Trump az Egyesült Államok kereskedelmi hiányát jelöli meg az EU-ra kivetendő vámok elsődleges okaként. Brüsszel most újabb gesztust gyakorol, hogy eltérítse szándékától: drasztikusan csökkentené az importautókra kivetett vámokat. De van más terve is.
A napokban napvilágot látott statisztika szerint Németország rekordnagyságú kereskedelmi többletet ért el tavaly az Egyesült Államokkal szemben, amelyben természetesen főszerepet játszott az autóexport. A 69,7 milliárd eurós egyenleg 10 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbihoz képest, ami új csúcs a két ország kereskedelmi történelmében.
A németek örülhetnének a sikerüknek, az elégedettséget azonban beárnyékolja Donald Trumpnak az EU-ra kivetendő vámokkal kapcsolatos folyamatos fenyegetése. Az amerikai elnök több ízben rámutatott, hogy míg az amerikaiak évek óta csúcsra járatják az importot, addig Európa ugyanezt nem hajlandó megtenni viszonzásképpen, a kereskedelmi hiány növelésével pedig súlyosan károsítja az amerikai gazdaságot. Németországra a járműexportja miatt (is) különösen neheztel az elnök, nem véletlen, hogy amikor az EU-ra kivetendő büntetővámokról beszél, első helyen említi az európai autó- és gépipari termékeket.
Bár az Egyesült Államokból érkező árumennyiség tavalyi csökkenésének elsődleges oka a német gazdaság ijesztő gyengülésével járó visszahúzódó kereslet lehet, a probléma Trump számára nem most kezdődött: már első elnöki ciklusában is többször a németeket okolta a kereskedelmi egyenleg deformálódásáért. Ha tehát az elnök valóban kiveti a vámokat, egészen biztosan az autó- és a gépipari termékeket fogja elsősorban megcélozni. A legnagyobb csapást így az a Németország szenvedné el, amelynek az ipara amúgy is a padlón hever, nem beszélve arról, hogy gazdasága évek óta a recessziós szakadék szélén táncol, hol belezuhanva, hol nagy nehezen visszakapaszkodva onnan.
Nagylelkű ajánlat, Kína is köszöni
A kiszivárgott információk szerint az Európai Bizottság most a külföldről érkező autók vámjának drasztikus csökkentését tervezi. Ursula von der Leyen eddig a csekkfüzet-diplomáciával próbálkozott Trumpnál, vagyis igyekezett megígérni (igaz, hatáskör nélkül), hogy az európai vállalatok sokkal több LNG-t fognak behozni az Egyesült Államokból, hátha azzal eltereli az amerikai elnök figyelmét a vámokról. Az autóimportra kivetett vámok csökkentésével új elemet építene be a tervbe, remélve, hogy ez már elegendő lesz Trump szándékának a megváltoztatásához. Az USA-ban jelenleg 2,5 százalékos az importvám, míg az Európai Unióban alapból 10. Ezt lenne hajlandó az Európai Bizottság konkrétan még meg nem nevezett, de valószínűleg az amerikaihoz közeli küszöbhöz csökkenteni.
A terv akár működhet is, a semminél legalábbis több. Amikor Trump az üvöltő amerikai kereskedelmi hiányra mutogat Európával szemben, a lényeget tekintve teljesen igaza van. A 2022-es adatok szerint az EU 738 436 járművet exportált az Egyesült Államokba 37,4 milliárd euró értékben –, ezzel szemben mindössze 271 476 darabot importált onnan, 8,7 milliárd euróért.
Az európai autóipari szereplők (elsősorban a németek) maximálisan támogatják a lépést, ám annak van egy nem kívánt mellékhatása is: a vámokat csak egységesen, a világ minden országára alkalmazva lehet csökkenteni, ez pedig azt jelenti, hogy az EU autópiaci mumusának tartott Kína a bevezetés után szintén részesül annak áldásos hatásaiból. Ezt az aggodalmat Brüsszel azzal hárítja, hogy éppen tavaly vetett ki a Kínából érkező elektromos járművekre akkora extravámot, amely mellett eltörpül majd az alaptarifa csökkentése.
Utolsó esély
Amennyiben Trumpot ez sem hatja meg, és változatlanul ragaszkodni fog a vámok kivetéséhez, az Európai Unió kifogy az eszközökből, és felkészül a kereskedelmi háborúra. A brüsszeli terv tartalmaz egy listát azokról az amerikai termékekről, amelyekre bosszúvámot lehet alkalmazni, az utóbbi hetekben azonban egy ennél is fontosabb megtorlási lehetőség került reflektorfénybe. Amennyiben a tárgyalások valóban kudarcot vallanának, az EU a tengerentúli techvállalatokat fogja ütni, mégpedig annak a kényszerellenes szabálynak (ACI) a segítségével, amelyet még Trump első ciklusa után alkottak meg annak érdekében, hogy harmadik ország gazdasági nyomásgyakorlás segítségével ne tudjon beavatkozni az Európai Unió belső politikai rendszerébe.
A USAID-botrány kirobbanásával, és annak napvilágra kerültével, vagyis hogy hogyan igyekezett a Biden-érában a külügyminisztérium és a titkosszolgálati csoport adománynak álcázott pénzügyi manőverekkel maximálisan belenyúlni az európai államok belpolitikájába, megmosolyogtató a hirtelen feltámadt brüsszeli buzgalom – az ACI azonban ebben az esetben csupán eszköz a bosszúhoz. A szabályozást még soha nem alkalmazta az EU, most azonban lényeges eszköz lehet az amerikai techóriások ellen indított háborúban. Különösen annak tükrében, hogy Trump mindenáron el akarja érni: az unió fejezze be a Meta, az X, a Google és társaik folyamatos, az EU-s szabályok megsértése miatti büntetését. Miután Brüsszel álláspontja szerint az említett vállalatok nagyon is beavatkoznak az európai politikába, az ACI kapóra jön majd abban, hogy a szabálysértési büntetéseket az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben róják ki, illetve új (akár politikai, akár pénzügyi indíttatású) feltételeket támasszanak a különböző platformok működésével kapcsolatban.
Ez lenne tehát a csodafegyver, amellyel Brüsszel a legerősebben akar visszaütni, ha Trump bevezeti a vámokat. Kérdés, hogy a Trump mellé immár egységesen felsorakozott technológiai vállalatok vezetői (akik közül többen immár kormányzati szereplők is) meddig hajlandók elmenni, és politikai szintre emelik-e eddig pénzügyi természetű problémájukat. Ha igen, az új kereskedelmi háború az eddig látottaktól merőben eltérő jellegű lesz, sokkal súlyosabb áldozatokkal, mint amilyenekkel Brüsszel előzetesen kalkulálni tud.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dati Bendo
