Az amerikai elnök lépésével Ukrajnán túl az európai vezetőknek is üzent: nem léteznek más játékszabályok és más béketerv, csak az, amit Washington kínál. Ha Zelenszkijjel nem jön létre a megállapodás, majd létrejön egy másik ukrán elnökkel.
Donald Trump március 3-án azonnali hatállyal felfüggesztette a katonai segélynyújtást Ukrajnának. A döntés minden olyan fegyverszállítmányt érint, ami még nincs Ukrajna területén, beleértve a már hajókra, repülőgépekre pakolt csomagokat, valamint a Lengyelország területén tárolt haditechnikai eszközöket is. A lépést általános döbbenet fogadta, pedig Trump tulajdonképpen már a kampánya alatt is arról beszélt, hogy az ukrajnai béke eléréséhez elsősorban pozitív diplomáciai eszközöket fog alkalmazni, amennyiben azonban vagy az orosz, vagy az ukrán fél elfogadhatatlan akadályokat gördít a békefolyamat útjába, azonnal kényszerítő eszközökhöz fog nyúlni.
A múlt héten a Fehér Házban Zelenszkij visszautasító és feleslegesen agresszív viselkedése a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat a mélypontra lökte. Minden adott volt ahhoz, hogy létrejöjjön egy megállapodás (valójában az ukrán elnök annak aláírására utazott Washingtonba), amely az amerikai vállalatokat kapcsolta volna be Ukrajna nyersanyag-kitermelésébe, egyszerűen fizikai jelenlétükkel biztosítva azt, hogy Oroszország a békekötés után ne tervezzen újabb támadást. Trump világossá tette Putyin számára, hogy egy ilyen akciót Washington úgy értelmezne, mintha magát az Egyesült Államokat támadná meg. Zelenszkijnek azonban ez nem volt elég, és ragaszkodott az USA katonai jelenlétéhez vagy háttértámogatásához Ukrajnában.
Mást jelentett a biztonsági garancia Trumpnak és megint mást az ukrán elnöknek, az azonban bizonyos, hogy az Ovális Irodában kioktatni, leteremteni és meghazudtolni a világ legnagyobb hatalmának a vezetőjét, felér egy politikai öngyilkossággal.
Ukrajna esetében Zelenszkij ráadásul az egész ország sorsát feltette egyetlen lapra – és vesztett.
Sokan sokféleképpen magyarázzák az ukrán vezető érthetetlen és értelmetlen viselkedését, amelynek a vége az lett, hogy példátlan módon szó szerint elküldték a Fehér Házból, természetesen a megállapodás aláírása nélkül. Bármi legyen is az ok (háborús fáradtság, az európai háborúpárti országok aknamunkája, önnön szerepének félreértelmezése, vagy a szokásos hangulatingadozás), a lényegen nem változtat. Az ukrán elnöknek egyetlen dolga lett volna: kezet fogni Trumppal a kamerák előtt, megköszönni néhányszor az elnöknek a segítséget, majd aláírni az egyébként (gazdasági és nem katonai úton) valóban biztonsági garanciát tartalmazó dokumentumot, hatalmas lépést téve ezzel a háború és a vérontás befejezése felé. Nem sikerült.
Tetézte a bajt, hogy az ukrán elnök nem figyelt Donald Trump gesztusára (az elnök üzent neki, hogy majd ha komolyan gondolja a békét, visszamehet aláírni a megállapodást), hanem sértődötten repülőre szállt, és meg sem állt Londonig, ahol Starmer miniszterelnök éppen újragondolta az európai biztonság és védelmi politika fogalmát, majd néhány kiválasztott vezetővel együtt úgy döntött, hogy egyrészt megacélozza a kontinens védelmi képességeit, másrészt az általa és Macron francia elnök által vezetett önkéntes koalíció a végsőkig támogatja Ukrajnát a háborúban, kidolgozva egy külön béketervet – amit aztán majd Trumpnak is megmutatnak véleményezésre. Bár azt Starmer sem rejtette véka alá, hogy az Egyesült Államok katonai támogatása (elsősorban az Európában meglehetősen hiányos felderítői képességek és hírszerzés terén) nélkül az egész európai terv semmit nem ér, vagyis Zelenszkijnek sürgősen bocsánatot kell kérnie Trumptól, és alá kell írnia az egyezményt, hogy tovább tudjanak lépni. Az ukrán elnök eddig erre nem volt hajlandó. Helyette az európai segítséget és a most formálódó koalíciót méltatta, és a londoni találkozó után kijelentette: az Ukrajna és az USA közötti partnerség nincs veszélyben, a kapcsolat elég szilárd ahhoz, hogy a fegyversegélyek továbbra is megérkezzenek az Egyesült Államokból, hiszen a háború befejezéséról szóló megállapodás megkötése „még nagyon, nagyon messze van”.
Vele vagy nélküle
Zelenszkij újabb meggondolatlan kijelentése csak olaj volt a tűzre. Trump már a kettejük közötti kínos beszélgetés alatt kénytelen volt figyelmeztetni az ukrán vezetőt: ne merészelje megmondani Washingtonnak, mit érezzen, mit gondoljon vagy miképpen döntsön. Zelenszkij „hosszú háború” üzenetére azonnal és dühösen reagált: „Ez a legrosszabb mondat, amit Zelenszkij csak kimondhatott, és Amerika ezt már nem fogja sokáig tűrni! Erről beszéltem: ez a fickó nem akar békét, amíg Amerika támogatja”.
Trump már több ízben célzott arra, hogy Zelenszkij nem a legmegfelelőbb vezető arra, hogy konstruktívan álljon hozzá a béketárgyalásokhoz, ezért talán érdemes lenne mással megpróbálni a dolgot. Nem véletlenül tesz sorban célzásokat arra, hogy az ukrán elnök népszerűségi indexe a mélybe zuhant, Ukrajnában pedig haladéktalanul választásokat kellene kiírni. (Zelenszkij mandátuma tavaly májusban lejárt, a hadiállapotra hivatkozva azonban a mai napig nem írtak ki új választást.) „Úgy vélem, inkább hálásnak kellene lennie. Nagyon gyorsan alá lehetne írni ezt a megállapodást. Persze elképzelhető, hogy valaki nem akar alkut kötni, de ha így van, akkor azt hiszem, már nem sokáig vesz részt a tárgyalásokon” – mondta Trump a katasztrofális meetingen történteket kommentálva, majd meglépte azt, amit olyan sokszor megígért: befagyasztotta az Ukrajnának szánt fegyversegélyezést.
Ezzel egy időben (figyelembe véve az európai Starmer–Macron-féle tömb tűzszünetre vonatkozó javaslatait) arra is rámutatott, hogy az ajánlata változatlanul áll: Zelenszkij aláírhatja a nyersanyag-megállapodást, ebben az esetben az amerikai vállalatok ukrajnai jelenléte fogja jelenteni a biztonsági garanciát, cserébe az Egyesült Államok visszakaphatja azt az összeget, amelyet Biden elnök segélyek és kedvezményes kölcsönök formájában Ukrajnának küldött az évek folyamán.
A kongresszus összesen 175 milliárd dolláros támogatást hagyott jóvá Ukrajnának a közel három évvel ezelőtti orosz invázió óta. Ebben benne van a katonai segély és az állam lélegeztetőgépen tartásához szükséges támogatás is. Biden előszeretettel nyúlt az elnöki különkeret rendszeréhez, amely lehetővé tette, hogy kongresszusi felhatalmazás nélkül küldjön fegyvereket Ukrajnának. Ezzel a módszerrel 31,7 milliár dollárnyi fegyvert ígért Kijevnek, amelyből 20 milliárdnyit postáztak is. Trump mostani rendelete erre az összegre is vonatkozik, az pedig eddig is világos volt, hogy az új elnök nem fog a kongresszushoz fordulni újabb fegyversegélyek megszavazása érdekében.
Üzenet Európának
A washingtoni szállítmányok azonnali leállítása gyorsan tisztázta a kérdőjeleket Trump eltökéltségével kapcsolatban. Az elnök nem blöffölt, amikor béketervének kényszerítő eszközeiről beszélt. Lépése ugyanakkor újrakeretezte a londoni pánikcsúcs ígéreteit is: teljesen lényegtelen, mit ígér Európa Ukrajnának, milyen fogadalmakat tesz a háború folytatása és egy Ukrajnának kedvező béke kikényszerítése érdekében. Ahogy a NATO ereje az Egyesült Államokat jelenti, az ukrajnai háború is csupán a Biden-féle Fehér Ház akarata miatt húzódhatott idáig.
Az európai készletkimerülések és kapacitáshiány miatt, ha nincs amerikai segély, Ukrajna fegyverei és lövedékei néhány hónapon belül elérik a kritikus alsó szintet, amely egyértelműen kapitulációhoz vezet majd.
A francia és brit felajánlások, amelyek a konfliktus lezárása után békefenntartó erők Ukrajnába küldésére vonatkoznak, szintén üres szavakká változnak Trump döntésének következtében. Az elnök a segélyleállítással világosan üzent Ukrajnának: békéjét gazdasági és nem katonai jelenléttel fogja garantálni. De üzent az európai, újonnan formálódó Ukrajna-koalíciónak is: amennyiben nem fogadják el az amerikai béketervet, és tovább igyekeznek húzni a háborút, ne számítsanak a későbbiekben Washington segítségére. Európának nincs olyan műholdas felderítőrendszere és olyan hírszerzési technológiája, mint amilyennel az Egyesült Államok eddig is tevékenyen segítette az ukrán hadsereget. Enélkül azonban esélye sincs a beharangozott békefenntartó csapatok ukrajnai jelenlétének: szó szerint hiányozna a háttér a működésükhöz.
Starmer kétségbeesetten küzd azért, hogy elsimítsa a nézeteltérést Ukrajna és az Egyesült Államok között. A brit miniszterelnök pontosan tudja, mit jelenthet Washington kilépése a konfliktusból, a dolgát azonban jelentősen megnehezíti, hogy a jelek szerint Zelenszkij önjáróvá válása akadályt gördít a kompromisszumos megoldások elé. A gondokat súlyosbítják azok a hangok (Kaja Kallas EU-s külügyi főképviselő, a balti államok vezetői, a bukott német kormány még hivatalban lévő és az új kabinet hatalomban még nem lévő tagjai stb.), amelyek szerint Trump elárulta a NATO-t, a transzatlanti kapcsolatokat és természetesen Ukrajnát is. Ők pontosan azt a hibát követik el, amit Zelenszkij a Fehér Házban: bár már semmilyen erőt nem tudnak felmutatni, meg akarják szabni az Egyesült Államok elnökének, hogy mit gondoljon, mit érezzen, mit tegyen, szembemenve akár az America First eszméjével is. Trump első válaszát láthattuk Zelenszkijnek, most pedig itt a második, a segélyek azonnali leállítása.
Az üzenet egyértelmű: nincs más béketerv, csak Trumpé. Lehet Londonban vagy bárhol máshol arról beszélni, hogy Európának függetleníteni kell a védelmi képességeit az Egyesült Államoktól, bemutathat Ursula von der Leyen bármilyen elképzelést az elkövetkező tíz év EU-s védelmi-finanszírozási terveiről, a háború negyedik évében egy gazdaságilag teljesen kimerült, geopolitikai szerepét saját maga által megsemmisített Európa minden tekintetben Donald Trumptól függ. Starmer, Macron és még néhány, a pragmatizmust akár halványan is értéknek tekintő európai vezető tisztában van ezzel. A konfliktust most kell lezárni, nem évek múlva. Most azonban egyedül az Egyesült Államoknak van hatalma és eszköze ezt megtenni.
Zelenszkij tehát várhatóan még ezen a héten újra Washingtonba repül, és miután a sajtón keresztül is bocsánatot kér Donald Trumptól, aláírja a nyersanyag-megállapodást. Még akkor is, ha az néhány nap alatt Washington számára még több előnnyel járó tartalommal gazdagodott. Ha nem teszi, több mint valószínű, hogy politikai eltávolítását immár nemcsak az Egyesült Államok, de legközelebbi barátai és szövetségesei is szorgalmazni fogják.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Gage Skidmore
