Az eurózónában az infláció évek óta kiemelt politikai és gazdasági téma, hiszen az Európai Központi Bank (EKB) alapvető célja a 2 százalék körüli árszintstabilitás. Februárban a fogyasztói árak éves összevetésben 2,4 százalékkal emelkedtek, ami a januári 2,5 százalékos értékhez képest újabb csökkenést jelent. Bár a Bloomberg felmérése 2,3 százalékot várt, így az adat kissé magasabb a konszenzusnál, mégis megerősíti a trendet:  

az árnyomás távolodni látszik a korábbi évek aggasztóan magas szintjeitől.

Egyes elemzők szerint ennek hátterében a szolgáltatások inflációjának enyhülése áll, amely a legfrissebb kimutatások szerint 3,7 százalékra mérséklődött, elsőként törve meg a 4 százalék körüli makacsul magas szintet, ami 2024 tavasza óta tartott. 

A nemzetgazdaságok között azonban nagyok a különbségek. Míg Németország, Olaszország és Spanyolország nagyjából az EKB 2 százalékos célsávjának közelében mozog, addig Franciaországban szinte rendkívüli módon 0,9 százalékra esett vissza a pénzromlás üteme. Az energiaárak mérséklődésével párhuzamosan a feldolgozatlan élelmiszerek drágulása kissé váratlanul 3,1 százalékra ugrott, és volt, ahol pont ez húzta felfelé az inflációs mutatót. Az elmúlt hónapokban nagy kilengések is jellemzők voltak a tagállamok között: a Covid utáni piaci helyreállás, a kereskedelmi zavarok és a magas bázisok mind torzítják a számokat. Ám a fő üzenet pozitív: 

 a magas infláció csillapodóban van, noha a részletekben és a jövőbeni kilátásokban bőven akad bizonytalanság.

Kamatvágások útján: újabb lépés a megszorítás lazítására 

Az EKB már öt kamatcsökkentést hajtott végre 2024 júniusa óta, a betéti ráta jelenleg 2,75 százalékon áll, és a mostani inflációs adat fényében szinte borítékolható a soron következő hatodik vágás.  

Szakértők többsége 2,5 százalékos célrátát vár a csütörtöki frankfurti ülésen, sőt néhányan már előre jelzik, hogy a kamat további lépésekben elérheti akár a 2 vagy az 1,75 százalékos szintet még az idén. 

A pénzpiacok szerint azonban nem teljesen eldöntött, hogy milyen gyors ütemben halad majd a csökkentés: sok múlik azon, hogy az EKB mennyire aggódik a gazdasági növekedés törékenysége miatt, illetve mennyire tart attól, hogy az infláció túl hamar beesik 2 százalék alá. 

Az EKB szereplői is megosztottak. A „héják” (hawks) azt hangsúlyozzák, hogy a szolgáltatások inflációja még mindig 3,7 százalék, ami bár csökkent, továbbra is a cél fölött áll: ha túl gyors és mély kamatvágásokkal reagálnak, visszafordíthatják a nehezen elért inflációleszorítást. A „galambok” (doves) viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a gazdasági növekedés erősen szenved a kereskedelmi konfliktusok és az európai belpolitikai bizonytalanság miatt, így egy hosszabb monetáris szigorítás veszélyeztetheti a kilábalást. A kockázatok halmozódnak: az Egyesült Államok felől újabb vámok fenyegetnek, a háborús helyzet Ukrajnában továbbra is törékeny és a fogyasztók óvatossága is rontja a kilátásokat. 

Gyenge növekedés, növekvő kétségek 

Az EKB dilemmái nem véletlenek: a gazdasági adatok azt mutatják, hogy az eurózóna közel két éve szinte stagnál, és az utolsó negyedévben is mindössze pislákoló növekedést produkált. Az ipar számos területen recessziós jeleket mutat – egyes országokban a termelés visszaesett vagy megrekedt. Egyre több vállalat halasztja el a beruházásokat, tartva attól, hogy a világpiacon versenyképtelenek lesznek az esetleges amerikai vámok miatt, miközben az európai belföldi kereslet sem tud fellendülni. 

A háztartások is inkább tartalékolnak, semmint költenének, részben mert a Covid utáni felfokozott várakozások helyett óvatosságot tapasztalnak a nemzetközi piacokon, részben pedig mert sokan még mindig érzik a korábbi áremelkedések hatásait. Az infláció ugyan mérséklődött, de a mindennapi életben (élelmiszer, lakhatás, energiaszámlák) sokan továbbra is drágának érzik a kiadásokat.

A bizonytalanságot fokozza, hogy Franciaországban a költségvetési reformokra nincs stabil parlamenti többség, Németországban pedig a februári választások utáni átmeneti időszak akadályozza a kormány gazdaságpolitikai akcióit. Így a vállalati és lakossági bizalomra is nyomasztóan hat a politikai bénultság.

Elemzők szerint a 2025-ös növekedési prognózisokat valószínűleg ismét csökkenteni fogja az EKB. Az előző évben többször is bekövetkezett hasonló korrekció, hiszen a fogyasztói költekezés várt fellendülése rendre elmaradt, sőt a vállalati bizalmi indexek és a feldolgozóipari mutatók is sorra negatív meglepetéseket okoztak. Ezek a körülmények abba az irányba nyomják a monetáris döntéshozókat, hogy a kamatot akár az idén további lépésekkel vágják, még ha néhány politikus és szakértő attól tart, hogy a szolgáltatási árak – túlságosan beragadva a 3–4 százalékos tartományba – veszélyt jelenthetnek. Mindeközben a semleges kamatszint, ahol a gazdaságot már nem fékezik, de nem is pörgetik túl a monetáris feltételek, bizonytalanná vált: a legújabb kutatások szerint emelkedhetett a válságok következtében, így nem egyértelmű, milyen mély kamatcsökkentés lenne ideális vagy tolerálható a piaci szereplők számára. 

A döntés küszöbén: merre mozdul az EKB? 

Mindezek után a csütörtöki kormányzótanácsi ülés kulcskérdése, hogy Christine Lagarde EKB-elnök milyen jelzéseket ad a jövőbeli kamatpolitikáról. Ha elhagyja a mostani „korlátozó” (restrictive) jellegre való hivatkozást, az a piac szerint annak beismerését jelentené, hogy közelebb kerültek a semleges kamatszinthez, és így a további vágások üteme mérséklődhet. Ha azonban ragaszkodnak a szigorúság narratívájához, akkor több, akár egymást követő 25 bázispontos kamatvágás is jöhet a következő hónapokban. 

A nézetek megoszlanak: Isabel Schnabel, az EKB Végrehajtó Tanácsának tagja a közelmúltban arról beszélt, hogy a gazdasági környezet változásai miatt már nem lehet úgy vágni a kamatokat, mint régen, mert az infláció kockázatai később is előtérbe kerülhetnek. Szerinte a semleges kamatszint az elmúlt időszakban felfelé módosult, ezért nem lehet biztosra venni, hogy az EKB 2 százaléknál megáll. Mindeközben a piaci elemzők azt találgatják, hogy vajon az EKB a korábbinál lágyabb hangot üt-e meg, tekintettel arra, hogy az infláció jelenleg valóban visszaszorulóban van, és a növekedés még mindig törékeny. 

A legvalószínűbb forgatókönyvnek most egy óvatos, 25 bázispontos vágás látszik, miközben Lagarde minden bizonnyal mértéktartóan nyilatkozik a jövőbeli kilátásokról. A piaci szereplők pedig árgus szemekkel keresik a jelzéseket arról, marad-e még mozgástér a következő hónapokra is: ha a gazdaság erősödik, a kamatvágások sora lezárulhat, de ha továbbra sem érkezik érdemi növekedés, újabb lépések jöhetnek. 

A lehetséges pályák közös pontja: Európa óvatos optimizmussal várhatja, hogy a 2 százalékos inflációs cél végre fenntarthatóan elérhetővé váljon. Ugyanakkor

a külső bizonytalanságok (kereskedelmi viták, háborús feszültségek, belső politikai bénultság) és a különböző tagállami gazdaságok közötti eltérő folyamatok mind megnehezítik, hogy az EKB gyorsan és nyugodtan döntsön.

A következő hónapok monetáris politikája éppen annyira függ attól, hogy milyen irányba mozdul a globális környezet, mint attól, hogy a jegybanki szereplők mennyire mernek kockázatot vállalni egy mélyebb kamatvágási ciklussal.

(Források: Bloomberg; AP News; Reuters)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime