Szudán és Oroszország megállapodott abban, hogy Moszkva haditengerészeti támaszpontot létesít a Vörös-tenger partján, Port Szudán vonzáskörzetében, ami illeszkedik a Kreml azon törekvéseibe, hogy bővítse a katonai támaszpontjainak hálózatát a térségben. Ali Al-Sarif szudáni külügyminiszter moszkvai látogatása során megerősítette a bázisról folytatott tárgyalások előrehaladását, amit az orosz fél nem kommentált. A földrajzi realitásokat figyelembe vévei egy szudáni bázis kialakítása alternatívát kínálhatna Moszkvának a szíriai Tartúszban lévő haditengerészeti központ potenciális elvesztésével szemben.

Egyelőre bizonytalan, hogy mindenképp szüksége van-e a Kremlnek a szudáni jelenlétre, mivel még nem kristályosodott ki teljesen az új szíriai rezsim oroszokhoz való hozzáállása. Bassár el-Aszad bukása után reális alternatívaként merülhet fel, hogy az egykor Aszad-szövetséges Moszkva távozni kényszerül a tartúszi kikötő és a hmeimimi légibázis területéről.

Egy Szudán partjainál fekvő, vörös-tengeri orosz támaszpont potenciálisan segítené Moszkva afrikai logisztikáját, ami a szíriai bázisok elvesztésével most Líbiára támaszkodik.

Az alaphelyzet azért pikáns, mert a Kreml a szudáni polgárháború mindkét szembenálló táborával kapcsolatban áll 2023 óta, amikor a harcok kirobbantak a helyi fegyveresek és a félkatonai Gyors Támogató Erők (RSF) között. Utóbbiakat a Hemedti néven is ismert Mohamed Hamdan Dagalo, az USA által népirtással vádolt egykori tevepásztor vezeti…

Forrás: Financial Times

Port Szudán – amely közelében az oroszok a vörös-tengeri bázisukat szeretnék létrehozni – a szudáni hadsereg és Abd el-Fattáh el-Burhán tábornok (de facto elnök) főhadiszállása azóta, amióta 2023-ban kiűzték őket a fővárosból, Kartúmból. Burhán kormányának kétséges legitimitása miatt kérdéses, hogy a szudáni külügyminiszternek az orosz bázis építéséről szóló nyilatkozata mennyire bizonyul majd kötelező erejűnek, főként mivel Burhán jelenleg meglehetősen agresszívan keres nemzetközi támogatást, hogy így erősítse meg törvényes mivoltát.

Korábban is volt példa arra, hogy Szudán egy leendő vörös-tengeri orosz hadi támaszpontot használ fel arra, hogy a nyugat figyelmét felkeltsék a térségbeli pozícióik visszaszorulására.

Moszkva korábban is érdekelt volt egy vörös-tengeri hadi kikötő kialakításában, azonban ennek fontossága ugrásszerűen megnőtt Aszad decemberi bukása után.

Addig ugyanis Oroszország a hmeimimi légitámaszpontot és az északnyugat-szíriai Tartúsz haditengerészeti kikötőjét használta logisztikai csomópontként a Közel-Keleten és Afrikában (például Líbiában, Maliban és a Közép-afrikai Köztársaságban) végrehajtott műveletekhez. A tartúszi haditengerészeti bázist még Aszad elődje (és egyben az édesapja) Háfez al-Asszad adományozta 1971-ben a Szovjetuniónak, míg a Hmeimim légibázist már a megbukott elnök adta Oroszországnak hálaként, hogy 2015-ben a kormányerők mellett csatlakozott a polgárháborúhoz.

A két támaszpont közül Tartúsz a fontosabb, mivel egyfelől az egyetlen olyan orosz katonai bázis, amely az egykori Szovjetunió határán kívül található, tehát megtartása presztízskérdés is, másfelől megvan az esély, hogy Aszad bukásával minden futó és tervben lévő orosz–szír beruházás és szerződés megsemmisül. Szíriával kapcsolatban Aszad al-Saibani külügyminiszter januárban azt mondta, hogy az Aszad-rezsim mintegy 8 milliárd dollárnyi adósságot halmozott fel Oroszországgal szemben. Hozzátette, hogy országa további biztosítékokat vár Oroszországtól és Irántól, mivel mindketten igyekeznek megtartani befolyásukat Aszad bukása után.

Moszkva azóta a műholdfelvételeken is jól láthatóan csökkentette jelenlétét a szíriai bázisokon, miközben felkészült arra, hogy szükség esetén evakuálja azokat. Vlagyimir Putyin orosz elnök már telefonon beszélt Ahmed al-Sara ideiglenes szír vezetővel, és a Kreml közlése szerint felajánlotta a szíriai állam egységének, szuverenitásának és területi integritásának támogatását, valamint humanitárius segélyeket.

Forrás: Financial Times

Oroszország még 2017-ben kezdett tárgyalásokat egy Port Szudántól délre fekvő bázis létrehozásáról, amikor Omar al-Basír egykori elnök Moszkvába látogatott, hogy támogatást keressen hanyatló rezsimjének, mivel népfelkelés fenyegette, de akkor a projektből nem lett semmi. A mostani megállapodásra azonban egy olyan időszakban kerül sor, amikor a szudáni fegyveres erőknek egy sor harctéri győzelemmel sikerült a háború lendületét megváltoztatniuk. A hadsereg és a szövetséges iszlamista milíciák a főváros, Kartúm felé készülnek egy végső előrenyomulásra, miután e hónapban elfoglalták az egykor gazdag északi elővárosokat.

A helyzet azért különösen érdekes, mert korábban az orosz Wagner-csoport zsoldosai az RSF mellett harcoltak, tavaly nyáron Moszkva azonban taktikát váltott, és a kormány mögé állt.

Oroszország tehát mind Burhán, mind Hemedti felé is ajánlatot tett, hogy megállapodást köthessen a bázisról, függetlenül attól, hogy ki győzött a polgárháborúban.

Ehhez képest a mostani események abba az irányba mutatnak, hogy Oroszország határozottan Burhán mögé állt. A haditengerészeti támaszpontról szóló megállapodás Moszkvát – Egyiptommal, Katarral és más közel-keleti államokkal együtt – a hadsereg oldalára állítaná a harcok kritikus pillanatában. Az RSF azonban még mindig ellenőrzi az ország keleti részének nagy részét, és megvannak a saját nemzetközi támogatói is.

Kartúm visszafoglalása hatalmas győzelem lenne a SAF számára, de az országot megosztaná a hadsereg által ellenőrzött keleti és nyugati területek között, beleértve Dárfúrt is, amelynek nagy részét az RSF ellenőrzi. Megvan az esély azonban, hogy a Kartúmért folytatott harc elhúzódhat, és a gerillák utcáról utcára harcolhatnak.

Forrás: Financial Times

Az RSF, amely állítólag támogatást kapott az Egyesült Arab Emírségektől, végül teljesen kiszorította a hadsereget. Az Emírségek viszont azt állítja, hogy a háborúban semleges maradt. Az Egyesült Államok szankciókat vetett ki Burhánra és Hemedtire a konfliktus során elkövetett atrocitások miatt, és népirtással vádolta meg az RSF-et. A két erő ugyanis elűzte azokat a civileket, akikkel megosztották a hatalmat a 2019-es népfelkelés után, amely véget vetett Omar al-Basír korábbi autokrata 30 éves uralmának. Burhán visszavonult Port Szudánba, a hadsereg pedig vereséget vereség után szenvedett, átengedve Szudán nyugati és középső részének nagy részét az RSF-nek. Burhán – ha sikerül neki Kartúmot bevenni – elmondása szerint új technokrata kormányt állít fel.

Omar al-Basír (Forrás: Wikimedia Commons)

Ezen a szemüvegen keresztül nézve logikus, hogy Moszkva stratégiát váltott Szudánban és a SAF oldalára állt.

Egyrészt tehát az Aszad-rezsim bukása Szíriában stratégiai pozíciói szempontjából új helyzetet teremtett, mivel így szüksége volt egy alternatívára, ha esetleg szír támaszpontjairól távozni kényszerülne: a Vörös-tenger partján építendő kikötő stratégiai elhelyezkedésénél fogva ugyanis alkalmas arra, hogy átvegye Tartúsz szerepét.

Mindez a SAF számára is előnyös, hiszen – mint említettük – legitimitását erősíti azzal, hogy felvette a kapcsolatot Moszkvával, és ráadásul elvileg meg is állapodtak a bázis építéséről. Ezzel egyúttal felhívta a Nyugat figyelmét is az orosz befolyás térségbeli növekedésére. Mindez pedig újabb kommunikációs csatornákat nyithat meg a SAF számára, amire jelen helyzetben igazán szüksége is van a legitimitása miatt.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons