Az Európai Központi Bank volt elnöke szerint Európának nem az amerikai vámoktól, hanem a saját belső szabályozási rendszerétől kell rettegnie. Ugyanis az utóbbi árt a legtöbbet az innovációnak és az EU versenyképességének.  

Tavaly ősszel adta át Mario Draghi az Európai Bizottság elnökének azt a jelentést, amelyet az európai versenyképességről, illetve annak hiányáról állított össze. A megjelenése pillanatában klasszikussá váló dokumentum szerint az Egyesült Államok és Kína egyre növekvő sebességgel hagyták le a versenyben az Európai Uniót, amelynek gyökeresen meg kell változtatnia a gazdasági filozófiáját ahhoz, hogy egyáltalán a nyomukba tudjon eredni. Az Európai Központi Bank korábbi elnöke már akkor felhívta a figyelmet az Európai Bizottság bürokratikus túlszabályozásának innovációt romboló hatásaira – most a Financial Timesba írt rövid esszéjében újra a brüsszeli fejlődésellenes intézkedéseket ostorozta.  

Az időzítés nem véletlen. Egy hete rendezték meg Párizsban azt a mesterségesintelligencia-konferenciát, amelynek záródokumentumának aláírásával a részt vevő államok újabb szabályozási csomagot fogadtak el a technológiai vállalatokkal kapcsolatban. Nem volt jelen azonban az aláírásnál J. D. Vance: az Egyesült Államok alelnöke az amerikai technológiai vállalatok védelmében már az eseményen mondott beszédében is végig az európai túlszabályozást ostorozta, amely megfojtja az innovációt, és egyszerűen elrettenti a vállalatokat attól, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos kockázatokat is vállalják.  

Draghi az említett cikkében a vance-i gondolat mellett érvel, konkrétan azzal vádolva az Európai Unió szabályozási szervezetét (vagyis gyakorlatilag az Európai Bizottságot), hogy belső regulációs szörnyetegével olyan mértékben lassítja az innovációs törekvéseket, ami a versenyképesség összeomlásához vezetett és vezet.  

Az unió önmaga ellenségévé vált 

Draghi újra rámutat a radikális változtatás szükségességére. Mint írja, az elmúlt hetek eseményei, főként az amerikai vámfenyegetések ismét az európai gazdaság törékenységére mutattak rá – és arra, mennyire függőségi viszonyba keveredett az EU a külföldi kereslettel. A volt EKB-vezér szerint Európa a nehéz helyzetéért elsősorban magát okolhatja. Az unió a jelek szerint képtelen leszokni arról, hogy a saját fejlődése elé engedjen le sorompókat. Ezek közül a legmasszívabbak a belső szabályozási rendszerek, amelyek sokkal károsabbak a gazdasági növekedésre, mint amilyenek a rettegve várt amerikai vámok lesznek. 

Az IMF becslése szerint a bürokratikus szabályozások akkora költséget okoznak a vállalatoknak, mintha a feldolgozóiparra 45, a szolgáltatásokra pedig 110 százalékos vámok lennének kivetve.

Hatásaiban a rendszer aggasztó módon beszűkítette az európai piacot: az EU-s országok közötti kereskedelem értéke kevesebb mint a fele az USA államai közöttinek. Ami még aggasztóbb, hogy a szabályozást az EU rányomja a techvállalatokra is, vagyis éppen azon a területen lassítja le végzetesen az innovációs törekvéseket, ahol egyébként a leginkább gyorsítani szerette volna. Csupán a GDPR betartása a kisebb európai techcégek profitjának a 12 százalékát emészti fel, vagyis – írja Draghi – miközben az EU az amerikai vámokra igyekszik felkészülni, a saját vállalatait annál sokkal brutálisabb mértékben adóztatja meg a szabályozásokkal.  

A belső termelékenység csökkenése törvényszerűen hozzájárult a soha nem látott mértékű külső kereskedelmi nyitáshoz. Paradox módon míg az európai szabályozás egyre keményebb és értelmetlenebb lett, a globalizációnak köszönhetően a világkereskedelmi szabályok növekedésösztönző módon egyre lazábbá váltak. A hazai növekedés hiányát a vállalatok tehát külföldről pótolták, eljutva addig a pontig, amikor az import szinte vonzóbbá vált, mint a belső termelés. 

 

Csökkenő belső kereslet, növekvő problémák 

A másik növekedésgátló tényező Draghi szerint a belső kereslet (2008-as válság óta tartó) folyamatos csökkenése – míg az a válság előtt GDP-arányosan a fejlett gazdaságok mutatóinak középső részében helyezkedett el, napjainkra annak legaljára zuhant vissza. Ez a jelenség nyitott kaput arra, hogy a külföld felé irányuló kereskedelem legfőbb jellemzője az extramagas többlet legyen – és éppen ez az, ami miatt Trump elnök most vámokkal fenyegeti az uniót.  

A keresleti és kínálati hiányosságok szinte Európa specialitásaivá váltak – mutat rá a szerző. Hogy ez megváltozzon, fel kellene számolni a gátló tényezőket, elsősorban a szabályozási gyakorlatok lazításával, nem egy esetben felfüggesztésével. Ez növelné az innovációs ágazatok hatékonyságát, a kereslet pedig egészséges szintre emelkedhetne a belső piacon. Ugyanakkor az EU-s költségvetési politika proaktívabb alkalmazása a beruházások formájában segítene a kereskedelmi többlet csökkentésében, és határozott jelzést adna a cégeknek, hogy többet fektessenek be kutatás-fejlesztésbe, amely területen Európa szintén a sor végén kullog.  

Mindez azonban – összegez Draghi – alapvető gondolkodásváltást igényel. A jelenleg uralkodó központi politika sem egészséges költségvetési rendszert, sem jólétet, sem pedig működő autonómiát nem eredményez Európa számára. Ameddig nem történnek radikális változtatások, Európa a saját csapdájában fog vergődni. 

*** 

Kapcsolódó: 

 

Fotó: Európai Parlament