A pragmatikus gazdasági gondolkodás újra és újra felülírja a moralizálást és a vágyalapú politikát. Európa ébredezik, és egyre inkább az oroszországi kapcsolatok felülvizsgálatán gondolkodik.
Bár Donald Trump ukrajnai háborúra vonatkozó béketervének részletei még nem kerültek nyilvánosságra, több mint valószínű, hogy annak egyik alappillére a szankciós politika újragondolása lesz. A tiltó rendelkezések lazítása arra ösztönözheti Putyin elnököt, hogy nagyobb teret biztosítson saját engedményeinek a tárgyalóasztalnál – ez pedig kétségtelenül felgyorsítaná a párbeszédet.
A mainstream politikai diskurzus és a média ugyan még nem tudta beemelni a szankciók enyhítésének ötletét a megoldások eszköztárába, a színfalak mögött már lázasan folyik az ötletelés a tagállamok között arról, meddig és milyen módon lehetne enyhíteni az Oroszországgal szemben alkalmazott szigoron úgy, hogy abból az Európai Unió gazdasága is profitálni tudjon. A legkézenfekvőbb megoldás természetesen a vezetékes gáz importtilalmának feloldása lenne – azaz éppen az, amit Magyarország az EU-s gazdaság és energiabiztonság szempontjából az első pillanattól kezdve mélyen elhibázott és átgondolatlan lépésnek tartott.
Közismert és európai részről is bevallott tény, hogy az ipar (benne a húzóhatalom Németország iparával) virágzása az olcsó orosz energiahordozók és a nyugati technológia házasságának volt köszönhető. A szankciók véget vetettek a frigynek, ám Európa rövid időn belül megtapasztalta, hogy a válással ő került rosszabb helyzetbe. Az elszabaduló energiaárak mára nemcsak az egykor legendás ipart taszítják egyre kétségbeejtőbb helyzetbe, de kivégzik a versenyképességet is, amelynek a hanyatlása a kontinens geopolitikai szerepét is egyre halványabbá teszi.
Trump elnöki ciklusának elindulásával érezhetően változott a helyzet. Magyarország eddig egyedül merte hangoztatni nyilvánosan a békekötésre és gazdasági rendezésre felszólító mondatait, ám a Brüsszel irányította háborúpárti narratíva elnyomta a hangját. Az új amerikai elnök megjelenése azonban megfordította a folyamatot. Hirtelen egyre többen kötelezték el magukat a béketárgyalások mellett, ami amellett, hogy véget vetne egy eddig is tragikus számú áldozatot követelő háborúnak, újra kinyitná a kaput a megfizethető és észszerűen importált, Európának égetően szükséges energia előtt.
Nagy vita lesz, de legalább lesz
A Financial Times a napokban már nem is annyira titkolt és valóban hiánypótló párbeszédre hívta fel a figyelmet, amely ugyan egyelőre a tagállami nagyszínpadok mögött játszódik, de hamarosan rivaldafénybe kerül. Az európai vezetők között immár arról folyik a szó, hogy az ukrajnai háború lezárásának részeként újra lehet-e indítani az orosz vezetékesgáz-importot. Az indoklás a fentebb említett egyszerű gondolaton alapul: míg Putyin egy ilyen szankciós lazítást látva engedékenyebb hangulatban tárgyalhat (akár békekötésről, akár tartós tűzszünetről van szó), az európai energiaárak végre csökkenni tudnának. Az ötletet természetesen a magyarok és (pragmatizmusukat megtalálva) a németek támogatnák a leginkább, míg a leghangosabb háborúpárti és ruszofób tagországok, köztük a balti államokkal és Lengyelországgal, mereven elutasítják. Előbbiek az európai ipar és versenyképesség haldoklására mutatnak rá, utóbbiak pedig még mindig ideológiai alapon azzal érvelnek, hogy az EU-ba irányuló export újraindítása ismét Moszkva bevételeit gyarapítaná, amit aztán a Kreml újra a mostani vagy egy jövőbeli háborúba forgatna bele.
Trump megjelenése és határozott fellépése azonban három év után először a realista gondolkodást helyezi előtérbe, és a háborúpárti, következményekkel semmilyen formában nem törődő hangokat halkítja el.
Azok természetesen mindent megtesznek, hogy ne így legyen. A háborús narratívába belekövesedett országok szinte sértésnek veszik, hogy éveken át építgetett szankciós politikájuk csődje és Európára nézve tragikus hatása ennyire pőrén mutatta meg magát. Az Európai Bizottság maga is makacsul ragaszkodik ahhoz a tervhez, amely szerint 2027-re „megtisztítja” az uniót az orosz energiahordozóktól. Trump elvárása az amerikai LNG-import felpörgetésére vonatkozóan kapóra jön Ursula von der Leyennek, aki testületének energiaügyi biztosát sietve el is küldte az Egyesült Államokba, hogy a nagy LNG-exportőrökkel tárgyaljon. (Teszi mindezt úgy, hogy az EB nem rendelkezik a tagállamok energiapolitikája feletti jogosultsággal, vagyis nem tudja az akaratát rákényszeríteni sem az uniós kormányokra, sem a vállalatokra.) Magyarázata szerint már csak azért sem lehet tárgyalni az orosz gázkereskedelem újranyitásáról, mert az elbizonytalanítja az amerikai kereskedőket, amelyek eddig abban a hitben akartak hosszú távú szerződéseket kötni, hogy azokat nem árnyékolhatja be egy esetleges szankciólazítás.
Mindez azonban már kevés lehet. A diverzifikáció az orosz gázimport ismételt engedélyezésével nem azt jelenti, hogy Európa visszatér a Moszkvával való függőségi viszonyába. A hosszú és rövidebb távú amerikai és közel-keleti LNG-importokra vonatkozó szerződések továbbra is élnek, maga a tudat azonban, hogy ismét lehetséges orosz gázt vásárolni, jelentősen megkönnyíti majd a tagállamok energiabiztonsági és árcsökkentési törekvéseit – az európai ipari versenyképesség levegőhöz juttatásával együtt.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
