Véget ért a szavazatszámlálás Németországban, és a végleges eredményekből már megállapítható, hogy tegnap, közvetlenül az urnazárás után a ZDF és az ARD által közzétett exit poll eredmények elég pontosak voltak, és nagy elmozdulások nem történtek. Ugyan a CDU/CSU minden várakozásnak megfelelően megnyerte a választást, és Friedrich Merz pályázhat a kancellári székre, az uniópártok korántsem lehetnek elégedettek a 28,5 százalékos eredményükkel (míg a CDU 22,6, addig bajor testvérpártja, a CSU 6 százalékot ért el). Ha megnézzük az uniópártok korábbi eredményeit, a mostani az újraegyesített Németország történetében a leggyengébb a 2021-es választási vereség után, ha pedig csak azokat a választásokat nézzük, ahol az uniópártok nyertek, az ideit a leggyengébb teljesítményként könyvelhetjük el. A CDU 164 mandátumot szerzett, amivel a 2021-es eredményét 12-vel javította meg, míg a CSU 44-et, ami a legutóbbihoz képest eggyel gyengébb.

 

Ez jelzi, hogy a német pártpaletta kezd kiegyenlítődni: a korábbi hagyományos tömegpártok, mint a CDU és az SPD kora lejárt, és az elmúlt évtizedekben felbukkanó új politikai aktorok a társadalom érdemi támogatottságát megszerezve olyan politikai szereplőkké nőtték ki magukat, amelyek befolyásolják a koalíciós tárgyalásokat. Ilyen volt az 1998-ban első ízben kormányra kerülő Zöldek, illetve a most a 2013-as fennállása óta a legjobb eredményét elérő AfD, de a Baloldal is érdemben erősödött 2021-hez képest. Mindez egy irányba mutat, ami illeszkedik az európai trendekbe: a német társadalom bizalma megrendült a hagyományos pártokban, és más, néhol radikális alternatívát kerestek.

 

Az exit pollok szintén jól mérték a második helyen végző AfD támogatottságát, amely 20,8 százalékos eredményével fennállása legjobb teljesítményét mutatta fel, köszönhetően annak, hogy az elsődleges bázisának számító egykori NDK-s területeken különösen magas volt a választói részvétel: a végleges adatok alapján elmondhatjuk, hogy a keleti területeken vezető politikai erővé nőtte ki magát, 40–50 százalék közti eredményt produkálva (Kelet-Németországban 3 kerület kivételével mindet az AfD nyerte), míg a volt NSZK területeinek egy jelentős hányadában a támogatottsága stabilan meghaladta a 20 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a 2021-es eredményét 69 mandátummal javította meg: míg legutóbb 83, ezúttal 152 képviselői helyet szerzett.

 

Harmadik helyen végeztek a 2021-ben győztes szociáldemokraták, így az előzetesen vártnál hajszálnyival jobb eredményt értek el 16,4 százalékos teljesítménnyel, ami a párt eddigi leggyengébb választási eredménye, ráadásul 2021-hez képest a visszaesés 9,2 százalékos. Hagyományos bázisait, a nagyobb városokat és a Ruhr-vidék iparvárosait ugyan meg tudta tartani, de értékes szociáldemokrata körzeteket veszített többek közt Berlinben is. Ez abban fejeződött ki, hogy a megszerzett 120 képviselői hely 86 mandátummal gyengébb eredmény a 2021-esnél. 

A Zöldek a 11,6 százalékos eredményükkel valamivel rosszabbul szerepeltek, mint 2021-ben (akkor 14,7 százalékot értek el) és mint amit az előzetes felmérésekben vártak, de így is meghatározó politikai erő maradt a német politikai életben.

Az adatokból kirajzolódik, hogy a jelzőlámpa-koalíció (SPD–FDP–Zöldek) pártjai közül a választók őket büntették a legkevésbé, ami abból is látszik, hogy a nagyvárosok egy részét továbbra is meg tudták tartani (Berlin három kerülete, Köln és Hamburg egyes részei). A Zöldek így most csupán 85 mandátumot szereztek a 2021-es 118-hoz képest. 

A Baloldal (Die Linke) lett az AfD mellett a választás másik nyertese, amely óriási kampányhajrában a 2021-es 4,9 százalékos eredményét ezúttal 8,8 százalékra növelte, és 6 választókerületet is megnyert, így jóval simábban hozta a bejutást, mint legutóbb, amikor csak annak köszönhették a Bundestagba kerülést, hogy három kerületben nyertek (Németországban mentesül az 5 százalékos bejutási küszöb alól az a párt, amely legalább 3 egyéni választókerületben győz). Ezúttal 64 mandátumot szereztek, ami 25-tel több, mint amit 2021-ben produkáltak.

 

A BSW hajszál híján, mintegy 18 ezer szavazattal maradt alul, és 4,9 százalékos eredményével nem jutott be a Bundestagba. Habár a párt fellebbezett a külföldi szavazatok esetében tapasztalt anomáliák miatt, várhatóan a végeredményen ez már nem változtat. A párt a Baloldalból vált ki még tavaly januárban, és sokági fix bejutó helyre mérték, azonban a Die Linke kampányhajrája, illetve a BSW túlzottan a keleti területektől való függősége végül a Bundestagon kívül tartotta a pártot. A nyugati területeken korántsem olyan népszerűek, mint keleten, egyetlen választókerületet sem tudtak megnyerni, és követni a Baloldal 2021-es példáját. 

Részvétel 

A választás abban a tekintetben történelmi volt, hogy megdőlt az 1998-as 82,2 százalékos részvételi rekord, mivel a tegnapi nap folyamán a választásra jogosultak 82,5 százaléka adta le a szavazatát: az előzetesen regisztrált 60 millió német választópolgár közül közel 50 millióan járultak valamilyen formában az urnákhoz. Ha pedig a 2021-es választással hasonlítjuk össze, akkor a részvétel 2,1 százalékponttal haladta meg a négy évvel ezelőttit (akkor az 76,4 százalékos volt).

Mindennek már az eredmények tudatában leginkább az AfD örülhetett: a korábbi évek választásainál megfigyelhető volt, hogy ahogy közeledünk a szavazás napjához, mérséklődni kezd az AfD tábora, de ilyen mértékű csökkenéssel most nem találkozhattunk.

Ezt az előretörést jelezték már az ősszel tartott tartományi választásokon elért AfD-sikerek: Türingiát akkor meg is nyerte, 10 százalékponttal előzve a második helyezettet. Ezt támasztották alá a napközbeni részvételi adatok is, hiszen a párt fellegvárainak számító tartományokban rengetegen mentek el szavazni: Türingiában 2021-hez képest 20, Szász-Anhalt tartományban pedig 10 százalékponttal volt magasabb a részvétel. Ezzel párhuzamosan az SPD bástyáinak számító körzetek, mint Hamburg, a Rajna vidéke vagy Schleswig-Holstein, részvételi adatai elmaradtak a 2021-es számoktól. 

Koalíció 

Az igazi sakkjátszma azonban csak most kezdődik: az uniópártok meg fogják kapni a kormányalakítási megbízatást, és Friedrich Merz belátása szerint koalíciós tárgyalásokba kezdhet. Az AfD, a Baloldal és a Zöldek is elmondták, hogy nyitottak a tárgyalásokra, de Merz már a kampányában kijelentette, hogy az AfD-vel elképzelhetetlen az uniópártok koalíciója.

Minden párt már korábban egyértelművé tette, hogy a német politikai tradícióktól alapvetően életidegen hárompárti kormányt – az előző ciklus negatív tapasztalataiból adódóan – el akarják kerülni. 

Ebben az esetben azonban az kell, hogy a 630 képviselőt tömörítő Bundestagban az uniópártok minimálisan 316 fős többséget alakítsanak ki. Ha Merz tartani akarja magát a kétpárti koalícióhoz, az csupán az SPD-vel vagy az AfD-vel lehetséges, de mivel az utóbbival kizárta az együttműködést, a legnagyobb esélye a CDU/CSU és az SPD közti tárgyalások megindulásának van. Már csak azért is, mert az SPD még harmadik erőként is elegendő mandátumot szerzett ahhoz, hogy kormányon maradhasson. Ha ez a konstelláció létrejön, az azért lesz pikáns, mert a választók a jelzőlámpa-koalíció pártjai közül éppen az SPD-t szavazták le a legnagyobb arányban.

Abban az esetben, ha az uniópártok nem tudnak megállapodni az SPD-vel, akkor új helyzet alakul ki, hiszen ebben az esetben az AfD-vel való koalíció mellett már csupán egy hárompárti CDU/CSU–Zöldek–Baloldal formáció állhatna fel. Bár ez inkább elméleti lehetőség, mint gyakorlati, elég csupán azt megemlíteni, hogy a CSU vezetője, Markus Schröder már a kampány elején kijelentette, hogy nem hajlandó összefogni a Robert Habeck vezette Zöldekkel.

Így összességében a legvalószínűbb forgatókönyv a CDU/CSU–SPD koalíció visszatérése.

Angela Merkel négy kormányzati ciklusából háromban a szocialistákkal alakított kormányt, de a helyzet jelenleg alapjaiban más, ugyanis formális értelemben már nem beszélhetnénk nagykoalícióról (ugyanis a második legnagyobb párt az AfD, így egy CDU/CSU–AfD kormány lenne nagykoalíció), csak tartalmi értelemben. 

Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a legvalószínűbb egy fekete–vörös szövetség megalakulása Berlinben. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Flickr