Munkatársunk, Mihálovics Zoltán politológus és geopolitikai elemző a Maszolnak adott interjút a déli szomszédunkban zajló tüntetések kapcsán, ahol azt mondta, Szerbiában nagy hagyománya van az egyetemisták által szervezett tüntetéseknek. 

A kilencvenes évek második felében valósággal burjánzottak a jól szervezett és látványos demonstrációk. Tüntettek egyetemisták 1968-ban, 1996–97-ben, de 2000-ben is, habár Szlobodan Milosevics rendszerének a bukása nem írható csupán az akkori megmozdulások számlájára, ahhoz ugyanis az kellett, hogy a belbiztonsági szervek és a rendőrség is a tüntetők oldalára álljon. Ettől most is távol állunk.

– fogalmazott a politológus. 

Hozzátette, hogy az újvidéki tragédia mérföldkőnek tekinthető a Vucsics-rendszer 2017-es fennállása óta. „A katasztrófa már a kezdetektől erős politikai élt kapott, mivel az állomást a Budapest–Belgrád-vasútvonal fejlesztésének részeként egy szerb–kínai konzorcium újította fel a közelmúltban. Érdemes azonban leszögezni, hogy Milos Vucsevics miniszterelnök és Milan Durics polgármester lemondása szimbolikus jelentőségű. Egyrészt a tüntetők által benyújtott követelések között szerepelt kettejük eltávolítása, másrészt a szerb politikai berendezkedés annak ellenére, hogy elviekben parlamentáris demokráciáról beszélhetünk, ahol a miniszterelnöknek kellene a domináns szereplőnek lennie, az érdemi jogkörök az elnök, azaz Vucsics körül összpontosulnak.”  

A szerb elnök regnálása óta még nem látott kihívással szembesül (Forrás: Wikimedia Commons)

Mihálovics Zoltán úgy gondolja, hogy a két politikus lemondása erősen szimbolikus jellegű és a kedélyek megnyugtatását szolgálta, azonban a tüntetések változatlan intenzitással folytatódnak, sőt már jóval túlléptek az eredeti medrükön, és az már inkább szól a Vucsics-rendszer megbuktatásáról. 

Ennek az oka az, hogy a demonstrálók magját képező egyetemisták és a kormányzó politikai erők álláspontja a tragédia kapcsán meglehetősen eltérő: a kormány úgy gondolja, hogy teljesítette a tüntetők követeléseit, szerintük azonban nem történtek érdemi lépések. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a hatalomnak, komolyan kell vennie a demonstrálókat, főként azért, mert nem tudni, hol lesz a tiltakozás csúcspontja. Az eddigi az volt, amikor az egyetemisták 24 órás blokád alá vették Belgrád egyik fő csomópontját, az Autokomandát, ahol csupán a teherforgalom haladhatott át, miközben a köztévé dolgozói lezártak egy utcát.

– hangsúlyozta a politológus. Hozzátette: az Autokomanda kulcsfontosságú városnegyed Szerbián belül: Voždovac, Savski Venac és Vračar találkozásánál fekszik, és mintegy 1,5 km-re délre található Belgrád belvárosától. Úgy véli, a hatalom alapvetően egy új helyzettel találja szemben magát. 

A tüntetéshullám társadalmi támogatottságát firtató kérdésre az elemző azt mondta, a megmozdulások csírája valóban az egyetemistákhoz köthető, de az idő előrehaladtával, többek között a tragédia jelentősége és a politikai felhangja miatt, a társadalom lehető legkülönbözőbb rétegei társultak hozzájuk: nyugdíjasok, tanárok, postások, ügyvédek, bírók. 

 

„Emellett a szerb ellenzéki pártok is csatlakoztak, arra hivatkozva, hogy a tragédia az országban uralkodó korrupció és a nepotizmus miatt következett be. A helyzetet bonyolította, hogy az egyetemista tüntetőket, akik a legkitartóbbak november óta, a gazdák is támogatták, és traktorokkal kísérték őket, amit a rendőrség az utak lezárásával biztosított. Ha az össztársadalmi támogatottságot nézzük, akkor azt gondolom, hogy a tüntetések jelentőségét az adja, hogy mint említettük, szinte minden társadalmi csoportban – más-más aránnyal ugyan, de – van egy réteg, amely a demonstrálók mögött áll, azonban mindez nem elegendő ahhoz, hogy az elnök távozzon hivatalából” – mondta. Szerinte egyelőre nem valószínű, hogy egy ilyen forgatókönyv bekövetkezik, már csak azért sem, mert a tüntetések döntően a nagyobb városokra összpontosulnak, és a felmérések szerint a társadalom többsége a hatalom mellett áll. 

A belgrádi és az újvidéki általános hangulattal kapcsolatban munkatársunk azt mondta, hogy míg Belgrádban, illetve a nagyobb városokban a tragédia óta kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosak a tiltakozások, addig vidéken más a helyzet. „Ez nem meglepő, mivel a fragmentált ellenzéki oldal a városokra támaszkodik, a szavazóbázisuk döntő többsége itt él, ellentétben a Szerb Haladó Párttal (SNS), amely sokkal inkább a vidéki választópolgárokra épít, ami a korábbi évek választási statisztikáiból is egyértelműen kirajzolódik. Ennek fényében Újvidéken a helyzet merőben más, ott sokkal csendesebbek az események, holott a tragédia helyszínéről beszélünk. Ez nagyban annak köszönhető, hogy egyrészt a kormánypártok szavazói a tragédia ellenére fegyelmezettek maradtak, és megelégedtek Vucsicsnak az arra adott válaszával, másrészt annak, hogy az újvidéki magyarok pártja, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jól láthatóan távol tartja magát a tüntetésektől” – fogalmazott a politológus.  

Arra a kérdésre, hogy milyen állapotban van a szerb ellenzék, elemzőnk így válaszolt: „Ha egy szóval szeretnénk leírni az ellenzék problémáját, akkor az a már említett széttagoltság. Ez már jól látható volt a 2023-as parlamenti választások eredményeiben is: az SNS vezette lista 48, míg a legerősebb ellenzéki 24,3 százalékos eredményt tudott felmutatni, míg a többi politikai erő egy számjegyű támogatottságot ért el. Azóta kevesebb mint két év telt el, de az ellenzék helyzete – ha hihetünk a felméréseknek – azóta érdemben nem változott.”  

Mint Mihálovics Zoltán elmondta, a legutóbbi kutatások szerint az SNS 48,7 százalékos támogatottságon áll, míg a legerősebb ellenzéki formáció 7 százalékon. 

Ez tehát azt jelenti, hogy habár látszólag van egy elégedetlenségi hullám, ami számos társadalmi csoport támogatásával a tüntetésekben csapódik le, ez nem párosul széles körű kormányváltó hangulattal. Ennek az az oka, hogy az ellenzéki oldalon nincs egy olyan kiemelkedő vezető személyiség, aki egy ernyőszervezet alá tudná terelni a Vucsics-rendszerrel elégedetlen szavazókat, és képes lenne reális alternatívát kínálni. Szerbia jövője tehát nagy eséllyel nem az utcán fog eldőlni. Annak ellenére sem, hogy a tüntetések nagyon hasonlítanak a Szlobodan Milosevics rendszerének bukását megelőző tiltakozásokhoz, azonban akkor, 2000-ben az Európai Unió nyomást gyakorolt a szerb ellenzékre, hogy fogjanak össze, most azonban jól láthatóan nincs ilyen törekvés.

 – hangsúlyozta.  

Szerinte az SNS egy előre hozott választás esetén vélhetően hatalmon tudna maradni, így az utcai mozgolódást érdemes elkülöníteni a választói akarat egészétől. „Ha hihetünk a felmérések számainak, akkor az utcán lévő tüntetők lehet, hogy a társadalmi csoportok színes elegyét alkotják, de azok leginkább a szerb ellenzéki tábort mozgatták meg. Amennyiben a tiltakozások fokozódnak, könnyen elképzelhető, hogy változhat a közhangulat. A kritikus pontot a rendőrség és a belbiztonsági szervek hozzáállása jelentheti, ugyanis rendszerbuktatás vagy nagyobb volumenű változás csak ezeknek az egyetemisták mellé állásával képzelhető el.”   

Slobodan Milosevics (Forrás: Flickr)

Ami a Vucsics elnök megítélését illeti, az elemző arra hívta fel a figyelmet, hogy a tüntetések kezdete óta számos olyan narratíva jelent meg, miszerint azok az államfő távozását is magukkal hozhatják. „Figyelembe véve azonban a szerb politikai rendszer stabilitását és a Vucsics, valamint a pártja mögötti szimpátiaindex alakulását, erre nagyon kis esély mutatkozik, pláne, hogy az ellenzéki oldalon – ahogy már említettük – nincs egy olyan erőskezű vezető politikai személyiség, aki egy irányba tudná integrálni az ellenzéki és a bizonytalan szavazókat. A felmérések szerint Vucsics és az SNS megítélése nagyjából együtt mozog, és jelenleg a parlamenti választások idején mért szinten áll. Valós alternatíva híján és ilyen mutatók mellett pedig még egy előre hozott választás kiírása sem hozná jobb pozícióba az ellenzéket.”  

Emlékeztetett rá: maga az elnök is megerősítette, hogy ha a miniszterelnök távozását követően rövid időn belül nem sikerül többségi kormányt alakítani, akkor biztosan sor kerül az előre hozott választások kiírására, ugyanis többször elvetette a tüntetők által követelt szakértői kabinet felállítását. „Ha igazak a felmérések, és az SNS a tüntetések ellenére a koalíciós partnerek nélkül valóban a 48 százalékos támogatottság környékén van, akkor a potenciális megmérettetést Vucsics pártja a pozíciójának megerősítésére is használhatja” – mondta. Szerinte Szerbiában nincs kormányváltó hangulat, és úgy tűnik, hogy az elnök geopolitikai értelemben vett egyensúlyozása a Nyugat, valamint Kína és Oroszország között továbbra is rengeteg embernek nyeri el a szimpátiáját. 

Azon kérdésre, hogy a vajdasági magyarok miként viszonyulnak a történésekhez, Mihálovics Zoltán megjegyezte, hogy a magyar közösség fontos szerepet játszik Szerbia politikai életében. „Jelenleg a létszámuk nagyjából 185 ezer főre, azaz a teljes Koszovó nélkül értett népesség 2,8 százalékára tehető. A legutóbbi, 2023-as parlamenti választáson a törvényhozásban, azaz a Nemzetgyűlésben a 250 mandátumból 6-ot a VMSZ szerzett meg, így a vajdasági magyarságnak továbbra is van képviselete az országgyűlésben, ami az érdekérvényesítés szempontjából kulcskérdés hosszú távon is.” 

Mivel a VMSZ is minimális vagy szinte semmilyen reakciót nem mutatott a tüntetések kapcsán, így a magyarok jelentős hányada is inkább a háttérben maradt. „Ez egyrészt annak köszönhető, hogy akik politikai értelemben tudatosabbak, azok követik a pártjuk magatartását, reprezentálva azt, másrészt annak, hogy a vajdasági magyarok szellemi és kulturális központja az 1990-es évek óta Újvidékről – ahol a tragédia történt – mára áttevődött Szabadka és annak vonzáskörzetének területére” – fogalmazott az elemző. Hozzátette azt is: bár az egyetemisták adják a tüntetések magvát, a vajdasági magyarság jelentős hányada külföldön tanul.   

Mihálovics Zoltán szerint a vajdasági magyar párt hallgatása annak köszönhető, hogy Szerbiában konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy a VMSZ az SNS „csatlósa”, így ha bukik a Vucsics-rendszer, akkor vélhetően a VMSZ is.

De erre jelenleg, érdemi politikai kihívó híján minimális az esély, arról nem is beszélve, hogy az elnök második és egyben utolsó mandátuma 2027-ig szól. A VMSZ óvatos, a tüntetéseket tudatosan kerülő kommunikációja egy jól körülhatárolható stratégia szerint működik, ugyanis az országban jelenleg rég látott, pattanásig feszült a hangulat, és egy ilyen környezetben a felelőtlen kommunikáció ronthatja a vajdasági magyarság érdekeit elsődlegesen képviselő VMSZ és a magyarok pozícióit is. 

Az interjú eredeti formában elérhető a Maszol oldalán. 

Kapcsolódó:

Borítókép: