Oroszország a hírek szerint bővíti a katonai jelenlétét Líbiában a csádi és a szudáni határ közelében elhelyezkedő Maaten as-Sarra légibázisra fókuszálva. Ez azt jelenti, hogy Moszkva felkészült arra, hogy elveszíti szíriai stratégiai pozícióit – a tartúszi kikötőt és a hmeimimi légibázist. E kettő az oroszok afrikai hadműveleteinek logisztikai és elosztópontjaként szolgált, de az Aszad-rezsim bukásával a pozícióikat igyekeznek közelebb hozni a Száhel-övezethez – így került a képbe Líbia. 

Forrás: https://libya.liveuamap.com/

Mi lesz a szíriai orosz bázisok sorsa? 

Az Aszad-rezsim bukását követően szinte konszenzus alakult ki arról, hogy az új szír vezetés nem fogja engedni a bukott rezsimet támogató Moszkvának, hogy az országban lévő bázisait megtartsa. Ezért aztán váratlan fejlemény, hogy az ország élére került Hajat Tahrír as-Sám (HTS) nyitottságot mutat arra, hogy Oroszország megtarthassa állandó légi és haditengerészeti támaszpontjait a Földközi-tenger partvidékén.

 

Az orosz erők Aszad december 8-i megbuktatása után gyorsan visszahúzódtak a két támaszpontra, és azóta Tartúszban és a Latakia melletti Hmeimim telepen a felszereléseket összepakoló személyzet sürgető mozgolódása zajlik, a bázisok további sorsa viszont bizonytalan. Különböző regionális jelentések szerint a felszerelés nagy részét Halifa Haftár tábornagy vezetésével egy „baráti” kelet-líbiai kikötőbe szállítják át.

Moszkva azonban egyértelműen szeretné megtartani egyetlen mély vízi mediterrán kikötőjét, és a lehető legjobb pozíciót szeretné kihozni a közel-keleti stratégiai jelenlétért folyó helyezkedésből. Természetesen a Nyugat nyomást gyakorol a HTS-re és Ahmed Huszejn es-Sar (közismert nevén Dzsúláni) önjelölt szíriai elnökre, hogy az orosz bázisokat megszüntesse. 

Szíria nyitott arra, hogy Oroszország megtarthassa a Földközi-tenger partján lévő légi- és haditengerészeti bázisait, amennyiben a Kremllel kötött megállapodás az ország érdekeit szolgálja. Úgy tűnik, hogy az új szíriai kormány felismerte, hogy a pragmatikus megközelítés részeként talán értékesebb szorosabban együttműködni Oroszországgal, mint a térségből való kivonulásukat erőltetni. 

Forrás: https://syria.liveuamap.com/

A Kreml hozzáállása az új szíriai vezetéshez Aszad decemberi bukása óta javult, és Damaszkusz is mérlegeli Moszkva követeléseit, ami drámai változást jelez a kormányt alkotó egykori harcosok körében, mivel a közelmúltig az Abu Kaszrához, a szíriai lázadás egyik legfontosabb vezetőjéhez hasonló lázadókat folyamatosan bombázták az orosz harci gépek. 

Az egyik fő kártya, amelyet Washington még nem játszott ki, az a folyamatban lévő szankciók kérdése, amelyeket még mindig nem oldottak fel. Az EU állítólag tárgyal az ország olaj- és energiaszektorára vonatkozó büntetőintézkedések feloldásáról, de úgy tűnik, az USA nem siet ezzel. 

Washington ráveheti Damaszkuszt, hogy az amerikai szankciók feloldásáért cserébe az oroszokat távozásra bírja. A fővárosban és a legtöbb településen még mindig talán csak napi egy órán át van áram, az élelmiszer és az alapvető létszükségleti cikkek pedig a szankciók okozta inflációt követően még mindig rendkívül drágák. 

De más amerikai tisztviselők is úgy tekinthetnek Oroszországra, mint egy lehetséges stabilizáló jelenlétre egy olyan pillanatban, amikor Trump állítólag az USA szíriai kivonulását fontolgatja. Oroszország általában barátságban áll az Egyesült Államok által támogatott, nagyrészt szíriai kurdokból álló Szíriai Demokratikus Erőkkel (SDF), és miközben félő, hogy Törökország bevonul Észak-Szíriába, az orosz jelenlét megakadályozhatná vagy ellensúlyozhatná ezt. 

Szíria helyett Líbia

Műholdfelvételek is alátámasztják, hogy Oroszország modernizálja az említett légibázist, és kihasználja a kulcsfontosságú líbiai frakciókkal, különösen a Halifa Haftár vezette Líbiai Nemzeti Hadsereggel (LNA) kötött szövetséget. Moszkva célja vélhetően a bázis logisztikai központként való hasznosítása a Maliban, Burkina Fasóban és potenciálisan Szudánban végrehajtott műveletekhez. 

Líbia Muammer Kadhafi 2011-es bukása óta radikális fragmentáción ment keresztül, amelyben egymással versengő frakciók küzdenek az irányításért. Az ország továbbra is megosztott a Tripoliban működő, nemzetközileg elismert Nemzeti Egység Kormánya (GNU) és a Halifa Haftár vezette LNA között, amely Líbia keleti részét ellenőrzi. 

Oroszország szoros kapcsolatot ápol Haftárral, és katonai segítséget nyújt bizonyos stratégiai előnyökért cserébe.

Az orosz védelmi minisztérium alá történő átszervezését megelőzően a Wagner-csoport Moszkva vezető operatív ereje volt Afrikában, és döntő szerepet játszott a Kreml érdekeinek térségbeli előmozdításában. 

A Maaten as-Sarra bázist eredetileg az 1980-as években, az 1978-tól 1987-ig Líbia és Csád közt zajló háború során aktívan használták, és most, amikor a nyugati hatalmak (elsősorban a franciák) fokozatosan szorulnak ki a Száhel-övezetből, a bázis a térséghez való közelsége miatt újból stratégiai jelentőségre tett szert. Bassár el-Aszad szíriai rezsimjének összeomlását követően Oroszország katonai eszközöket helyezett át az országból Líbiának erre a bázisára, mivel az orosz geopolitikai gondolkodásban Líbiát Afrika kapujának tekintik. Moszkva növekvő szerepvállalása a dél-líbiai törzsekkel regionális hatalmát erősíti, javítva a Száhel-övezet koordinációját. 

A műholdfelvételek alapján tiszta katonai terjeszkedés történik Maaten as-Sarránál, ugyanis Oroszország személyzetet – köztük szíriai katonai disszidenseket – és felszerelést szállított a légibázis helyreállítására és bővítésére.

Javítják a kifutópályát, tároló létesítményeket építenek, illetve javítják a logisztikai képességeket. A bázis megkönnyítheti az övezetben végrehajtott műveleteket. 

Ezzel párhuzamosan Szudánban stratégiai átrendeződés zajlik. Moszkva korábban elhatárolódott a Mohamed Hamdan Dagalo (Hemedti) vezette Gyors Támogató Erőktől (RSF), ehelyett a szudáni fegyveres erők (SAF) vezetőjéhez, Abd el-Fattáh el-Burhánhoz csatlakozott, ami arra utal, hogy a Kreml átértékeli regionális érdekeit, ami megváltoztathatja a térségbeli erőviszonyokat is. 

Mindeközben a nyilvánosan elérhető információkból (PAI) származó jelentések szerint tavaly december óta megnőtt a teherszállító járatok száma a szíriai és líbiai orosz bázisok között. Ezek a járatok valószínűleg katonai felszerelést és személyzetet szállítottak, erősítve Moszkva befolyását Észak-Afrikában. 

A nyersanyagokban gazdag Száhel-övezetben a franciák kiszorulásával Oroszország egyre mélyebb kapcsolatokat alakított ki például a mali és burkina fasói katonai rezsimekkel, biztonsági partnerként pozicionálva magát a nyugati erők kivonulása közepette. A Maaten as-Sarra logisztikai központként való létrehozása ezért erősítheti a katonai műveleteket ezekben az államokban. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az Orosz Fegyveres Erők az újonnan létrehozott „Afrikai Hadtest” nevű katonai magáncéget (PMC) telepítették Líbia kulcsfontosságú területeire. Jelenléte Tripoli külvárosától a keleti Haruba katonai támaszpontig terjed, így az egész régióban operatív értelemben rugalmasságot biztosít.

 

A Száhel-övezet (Forrás: Wikimedia Commons)

Ezen felbuzdulva Oroszország megerősített líbiai jelenléte elősegítheti a félkatonai tevékenységek kiterjesztését az egész Száhel-övezetben, felbátorítva Malit és Burkina Fasót, miközben aláássa a nyugati vezetésű terrorizmusellenes erőfeszítéseket. A Líbiából a szubszaharai Afrikába vezető folyamatos ellátási útvonal egyúttal megerősítheti Moszkva képességét a szövetséges kormányok katonai támogatására, megszilárdítva alternatív biztonsági partnerként betöltött szerepét. 

Ez a nyugati szereplők számára kihívást jelent, így a NATO és az Európai Unió most azzal szembesül, hogy felvegye a versenyt a Kreml növekvő regionális lábnyomával.

Ahogy a nyugati erők kivonulnak az övezetből, Moszkva részvétele alááshatja a régió stabilizálására irányuló diplomáciai és katonai erőfeszítéseket. Növekszik az Oroszország és a Nyugat közötti közvetlen észak-afrikai összecsapás geopolitikai kockázata is, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a térségben egyre nagyobb nyomás nehezedik az európai érdekekre, többek között az energiaellátásra. 

A fontos ellátási útvonalak ellenőrzése és a Száhel-övezet értékes nyersanyagforrásaihoz – többek között az aranyhoz és az uránhoz – való hozzáférés Moszkva stratégiai és gazdasági befolyásának erősítését szolgálhatja. A térségbeli országokkal való szorosabb katonai és politikai kapcsolatok gazdasági előnyökhöz juttathatják Moszkvát, növelve a gazdasági szerepét Afrikában, ezzel párhuzamosan csökkentve a nyugati befolyást. 

Oroszország katonai terjeszkedése Líbiában és a Száhel-övezetben egy kiszámított stratégiát tükröz, amelynek célja az észak- és szubszaharai afrikai befolyás megszilárdítása. A Maaten as-Sarra logisztikai csomópontként való fejlesztése kiterjeszti Moszkva műveleti képességeit, lehetővé téve a Száhel-övezet új kormányaihoz való könnyebb hozzáférést. 

Ennek a térségbeli geopolitikai átrendeződésnek messzemenő geopolitikai következményei lehetnek, amelyek szükségessé teszik a nyugati diplomáciai és biztonsági stratégiák átértékelését, hogy csökkentsék az Oroszország növekvő afrikai térnyerésével járó kockázatokat.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons