Egy kínai közgazdász megvizsgálta, hogy miképp hatnának Trump 100 százalékos vámjai a BRICS-országokra, illetve magára az USA-ra. Szerinte a globális kereskedelemben 3-5 éven belül egy új egyensúlyi állapot alakulna ki, igaz, magasabb árszinten.
Ha a változás az egyetlen állandó, akkor a kihívás kezelése azt jelenti, hogy kompromisszumot kell kötni a változással, és alkalmazkodni kell hozzá.
A szerző szerint ez a mondás igaz a globális és a nemzetgazdasági életre is. A gazdasági rendszereket ugyanis az értékáramlás jellemzi, annak átalakulásával és új formákban való megjelenésével. A lényeg tehát az áramlás, illetve az, hogy ezen belül, mi akadályozza az áramlást és hogyan kezeljük az akadályokat.
Warwick Powell (kínai nevén Pao Sao-san) a Queenslandi Műszaki Egyetem adjunktusa, Kevin Rudd volt miniszterelnök politikai tanácsadója, a Taihe Think Tank vezető kutatója.
Donald Trump azzal fenyegette meg a BRICS-országokat, hogy akár 100 százalékos vámokat is kivetne, amennyiben létrehozzák az új BRICS-valutát, vagy a hatalmas dollár helyett más fizetőeszközre térnének át. Gyakorlatilag búcsút vehetnének a csodálatos amerikai piactól.
Bár az amerikai elnök keményen fogalmaz, Warwick Powell szerint a vámoknak már nincs akkora hatásuk, mint korábban. Úgy véli, ahelyett, hogy fenntartaná a dollár hegemóniáját, a BRICS-országokra vonatkozó vámok kivetése felgyorsíthatja a valuták multipolaritásának előrehaladását, kedvezőtlen hatást gyakorolhat az Egyesült Államok politikai gazdaságára és életszínvonalára, valamint felgyorsíthatja a dollár státuszának gyengülését.
Az amerikai piac elvesztése már kisebb hatással jár
Ma az Egyesült Államok adja a globális kereskedelem 15, Kína kereskedelmének pedig körülbelül 11 százalékát. Mivel azonban a világkereskedelem tovább bővült, ez a részarány csökken, és erre jó példa, hogy az USA 2018-ban még a globális kereskedelem körülbelül 20 százalékát adta. Vagyis az amerikai piac elvesztése már nem jár olyan hatással, mint korábban, így észszerű időn belül a legtöbb ország képes átvészelni a vámvihart.
Warwick Powell az elemzésében a BRICS-országok közül Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát, Dél-Afrikát, Egyiptomot, Etiópiát, Iránt, az Egyesült Arab Emírségeket és Indonéziát vizsgálta. Mivel Szaúd-Arábia státusza egyelőre kérdéses, ezért nem vette figyelembe. Megállapította, hogy 2022–2023-ban a BRICS-országok kivitele az USA-ba a becslések szerint több mint ezermilliárd dollár volt, ezzel szemben az Egyesült Államok kivitele ezekbe az államokba nem érte el az innen jövő export 40 százalékát, tehát jelentős kereskedelmi hiány keletkezik. Persze ehhez hozzátartozik, hogy Kína adta a BRICS-országok Egyesült Államokba irányuló kivitelének mintegy 73, és a BRICS-országok összesített többletének a 84 százalékát az USA-val szemben. Ehhez képest az Egyesült Államok kereskedelme Oroszországgal és Iránnal a hatályos szankciók miatt elhanyagolható.
Mivel a BRICS-országok és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi problémák 84 százaléka elsősorban az USA és Kína között merült fel, ezért a többi BRICS-tagországot vélhetően kevésbé fogják felzaklatni a vámfenyegetések.
A különböző BRICS-országok és az Egyesült Államok közötti kereskedelem összetétele
| Ország | Importál az USA-ból | Exportál az USA-ba | |
| Brazília | gépeket, repülőgépeket, vegyszereket és mezőgazdasági termékeket | olajat, vasércet, szóját és repülőgép-alkatrészeket | |
| Oroszország | olajat, fémeket és műtrágyákat | gépeket, orvosi berendezéseket és mezőgazdasági termékeket | 2022 eleje óta jelentősen visszaesett a kereskedelme az Egyesült Államokkal |
| India | repülőgépeket, gépeket, gyógyszereket és mezőgazdasági termékeket | textileket, gyógyszereket, drágaköveket és IT-szolgáltatásokat | |
| Kína | repülőgépeket, gépeket, mezőgazdasági termékeket és félvezetőket | elektronikai cikkeket, gépeket, textileket és bútorokat | |
| Dél-Afrika | gépeket, járműveket és repülőgépeket | platinát, aranyat, járműveket és vasércet | |
| Egyiptom | búzát, gépeket és repülőgépeket | textileket, kőolajtermékeket és műtrágyákat | |
| Etiópia | gépeket, repülőgépeket és mezőgazdasági termékeket | kávét, textileket és bőrtermékeket | |
| Irán | egészségügyi és humanitárius árukat | szőnyegeket, dióféléket és gyümölcsöt | a kétoldalú kereskedelmet erősen korlátozzák az amerikai szankciók |
| Egyesült Arab Emírségek | repülőgépeket, gépeket és járműveket | kőolajat, alumíniumot és nemesfémeket | |
| Indonézia | gépeket, repülőgépeket és mezőgazdasági termékeket | textileket, pálmaolajat és elektronikai cikkeket |
Termékkategóriánként a BRICS-országok által az Egyesült Államokból importált fő termékek:
Gépek és elektronika: körülbelül 200 milliárd dollár (pl. félvezetők, repülőgépek, orvosi berendezések).
Vegyi anyagok és gyógyszerek: körülbelül 100 milliárd dollár.
Mezőgazdasági termékek: körülbelül 50 milliárd dollár (pl. szójabab, kukorica, hús).
Energiatermékek: körülbelül 30 milliárd dollár (pl. cseppfolyósított földgáz, szén).
A félvezetők és a repülőgépek a két kiemelkedő kategória, és az ebbe tartozó termékeknek az Egyesült Államokból történő behozatala valószínűleg csökken a következő években, mivel rájuk vonatkozó szankciók tovább nőnek. Ami a repülőgépeket illeti, a Boeing már régóta az USA polgári exportjának az etalonja, de az Airbusszal hosszú ideje fennálló globális duopóliumát Kína polgári repülőgép-képességei megkérdőjelezik.
Az Egyesült Államokba irányuló BRICS-export termékkategóriák szerint:
Gépek és elektronikai cikkek: körülbelül 400 milliárd dollár (pl. okostelefonok, számítógépek, fogyasztói elektronikai cikkek Kínából).
Textil és ruházat: körülbelül 100 milliárd dollár (pl. ruházat és lábbeli Kínából, Indiából).
Fémek és ásványok: körülbelül 80 milliárd dollár (pl. acél, alumínium, ritkaföldfémek Kínából és Brazíliából).
Energiatermékek: körülbelül 50 milliárd dollár (pl. olaj Brazíliából és Oroszországból.;
Gyógyszerek és vegyszerek: körülbelül 50 milliárd dollár (pl. generikus gyógyszerek Indiából).
A gyártás tekintetében Kína ma a világ ipari nagyhatalma, feldolgozóipari hozzáadott értéke a világ teljes hozzáadott értékének körülbelül a 29 százalékát teszi ki, és még mindig növekszik (összehasonlításképpen: az Egyesült Államoké 12 százalék). Az USA sokkal jobban függ Kína gyártásától, mint fordítva, különösen az ipari gépek és az ipari termeléshez szükséges nyersanyagok széles skálája tekintetében.
Sok végfogyasztási cikk is függ az importtól, szinte nincs más, helyettesítő globális ellátási lánc. Ennek fontos következményei lesznek az Egyesült Államokban az alkalmazkodás dinamikájára és lehetőségeire nézve.
Kereskedelmi komplementaritás a BRICS-országok között
Összességében a BRICS-államok gazdaságai kiegészítik egymást. Például Brazília és Oroszország nyersanyagokat exportál, míg Kína és India importőr e tekintetben, és az iparcikkek fő exportőre. Hasonlóképpen, az afrikai kontinens tagországai, Dél-Afrika, Egyiptom és Etiópia gazdag természeti erőforrásokban, miközben Kína és India ezeknek az erőforrásoknak a fő fogyasztói. Az Egyesült Arab Emírségek pedig olyan energiaforrásokat is kínál, amelyekre nagy a kereslet a szervezet többi országában.
A BRICS-államokon belüli kereskedelem erőteljesen nőtt, a köztük zajló teljes kereskedelmet 2023-ban 800 és 900 milliárd dollár közöttire becsülték, ami hatszoros növekedés 2010-hez képest. Nem meglepő módon Kína a szervezeten belüli kereskedelem körülbelül 60 százalékát bonyolítja.
A tagok gazdasági struktúrája és tulajdonságai kiegészítik egymást, lehetővé téve a köztük lévő kereskedelem erőteljes növekedését. Mindez pedig csökkenti a harmadik felek valutáinak (például a dollárnak) a szükségességét, mivel a kereskedelmet közvetlenül nemzeti valutában vagy megosztott elszámolási egységen keresztül lehet elszámolni.
Trump vámterve véget vetne a kereskedelemnek a BRICS és az USA között
Ha Trump 100 százalékos vámot vetne ki az Egyesült Államokba irányuló összes BRICS-exportra, illetve a szervezet államai ezt megtorolnák, akkor
a köztük zajló kereskedelem volumene több mint 90 százalékkal csökkenne.
A BRICS-országoknak elsőként alkalmazkodniuk kellene az amerikai piac elvesztéséhez. Hogy azt melyikük hogyan tudja helyettesíteni, az országonként változik, és függ a globális növekedéstől is, hogy a világ többi része mennyire képes elnyelni az amerikai piac veszteségeit. Warwick Powell úgy véli, hogy a legtöbb BRICS-ország három éven belül teljesen idomulna az új helyzethez.
A szervezet tagállamai természetesen különböznek egymástól. Eltér az exportfüggőségük, a gazdaságuk és a kereskedelmük növekedési dinamikája. A magas növekedési rátájú (pl. Etiópia, Egyesült Arab Emírségek) és kevésbé függő országok (pl. Oroszország, Irán) alkalmazkodhatnak a leggyorsabban, míg a nagy függőséggel rendelkező országoknál (pl. Kína, India) ez tovább tartana.
Az Egyesült Államok piacának az elvesztésével a BRICS-országok más piacok felé fordulhatnak, különösen a globális dél irányába, valamint erősíthetik az egymás közötti kapcsolatot. Kína már diverzifikálta az exportját az ASEAN-ba, Afrikába és a Közel-Keletre, és az elmúlt évtizedben a kereskedelme a globális déli államokkal gyorsabban nőtt, mint a hagyományos fejlett gazdaságokkal.
Brazília növelte a kereskedelmét Latin-Amerikában, és a perui Chancay kikötő tavaly év végi megnyitása várhatóan fellendíti a kereskedelmet Latin-Amerika és Ázsia között. India pedig ugyanezt tette Oroszországgal, az Európai Unióval, a Közel-Kelettel és Afrikával. Oroszországnak is meg kellett változtatnia a kereskedelmi megállapodásait a Nyugat szankciói miatt, emellett várhatóan az Afrikán belüli kereskedelem is növekszik, amiből a tagországok közül Dél-Afrika, Egyiptom és Etiópia profitálhat.
Az alábbi táblázat összefoglalja azokat a lehetséges alkalmazkodási stratégiákat, amelyeket az egyes BRICS-tagországok alkalmazhatnak.
| Ország | Fő exporttermékek az USA-ba | Kiigazítási stratégia |
| Brazília | szója, kőolaj, vasérc, repülőgép-alkatrészek | Az export diverzifikálása Kína, az EU és más nem amerikai piacok felé, a hazai nyersanyag-feldolgozás növelése (pl. finomított olaj, kohászat). |
| Oroszország | kőolaj, fémek, műtrágya | Az energiahordozók exportjának átcsoportosítása Kínába, Indiába és Törökországba, a hazai ipar fejlesztése, az Eurázsiai Gazdasági Unió tagországaival való kereskedelem elmélyítése. |
| India | textíliák, gyógyszerek, drágakövek, IT-szolgáltatások | Az export növelése az EU, a Közel-Kelet és Afrika felé, a Make in India kezdeményezés révén a hazai gyártás támogatása, a BRICS-országokkal és szövetségesekkel való kereskedelem erősítése. |
| Kína | elektronikai cikkek, gépek, textíliák, bútorok | Az export növelése a délkelet-ázsiai régióba, az EU-ba és az Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezés országaiba, a hazai fogyasztás és a csúcstechnológiai ipar fejlesztésének ösztönzése, a BRICS-országok és a feltörekvő piacok közötti kereskedelem bővítése. |
| Dél-Afrika | platina, arany, fűszerek, vasérc | Az export növelése Kína, az EU és más fejlődő országok felé, a magas hozzáadott értékű iparágak fejlesztése (pl. autóipar, bányászati feldolgozás). |
| Egyiptom | textíliák, kőolajtermékek, műtrágya | Az export növelése az EU, a Közel-Kelet és Afrika felé, a Szuezi-csatorna stratégiai elhelyezkedésének kihasználása a nemzetközi kereskedelem erősítésére. |
| Etiópia | kávé, textíliák, bőrtermékek | Az export növelése az EU, a Közel-Kelet és Afrika felé, a hazai ipar fejlesztése és az infrastruktúra javítása. |
| Irán | datolya, diófélék, gyümölcsök | A kereskedelem elmélyítése Kínával, Oroszországgal és a Közel-Kelet más partnereivel, a kőolajtermékek exportjának növelése (pl. petrolkémiai, mezőgazdasági árucikkek). |
| Egyesült Arab Emírségek | kőolaj, alumínium, nemesfémek | Az export növelése Ázsiába (pl. Kína, India) és a Közel-Keletbe, a kőolajalapú gazdaság diverzifikálása (pl. turizmus, pénzügyek, logisztika). |
| Indonézia | textíliák, pálmaolaj, elektronikai termékek | Az export növelése Kína, India és a szövetséges országok felé, a hazai ipar fejlesztése és a termékek hozzáadott értékének növelése. |
A BRICS-országok a világ népességének körülbelül 55 és nominálisan a globális GDP 45 százalékát adják. Ha Trump a rájuk vonatkozó vámok kivetésével szeretné megakadályozni a dollármentesítést, akkor az könnyen visszaüthet, ugyanis egy ekkora gazdaságnak és népességnek az Egyesült Államoktól való elszakadása jelentős hatással lenne a dollár hegemóniájára.
A valuta multipolaritásának alakulása és kihívásai
A globális gazdasági rendszer lassan eltávolodik a dollárdominanciától, és ezt Warwick Powell monetáris multipolaritásnak nevezi.
A nem dollárban való elszámolások már lehetségesek, ugyanis vannak alternatív fizetési megoldások, köztük a kínai határokon átnyúló bankközi fizetési rendszer (CIPS), a kínai SWIFT-alternatíva, amely megkönnyíti a jüanban denominált kereskedelmet. Emellett Oroszország az SPFS-t (System for Transfer of Financial Messages) használja, amely az ország és számos más állam bankjait köti össze, míg az indiai UPI-t (Unified Payments Interface) elsősorban országon belül veszik igénybe, de határokon átnyúló elszámolásokra is képes.
Tavaly a kazanyi BRICS-csúcstalálkozón Oroszország a BRICS Bridge fizetési rendszert javasolta, eközben a tagállamok a BRICS Clear projektet viszik, amely egy alternatív fizetési platform a tagországok számára – ez a megoldás valószínűleg még az idén elindul.
A kétoldalú devizaswap-megállapodások szintén támogatják a nem dollárban való fizetések elszámolását, és számos ország kötött kétoldalú devizacsere-megállapodásokat, hogy megkönnyítse a saját valutáival folytatott kereskedelmet és csökkentse a dollár használatát. Kínának például több mint 40 országgal van valutacsere-megállapodása, köztük számos ASEAN- és afrikai állammal, India pedig rúpiás kereskedelmi egyezményeket írt alá az Egyesült Arab Emírségekkel és Oroszországgal.
Oroszországban 2022 eleje óta a külkereskedelem szinte teljes egészében nem dollárban és nem euróban zajlik, ami azt mutatja, hogy szükség esetén a dollárban denominált platformtól való elmozdulás nagyon gyors lehet.
De számos kihívás továbbra is fennáll. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy sok nemzeti valutában nincs likviditás, ami potenciálisan kevésbé teszi vonzóvá a kereskedelmi elszámolásokban való felhasználásukat. Az árfolyam-ingadozások kockázatokat is jelenthetnek a kereskedők számára, különösen a kis vagy instabil gazdaságokban.
Mindazonáltal egy közös kihívás – mint például az átfogó vámok kivetése – katalizátorként szolgálhat a funkcionális koordinációhoz és az egyes kulcskérdésekben a konszenzus kialakításához, ezáltal felgyorsítva és kiterjesztve a valuták multipolaritását.
A dollártalanítás középpontjában a komplementaritás és a likviditás kérdései állnak. Az előbbi biztosítja, hogy a kereskedelmet dollár nélkül lehessen lebonyolítani, az utóbbi pedig azt, hogy a nemzeti valutákat hatékonyan lehessen elszámolni. Az, hogy a BRICS-országok gazdaságai nagymértékben kiegészítik egymást, azt is jelenti, hogy számos, kölcsönösen előnyös devizapárt lehet létrehozni és bővíteni közöttük.
Likviditási kihívás az, hogy egy valuta könnyen használható-e kereskedésre és befektetésre anélkül, hogy nagy áringadozásokat okozna. Ennek kezelésére számos lehetséges megoldást lehet kidolgozni és bővíteni, idetartozik a nem nemzeti elszámolási egységek kialakítása és használata. Ez a BRICS Clear projekt egyik jellemzője lehet, amely elszámolási egységet hozna létre, hasonlóan Keynes 1940-es évek eleji Bancor-javaslatához.
Az Egyesült Államok alkalmazkodása
Magának az Egyesült Államoknak is kiigazításokat kell végrehajtania a piac és az ellátási lánc veszteségei miatt. Trump 100 százalékos vámpolitikája a BRICS-országokból hozzávetőleg 800 milliárd dolláros importcsökkenéshez, és körülbelül 311 milliárdos exportbevétel-kieséshez vezethet, ami ráadásul számos kulcsfontosságú iparágat érint.
Például az importoldalon az elektronikai termékek és a gépészeti berendezések hiánya megzavarja a fogyasztói elektronikai cikkek, a félvezetők és az ipari berendezések ellátási láncát. Emellett rövid távon a ruha- és lábbelihiány is elkerülhetetlen, bár ezeket lehet helyettesíteni az olcsó termelőországokból. Ebben az esetben csupán annyi történik, hogy az Egyesült Államok egyszerűen áthelyezi a kereskedelmi hiányát az egyik országcsoportról a másikra.
Ami még komolyabb, a generikus gyógyszerek és hatóanyagok kínálatának a csökkenése jelentős hatással lesz az orvosi szolgáltatások költségeire és minőségére. Bár ezek alternatívái is megtalálhatók lesznek, nem valószínű, hogy ugyanazon az áron le tudják majd cserélni őket. Az USA másik sebezhető területe a fémek és ásványok lehetnek, ahol szembe kell néznie az acél, az alumínium és a ritkaföldfémek drágulásával.
Warwick Powell feltételezi, hogy az Egyesült Államok számos áru esetében három-öt éven belül végrehajtja a kiigazítást, de egyes upstream nyersanyagok, tőkeberendezések és késztermékek esetében az alternatívák megtalálása akár egy évtizedet is igénybe vehet. E folyamat során a kínai vállalatok olyan országok felé terjeszkednek, amelyekre nem vonatkoznak a vámok, miközben az Egyesült Államok kénytelen lesz növelni a németországi, a dél-koreai és a japán tőkeberendezések, gépek és elektronikai cikkek importját.
Ez a kiigazítás azonban nem valószínű, hogy az eredeti állapothoz való visszatérést jelenti, ehelyett magasabb költségszint mellett érik el az új egyensúlyt.
Jelentősebb intézkedések nélkül az Egyesült Államok maginflációja 3 és 6 százalék közé emelkedhet, bár Trump gyakran állítja, hogy az első ciklusa alatt bevezetett vámok nem okoztak inflációt. Az aggregált mennyiség tekintetében az érvelése elfogadható, ám ami bizonyos termékkategóriákat illeti, a bizonyítékok arra utalnak, hogy a tarifák valóban jelentősen megemelték az árakat.
A vámok hatása az árakra
| Termék | Vámkulcs | Áremelkedés (átlagosan) |
| Acéltermékek | 25% | 17% |
| Alumíniumprofilok | 10% | 7% |
| Mosógépek | 20–50% | 12% |
| Napelempanelek | 30% | 16% |
| Bútorok | 25% | 4,5% |
| Televíziók | 10–25% | 5–10% |
| Ipari gépek | 25% | 3–5% |
A Peterson Institute for International Economics becslése szerint az összes importra kivetett 100 százalékos vám 1-2 százalékkal csökkentheti az Egyesült Államok GDP-jét néhány év alatt, és valószínűleg inkább növelné az USA kereskedelmi hiányát.
Ha a javasolt 100 százalékos tarifák az inflációs nyomás újabb növekedéséhez vezetnek, akkor az az amerikai társadalom legszegényebbjeit érinti majd a leginkább. A nyugdíjasok és a fix jövedelműek az egészségügyi ellátás, a gyógyszerek és a rezsiköltségek emelkedésével szembesülnek, és a jövedelmi egyenlőtlenségek tovább romlanak.
Az emelkedő inflációval szemben a Fed – jogosan vagy sem, de – nehezen fog ellenállni a kamatemelés kísértésének. Akiknek értékpapírjuk van, azoknak a jövedelme nő, míg a szegényekre, akik adósságot görgetnek maguk előtt, további nyomás nehezedik.
Reneszánsz az amerikai gyártásban?
Jelentős akadályok lehetnek abban a törekvésben, hogy a vámok katalizálják az amerikai gyártás reneszánszát.
Elsőként az Egyesült Államoknak jelentősen növelnie kell a beruházási javak, a robotok, a gépek és az egyéb berendezések importját, hogy bővíteni tudja a hazai feldolgozóipari termelést. A BRICS-országokra kivetett vámok után – ahogy említettük – főként Németországból és Japánból tudná behozni ezeket, illetve azoktól a kínai vállalatoktól, amelyek vámmentes helyeken létesítenek gyárakat. Ebből kifolyólag az amerikai importőröknek viszonylag magas költségekkel kell szembenézniük.
Az Egyesült Államok rövid távon nem feltétlenül fogja alapvetően megváltoztatni a gazdaságának termelési szerkezetét, míg a kereskedelmi hiányát más országokba tolja.
Ez már azóta nyilvánvaló, hogy az első Trump-kormány vámokat vezetett be. Amint azt David Autor, az MIT professzorának és munkatársainak tavaly év elején végzett kutatása kimutatta, hogy az akkori, majd a Biden által kivetett vámok megduplázódása után a gyártószektorban a korábbi csökkenés után a munkahelyek száma nem szárnyalta túl a vámok előtti mértéket.
A modern gyártás ráadásul nemcsak tőkeigényes, hanem magasan képzett munkaerőt is igényel, hiszen ez a piacképes gyártási ökoszisztéma előfeltétele. Vagyis az Egyesült Államoknak először le kell küzdenie viszonylag alacsony írás-olvasási és számolási arányát, vagy magasan képzett bevándorlókra kellene támaszkodnia, vagy javítania kellene az oktatási rendszerén.
Csakhogy ez utóbbi a diákhitelnek köszönhetően egyre nagyobb összegű tartozást hagy a diplomásokra, így megakadályozza az alacsony jövedelmű családokból érkezők oktatását. Nem csoda, hogy a társadalmi mobilitás Amerikában ma rosszabb, mint egy évszázaddal ezelőtt.
Mindezek mellett az amerikai politikai gazdaságtan a pénz-, az ingatlanügyre és a biztosítási szektorra fókuszál, ezáltal az ipar több mint 50 éve hanyatlik. E strukturális probléma megoldása nélkül pedig nehéz lesz megszerezni és mozgósítani a szükséges monetáris tőkét a feldolgozóipar bővítéséhez. Ezen a területen a viszonylag magas kamatlábak – látszólag az inflációs nyomás ellensúlyozására – visszafogják a tőkeképzést, mivel a monetáris tőke továbbra is beáramlik a hamis tőkepiacra.
A globális gazdaságot a dollárral összekötő kapcsolatok fokozatosan megszakadnak
Globálisan valószínűleg visszaesik a dollár iránti kereslet, mivel azt a kereskedelem rendezésére használják. Ez átütő hatással lesz Amerika hitelminősítésére, az ott élők életszínvonalára és a dollár által vezérelt politikai, gazdasági hatalmára.
Az a globális rendszer, amelyben az Egyesült Államok dollárt cserél valódi gazdasági javakra, egyre kevésbé lesz vonzó az erőforrásokkal, tudással és technológiával rendelkező országok számára. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor a dollárt bármikor fegyverként is használhatják.
A valós áruk és szolgáltatások értéke elhalványul a fiktív tőkepiacnak minősíthető, dollárban denominált tranzakciók értékéhez képest. A fiktív tőke ugyanis olyan pénzügyi eszközökre vonatkozik, amelyek értéke a jövőbeni jövedelemre vagy tőkenyereségre vonatkozó követelésekből, nem pedig tárgyi eszközökből vagy szolgáltatásokból származik. Ezek közé tartoznak a tőzsdék, a kötvény-, a származékos, a deviza- (Forex) és az árupiacok (finanszírozott szegmensek).
Ezeken a piacokon a tranzakciók értéke több mint százszorosa a valódi áruk és szolgáltatások teljes globális kereskedelmének.
Nyilvánvaló, hogy a dollár likviditásának túlnyomó többségét a pénzügyi piacokon kötötték le, és nem a tényleges kereskedelmet segíti elő. Ez rávilágít a spekulatív és befektetési tevékenységek dominanciájára a reálgazdasági tranzakciókkal szemben. Ez is jól mutatja a dollár történelmi dominanciájának önerősítő hatását, mivel ezek a piacok nagy mennyiségű dollárlikviditást igényelnek a működésükhöz. A fiktív tőkepiacok mérete aránytalan a tényleges kereskedelemhez képest, ami növeli a pénzügyi instabilitás kockázatát, mivel az ezen piacokon tapasztalható sokkok tovagyűrűző hatással vannak a világgazdaságra.
Ezért a dollártól való függés csökkentése érdekében nemcsak a kereskedelem elszámolását kell elkülöníteni a dollártól, hanem kezelni kell a pénzügyi piac hatalmas likviditási igényeit is. Csakhogy ez nehezebb és összetettebb feladat, mint a kereskedelem dollármentesítése. A kereskedelmi elszámolásokhoz szükséges dollárkereslet csökkenésével azonban különösen szembetűnővé válik a fiktív dollárban denominált tőkepiacok mérete és a reálgazdaság közötti kapcsolat, ami kétségessé teszi, hogy az Egyesült Államok gazdasága képes-e értékelni (megvalósítani vagy igazolni) ezeket a pénzügyi követeléseket. Mindez a globális pénzügyi rendszer sebezhetőségét jelenti, és jelentős kihívásokat vet fel a nem egyesült államokbeli entitások dollárfelhalmozásával szemben.
A globális gazdaság fejlődésével sok vállalkozásnak és magánszemélynek egyre indokolatlanabb, hogy dollárt tartson, különösen akkor, ha a gazdasági szükségleteiknek semmi közük az Egyesült Államokhoz. Az alternatív fizetési rendszerek, a regionális kereskedelmi és az árualapú kereskedelmi megállapodások térnyerése csökkenti a dollártól való függőséget, és megnyitja az utat egy többpólusú pénzügyi rendszer felé. Ezáltal fokozatosan megszakadnak azok a kapcsolatok, amelyek a globális gazdaság nagy részét a dollárhoz kötik.
A BRICS-országok követik a trendet, és előmozdítják a valuta multipolarizációját
Kétségtelen, hogy a 100 százalékos vámtarifa bomlasztó, és rövid távon minden érintett félre kedvezőtlen hatással lesz. De Warwick Powell szerint a BRICS-országoknak meg kell ragadniuk a vámok adta lehetőségeket, ki kell alakítaniuk egy új együttműködési modellt és be kell zárniuk a „BRICS-elszámolási” projektet, hogy csökkentsék a dollár jövőbeni fegyverré válásának kockázatát.
Megjegyeznénk:
Warwick Powell logikusan érvel, viszont nem számol a trumpi kiszámíthatatlansággal. Vélhetően az amerikaiak is tudatában vannak ezeknek a következményeknek, ezért logikus lépés volna a részükről, ha nem az egész BRICS-re alkalmaznák a 100 százalékos büntetővámot, hanem csak azokra a kisebb országokra, amelyekkel ha leállítják a kereskedelmet, annak nem volna akkora hatása az amerikai gazdaságra. Tehát Kínát nem „bántanák”, viszont a kisebb országokat olyan helyzetbe sodornák, amivel csökkenteni tudnák a BRICS-en belüli kohéziót.
Mindenesetre abban a szerzőnek igaza van, hogy
a világ, amelyben élünk, a gyors változások világa.
(Forrás: Guancha)
Kapcsolódó:
