Washington valószínűleg szankciós lazításokra készül a béketárgyalások részeként, Európa közben a dackorszakba lépett, és újabb tiltó intézkedéseket hoz Oroszországgal szemben. Kérdés, hogy mire megy vele, ha a tengerentúli piac már a nyitásra készül. 

Donald Trump komolyan gondolta, amit a kampányban ígért az ukrajnai háború gyors lezárásával kapcsolatban. Az elnök elindított egy lehetséges békekötéshez vezető tárgyalássorozatot, és bejelentette, hogy rövid időn belül személyesen Putyin elnökkel is találkozik. A Szaúd-Arábiában rendezett külügyminiszteri szintű megbeszélés az amerikai-orosz kapcsolatok enyhülésére utal, különös tekintettel arra, hogy a felek messze nemcsak az ukrajnai háborúról, hanem az azt követő időszakról is elkezdtek egyeztetni. A diplomácia nyelvén ezt úgy fogalmazták: „megvizsgálják a konfliktus lezárását követően a geopolitikai és gazdasági együttműködés lehetőségeit”. Ez a mondat nagyban hozzájárult az Európában egyre terebélyesedő pánikhangulathoz: míg a pesszimisták máris a világ újrafelosztásának szándékát vélik kiolvasni belőle (amelynek során Európát gyakorlatilag figyelmen kívül hagyják), a gazdasági együttműködés ígéretét egyértelműen a szankciós politika lazításaként, sőt folyamatos kivezetéseként értelmezik. Utóbbi elfogadható felvetés: Trump üzleti alapú geopolitikai eszköztárában teljesen logikusan szerepelne ösztönzőként az oroszok ellen hozott tiltó rendelkezések lazítása, egyes esetekben visszavonása. 

Az Európai Unió azonban nem ezt véli a helyes útnak. Brüsszelben még három év után is él a hit, hogy a szankciós politika „térdre kényszeríti az orosz gazdaságot”, és Ukrajnának kedvező módon befolyásolhatja a háborús eseményeket. Az uniós vezetők a napokban elfogadják a tizenhatodik szankciós csomagot, amely (kifogyva a lehetőségekből) az orosz alumíniumexport és az olajkereskedelem ellen hoz újabb szorító intézkedéseket. Előbbi esetében fokozatosan betiltaná az orosz alumíniumtermékek vásárlását, utóbbinál az orosz olajszállító árnyékflotta 73 szállítóhajója és 13 orosz bank ellen irányuló konkrét tiltásokat fogalmaz meg.  

 Érdekütközések 

Bár a mostani szankciós csomag ötlete nem annyira új keletű, az időzítés egyértelműen Brüsszel üzenete Washingtonnak. Az Európai Unió kész egyedül is továbbvinni a három évvel ezelőtt megkezdett tiltópolitikát, még abban az esetben is, ha az Egyesült Államok részben vagy egészben kiszáll a folyamatból. Ez természetesen nem egyezik az amerikai elnök békeelképzeléseivel, ám miután Trump eddig is látványosan ignorálta az Európai Uniót az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatos ötletei kapcsán, valószínűleg nem fog túlzott jelentőséget tulajdonítani a brüsszeli intézkedéseknek.  

Teheti mindezt azért is, mert az unió önmagában képtelen lesz fenntartani a szankciós rendszert.  

A szankciós rendelkezések eddig jellemzően a G7 csoport konszenzusos megegyezéseire épültek, amennyiben azonban az Egyesült Államok különutas megoldásokat keres, az egység felbomlásával értelmét veszti a politika is. Washington tisztában van ezzel: Marco Rubio külügyminiszter, miután a szaúd-arábiai találkozó után utalt a szankciók lehetséges enyhítésére, finoman azt is hozzátette, hogy ez ügyben előbb-utóbb az Európai Uniónak is le kell ülnie megállapodni az oroszokkal.  

Ha nem így tesz, és úgy tartja fenn a szankciókat, hogy közben az Egyesült Államok újraépíti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait Moszkvával, eredményt már nem fog elérni, ellenben a saját gazdaságának nyakába akaszt egy újabb kötelet.  

Az újabb csomag megszavazása arra utal, hogy Brüsszel változatlanul nem képes kilépni az ideológiai buborékból. Háromévnyi háború után egy washingtoni elnökcsere kellett ahhoz, hogy az Egyesült Államok végre pragmatikus alapon kezdjen a világpolitika átalakításába – az Európai Unió még messze nem tart itt, Brüsszelben pedig egyelőre nem készülődnek vezetőváltásra.  

A tizenhatodik szankciós csomagot jövő héten fogadják el hivatalosan. Egy a Financial Timesnak nyilatkozó európai diplomata úgy fogalmazott: „Tovább támogatjuk Ukrajnát, és továbbra is szankcionáljuk az orosz agresszort, mert ez a helyes. Megőrizzük a nemzetközi szabályokat és rendet, megvédjük a szuverenitást és a területi integritást.”  Szavai tökéletesen tükrözik a buboréklétet. Európa a stabilitás és a szabályokon alapuló rend ideáiba kapaszkodik egy olyan instabil geopolitikai környezetben, amelynek éppen a szabályokon alapuló rend esik először áldozatául. Trump ráadásul maga sietteti a változást, az Egyesült Államok érdekeinek megfelelően. Ideje lenne az Európai Uniónak is követni a példát, mielőtt pragmatizmusmentes ideológiája jóvátehetetlen károkat okoz saját közösségének. 

*** 

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm álláspontjával.  

Kapcsolódó: 

Fotó: Kreml