Az elmúlt években a nemzetközi kereskedelem egyik kulcskérdésévé vált az alacsony értékű, általában 800 dollár alatti kiscsomagok vámmentessége. Ezekre az árukra – főként az online piactereken rendelt termékekre – az Egyesült Államokban sokáig az úgynevezett de minimis szabály vonatkozott, amelynek köszönhetően a küldemények mentesültek az importvámok alól. A kis értékű csomagok gyors vámkezelése és adómentessége eredetileg az egyszerűség, valamint a kis volumenű internetes tranzakciók ösztönzését szolgálta. Az elmúlt időszakban azonban a szabály sorsa bizonytalanná vált: egyrészt az amerikai kormányzat további védővámokat vetett ki a kínai árukra, másrészt felmerült a de minimis rendszer eltörlése – amit időközben egyszer már be is jelentettek, majd felfüggesztettek. A kialakult helyzet nem csupán az amerikai importőrökre és fogyasztókra, hanem a dél-kínai kiskereskedelmi beszállítókra, a logisztikai vállalatokra, sőt a globális ellátási lánc egészére is komoly következményekkel járhat. 

A vámmentesség hatása: ömlenek a kiscsomagok 

A kis összértékű áruk tömeges beáramlása az Egyesült Államokba az elmúlt években az e-kereskedelem robbanásával szorosan összekapcsolódott. Jelentős szereplők, például az online piactereket üzemeltető óriásplatformok, ruházati és elektronikai termékeket kínáló webáruházak úgy alakították ki az üzleti modelljüket, hogy a termékeket a gyártótól közvetlenül a végfelhasználóhoz küldik légi szállítással, kis értékű, egyéni fogyasztói csomagokban. Így megkerülhették a nagy volumenű szállítmányokra kivetett, sokkal magasabb vám- és adminisztratív terheket. 

A statisztikák arra utalnak, hogy évente több mint 1,36 milliárd kis értékű küldemény érkezett az Egyesült Államokba, és ezek körülbelül kétharmada Kínából származott.  

A kínai kiskereskedelmi export számos területén – például a ruha- és cipőiparban vagy az egyéb alacsony értékű fogyasztási cikkeknél – a de minimis szabály volt a kulcs ahhoz, hogy a termékek nulla vámteherrel, rendkívül alacsony áron jussanak el az amerikai vásárlókhoz. Sok kis és közepes műhelynek, varrodának, elektronikai összeszerelő üzletnek a de minimis jellegű kiskereskedelmi rendelések jelentették az egyetlen menekülőutat a piaci túlélésre. 

A kínai vámstatisztikák szerint az ún. „cross-border e-commerce” terület 2019 óta több mint tízszeresére nőtt, és 2024-re már a teljes kínai külkereskedelem 6 százalékát tette ki. A folyamatot segítette, hogy az amerikai szabályozás még 2016-ban 200-ról 800 dollárra emelte a de minimis küldemények értékhatárát. A lényeges kivétel pedig az volt, hogy a termékeknek nem kellett formális vámkezelésen átesniük, így a kereskedőknek nem kellett megfizetniük az esetenként jelentős összegű importadót, sőt a dokumentációs kötelezettségük is jóval kisebb volt. 

Politikai fordulat 

Ezt a relatíve kényelmes és költséghatékony modellt hirtelen rázta meg az Egyesült Államok új vámintézkedése. Február elején az elnök aláírt egy olyan rendeletet, amely 10 százalékos pótlólagos importvámot vezet be minden Kínából érkező árucikkre – még azokra is, amelyek a korábbi tarifakörök alól kimaradtak, mint például a fogyasztói elektronika. Ugyanebben a jogszabályban szerepelt a de minimis kedvezmény megszüntetése a Kínából érkező termékek esetében. A rendelet azonnal felforgatta a vállalatok és logisztikai cégek napi gyakorlatát:  

a bejelentést követő néhány napon belül az amerikai postaszolgálat közölte, hogy átmenetileg nem fogad Kínából és Hongkongból érkező csomagokat, majd pár órával később visszavonta ezt a döntést. 

A bevezetéssel kapcsolatban azonban rendkívüli bizonytalanság alakult ki. Bár a rendelet az aláírás után négy nappal életbe lépett volna, három nappal később az amerikai elnök hirtelen bejelentette, hogy a végrehajtását elhalasztják, mert „a hatóságoknak még ki kell dolgozniuk a módját annak, hogyan tudják begyűjteni a vámot a Kínából érkező végtelen sok kiscsomag után”.  

A rövid időre bevezetett és kisvártatva felfüggesztett de minimis tilalom annyit mindenesetre megmutatott, hogy mi várható, ha mégis véglegesen lezárul ez a kiskapuhatást biztosító rendszer: 

• Az 40-50 dollár körüli női nadrágokra akár 46,1 százalékos vámteher is rakódhat, mert összeadódik a szokásos importvám, a kínai termékekre kivetett section 301 törvény szerinti büntetővám, valamint az újabb 10 százalékos pótdíj. 

• A szállítmányozó cégek 20 jüan (nagyjából 2,75 dollár) körüli plusz kezelési költséget kérnének el csomagonként a bonyolultabb vámkezelés miatt. 

• Néhol felmerült, hogy egy-egy ruhaneműre vagy elektronikai kiegészítőre – például egy női felsőre vagy nadrágra – a vám- és egyéb járulékos pluszterhek akár a termék teljes értékének közel a felét is elérhetik, főként a légi szállítás költségével együtt. 

Eközben számos iparági elemző azt jósolja, hogy a kínai export versenyképessége jelentősen romolhat, ha a gyártóknak fel kell emelniük az áraikat, ráadásul a kiscsomagok szállítási ideje is elhúzódhat, mivel a vámeljárások bonyolódnak. 

Káosz és túlélési verseny a kínai gyártóműhelyekben 

A dél-kínai Kantonban a holdújév utáni időszak hagyományosan a nagyüzemi újraindulást jelenti. Most azonban több utcában, keskeny sikátoros üzemi negyedekben üresen állnak a műhelyek, vagy csupán néhány varrógép kattog csendesen. Egy ötéves beszállítói múlttal rendelkező kisruhaüzem tulajdonosa az SCMP-nek arról számolt be, hogy tavaly ilyenkor „csak úgy hegyekben állt az alapanyag a földön”, most azonban alig érkezik rendelés. 

Többen említik, hogy a ruházati termékeket forgalmazó nagy online platformoktól az utóbbi hónapokban is kevesebb megbízás jött, de nem világos, pontosan miért. Mindenesetre a de minimis megszűnésével a helyzet sokak szerint kritikus lesz: ha a nagy webáruházak elveszítik az amerikai piacaikat az áremelkedés miatt, a kínai műhelyeknek sem marad elegendő pénzük a megélhetésre. Egyesek már így is azt tapasztalják, hogy az alacsony bérekkel operáló versenytársak, például a Vietnámban vagy a szomszédos dél-ázsiai országokban lévők elhappolnak előlük megrendeléseket. A trendek szerint ráadásul a nagyobb kínai beszállítók is áthelyezhetik a gyártás egy részét más országba. Hírek keringenek arról, hogy jelentős ruházati platformok (például a Shein) Törökországban és Brazíliában építettek ki gyártóbázisokat, sőt a legfontosabb kínai ruhaipari partnereiket is arra biztathatják, hogy Vietnámban nyissanak üzemeket. Az érintettek részéről persze akad, aki ezt tagadja. 

A nagy gyártelepek környékén az elmúlt hónapokban több üzem is végleg bezárt, de a felszabaduló helyiségeket nem tudja átvenni senki. A helyzetet csak tovább rontja, hogy a helyi bérleti díjak és a munkaerőköltségek is emelkedtek.  

A beszámolók szerint az ilyen jellegű, alacsony hozzáadott értékű, munkaerő-igényes gyártás hosszú távon egyre inkább kiszorulhat Kínából. 

A de minimis torzulások a statisztikákban 

Miközben a kis- és középüzemek a mindennapi túlélésükért küzdenek, a háttérben komoly vita zajlik arról, valójában mennyire is esett vissza a Kínából beáramló amerikai import.  

Az alábbi ábra az Egyesült Államok Kínával és néhány más jelentős kereskedelmi partnerrel szembeni kereskedelmi mérlegének alakulását mutatja. Az USA más országokkal szembeni kereskedelmi deficitje 2018 óta folyamatosan növekszik, ami részben a gyártási termelési láncok Kínából harmadik országokba történő áthelyezését tükrözi. Eközben a Kínával szembeni egyenleg vagy nőtt, vagy csökkent, attól függően, hogy melyik ország adatainak hiszünk.

Az USA vámstatisztikái szerint ugyanis Kína részesedése az Egyesült Államok teljes importjából a 2018-as 21,6 százalékról 13,4-re csökkent 2024-re, a nominális érték pedig 505 milliárd dollárról 439 milliárdra esett. Ugyanakkor a kínai kimutatások egészen más képet mutatnak: náluk a Kínából az USA-ba irányuló export még nőtt is, elérve a 524 milliárd dollárt, és a kínai adatgyűjtés szerint a részesedés is csak 2,5 százalékponttal mérséklődött. 

Ez a két eltérő jelentés óriási ellentmondáshoz vezet, hiszen a különbség (a „hézag”) a 2018 előtti időszak átlagához képest 2024-re több mint 100 milliárd dollár.  

Azaz megjelent az úgynevezett „missing imports” problémája, vagyis az a gyanú, hogy az Egyesült Államok statisztikáiban nem jelenik meg több tízmilliárd dollárnyi tényleges beáramlás. Ehhez hozzátartozik, hogy a világkereskedelmi adatokban régóta előfordulnak kisebb összegű eltérések, de a mostani, a Kína–USA-relációban jelentkező kiugró anomália több tényezőre vezethető vissza: 

1. Kínai fiktív export: bizonyos vállalkozások túlbecsülhetik a kivitel összegét, hogy belföldi adó-visszatérítési előnyökhöz jussanak. 

2. Alulértékelt amerikai vámbevallások: a magas vámok elkerülése érdekében egyes importőrök vagy logisztikai közvetítők trükközhetnek a hivatalos iratokkal, csökkentve a vámoláskor bejelentett árat. 

3. Direct-to-consumer és de minimis: a legnagyobb probléma az, hogy a kis értékű csomagokra vonatkozó adatok hiányosan kerülnek be az amerikai vámstatisztikákba. Ezen rendelések jelentős része ugyanakkor Kínában hivatalosan exportált termékként jelenik meg. 

Az amerikai vámhatóság (CBP) a korábbi évekre vonatkozóan azt becsülte, hogy a de minimis szabályok révén 2018 és 2021 között átlagosan mintegy 34 milliárd dollár értékben jöhettek be csomagok évente Kínából. A kínai hivatalos kimutatásokban ugyanebben az időszakban ennek az összegnek csak a töredéke látszódott. Azóta az ilyen jellegű kiscsomagos kereskedelem tovább nőtt. Egyes előrejelzések szerint tavaly akár az 50 milliárd dollárt is meghaladhatta a direct-to-consumer export Kínából az Egyesült Államok felé, amit az amerikai statisztika csak korlátozottan tükröz.

Makrogazdasági hatások és előrejelzések 

Elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a de minimis kivezetése sokkal erőteljesebb drágulást hozhat a fogyasztóknak, mint amit a hivatalos kimutatások alapján várnánk. Ha nem marad meg a kis értékű küldemények vámmentessége, akkor például egy Kínában gyártott pulóver vagy nadrág teljes importvámja a 33,5 százalékot is elérheti (16 százalék általános vám, 7,5 százalék 2019 óta alkalmazott pótdíj és az új 10 százalékos tétel), sőt plusz kezelési költséggel is számolni kell.  

Márpedig ha a beszállítók nem hajlandók lenyelni ezt a költséget – vagyis nem csökkentik a saját árrésüket –, akkor az áremelés a fogyasztókhoz gyűrűzik tovább. 

Vannak olyan közgazdászok, akik azzal érvelnek, hogy a de minimis megszüntetésének komoly visszhangja lehet politikailag is, mert az amerikai lakosság – különösen az alacsonyabb jövedelmű rétegek – jelentős mértékben támaszkodnak az olcsó kínai importárukra. Egyes becslések szerint a kis összegű csomagok eddig olyan kedvező árszintet biztosítottak, amelynek megszűnte valószínűleg az inflációt is meglökné.  

Ugyanakkor vannak vélemények, amelyek szerint a döntéshozók kiterjeszthetik a tiltást más országokra is, amennyiben feltételezik, hogy a Kínából származó termékek a reexport révén máshonnan érkeznének be. 

De Sheng Lu, a Delaware-i Egyetem Divat és Ruházat Tanszékének professzora rámutatott: ha a szabály kizárólag Kínát érinti, akkor sokan megpróbálhatják harmadik országokon át transzportálni a kínai termékeket. Egy ilyen forgatókönyv csak akkor zárható ki, ha általánossá tennék a de minimis megszűnését. 

Japán legnagyobb befektetési bankja, a Nomura becslése szerint a kiscsomagos e-kereskedelem megnehezítése 1,3 százalékponttal is visszavetheti Kína exportnövekedését, és 0,2 százalékponttal csökkentheti a GDP-bővülését 2025-ben. A leginkább érintett iparágak körébe az alacsony hozzáadott értékű, élőmunka-igényes szektorok tartoznak, mint a ruházat, a cipő, az egyszerű elektronikai cikkek vagy a lakásdekor- és háztartási termékek. 

Kerülőutak: amerikai raktárak és reexport 

A kis- és középvállalkozások, illetve az őket kiszolgáló logisztikai cégek igyekeznek alternatív stratégiákat kifejleszteni. Egyre többen térnének vissza a korábbi nagykereskedelmi modellhez, vagyis konténerekbe rendezve, ömlesztve küldenék az árukat amerikai raktárakba, hogy onnan belföldi kiszállítással érjék el a végfelhasználót. A raktározás és a belső disztribúció révén csökkenhet a kiscsomagok egyenkénti vámköltsége, illetve az adminisztráció is egyszerűsödne. Ez viszont jelentős kezdeti tőkét igényel, valamint lassabb szállítást eredményezhet – azaz a vevőnek le kell mondania a néhány napos kézbesítésről. 

Több szereplő azt is fontolgatja, hogy egyes alapvető termékek gyártását kiviszi például Délkelet-Ázsiába vagy más feltörekvő országokba, ahol alacsonyabb a bérköltség, és nem sújtják őket automatikusan a Kínára célzott védővámok. Ám a transzshipment, vagyis a Kínában előállított áru átcsomagolása és átcímkézése is előfordulhat, ha valamelyik harmadik ország de minimis kedvezményt élvez az USA-ban. Ez azonban további szabályozási és etikai kérdéseket vet fel. 

Európai és globális kitekintés 

A hasonló kiscsomagos vámmentesség Európában is napirendre került, hiszen egyes uniós szabályok szerint 150 euró alatti küldemények esetében egy egyszerűsített eljárás érvényesül. Nemrégiben jelezték ottani döntéshozók, hogy szeretnék szigorítani az e-kereskedelmi platformokról érkező termékek ellenőrzését, és felszámolnák a vámmentes határértéket is. A nagy e-kereskedelmi márkák, amelyek az USA mellett Európát is célozzák, máris további kihívásokkal szembesülnek, különösen a szélsőségesen olcsó, egyúttal gyenge minőségű tömegtermékekre vonatkozóan. Délkelet-Ázsiában és Latin-Amerikában szintén fokozódhatnak a vámokkal és a dömpingvádakkal kapcsolatos súrlódások. 

Piaci konszolidáció és a jövő 

Többen úgy vélik, hogy a de minimis eltörlésének lehet pozitív hatása is: megszűnhet a „verseny a legalacsonyabb árért”, amely néhány piaci szereplő szerint méltánytalan, és sok kínai gyártótól követel irreálisan alacsony profitmarzsot. Hszie Jü-hang, egy sencseni logisztikai vállalat vezetője úgy fogalmazott:

Mintha a kínai gyártóipar nyereségét áldoznánk fel azért, hogy a külföldi fogyasztók még olcsóbban juthassanak hozzá a termékekhez. Igen, a teljes exportstatisztika nő, de mi értelme, ha közben a gyártók nem keresnek pénzt?” 

A kis- és közepes gyárak számára a helyzet mindazonáltal válságos, hiszen eddig éppen a kis összegű küldemények vitték a hátukon a kereskedelmi mérleget. Ha a nagy platformok nem találnak gyors megoldást – például a profitmarzsok csökkentésével vagy raktározási modell bevezetésével –, akkor az áremelkedés miatt az amerikai vásárlók is elpártolhatnak, s ezzel újabb csapást mérhetnek a kínai gyártókra. Másfelől, ha a platformok megpróbálják a saját nyereségüket csökkenteni, az is csak átmeneti megoldás lehet. 

A statisztikai adatok továbbra is nagy bizonytalanságot hordoznak, így a „missing imports” jelenség miatt senki sem láthatja kristálytisztán, hogy hol áll most a Kína–USA kereskedelmi kapcsolat. Egyes gazdasági szakértők szerint azonban a 2018 óta kivetett jelentős vámok, a 2023–2024-től megugró hiányzó importadatok és az e-kereskedelmi kiscsomagok torzított nyilvántartásai arra utalnak, hogy valójában az amerikai háztartások továbbra is nagymértékben vásárolnak Kínából – csak a hivatalos számokban ez nem mindig jelenik meg. Amennyiben a friss 10 százalékos pótdíj, illetve a de minimis eltörlése következtében megszűnik ez a kiskapu, akkor a vásárlók reálisabban fogják megtapasztalni a vámháború anyagi hatásait. 

A jövőre nézve tehát a helyzet összetett: a kis értékű csomagok importjának a korlátozása egyfelől politikai hasznot hozhat azzal, hogy láthatóbbá válik a kereskedelmi szigor. Másfelől a fogyasztók és a felhasználók nagyobb árat fizethetnek, és a kínai ipari szereplők közül sokan ellehetetlenülhetnek. Elindulhat az iparág valamilyen irányú konszolidációja, ahol a minőségibb és drágább termékek felé mozdulnak el a piacterek, míg a legkisebb árréssel dolgozó műhelyek bezárnak vagy más országba mennek. Mindez azonban rendkívüli bizonytalanság mellett, gyorsan változó szabályok között zajlik. 

A politikai környezet kiszámíthatatlansága miatt a piaci szereplők minden eshetőségre felkészülnek, miközben a kis importexport-irodák és varrodák attól félnek, hogy „ha a nagy platformoknak nem marad leves, akkor nekik már csont se jut”. 

(Források: South China Morning Post; Liberty Street Economics)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: DALL-E