Az oroszok próbálják kiszámítani a kiszámíthatatlannak tűnő Donald Trump politikáját. Aggódnak amiatt, hogy „az Egyesült Államok erősen érdekelt a BRICS gyengítésében vagy éppen a feldarabolásában”. 

Ezekkel a szavakkal magyarázzák az orosz szakértők az Egyesült Államok és Dél-Afrika között nemrég kialakult vitát. Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanis bejelentette, hogy nem vesz részt a G20-ak miniszteri találkozóján, amelyre a tervek szerint február 20–21-én kerül sor Johannesburgban. Így tiltakozna az ellen, hogy a G20-akat olyan kérdések kezelésére használják fel, mint az éghajlatváltozás és a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás, emellett az indokai között ott van az is, ahogy Dél-Afrika kisajátítaná a fehérek magántulajdonát. 

Fokvárost kellemetlenül érintette Donald Trump bejelentése, miszerint megszakít minden, az országba irányuló segélyt, állítólag azért, mert a fehérektől elkobozták a földjeiket, és általában rosszul bántak velük. Az amerikai elnök szerint jól látható az emberi jogok tömeges megsértése.  

A dél-afrikai vezetés természetesen mélységesen felháborodott. Cyril Ramaphosa elnök kijelentette, nem hagyja magát megfélemlíteni, és hozzátette, hogy országában nincs megkülönböztetés a fehérekkel szemben. „A dél-afrikai kormány egyetlen földet sem kobzott el. A nemrég elfogadott kisajátítási törvény nem erről szól” – tette hozzá.     

A dél-afrikai földkérdés viszont nagyon ellentmondásos. Az apartheid 1994-es megszűnéskor az ország 122 milliós összterületéből 77,6 millió hektár mezőgazdasági területet a fehér állampolgárok ellenőriztek. Akkor az új hatalom a „fehér földek” legalább egyharmadának az újraelosztását tűzte ki célul. Mindezt egyrészt önkéntes alapon, másrészt pedig fizettek is volna azoknak a „fehéreknek”, akik el szerették volna adni a földjüket. A célt harminc év múltán sem sikerült elérni, ugyanis még mindig körülbelül 40 ezer „fehér” gazdaság birtokolja a mezőgazdasági területek felét. 

Ez a gyarmatosítás és az apartheid öröksége, ami a lakosság többségét és az ország vezetését is adó feketék szemszögéből joggal tűnik igazságtalanságnak. 

Mindezért a hatóságok szigorúbb intézkedésekhez folyamodtak. A Ramaphosa által tavaly decemberben aláírt törvény „méltányos ellentételezés” mellett lehetővé tenné a föld „közcélú elvételét”. Bizonyos esetekben, például ha a hatóságok véleménye szerint a földterületet nem használják, a törvény lehetővé teszi, hogy azt kártalanítás nélkül elvigyék. A helyi hatóságok pedig biztosítják majd, hogy ne legyenek visszaélések – hogy ez valóban így lesz-e, annak megválaszolásával persze érdemes megvárni a gyakorlati megvalósítást. 

A BRICS ellen 

Az oroszok szerint az Egyesült Államok új vezetése elsősorban nem a dél-afrikai fehér állampolgárokért aggódik. Egyrészt szálka a szemükben a Ramaphosa-kormány baloldali irányultsága, és nem szeretik azokat a baloldali eszméket, amiket az ország a G20-elnöksége részeként hirdetett meg.  

A második ok azonban sokkal fontosabb. Az USA Dél-Afrikát a BRICS-országok leggyengébb és legsebezhetőbb láncszemének tekinti. A négy alapító országhoz (Oroszország, Kína, India és Brazília) Dél-Afrika 2010-ben csatlakozott, és közülük a legkevésbé stabil és a legkevésbé érdekelt a BRICS keretrendszerén belüli integráció elmélyítésében. 

A Vzgljad portál által megszólaltatott szakértő szerint Trump külpolitikájának az egyik fő célja, hogy gyengítse a BRICS-csoportot, vagy számukra legideálisabb esetben elérje a feloszlatását. A szövetség a többpólusú világrendet hirdeti, míg Trumpnak nem áll szándékában feladni az amerikai hegemóniát – egyszerűen csak a liberálisoktól eltérő módon küzdene annak megőrzéséért. 

A szervezet szétválasztására a hagyományos tanmese szerint az amerikai eszköztárban ott van  mind a korbács, mind a kenyér. Korbáccsal, vagyis zsarolással hatnának az olyan országokra, mint Dél-Afrika, és kenyérrel, azaz ösztönzéssel az olyanokra, mint India vagy az Egyesült Arab Emírségek.  

Dél-Afrikára rögtön hármat is „csaptak”, az első „ütés” a finanszírozást érte. Az Egyesült Államok Fokvárosnak nyújtott segélyei elsősorban a HIV terjedésének leküzdésére irányulnak, az ország csak tavaly erre a célra 454 millió dollárt kapott. 

A másodikat a presztízsre mérték. Azt ugyanis erősen csökkenti, hogy Marco Rubio megtagadta a részvételét a G20-ak johannesburgi miniszteri találkozóján (és valószínűleg Trump sem vesz részt rajta). Pedig Dél-Afrika számára ez egy nem mindennapi esemény, mivel ők az első afrikai ország, amely otthont ad a G20-meetingnek. Márpedig ez az egyik jele annak, hogy Dél-Afrika – és nem Nigéria, Kenya, Etiópia vagy más afrikai ország – a regionális vezető. 

A harmadik csapásnak minősíthető, hogy az USA úgy viselkedik, mintha elvesztette volna az érdeklődését a régió iránt. Marco Rubio azt nyilatkozta, hogy az Egyesült Államok most sokkal inkább a nyugati féltekével törődik, mert az amerikai külpolitika túl sokáig más régiókra összpontosított, és figyelmen kívül hagyta a partnereit és a barátait. 

Dél-Afrikát azonban komolyan aggaszthatja ez az érdeklődésvesztés, hiszen komoly pénzekhez jutott hozzá a nagyhatalmak közötti egyensúlyozás közben.  

Az Egyesült Államok Afrikából való részleges vagy teljes kivonulása jelentős űrt teremtene, lehetővé tenné olyan hatalmak befolyásának a kiterjesztését, mint Kína vagy Oroszország. A Dél-afrikai Biztonsági Tanulmányok Intézete szerint ez korlátozhatja az USA hozzáférését a feltörekvő piacokhoz, ami elszalasztott kereskedelmi lehetőségeket eredményezhet egy hatalmas potenciállal büszkélkedő földrészen, és olyan politikákra ösztönözhet, amelyek ellentétesek az Egyesült Államok érdekeivel. 

 

A helyi elit azonban nem akar túlzottan függővé válni Kínától, amely már amúgy is Dél -Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere. A két ország közötti kereskedelem volumenét 2023-ban 55,2 milliárd dollárra becsülték, ami több mint kétszerese az Egyesült Államokkal folytatott forgalmával. Az afrikai ország vezetése kész megtenni mindent, hogy ne váltsa ki a Fehér Ház haragját, beleértve a BRICS-országokkal való integráció lassítását.  

Forrás: Vzgljad)