Az eredetileg szeptemberben esedékes német szövetségi választásokat a jelzőlámpa-koalíció (SPD–FDP–Zöldek) tavaly novemberi összeomlása, majd Olaf Scholz német kancellár decemberi elbukott bizalmi szavazása után február 23-ra írta ki Frank-Walter Steinmeier államelnök. A különböző felmérések és a német közvélemény szimpátiaindexe alapján kirajzolódó mutatók szerint a CDU/CSU minden bizonnyal visszatér a hatalomba, így a következő német kancellár Friedrich Merz lehet.

A német politikai szisztéma számos más kontinentális rendszerhez hasonlóan azonban csak egészen ritka esetekben teszi lehetővé, hogy egy politikai erő önmagába abszolút többséget szerezzen, arra kényszerítve az egymással versengő pártokat, hogy együttműködjenek az ország optimális működése céljából. 1949 óta csupán egy alkalommal volt példa arra, hogy egy politikai erő önmagában megszerezze a Bundestagban a mandátumok abszolút többségét, erre 1957-ben a CDU/CSU volt csak képes. 

Németország most vasárnap választ ugyan, de az igazi játszma csak az után következik.

 

Mit mutatnak a felmérések? 

Németország esetében, ha másból nem is, akkor a legutóbbi választásból megtanulhattuk, hogy nem szabad a felmérésekre hagyatkozni: akkor néhány héttel a választás előtt az SPD-t sokan a harmadik helyre várták, ehhez képest megnyerte a szavazást.

 

A jelenlegi felmérésekkel kapcsolatban valamivel biztosabbak lehetünk, ugyanis a pártok közti eredmény jó ideje változatlan. Minden elemzői várakozás szerint a CDU/CSU Friedrich Merz vezetésével visszatér a hatalomba, második helyen várhatóan története legjobb eredményével az AfD végez, őket követik a kormánypártok (SPD, Zöldek) egymás közt minimális különbséggel, míg az 5 százalékos küszöb környékén ingadozik az FDP, a Baloldal és a BSW. A CDU/CSU számos felmérés szerint 30 százalék körüli eredménnyel nyeri meg a voksolást, ami önmagában elegendő a győzelemhez, de ha az uniópártok történelmi eredményeit nézzük, akkor gyenge eredménynek számít. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos politikai erők mellett egyre több új párt tűnik fel és erősödik meg, így egyfajta kiegyenlítődés szemtanúi is lehetünk.

 

Az AfD tipikusan egy ilyen párt, amely a felmérések szerint 20-22 százalék körüli eredményre számíthat az uniópártok mögött. Az immár kisebbségben kormányzó SPD és a Zöldek eredménye közt várhatóan minimális lehet a különbség: az SPD-t 15-16, a Zöldeket 13-14 százalék környékére várják.

A választást követő kormányalakítás előrehaladása annak függvénye, hogy a három, bejutási küszöb környékén billegő párt közül mennyien jutnak parlamenti képviselethez, ugyanis ha négypárti Bundestag helyett hat vagy hét részre aprózódnak el a mandátumok, és a CDU/CSU tartja magát ahhoz, hogy az AfD-vel nem fog össze, akkor ismét hárompárti koalíció alakulhat, amit Merz mindenképp el akar kerülni. 

A választás megnyerésére legnagyobb eséllyel pályázó uniópártok már jelezték, hogy nyitottak a balközép pártokkal (SPD, Zöldek) való kormánykoalícióra, de az AfD-vel és a liberálisokkal nem. Ez utóbbi némileg meglepő, hiszen az FDP épp a CDU/CSU hagyományos parterének tekinthető: 1949 óta 14 olyan kormánykoalíció állt fel, ahol az uniópártok adták a nagyobbik partnert, ebből 10 esetben az FDP-vel léptek koalícióra. Friedrich Merz egy heves televíziós vitában stratégiai fordulatot tett, és kijelentette, hogy nyitott a tárgyalásokra az SPD-vel és a Zöldekkel. Nyilvánvaló váltás, hogy Merz szkeptikusan nyilatkozott a fiskálisan konzervatív FDP-vel való esetleges koalícióval kapcsolatban is, amely jelenleg az ötszázalékos küszöb eléréséért küzd. 

A várható kormányfő kétségeinek az egyik oka, hogy a liberálisok nem hajlandók lazítani a szigorú kiadási szabályokon. Merz nyitott arra, hogy különböző finanszírozási lehetőségeket vizsgáljon meg a német védelmi kiadások növelésének fedezésére, ezzel arra utalva, hogy hajlandó lenne lazítani a költségvetési korlátozásokon, amivel a balközép pártok is egyetértenek. 

Stratégiájának célja, biztosítani, hogy legalább két lehetőség legyen a választás után, és csak az egyikre legyen szükség. 

Németország weimarizálódása 

Az elmúlt 35 év német választási adatait elemezve kirajzolódnak azok a mintázatok, amelyek a német politikai paletta fragmentálódása felé mutatnak. 1990-től a szavazások az uniópártok és az SPD között dőltek el, és egészen 1998-ig a koalíciós tárgyalások is leegyszerűsödtek arra, hogy az FDP koalícióra lép a győztessel. Ennek oka, hogy 1949 és 1990 között az akkori NSZK-ban nagyon sokáig csak a CDU/CSU, az SPD és az FDP került a parlamentbe, ez beivódott a német politikai tradíciókba. Ez 1998-ban szűnt meg, amikor a győztes SPD a Zöldekkel lépett koalícióra. 

Azonban a Zöldek, majd a Baloldal és az AfD Bundestagba kerülésével Németország egykor kiszámítható politikai élete a múlté így a hosszú ideig háromosztatú Bundestag 2021-ben már 5 párt között oszlott meg: CDU/CSU, SPD, FDP, Zöldek, AfD, Baloldal. 

A legutóbbi Bundestag-választások óta erőteljes polarizáción ment keresztül a német társadalom, és a most vasárnapi választás minden eddiginél jobban felszínre hozta az abban rejlő törésvonalakat, mivel az egykor domináns jobbközép és balközép blokkok kezdenek megkérdőjeleződni az AfD, valamint a szavazatokért küzdő kisebb pártok (FDP, BSW, Linke) rovására. 

A hagyományos pártok szavazói: CDU/CSU és SPD 

A CDU és bajor testvérpártja, a CSU a legnépszerűbb a templomba járó idősebb és vidéki szavazók körében. Ez abból is jól kirajzolódik, hogy a két párt 1990 óta a 299 választókerületből 84-ben folyamatosan megszerezte a legtöbb első és második szavazatot (az első szavazat egyéni képviselőre, a második pártlistára adható, ez utóbbiak százalékos aránya határozza meg, hogy melyik párt hány képviselőt juttat a Bundestagba).

Bár jelenleg ellenzékben van, a CDU/CSU uralta a háború utáni német politikát, és 1949-ben Konrad Adenauertől Helmut Kohlon át a 2021-ben visszavonuló Angela Merkelig számos vezetőt adott Németországnak. A CSU Bajorországban bivalyerős, míg a CDU sok, évek óta folyamatosan megnyert választókerülete a szomszédos Baden-Württemberg tartományban található.

Ez a két déli térség gazdaságilag a fejlettebbek közé tartozik, példának okáért Oberbayern (a München környéki régió, az Oktoberfest otthona) korábban az EU 10 leggazdagabb térsége között szerepelt. 

Éppen ellenkező az SPD szavazók szociográfiája: a párt jóval kevesebb választókerületet tudott megtartani 1990 óta, mint jobbközép ellenfelei. A nemek tekintetében az adatok alapján azt mondhatjuk, hogy az SPD-t inkább a nők támogatják, 2021-ben például a 35 év feletti nők körében volt a legmagasabb a támogatottsága. A párt által 1990 óta uralt mandátumok többsége területileg Észak-Rajna–Vesztfáliában található, különösen a sűrűn lakott Rajna-Ruhr nagyvárosi régióban. Az SPD és a brit Munkáspárt között egyébként sok közös a vonás: mindkét párt az 1800-as években a munkásmozgalomból alakult ki, Németországban ez különösen erős volt a Ruhr-vidéken, amely régió mind a mai napig a  német gazdaság egyik ipari magja. 

A feltörekvő AfD 

A 2013-ban részben egykori CDU-sok által alapított AfD 2017-ben jutott be először a Bundestagba, harmadik helyen, a listás szavazatok 12,6 százalékával.

Az adatok azt mutatják, hogy 2021-ben sokkal népszerűbb volt a férfiak körében, és a legnagyobb sikert az egykori NDK területén aratta. A párt különösen népszerű Türingia, Szászország és Szász-Anhalt tartományokban.

2021-ben ugyan a pártlistás eredménye gyengébb lett, de a megnyert választókerületek száma nőtt. Az országos szavazatokból való részesedése összességében 10,4 százalékra csökkent, ennek köszönhetően a Bundestagban veszített az erejéből. 

Mivel az AfD jelenleg a második helyen áll 20 százalék körüli várható eredménnyel, az úgynevezett tűzfal – németül Brandmauer, amely szerint a hagyományos pártok nem hajlandók együttműködni az AfD-vel, nemhogy koalícióra lépni vele – nagyobb nyomás alatt van, mint valaha.

Zöldek: cél a kormányon maradás 

A német Zöldek Európa egyik legsikeresebb zöldpártja: 1998 óta három kormányban szerepeltek mint kisebbik koalíciós partner. Annak ellenére, hogy több választáson sikereket értek el, azok inkább a listás szavazásra igazak. 2021-ben harmadik helyen végeztek úgy, hogy a párt sokáig csak egy helyen nyert választókerületet, míg legutóbb 16-ban győztek, listán pedig a szavazatok 14,7 százalékát szerezték meg. 

A Zöldek hatalmas sikerét a legutóbbi választásokon lényegében a nők és a fiatalok szavazatai, valamint a városi területeken való népszerűsége hozta meg. 

Németországban azonban a most véget érő kormányzati ciklus negatív tapasztalatai nyomán a zöldpolitikával szembeni ellenállás jelei mutatkoznak, ezt mutatja, hogy a felmérések szerint a Zöldek vélhetően az SPD-vel versenyezhetnek majd a harmadik helyért, és jelenleg 13-14 százalékra mérik őket. Bár a 2021-es sikert ezúttal nem biztos, hogy megismétlik, még mindig fontos szerepet játszhatnak a koalíciós tárgyalásokon. 

A koalíciókat befolyásoló kis pártok: FDP, Baloldal, BS 

A legtöbb európai országhoz hasonlóan az alkotmány Németországban is rendelkezik parlamenti bejutási küszöbről a túlzott fragmentáció elkerülése érdekében, ami 5 százalék. Jelen állás szerint három kisebb párt is esélyes átlépni ezt a küszöböt, ami befolyásolja a választás utáni koalíciós tárgyalásokat.

A német szabályozás rendelkezik enyhítő körülményről is: az a párt mentesül a választási küszöb elérése alól, amely megnyer legalább három választókerületet. 

A die Linke (Baloldal) a politikai palettán az SPD-től balra helyezkedik el, és általában a listás szavazatok több mint 5 százalékának megszerzésére támaszkodik, hogy biztosítsa a képviseletét a Bundestagban. A legutóbbi választáson gyengén szerepelt, és csak a voksok 4,9 százalékát szerezte meg, de megmenekült, mert három választókerületben (két berlini és egy lipcsei) győzött. 

Az ezt követő belharcok azt eredményezték, hogy a konzervatív szárny Sahra Wagenknecht vezetésével elszakadt a párttól, és BSW néven riválist pártot alapított, amely kulcsfontosságú szavazókat tudott megszerezni főként az egykori NDK területén, sőt számos keleti tartományi választáson harmadik helyen végzett, az AfD megerősödése miatt pedig Brandenburgan az SPD-vel koalícióra is lépett.

A BSW programja ideológiai elemek kombinációja: a gazdasággal és a jóléti állammal kapcsolatos hagyományos baloldali álláspontokat a bevándorlás ellenzésével kombinálja. 

A tavaly június 9-i európai parlamenti választások megmutatták a BSW népszerűségét Kelet-Németországban, ahol az AfD-hez hasonlóan kiemelkedő eredményeket ért el. Ezzel a baloldali szavazókért folytatott korábbi kétpárti (SPD, Baloldal) verseny háromszereplőssé bővült. 

A harmadik, a bejutás környékére mért párt a Christian Lindner vezette liberális FDP lehet a választás legnagyobb vesztese.

A párt 2021 után a kormány része lett, Lindner pedig pénzügyminiszter volt, de Scholz kancellár novemberben kirúgta, ami kormányválságot idézett elő. A párt most a politikai térképről való leszakadás szélén áll. 

Az FDP 1990 óta soha nem nyert egy választókerületben sem, ehelyett a listán viszonylag erős támogatottságra támaszkodott, különösen az ország nyugati részén. A párt 2021-ben a fiatal szavazók és a férfiak körében élvezte a legnagyobb támogatottságot, a szavazatok 11 százalékát szerezte meg, de most a felmérések szerint veszélybe kerülhet a bejutása. 

Kétpárti koalíciós forgatókönyvek: GroKo vagy Kiwi? 

Ha a CDU/CSU a várakozások szerinti eredménnyel zár és az SPD sem gyengül meg túlságosan, akkor jöhet az ún. GroKo, azaz große Koalition, ami „nagykoalíciót” jelent.

Ez egy klasszikus kormányzati konstelláció, Németországot ugyanis 1949 óta négyszer kormányozta GroKo, háromszor Angela Merkel alatt.

Ez azért vált lehetővé, mert Merkel a pártot jobbról középre tolta, hogy az SPD hajlandó legyen koalícióra lépni velük. Merz alatt ezzel ellentétes folyamatok következtek be: jobbra tolódás figyelhető meg az elmúlt években, ami megnehezítheti a jövőbeni kompromisszumokat az SPD-vel. 

Egy választások utáni közeledés valószínűleg átrendeződéshez vezet az SPD-n belül. Míg Olaf Scholz hivatalban lévő kancellár már kizárta, hogy Merz alatt kormányzati pozíciót töltsön be, Boris Pistorius védelmi miniszter és Lars Klingbeil pártelnök nagy eséllyel pályázhat Scholz helyére.  

Tizenhat tartományból jelenleg háromban az uniópártok és a Zöldek koalíciója (Kiwi koalíció), míg négyben a GroKo kormányoz, de az előbbi szövetség országos szinten újdonság lenne. 

Politikai értelemben a CDU/CSU és a Zöldek között a külpolitika és a védelmi kiadások terén van átfedés, de a migrációval kapcsolatos álláspontjuk igen eltérő: Merz már hivatalba lépésének első napján le akarja zárni a német határokat, a Zöldek pedig illegálisnak tartják ezt. Ráadásul Markus Söder, a CSU vezetője már régóta kizárta a koalíciót a Zöldekkel. 

Hárompárti koalíciós forgatókönyvek: német vagy kenyai? 

A német politikai tradícióktól életidegen a kettőnél több pártból álló koalíció. A politikai fragmentáció és a kétpárti dominancia megszűnése az ilyen megállapodásokat azonban új normává teheti.  

Jelenleg egy hárompárti koalíció nehezen lenne elkerülhető, ha az FDP, a Baloldal és a BSW közül legalább kettő bekerülne a Bundestagba. 

Mivel ez közel sem elképzelhetetlen érdemes számba venni ezeket a forgatókönyveket is. Ebben az esetben a két legvalószínűbb lehetőség az ún. német (CDU/CSU–SPD–FDP) és a kenyai koalíció (CDU/CSU–SPD–Zöldek). A pártok között egyetértés van abban, hogy ezek egyike sem kívánatos, mert a közöttük lévő szakpolitikai különbség azt jelentené, hogy a következő kormányt is szétfeszítenék a belső ellentétek.

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr