A Clipper Eris egy szingapúri dokkban átalakított norvég etilénszállító tankerhajó. Nem csupán egy egyedi kezdeményezés terméke, hanem egy tágabb iparági változás előfutára. Ám ahhoz, hogy a hajózás valóban elérje a kitűzött dekarbonizációs célokat, számos további fejlesztésre és szabályozásra lesz szükség. Nézzük meg, hogy áll a zöldítés a tengerhajózásban. 

Szabályozási és iparági támogatás 

A karbonleválasztási és -tárolási technológiák (Carbon Capture and Storage, azaz CCS) széles körű elterjedéséhez elengedhetetlen, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és más globális szabályozó testületek világos irányelveket és ösztönzőket dolgozzanak ki. Az IMO már 2023-ban bejelentette, hogy célja a hajózási kibocsátások nettó zéró szintre csökkentése 2050-re, azonban a CCS-rendszerek szerepét még nem határozták meg egyértelműen. 

Az anyag szerint a következő intézkedések segíthetnék a technológia elterjedését: 

• kibocsátási kvóták és karbonadó bevezetése, amely ösztönözné a tisztább technológiák alkalmazását; 
• állami és nemzetközi támogatások a CCS-fejlesztésekre, különösen a kutatás-fejlesztés és az infrastruktúra kiépítése terén; 
• karbonleválasztó rendszerekkel felszerelt hajók kedvezményes kikötési díjai és adókedvezményei, amelyek versenyelőnyt biztosíthatnának az ilyen technológiákat alkalmazó hajótulajdonosok számára. 

Technológiai fejlesztések és skálázhatóság 

A Clipper Eris nevű etilénszállító hajó rendszere jelenleg  

egy 7 MW-os CCS-modul, amely a hajófőmotor kibocsátásának 70 százalékát képes megkötni. 

Ahhoz azonban, hogy a technológia gazdaságilag életképes és tömegesen alkalmazható legyen, fejlesztésekre van szükség. Először is hatékonyabb szén-dioxid-leválasztási folyamatok szükségesek, amelyek csökkentik az energiaigényt és növelik a megtérülést. Másodszor ki kellene fejleszteni kisebb méretű, moduláris CCS-rendszereket, amelyeket könnyebben lehetne integrálni a különböző típusú hajókra. A leválasztott szén-dioxid hasznosításának és tárolásának fejlesztése is szükséges lehet, így például ipari felhasználással vagy hosszú távú, geológiai rétegek közötti (már nem használt kitermelő helyeken) tárolással. 

A szállítási infrastruktúra kiépítése 

Az Offshore Energy Magazine szakértői anyaga arra hívja fel a figyelmet, hogy a fedélzeti karbonleválasztás önmagában nem jelent megoldást, ha a leválasztott szén-dioxid szállítása és tárolása nem megoldott. A globális szállítmányozási infrastruktúra fejlesztése azonban elengedhetetlen annak érdekében, hogy  

a kikötőkben is megfelelő fogadási és újrahasznosítási lehetőségek álljanak rendelkezésre.  

Mi szükséges a „zöldebb” hajózáshoz? 

Az Offshore Energy Magazin szakmai anyaga szerint következő intézkedések segíthetnek a fentarthatóbb tengeri szállítmányozás megvalósításához: 

• szén-dioxid-fogadó terminálok kiépítése a főbb kikötőkben, ahol a leválasztott anyagot tárolhatják vagy továbbíthatják ipari célokra; 
• a szén-dioxid-szállító hajóflotta fejlesztése, ami lehetővé tenné a szennyező gáz elszállítását olyan helyekre, ahol azt ipari célokra felhasználhatják vagy geológiai tárolásra kerülhet; 
• nemzetközi együttműködések és szabványok kidolgozása, amelyek biztosítják az egységes és hatékony szén-dioxid-logisztikát. 

A CCS és az alternatív üzemanyagok kombinációja 

A fedélzeti karbonleválasztás igen hasznos megoldás, de nem az egyetlen út a hajózás szén-dioxid-mentesítéséhez. A CCS-rendszerek kombinálása alternatív üzemanyagokkal – például zöldammóniával, hidrogénnel vagy bioüzemanyagokkal – még nagyobb kibocsátáscsökkentést eredményezhet – húzza alá az anyag. 

Néhány lehetséges kombináció: 

• LNG + CCS: Az LNG-hajtású hajók alacsonyabb alapkibocsátással működnek, és CCS-rendszerekkel kombinálva közel zéró-kibocsátásúvá tehetők; 
• bioüzemanyagok + CCS: a fenntartható forrásokból származó bioüzemanyagokkal üzemeltetett hajók CCS-sel kiegészítve akár karbonnegatív működést is elérhetnek; 
• hidrogén vagy ammónia + CCS: bár a hidrogén és az ammónia alapvetően zéró kibocsátású üzemanyagok, a termelési folyamat során szén-dioxid keletkezhet. Egy hatékony CCS-rendszer segíthet ezt az emissziót minimalizálni. 

Alakul a zöldhajózási ágazat 

A következő évek tehát alapvető fontosságúak lesznek a tengeri karbonleválasztás szempontjából. A Clipper Eris és a hozzá hasonló projektek sikeressége meghatározhatja, hogy a CCS a hajózási ipar szabványos megoldásává válhat-e.  

Több szakértői anyag állítja, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor a következő években az alábbi fejleményekre számíthatunk: 

• 2025–2026: az első teljes méretű CCS-rendszerekkel felszerelt hajók kereskedelmi tesztjeinek lezárása, az eredmények értékelése; 
• 2027–2030: a CCS-rendszerek fokozatos elterjedése, új technológiai fejlesztések és költségcsökkentési intézkedések; 
• 2030 után: a CCS-technológia széles körű alkalmazása a hajózásban, a kibocsátáscsökkentési célok felgyorsítása az IMO és más szabályozó szervezetek közreműködésével. 

(Források: Offshore Energy; Carbon Herald; Safety for Sea)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr