Érdekes állítást tett az egyik amerikai portál: szerintük azon kasszasikerek egyharmada, amelyekben megjelenítik a katonaságot, a Pentagon támogatásával készülnek.
Természetesen a vasárnapi Oscar-gálán egyszer sem hangzott el, hogy a film nem készülhetett volna el az amerikai védelmi költségvetés segítsége nélkül. A Responsible Statecraft állítása szerint az 1964-es Goldfingertől (ahol még Sean Connery alakította James Bondot) a Marvel Kapitányig (2019) a Pentagon több mint 2500 háborús témájú film és televíziós sorozat elkészítésében segédkezett, és évente továbbra is átlagosan hét játékfilmes, valamint több mint 90 kisebb televíziós projektben vesz részt.
A portál megszólaltatja Roger Stahl kommunikációs szakembert, a téma alapos ismerőjét, aki úgy becsüli, hogy a katonai témájú kasszasikerek harmada-fele kapott a hadseregtől támogatást. Idesorolja A bombák földjén (The Hurt Locker), Az Argo-akció (Argo) vagy a Top Gun: Maverick című filmet, mint ahogy idetartozik a Godzilla, a Lehetetlen küldetés, A majmok bolygója vagy az Amerika Kapitány is.
Február végén jelent meg egy kutatás, ami rávilágít arra, hogy „az amerikaiakat elárasztják a militarizmust népszerűsítő kulturális projektek”, amelyeknél az amerikai adófizetők pénzét közvetlenül a hollywoodi támogatásokra fordítják.
Ez azonban nem is csoda: egy tipikus háborús film költségvetése 50 és 150 millió dollár között mozoghat. A Pentagonnal kötött partnerség a stúdióknak biztosítja a hozzáférést a méregdrága technológiákhoz és az azokat működtető személyzethez, olyan katonai helyszínekhez, ahol lehet ezeket a filmeket forgatni, valamint magukhoz az amerikai katonákhoz, akik az adófizetők által finanszírozott statisztaként is működhetnek.
Az árnyoldalak
Persze az ilyen partnerségnek ára van. A katonai személyzet és felszerelés használatáért cserébe a filmgyártóknak be kell tartaniuk a Pentagon szigorú szórakoztatási politikáját, elfogadni, hogy a szponzorok mondják ki a végső szót a forgatókönyv felett.
Az akár természetesnek is vehető, hogy egy állam védelmi minisztériuma igyekszik magáról és a hadseregéről idealizált képet bemutatni. A gond inkább azzal van, hogy a Pentagon évek óta nem tud hitelesen elszámolni az évi több mint 800 milliárdos költségvetésével. A pacifista érzelműeknek az sem tetszik, hogy
ezek a filmek az Egyesült Államok háborúit szükségesnek és dicsőségesnek mutatják be, lekicsinyelve vagy figyelmen kívül hagyva, hogy az miképp hat az emberekre, a társadalomra vagy a környezetre.
Persze a Pentagonnak megvan az a szokása, hogy visszatartja az olyan filmek támogatását, amelyek az amerikai hadviselés emberi veszteségeit vizsgálják vagy az amerikai katonák által elkövetett háborús bűnöket ábrázolják, mint a Bőrnyakúak (Jarhead), A szakasz (Platoon), Cenzúrázatlanul: Háború másképp (Redacted) vagy az Elah völgyében (In the Valley of Elah).
A filmesek és a védelmi minisztérium kapcsolatát bírálók nehezményezik az átláthatóság hiányát is, vagyis azt, hogy a Pentagon mindent megtesz annak érdekében, hogy a Hollywooddal való kapcsolata a képernyőn kívül maradjon. De a filmszakma is igyekszik minél kisebbnek mutatni az együttműködésüket vagy annak a forgatókönyvekre gyakorolt hatását.
Persze Hollywood csak az egyik szelet, mellette a videójátékok, a zeneipar vagy a divat is számos lehetőséget ad arra, hogy a Pentagon megnyerje az amerikai adófizetők szívét és elméjét az amerikai hadsereg irányába.
Kapcsolódó: