Szerző: Lóránt Károly mérnök-közgazdász

A gazdasági nyitottságot hagyományosan az export és az import GDP-hez mért arányával mérik, ez a módszer a teljes és a valósághoz legközelebb álló eredmény bemutatásához azonban viszonylag kevés információt tartalmaz, mert a nyitottság nemcsak a nemzetközi árukereskedelembe való bekapcsolódást jelenti, hanem a szolgáltatások, a tőkeáramlás, a technológiai, sőt a kulturális kapcsolatok terén fennálló viszonyokat is. Ennek megfelelően e nemzetközi integráltságot különböző mutatók mentén lehet vizsgálni, attól függően, hogy gazdasági, politikai, technológiai vagy társadalmi szempontból közelítjük meg. E jelzőszámok kombinációjával olyan kompozit információk képezhetők, amelyek bizonyos fokig a fenti aspektusok mindegyikét tartalmazzák.

Egy ilyen globális nyitottsági index kidolgozására vállalkozott a Kínai Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézete is, amely meghatározott súlyok figyelembevételével integrálja a gazdasági, a társadalmi és a kulturális nyitottságot, megkülönböztetve a befelé áramló nyitást, amikor egy ország megnyitja más államok felé a piacait, a kifelé áramlótól, amikor egy ország más államok piacára exportál, illetve helyezi ki szellemi és kulturális javait. Hasonlóképpen megkülönböztethető az adott területen alkalmazott politikai karakter és az általános teljesítmény az 1. táblázat szerint. A végső súlyozásnál, amelyet 41 nemzetközi gazdasággal foglalkozó kínai szakértő megkérdezésével alakítottak ki, a politikai és az általános teljesítmény mutatói lényegében azonos súllyal szerepeltek. 

Az alapul szolgáló indikátoradatok forrásai többek között a Világbank, a WTO, az IMF, az UNCTAD, a Turisztikai Világszervezet, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), az ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (UNDESA), valamint a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) voltak. 

A fenti módon definiált mutatók szerint 2008-hoz képest, ami az idősor legrégebbi adata, a világ nyitottsága 2016-ig összességében csökkent, mégpedig főleg az Egyesült Államok visszaesése miatt, azóta pedig e mutató stagnál (1. ábra). 2023-ban a legnyitottabb országok Szingapúr, Írország, Hongkong, Németország, Hollandia, az Egyesült Királyság és Hollandia voltak, a legkevésbé ilyen szerkezetű államok között főleg afrikai országok szerepelnek. A nyitottság 2008 és 2023 között a legtöbb államban növekedett, közülük kiemelhető Kína és a Koreai Köztársaság, de az Európai Unióhoz tartozó szinte valamennyi ország nyitottsága nőtt, ezen belül leginkább Lengyelországé, Írországé és a balti államoké. Magyarország mind a nyitottság mértékében, mind ennek növekedése tekintetében az uniós államok középmezőnyében helyezkedik el.  

A világ egyes régióit tekintve 2008 és 2023 között négy olyan volt, ahol javult a nyitottság: Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség, Dél-Ázsia, Európa és Közép-Ázsia, valamint a Szaharától délre fekvő Afrika. Ezzel szemben Észak-Amerikáé, a Közel-Keleté és Észak-Afrikáé, valamint Latin-Amerikáé és a Karib-térségé csökkent (2. ábra).  

Az egyes térségek nyitottsági indexeinek változása, 2008–2023 

Ha jövedelem szerint csoportosítjuk az országokat, akkor az derül ki, hogy a nyitottság leginkább a magas, illetve közepes jövedelműekben bővült, míg a többiben inkább zsugorodott. Másképp megfogalmazva, a nyitottság csökkent néhány nagy, fejlett gazdaságban (Egyesült Államok, Japán), és növekedett a feltörekvő, valamint fejlődőkben. A fejlettek között az EU fontos hajtóerőként működik a globális nyitottság stabilizálásában vagy bővítésében. 

Az egyes gazdasági csoportosulásokat nézve a G20-ak nyitottsága visszaesett, de nőtt a BRICS tagjaié és az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez csatlakozott országoké.  

A tanulmány szerint a világ nyitottságának irányába ható fő tényező a digitális technológia folyamatos fejlődése, a zöldátállás, a globális dél felemelkedése és a multilaterális nemzetközi intézmények ilyen irányú politikája. Viszont ez ellen hat a nemzetközi geopolitikai konfliktusok kiterjedése, az antiglobalizációs tendenciák felerősödése és az egyes országok befelé fordulásának gyakoribbá válása. 

A Kínai Tudományos Akadémia intézete nem pusztán szakmai kíváncsiságból dolgozta ki a fenti indexet: a célja annak bizonyítása, hogy a nyitottságban részt vevő országok, a globális dél és az Egy övezet, egy út kezdeményezésben lévő államok nyernek a nyitottság növekedésén.  

A tanulmány már a bevezetőjében azzal indít, hogy csak a nyitott világgazdaság fejlesztésével lehet kölcsönösen, mindenki számára előnyös eredményeket elérni. A nyitásnak köszönhetően a kereskedelem virágzik, az innováció fellendül, és mindez gazdasági prosperitáshoz vezet, a kultúra nemzetközi terjedése pedig segíti a tudásszint emelkedését, valamint az országok egymás iránti megbecsülését. 

Ezzel szemben, mondja az anyag, jelenleg olyan tendenciák bontakoznak ki, amelyekben az egyoldalúság és a protekcionizmus különböző formái erősödnek, a globális gazdasági növekedés lassul, több ország növeli a vámokat és a nem vámjellegű intézkedéseket, ráadásul a geopolitikai kockázatok is fokozódnak. A nyitást ösztönzők azonban egyre többen lesznek: „Mint egy erős keleti szél, a modern technológia gyors fejlődése megingathatatlan erőt biztosít a nyitáshoz. Az emberek jobb élet utáni vágyakozása világszerte szintén mutatja az utat efelé.” 

A keleti szél Kína felemelkedésére és az ázsiai értékek térnyerésére utal. Mao Ce-tung  egy 1957-es beszédében fogalmazott úgy, hogy „A keleti szél felülkerekedett a nyugati szélen”. A geopolitikai diskurzusban a „keleti szél” szimbolizálhatja az USA és Kína közötti hatalmi átrendeződést, az „ázsiai évszázad” eljövetelét.

Az integráció előnyeivel kapcsolatban megemlítik, hogy jelentős eredmények bontakoztak ki hat kereskedelmi folyosó esetében, ilyen például a Budapest–Belgrád-vasútvonal. Egy Pekingben 2023-ban megrendezett konferenciára utalva idézik Szijjártó Péter külügyminiszter kijelentését, miszerint „a keleti és a nyugati gazdaságok egymásra vannak utalva, a szétválás ezért nagyon káros, a derisking (kockázatcsökkentés) a legnagyobb rizikó. A virágzóbb jövő az összekapcsolhatóság elérésében rejlik, vagyis ha a kihívásokat nem ellenségesen, hanem együttműködve kezeljük.” 

A tanulmány nyitottság melletti érvelése sok szempontból igaz, hiszen a mindennapi tevékenységünk során tapasztalhatjuk a technológia gyors fejlődésének előnyeit, a bőséges áruellátást, a technikai és a ruházati termékek viszonylagos olcsóságát. Ugyanakkor számos világgazdasági példa van arra, hogy az egyoldalú nyitás, ami a kereskedelmi hiányok felhalmozódásával, a külföld felé való eladósodással jár, megakasztja az egyes országok fejlődését. Erre a legismertebb példa a latin-amerikai országok eladósodása, de a hazait is említhetnénk. Az Egyesült Államok is részben azért emel vámot, mert elege van Kína és az Európai Unió (illetve főleg Németország) hatalmas, 300, illetve 100 milliárd dollár körüli folyamatos exporttöbbletéből, és a külkereskedelmét ki akarja egyensúlyozni. 

A gazdasági és a társadalmi nyitás és maga a nyitottság tehát jó dolog, egészen addig, amíg egy ország nem rombolja le a saját gazdaságát és kultúráját. 

(Források: WORLD OPENNESS REPORT 2024 Institute of World Economics and Politics, CASS, Research Center for Hongqiao International Economic Forum; Chinese Academy of Social Sciences, Institute of World Economics and Politics)

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime