Amikor a kínai piacfelügyeleti hatóság (State Administration for Market Regulation, SAMR) alelnöke, Meng Jang bejelentette, hogy összehívja az ország legismertebb napenergia-, autó- és technológiai vállalkozásait, első látásra úgy tűnhetett: végre erőteljes fellépés készül a több iparágban is kaotikus versenyt okozó – és a vállalati profitokat felemésztő – árháborúk megfékezésére. A találkozón olyan prominens szereplők jelentek meg, mint a Trina Solar, a JA Solar, a Longi Green Energy Technology, az Alibaba és a JD.com, valamint autógyártói oldalról a BAIC Group és a Mercedes-Benz.  

A megbeszélés célja az volt, hogy a cégek megosszák a „túlzott rivalizálás” miatti nehézségeiket, s egyben javaslatokat tegyenek a verseny tisztaságának védelmére, illetve az iparági túlkapacitás megszüntetésére. 

A kínai gazdasági közbeszédben egyre többször elhangzik a „neijuan” – magyarul körülbelül „involúció” – kifejezés. Ez olyan kíméletlen versenyt takar, amelyben a szereplők kénytelenek óriási forrásokat bevetni újabb és újabb fejlesztésekre vagy kedvezményekre, ám a megugró költségek nem párosulnak megfelelő profitnövekedéssel vagy technológiai előrelépéssel. Hosszú ideje szenved ettől többek között a napenergia- és az autóipar, ahol a hatalmas túlkapacitás és a piaci harcok odáig fajultak, hogy szinte folyamatos akciók és fenntarthatatlanul alacsony árrések jellemzik az egyes termékeket. 

A „neijuan” jelenség és a kormány aggodalmai 

Kínában nem először merül fel, hogy a technológiai és a tiszta energiával kapcsolatos szegmensekben az egészséges piaci versenyt lassan felváltja a leértékelési háború. Ez a „neijuan” nemcsak a profitmarzsokat kezdi ki, hanem azokra a kutatás-fejlesztési forrásokra is hat, amelyekből a vállalkozások valóban áttörő újításokat valósíthatnának meg. A 2025-ig tervezett iparfejlesztési és modernizációs célok egyik alapja az lett volna, hogy a magas hozzáadott értékű, innovációra fókuszáló termékekkel Kína feljebb lép a globális értékláncban. Azonban ha a szereplők inkább a túlélésért folytatnak árversenyt, épp az egyik legfontosabb stratégiai cél – azaz a minőségi előrelépés – sérül. 

Ezt a problémát a kínai vezetés többször elismerte. A Politbüro például korábban nyilvánosan is ígéretet tett arra, hogy megakadályozza az „ördögi involúciós verseny” elterjedését. 

Nemrég a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság a következő évre szóló prioritások közé emelte az iparági árháborúk letörését és az ipar „korszerűsítésének” támogatását.  

Ám mindeddig a hivatalos retorikán túli konkrét kormányzati beavatkozások erősen korlátozottak voltak – szakértők szerint Peking csak beszél róla, de eddig nem nyúlt bele direkt módon a piaci folyamatokba. 

A mostani esemény tehát egyfajta fordulópont lehetne, legalábbis papíron: az állami szervek széles körű egyeztetést hirdettek, ahol a meghívott nagyágyúk megoszthatták a gondjaikat a versenyhatósággal, illetve szó esett antitröszt-intézkedésekről és új szabályozásokról is. Meng Jang úgy fogalmazott, „proaktívan kívánják megoldani azokat a strukturális problémákat, amelyek akadályozzák a tisztességes versenyt”, valamint elősegítenék, hogy a cégek „magas szintű fejlődést” érjenek el. 

Rendben, de hol van a BYD és a Geely? 

Noha a meghívottak listája impozáns, mégis van egy feltűnő hiányosság: azok a nagy autóipari szereplők, amelyek valójában az ádáz árháború gerincét adták az utóbbi időben – Tesla, BYD, Geely és Chery – egyszerűen nem voltak jelen. Pedig a kínai autópiac éppen egyfajta kirakatágazat, ahol a belföldi és külföldi (amerikai és európai) gyártók több hullámban dobtak be meredek árengedményeket. A szektor krónikus túlkapacitása és a makacsul jelenlévő versengés odavezetett, hogy az elmúlt hónapokban sok cég veszteséggel vagy minimális profittal adta el az elektromos járműveit, csakhogy piaci részesedést nyerjen. 

Szakértők szerint éppen ezért sántít a mostani megbeszélés. Ha a kormány valóban meg akarja törni a pusztító árháborút, akkor különösen a „kulcsszereplők” jelenléte lenne fontos – már csak azért is, mert ők indítják el a legtöbb akciót, legyen szó a Tesla árvágásairól vagy a BYD tömeggyártási kampányairól. A Trivium China elemzői ezért úgy nyilatkoztak: „Ez a lépés egyelőre inkább hasonlít egy üres figyelmeztetésre a kormány részéről, amivel rá akarnak ijeszteni a piaci szereplőkre, hogy valamit tenni kell, de erőteljes, központi beavatkozás egyelőre nem látszik.” Másképpen fogalmazva,  

hiába hirdette meg a hatóság a találkozót a „tisztességes verseny” nevében, a legnagyobb „versenyt torzító” szereplőket nem látták vendégül. 

Ráadásul a befektetői közösség is kételkedéssel figyeli a fejleményeket. Egyfelől a nyilvános kormányzati beavatkozás – például a kötelező árminimum vagy a gyártási kvóták megszabása – elbizonytalaníthatja a tőzsdét, és újra előhozhatja azokat az aggályokat, amelyek a piacgazdaságra gyakorolt állami befolyással kapcsolatosak. Másfelől ha minden marad a régiben, akkor a „neijuan” csak tovább gyűrűzik, fokozva a pénzügyi sérülékenységet. 

Mennyire lesz „proaktív” a beavatkozás? 

A találkozón Meng Jang és a piaci szereplők képviselői arról beszéltek, hogy ezentúl „fokozzák a tisztességes verseny védelmét, erősítik az antitröszthatósági munkát és támogatják a cégeket abban, hogy a hazai és a nemzetközi piacokon egyaránt magas színvonalú fejlesztéseket hajtsanak végre”. A napenergia-iparban mindeközben néhány cég (például a Longi Green Energy, a Trina Solar) már a megbeszélést megelőzően kismértékű áremelést jelentett be. Ez akár jelezhet egy csendes konszolidációt, ugyanis ha a túlzott árletörés megszűnik, a gyártók egy kis levegőhöz juthatnak. 

Ugyanakkor az is sokatmondó, hogy az összejövetel valódi eredményeiből eddig nem látunk konkrét, kötelező érvényű lépéseket. A beszámolók szerint az állami szervek inkább arra bátorítják a piaci szereplőket, hogy „maradjanak magabiztosak, ragadják meg a lehetőségeket és folyamatosan fejlesszék a versenyképességüket”. A Trivium China elemzői azonban arra figyelmeztetnek, hogy a „szavak ideje” lassan lejár: 2022–2023 során már meg kellett volna hozni azokat a piackorrekciós intézkedéseket, amelyek szabályozhatják az árháborút. Ha mostanra sem történt áttörés, akkor a befektetők még inkább bizalmatlanok lesznek, különösen, ha a következő lépés a direkt piacszabályozás lenne, amitől sokan megrémülhetnek. 

Ez a kettős bizonytalanság – a valódi cselekvés hiánya, illetve a központi beavatkozásoktól tartó közhangulat – rengeteg iparágat továbbra is a peremre sodor. Azt is érdemes látni, hogy a kínai vezetés egyszerre szeretné megtartani a piaci dinamizmust, miközben a túlkapacitások és a fenntarthatatlan árverseny csökkentése is a célja. Csakhogy a gyakorlatban e két irány nagyon nehezen hangolható össze, főleg úgy, hogy a legnagyobb szabású versenyzők – például a hiányzó nagy autógyártók – maguk nem ülnek le a tárgyalóasztalhoz. 

Valódi fordulat vagy a régi retorika folytatása? 

A kérdés tehát nyitott marad: sikerül-e a pekingi szabályozóknak ténylegesen megfékezniük az árháborút, vagy a „neijuan” kifejezés továbbra is a kínai gazdaság sebeit jelzi? A mostani találkozó önmagában nem kecsegtet gyors megoldással, különösen, hogy a kulcsfontosságú gyártók távolléte erősen kétségessé teszi a hatósági szándék komolyságát. A „visszatérő” és „proaktív” kormányzati fellépésről szóló nyilatkozatoknál is sokkal fontosabb lesz, ha a jövőben konkrét és átlátható jogszabályok születnek, esetleg büntetések vagy piaci szankciók lépnek életbe a leginkább elvetemült ártámadások ellen. 

A kínai gazdaság politikai irányítói tudatában vannak annak, hogy az innováció és a modern technológia fejlesztése nem virágozhat ott, ahol az árak folyamatosan a költség alá süllyednek és nincs valódi megtérülés. Sok iparágban – mint a napelemgyártásban, az elektromos autóknál vagy a technológiai platformok piacán – annyira összetett és nagy szereplőkből áll az ökoszisztéma, hogy egy-egy félresikerült kormányzati döntés óriási port kavarhat.  

Elemzők szerint a legvalószínűbb, hogy egy ideig még marad a „beszédpolitika”: Peking továbbra is nyilvánosan felszólal a „romboló árverseny” ellen, de óvatos marad, mielőtt erőteljesen beleavatkozna a cégek árszabásába. Lehet, hogy egyszer eljön a pillanat, amikor tényleg hivatalos irányelvekkel és határozott ellenőrzésekkel igyekeznek kiiktatni a kíméletlen árverseny logikáját – de ahogyan a piaci tanácsadók is mondják, „mi is akkor hisszük el, ha már látjuk”. A jelek szerint pedig ez a fordulat még várathat magára. 

(Források: South China Morning Post; Trivium China)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime