem példa nélküli; több korábbi elnök és gazdasági szakértő is fontolgatta már, bár eddig sosem konkretizálódott. A Trump-kormányzat a mostani lépéseivel azonban új szintre emeli a kérdést, sőt határozott politikai és gazdasági nyomatékot ad neki. 

Ugyanakkor a kritikusok és a szakmai szervezetek rámutatnak: az amerikai költségvetés évtizedek óta deficites, ezért sokkal inkább adósságfinanszírozásról lehet szó, semmint valós tartalékolásról. Emellett továbbra sem világos, hogy a vagyonalap mekkora összeggel indulna, milyen kormányzási elvek alapján, illetve mely ágazatokban és milyen módon fektetne be.  

Ahhoz, hogy az SWF koncepciója átláthatóan és ne csupán rövid távú politikai érdekek mentén működjön, minden bizonnyal törvényi felhatalmazás, transzparens struktúra, független felügyeleti mechanizmusok és hosszú távú konszenzus szükséges. 

A jövő tehát még számos megválaszolatlan kérdést tartogat. Amennyiben a kormányzat határidőre elkészíti a kidolgozott javaslatot, minden bizonnyal elindul egy nagyszabású köz- és szakmai vita arról, hogyan – és egyáltalán érdemes-e – egy szuverén vagyonalapot létrehozni az Egyesült Államokban. A TikTok esetleges megvásárlásától a kriptovaluta-eszközök bevonásáig számos ötlet hever az asztalon, ugyanakkor a valóságos gazdasági, politikai és törvényi akadályok meghaladásához a döntéshozóknak átfogóbb stratégiára lesz szükségük. Egy biztos: a lépés, ha megvalósul, jelentős mértékben átformálhatja Amerika szerepét a globális tőkepiacokon, és akár hosszú távon is alakíthatja az ország gazdaságpolitikájának prioritásait. 

(Források: American Enterprise Institute; White House; Reuters; Al Jazeera)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime