Donald Trump amerikai elnök a közelmúltban számos hajmeresztő kijelentést tett különböző területek birtokbavételéről – lásd Kanada, Grönland, a Panama-csatorna vagy legújabban Gáza. Emiatt megszámlálhatatlan mennyiségű cikkben és tanulmányban foglalkoztak ezen területek jelentőségével és az Egyesült Államokhoz kötődő földrajzi, valamint politikai-történelmi viszonyukkal.  

A Trump Grönlandra vonatkozó ötleteiről szóló írások esetében többször is előkerült az a világtérkép, amely egy újnak tűnő, valójában több mint 70 éves geostratégiai szemléletet tükröz. Ez pedig a poláris, avagy sarkkörcentrikus ábrázolás.

A sarkvidék eleinte perifériának számított 

Az elméleti geopolitikai gondolkodást hagyományosan a Mercator-szemlélet, azaz a föld horizontális, nyugat–keleti vagy kelet–nyugati ábrázolása jellemezte. Emiatt a sarkvidék sokáig kiesett a stratégák fókuszából – nemcsak a térképeken, hanem geostratégiailag is periféria volt. Természetesen ehhez az is hozzájárult, hogy bár sejtették, a jégpáncél micsoda ásványkincseket rejt maga alatt, annak feltörésére, sőt sok esetben megközelítésére sem igen volt lehetőség. 

A terület jelentősége a második világháború után, a repülés elterjedésével és a bipoláris világrend kialakulásakor értékelődött fel. Előbbinek köszönhetően megjelent és alapvetővé vált a légi dominancia stratégiája.

Egy állam, amely uralja a légteret, az egész világot uralja. Ezért mindig is arra kell törekedni, hogy fölényben legyünk a levegőben”.  

– ahogy Ramazan Özey és Ali Osman Kocalar frappánsan összefoglalták.

Az erre épülő politikai elméletek az első világháborúban kezdtek népszerűvé válni, amikor szélesebb körben elterjedtek a harci repülők. A legnagyobb áttörés azonban George T. Renner földrajztudós újfajta világszemléletének és Alexander de Seversky (róla bővebben később), az amerikai légierő tisztje és repülőmérnöknek köszönhető. Kettejük gondolatainak összefonódásával az amerikai hadviselésben alapvetővé vált a levegő uralmára építkező stratégia, ezzel párhuzamosan lett egyre fontosabb a sarkvidék és a sarkkör.  

Renner professzor földrajza  

Elsőként Renner professzor használta úgy a világtérképet, hogy nem az Egyenlítő mentén „terítette ki” a Földet, hanem felülről, középen az északi sarkponttal tekintett rá (1. ábra). Ezt 1942-es Human Geography in the Air Age (lefordítva körülbelül A levegő korának társadalomföldrajza) című munkájában fejtette ki. 

1. ábra: Renner polárcentrikus térképe Forrás: International Journal of Politics and Security (IJPS) 

Azt állította, hogy stratégiai szempontból szinte csak az északi sarkponttól a Ráktérítő vonaláig terjedő terület a fontos – az ezen kívül eső vidéket perifériának tekintette, amelynek nincs stratégiai jelentősége.  

Rámutatott, hogy Eurázsia és Észak-Amerika egy óriási, úgynevezett sarkköri óceán körül helyezkedik el, amely körívet Grönland és Izland majdnem kiteljesíti. Ehhez kapcsolódóan két fontos tengeri közlekedési térséget emelt ki: a Norvég-tenger–Izland–Grönland–Labrador-folyosót – amely Észak-Amerikát és Európát köti össze –, valamint a Csukcs-félsziget–Bering-tenger–Alaszka-övezetet Kelet-Ázsia és Észak-Amerika között. Továbbá más geopolitikusokhoz hasonlóan ő is azt állította, hogy a világ súlypontja az akkori Szovjetunió – Szibéria és Turkesztán –, illetve részben Nyugat-Kína területén fekszik. Ezek a térségek ugyanis egy olyan „Szívföldet” (Heartland) alkotnak, amelyet a szárazföldről alig, hajóval pedig lehetetlen megközelíteni – egy levegőre fókuszáló világban azonban központi helyen fekszenek. Megjegyezte, hogy aki ezt a régiót birtokolja, az a globális konfliktusokban is domináns pozíciót foglalhat el, hiszen erődjellege mellett a területnek rendkívül bőséges erőforrásai vannak. 

Renner szerint a modern kori háborúk és a kereskedelmi verseny során kulcsszerepe van annak, hogy ki gyakorolja a légi dominanciát az említett összekötő folyosók fölött.

Azt vizionálta, hogy a levegő korának kiteljesedését követően az Amerika és eurázsiai szövetségesei közötti kereskedelem Grönlandon, az északnyugati átjárón és a Jeges-tengeren keresztül zajlik, és háború esetén ezen területek birtoklásáért folynak majd a harcok. 

Ebből a nézőpontból rögtön megállapítható, hogy Grönland és Izland egyértelműen a centrumban, és a „Heartland” szempontjából is kulcspozícióban helyezkednek el. Renner úgy gondolta, hogy a két sziget, illetve az északi sarkvidék az Eurázsia és Amerika között zajló légi közlekedés fókuszába kerülhet a „légi kor” kiteljesedésekor. Hozzátette: a sarkvidéket fedő jégtakaró a repülés előtérbe kerülése kapcsán már nem akadály, inkább egy hatalmas leszállótérnek tekinthető az Amerika és Eurázsia közötti fő légi útvonalakon. Így tehát ez a központi tér és főleg a centrumhoz legközelebb eső két sziget stratégiailag nagy jelentőségű.  

Itt megjegyzendő, hogy más geopolitikai gondolkodók, mint az olasz Giulio Douhet, illetve az amerikai politológus, Nicholas J. Spykman – az úgynevezett Rimland-teória megalkotója – amiatt is fontosnak gondolták a sarkköri területeket, mivel a légi dominanciára épülő hadviselésben a szembenálló felek az ellenség legrövidebb és leggyorsabb elérésének a módját keresték. Ez pedig nem máshol, mint a sarkkörön keresztül vezet, ezért szükséges e térség feletti légi uralom. Spykman már ekkor, az 1930–40-es években felhívta rá a figyelmet, hogy a sarkköri jégtakaró olvadásával a tengeri és különösen a légi erő rendkívüli jelentőségre tehet szert ebben a régióban. 

Ki volt Alexander de Seversky? 

Mielőtt rátérnénk a poláris földrajz katonai jelentőségére, fontos kitérni Alexander de Seversky, az ebből kiinduló geostratégiai elmélet megalkotójának személyére, aki egy modern kori polihisztor, az amerikai hadviselés egyik legmeghatározóbb stratégája. 

Seversky 1894. június 7-én született az Orosz Birodalom területén, Tbilisziben (ma Grúzia fővárosa). Édesapja, aki az első Oroszországban fellelhető repülőgépek egyikének tulajdonosa volt, már 14 éves korára megtanította repülni. Az orosz Haditengerészeti Akadémián szerzett repülőmérnöki diplomát az első világháború kitörésekor, majd a következő évtől hadnagyként szolgált a Cári Haditengerészet légierejének kötelékében. Bár az első csatájában lelőtték a gépét, és elveszítette a jobb lábszárát, szívósságának és elszántságának köszönhetően egy évvel később újra repült, és 57 bevetésén 13 német vadászgépet semlegesített, ezzel pedig Oroszország legjobb vadászpilótájává vált. 1918-ban tengerészattasénak nevezték ki az amerikai orosz nagykövetségre – a szerencséje tehát megmentette az oroszországi bolsevik hatalomátvétel következményeitől. A cári rendszer összeomlása után az Egyesült Államokban maradt, és a hadügyminisztériumban helyezkedett el mint repülőmérnök és tesztpilóta. Egy ideig Billy Mitchell tábornok különleges tanácsadójaként is dolgozott, akivel egyetértett abban, hogy

a háborúban nem csatahajókkal, hanem a légtér uralásával, mégpedig bombázásokkal lehet biztosítani a fölényt, és ezzel a győzelmet.

Severskynek ez is volt a hitvallása egész életében, amelyről 1942-ben könyvet is írt Victory Through Air Power (Győzelem a légierő által) címmel. 

Érdekesség, hogy a műből film is készült. A Pearl Harbor elleni japán támadás után ugyanis a téma felkeltette Walt Disney érdeklődését, aki annyira hitt Seversky elméletében, hogy még 1942-ben rajzfilmre vitte azt. Közös céljuk az volt, hogy ráébressze a szövetségeseket, hogy a német és a japán előrenyomulás megállításához a stratégiai légierő nagyobb mértékű bevetésére van szükség. A film második felében Seversky is megjelenik, hogy elmagyarázza az elméletét.  

A YouTube-on a teljes rajzfilm megtekinthető. 

A korábbi pilóta számos légi haditechnikai eszközt és újítást talált fel, 1921-ben például a levegőben való üzemanyagtöltéssel kapcsolatos szabadalmat nyújtott be. Miután 1927-ben megkapta az amerikai állampolgárságot, repülőgyártó céget alapított. Ennek élén számos technikai innováció fűződik a nevéhez, így például a második világháború egyik nagy vadászrepülője, a P–47 Thunderbolt elődjének tekinthető P–35-ös harcigép. 

Győzelem a levegőben és a sarkkör területén 

Úgy vélte, ez a sarkkörközpontú, poláris szemlélet kiszorítja majd a Mercator-féle vetületet, és azt is szorgalmazta, hogy már az iskolákban kezdjenek e szerint tanítani, hogy a tanulók fejében ez a fajta világkép ragadjon meg az „idejétmúlt” koncepciók helyett. Érvelése alapján ez az új világlátás teljesen elavulttá teszi a korábbi földrajzi szemléleteken alapuló védelmi és biztonsági elméleteket.  

Seversky Renner nyomán úgy tekintett a világra, hogy a kontinensek nem kelet–nyugati vagy nyugat–keleti irányban, hanem észak felé terjednek. Ebben a felfogásban kijelenthető, hogy Eurázsia, és így az úgynevezett Heartland is Amerika, illetve a mediterrán világ – Afrika, Szudán, India, Indokína, Kelet-India és Észak-Ausztrália – közé esik. Azzal érvelt, hogy ha Eurázsia teljesen az ellenség kezére kerül, az gátolhatja az Egyesült Államok légi hozzáférését az olyan területekhez, amelyek a Szovjetunió – Európa domináns légi ura – hátországát jelentik.  

Az alábbi térképen a Seversky által 1949-ben vázolt légtéri dominancia ábrázolását látjuk, sárgával a Szovjetunió, kékkel pedig az USA által uralt légteret. Azt, hogy ezeket a területeket a két hatalom uralja, azt jelenti, hogy ezen belül elméletileg bárhol képesek csapást mérni. 

2. ábra: Az amerikai és szovjet légi kontroll kiterjedése és a „döntési övezet” elhelyezkedése Seversky szerint Forrás: International Journal of Politics and Security (IJPS). 

Ami jelen cikk – és Grönland – szempontjából lényeges az a zölddel jelölt tér,

a „döntő terület” vagy „döntési övezet” (Decision Area vagy Area of Decision), amely Seversky szerint a légtéri dominanciáért zajló küzdelem „arénája” lesz,

amelyhez mindkét hatalom hozzáfér. Ennek alapján mondta Seversky, hogy a győztes az lesz, aki a régióban nagyobb erőt képes felmutatni, vagyis nagyobb légi fölénye lesz. 

Innentől kezdve – a Szovjetunió összeomlása okozta rövid megszakítással – a sarkkör az Egyesült Államok és a mindenkori orosz állam, illetve ezek szövetségesei közötti rivalizálás színterévé vált. Hűen Severskyhez, az amerikai hadsereget a sarkkör területén leginkább a légierő képviseli. A jégtakaró olvadásával feltárulkozó potenciális kereskedelmi folyosók és a rengeteg nyersanyag pedig egyre hangsúlyosabbá teszik a régiót, így az amerikai légierő is egyre inkább arra készül, hogy minél határozottabban biztosíthassa az USA dominanciáját.

Mindezeket figyelembe véve érdemes vizsgálni Donald Trump Grönlandra – illetve Kanadára – vonatkozó, sokak szerint hátborzongatónak tűnő álmát. A Grönlanddal kapcsolatban időről időre felbukkanó sarkkörcentrikus világtérképek jelzik, hogy a „döntési területért” zajló küzdelem a múlt században kezdődött a hidegháború lezárultával, ám a bipoláris világrend összeomlásával nem ért véget. Sőt, az eddig felsoroltak mellett a klímaváltozásnak és az olyan új szereplők, mint Kína egyre erősebb versenypozícióinak köszönhetően intenzívebbé válhat.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Wikimedia Commons/San Diego Air and Space Museum Archives