Az egykori makedón uralkodó és hadvezér, III. Alexandrosz, akire az utókor méltán ragasztotta a „nagy” jelzőt, éles kardjával megoldotta a gordiuszi csomó kibogozhatatlanságát. Most Donald Trump próbálkozik hasonlóval az iráni Chabahar kikötőjével kapcsolatban.
Amikor Narendra Modi indiai miniszterelnök a közelmúltban találkozott Donald Trump amerikai elnökkel a Fehér Házban, a híradásokból ítélve az Arab-tenger északnyugati partján lévő iráni Chabahar kikötő nem szerepelt a két vezető napirendjén. Pedig az indiai–amerikai viszonyok jól alakulnak: Modi és Trump megegyezett a kétoldalú kapcsolatok de facto újraindításában, sőt India megfogadta, hogy több amerikai árut vásárol, beleértve a fegyvereket, az olajat és a gázt, emellett kiterjeszti széles körű kereskedelmi kapcsolatait. India szerepvállalása Chabaharban azonban potenciálisan komoly akadályt jelenthet.
Iránnak az Indiai-óceán északnyugati sarkában lévő kikötőjét évek óta India fejleszti és üzemelteti, sőt tavaly aláírtak egy 10 éves megállapodást is ez ügyben. Chabahar jó helyen fekszik, benne van a lehetőség, hogy az indiaiak kereskedhessenek Közép-Ázsiával és a Közel-Kelettel, Oroszországgal vagy akár Afganisztánnal. Eközben pedig ki tudnák kerülni a rivális Pakisztán kikötőjét, Gwadart is, ahol Kína hatalmas beruházásokat hajtott végre, sőt a kereskedelmének védelme érdekében Peking lehetőséget teremtett arra is, hogy az Indiai-óceán térségében növelje a stratégiai befolyását. Ez persze nem igazán tetszik az indiaiaknak.
Modi washingtoni útja előtt, február 6-án meglepő lépésként Trump utasította Marco Rubio külügyminisztert, hogy vonja vissza vagy módosítsa azt a rendeletet, ami mentességet ad a szankciók alól az iráni Chabahar kikötőnek. Trump ukáza egyértelmű, újraindítaná a „maximális nyomást” Iránra, igaz, ezzel megszorongatja India kulcsfontosságú stratégiai érdekeit is, hiszen már dollármilliárdokat és rengeteg politikai tőkét fektetett be, hogy vasutat és szabadkereskedelmi övezetet hozzon létre itt.
Az Indian Ports Global Limited (IPGL), valamint az Iráni Kikötői és Tengerészeti Szervezet tavaly kötötte meg a Chabahar-megállapodást, amelynek értelmében az IPGL körülbelül 120 millió dollár befektetést vállalt. A két fél közölte, hogy további 250 milliós finanszírozással 370 millió dollárra emeli a szerződés összértékét.
Az IPGL először 2018-ban vette át a kikötő üzemeltetését, és azóta több mint 90 ezer TEU-nyi (azaz „hagyományos” méretű konténernyi), valamint több mint 8,4 millió tonnás ömlesztett és általános rakománnyal kapcsolatos forgalmat bonyolított le.
India számára a kikötő sokat jelent: egy stratégiai eszközt, amely megerősíti a gazdasági kapcsolatokat egy történelmileg ingatag szomszédos régióval, miközben ellensúlyozza Kína növekvő befolyását Dél-Ázsiában, Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten. Fontos stratégia Újdelhi számára ahhoz is, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Észak–Dél Közlekedési Folyosóhoz, amelyben kereskedhetne Iránnal, Oroszországgal és másokkal.
Irán még 2015-ben egy nukleáris megállapodás értelmében beleegyezett abba, hogy megnyirbálja az atomprogramját a szankciók enyhítéséért cserébe. Az első Trump-kormányzat azonban 2018-ban egyoldalúan kilépett az egyezségből, és újra szigorú szankciókat vezetett be – bár néhányat nem érvényesített, például a Chabaharhoz kapcsolódók közül, mivel a kikötőnek akkoriban szerepe volt az afganisztáni jelenlét segítésében. Tulajdonképpen de facto NATO-megszállás alatt volt.
Chabahar és Gwadar mindössze 200 kilométerre található egymástól
Ez a felmentés lehetővé tette India számára, hogy a szankciók híján folytassa beruházásait a kikötőben.
India stratégiai szerepet tölt be Amerika térségbeli érdekeinek érvényesítésében. A szankciók indiai érdekeltségű iráni kikötőkön való alkalmazása ronthatja a Quad-államok biztonsági partnerségen belüli dinamikáját is. Az Ausztráliából, Japánból, Indiából és az Egyesült Államokból álló Quad-együttműködést azért hozták létre, hogy ellensúlyozzák Kína növekvő hatalmát az indo-csendes-óceáni régióban, de némileg rontotta a hatását India semleges álláspontja az ukrajnai háborúval kapcsolatban, valamint abbéli szerepe, hogy Oroszország kikerülje az energiaexportjára vonatkozó nyugati szankciókat.
Bár Rubio amerikai külügyminiszter megerősítette Washington elkötelezettségét a Quad és annak céljai mellett,
Trump mégis bekeményített, és szankciós politikával szigetelné el Iránt, ezáltal új tárgyalásokra kényszerítené a nukleáris programjával kapcsolatban.
Itt jön az USA számára a gordiuszi csomó, hiszen egyszerre kellene hatni Iránra és kedveskedni Indiának, hogy fejleszthesse a kereskedelmi kapcsolatait Közép-Ázsiával. A Chabahar elleni szankciók miatt vélhetően India még jobban felveszi az el nem kötelezettek pozícióját, hiszen a kikötő fejlesztését az ország stratégiai érdekeinek központi elemeként fogalmazta meg, különös tekintettel az afganisztáni regionális biztonsági aggályokra, a Pakisztánnal való rivalizálásra és a Kínával folytatott nagyhatalmi versenyre.
Komoly dilemma, hiszen a szankciók érvényesítése alááshatja India befolyását a közép-ázsiai régióban, így könnyen átértékelheti az Egyesült Államokkal folytatott, tágabb indo-csendes-óceáni stratégiáival összefüggésben lévő együttműködését, beleértve Kína terjeszkedési terveinek ellensúlyozását és ellenőrzését.
Washington ugyan érvelhet azzal, hogy a szankciók újbóli megerősítése Irán befolyásának megnyirbálásához szükséges, és korlátozná a hatalmát a régióban, de India stratégiai pozíciója gyengítésének a hosszú távú költségei meghaladhatják a rövid távú előnyöket.
Újdelhiben sokan úgy vélik, hogy Amerika lépése Kína előnyére válik Iránban, Közép-Ázsiában és a Közel-Kelet nagy részén. Lökést adhat az eddig viszonylag inaktív pakisztáni Gwadar kikötőjének is, amelybe Kína már milliárdokat öntött. A Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó, amely a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés része, kulcsfontosságú ellenpontja India régióbeli projektjeinek.
Trump lépése azzal is járhat, hogy India kárára és Kína javára módosítja a régió hatalmi egyensúlyát. Ez könnyen feszültté teheti az USA–India közti kapcsolatokat, gyengítheti a Quadot, hosszabb távon pedig erősítheti Kínát a térségben.
(Forrás: Asia Times)
Kapcsolódó:
