Egy kutatócsoport a világ 16 városában megvizsgálta, miképp változott a patkányok száma, illetve mik azok a tényezők, amik hozzájárulnak a szaporodásukhoz. Elemzésük szerint e rágcsálók számának növekedése az éghajlat felmelegedésével, az urbanizációval és az emberi populációval függ össze. 

Patkányok az egész világon előfordulnak. Károsítják az infrastruktúrát, megeszik a mezőgazdasági termést és szennyezik az élelmiszereket, ami becslések szerint csak az Egyesült Államokban évente 27 milliárd dolláros kárt okoz. Emellett több mint 50 fertőző betegséget és parazitát hordoznak, illetve továbbítanak az emberekre, ami világszerte kihat a közegészségügyre.   

A patkányok leginkább a nagyobb népsűrűségű területeken találhatók, és ki is aknázzák az ott található erőforrásokat. Ez azt jelenti, hogy várhatóan egyre több rágcsáló lesz a városokban, mint vidéken, ami így több embert érinthet negatívan.  

Az önkormányzatok és az ingatlantulajdonosok évszázadok óta próbálják csökkenteni e rágcsálók számát,

a „patkányháború” a becslések szerint világszerte évente félmilliárd dollárba kerül.

Az általános feltételezés az, hogy a számuk rohamosan növekszik, ennek ellenére ritkán végeznek tudományos felmérést a városban élő állatokról. A hosszú időszakot lefedő adatok hiányában pedig nehezen érthetjük meg a patkánypopuláció szabályozásának a hatékonyságát. 

Az egyedszámgyarapodás tendenciáinak becslésére a kutatók a világ 16 városából származó nyilvános adatokat használták fel, 10–17 évre visszamenőleg. Megállapították, hogy ezek közül 11-ben jelentősen növekedett a példányok száma, főleg Washington DC-ben, New Yorkban és Amszterdamban. Mindössze három helyen, Tokióban, Louisville-ben és New Orleansban volt visszaesés.  

Azokban a városokban, ahol egyre inkább emelkedett az átlaghőmérséklet, a patkányok száma is jobban nőtt, mivel a téli hideg korlátozza az elterjedésüket. Az éghajlatváltozás vagy a felmelegedő városi hőszigetek viszont meghosszabbíthatják a patkányok föld feletti táplálékkeresésének és az aktív szaporodásuknak az időszakát, az enyhe téli időszakban pedig kevesebb egyed pusztul el.  

A felmelegedéssel együtt potenciálisan növekedhet a betegségek kockázata is. Például az általuk terjesztett leptospirózisos, vagyis a piszkos vízzel és az állati ürülékekkel állatról emberre terjedő fertőzések száma nőhet, mivel a patkányok hosszabb ideig aktívak, illetve a Leptospira baktériumok is nagyobb valószínűséggel maradnak meg a melegben.  

Második tényező: a zöldterületek  

Azokban a városokban ugyanis, amelyek több növényzetet veszítettek el (vagyis urbanizáltabbá váltak), nagyobb mértékben nőtt a patkányok száma. A városökológia területén vita folyik arról, hogy a növényzet, a zöldterületek és a parkok mennyiben befolyásolják az elterjedésüket. A patkányok számára az ásási szokásaik miatt ugyanis egyrészt előnyösebb a „csupasz” talaj, másrészt a nagyobb zöldterületeken kevesebb az eldobott élelmiszer.  

Azokban a városokban, amelyek sűrűbben lakottak és nagyobb a városiasodás, egyre több lett a patkány, mivel az emberi populáció növekedésével több élelmiszer-hulladék is keletkezk. Mindez azért is fontos, mert a városokban élő népesség a Világbank előrejelzései szerint 2050-re 25 százalékkal fog növekedni (a 2020-as 56-ról), és a teljes városi terület 2000 és 2030 között 185 százalékkal is emelkedhet.  

Érdekes módon  

a GDP növekedésének alig volt hatása a patkányok számának bővülésére.  

A magasabb GDP vélhetően nagyobb adóalapot is eredményez, amiből a városok rágcsálókezelési programokra fordíthatnak, illetve a gazdagabb polgárok is többet költhetnek az irtásra. A kettő közötti kapcsolat hiánya azonban azt sugallja, hogy a tehetősebb településeken ugyanolyan mértékű a patkánypopuláció növekedése, mint a szegényebbekben. 

A városi rágcsálók elszaporodásában mindezek mellett nagy szerepet játszik, hogy a ragadozófajok többsége elkerüli a sűrűn lakott területeket. A háziállatokat is megvizsgálták, és arra jutottak, hogy például a macskák csupán kevesebb mint 1 százalékban irtották a patkányokat. Ez köszönhető annak is, hogy a gazdák sem szeretnék, ha a házi kedvenceik olyan patkányokkal táplálkoznának, amelyek például rágcsálóirtó szereket fogyasztottak.  

A városoknak be kellene építeniük e változók biológiai hatásait a jövőbeli gazdálkodási stratégiáikba.  

Érdekes módon New Yorkban annak ellenére, hogy 2014 és 2019 között jelentősen több rágcsálóirtó szert használtak, a patkányok száma tovább növekedett. Viszont egy évvel ezelőtt a város vezetősége új szabályokat vezetett be, amelyekben megkövetelték, hogy bizonyos negyedekben a szemetet konténerbe helyezzék (azaz többé nem szabad zsákokban hagyni a járdán), és 4 órával későbbre helyezték át a szemét kihelyezésének legkorábbi időpontját. Az adatok azt mutatják, hogy a város ezen területein kevesebb volt a patkányokkal kapcsolatos panasz.  

A tanulmányban követendő példákat is hoznak: New Orleansban a rágcsálóirtással megbízott részleg felügyeli a patkánytevékenységet, és erőfeszítéseket tesz, hogy bevonjon más városi osztályokat és lakosokat a védekezésbe, valamint az ezzel kapcsolatos oktatásba. Tokiónak hagyományosan magas kulturális elvárásai vannak a higiéniával kapcsolatban. Ezt felerősítik a közösségi hálózatok, közösségimédia-platformok, ahol az emberek gyorsan megoszthatják egymással a városban látott egészségtelen állapotokat és patkányok fellelt helyeit. 

Kapcsolódó: