Az 1949-es forradalmat követően a Kínai Kommunista Párt (KKP) – szovjet mintára – központilag tervezett gazdaságot valósított meg, és az 1950-es évek közepére fel is oszlatták a privátszektort: A nagy ugrás (1958–62) és a kulturális forradalom (1966–1976) idején minden megmaradt magángazdasági tevékenységet tovább üldöztek, ami a magánszektor teljes eltűnéséhez vezetett. 1978-ban Teng Hsziao-ping vezetésével gazdasági reformok kezdődtek, amelyek újra bevezették a piaci mechanizmusokat, és lehetővé tették a magánvállalkozások újjáéledését. A legfontosabb intézkedések között volt a háztartási felelősségi rendszer bevezetése, a Települési és falusi vállalkozások (TVEs) programja, valamint a speciális gazdasági övezetek (SEZ) létrehozása, amelyek jelentős mértékben megnövelték a magánvállalkozások számát, de továbbra is egy politikailag felügyelt gazdaságban.

Ebben az időszakban indultak útjukra olyan, mára meghatározóvá vált óriásvállalatok, mint a Huawei Technologies vagy a Zhejiang Geely Holding Group, az autóipar egyik óriása. A kínai nép vállalkozószelleme, amelyet a Mao-éra alatt elnyomtak, életre kelt.
A külföldi befektetések és technológia bevonzására a KKP 1978-ban bevezette a „nyitott ajtók politikáját”, amely speciális gazdasági zónák létrehozását és jogi reformokat jelentett, ennek jó példája az 1979-es Társasági törvény.

Az állam azonban megőrizte ellenőrzését az olyan kulcsfontosságú ágazatok felett, mint a hadiipar, az energetika, a telekommunikáció, a bányaipar és a bankszektor.

2001-ben Csiang Cö-min vezetése alatt fogalmazták meg a három képviselet irányelvét, ami szerint a KKP-nak mindig képviselnie kell Kína fejlett termelőerőinek fejlesztési követelményeit, fejlett kultúrájának progresszív irányát, valamint a kínai nép túlnyomó többségének alapvető érdekeit. Ennek részeként, felismerve a magánvállalkozók növekvő befolyását, a KKP elkezdte integrálni őket a politikai rendszerbe, hogy a szakértelmüket és az érdekeiket a párt szolgálatába állítsák. Annak érdekében, hogy a gazdasági liberalizáció – amelynek egyik hajtóereje a Kereskedelmi Világszervezethez való 2001-es csatlakozás volt – ne csorbítsa a KKP tekintélyét, egyre több magánvállalkozó kapott párttagságot, biztosítva ezzel a párt dominanciáját.

A KKP-szervezetek magánvállalatokon belüli beágyazottsága a Kínai Népköztársaság 1993-as első Társasági törvényében gyökerezik, amely előírja, hogy a három vagy több párttaggal rendelkező vállalkozásoknak pártszervezetet kell létrehozniuk. Kezdetben ezt a követelményt nem tartatták be szigorúan, azonban Hszi Csin-ping 2012 óta tartó vezetése alatt erőfeszítések történtek e mandátum megerősítésére, ami a pártszervezetek magáncégeken belüli jelenlétének beágyazottság jelentős növekedéséhez vezetett. Az Összkínai Ipari és Kereskedelmi Szövetség 2018-as jelentése szerint a magánvállalkozások 48,3 százalékának volt pártszervezete, szemben a 2002-es 27,4-gyel. 2021-re a párt „teljes lefedettséget” ért el az ország 500 legnagyobb magáncégénél, ami jelzi azok stratégiai fontosságát. A KKP-bizottságok biztosítják, hogy a vállalatirányítás összhangban álljon a párt ideológiáival, valamint az alkalmazottak politikai elköteleződését.

Az Egyesült Front Munkaügyi Osztályán (UFWD) keresztül a párt politikai iránymutatást ad a magánszektor számára, előmozdítva a nemzeti érdekekhez igazodást és szabályozva azokat a vállalkozásokat, amelyek kockázatot jelenthetnek a gazdasági stabilitásra vagy a társadalmi harmóniára nézve. Az UFWD a párton kívüli szervezetekkel való kapcsolatok kezeléséért is felelős, beleértve az üzleti eliteket, az értelmiségieket, a vallási csoportokat, az etnikai kisebbségeket és a tengerentúli kínai közösségeket. Elsődleges célja a párt befolyásának kiterjesztése és e csoportok lojalitásának biztosítása.

A KKP és a magánszektor viszonyának jellegzetességei

A KKP és a magánszektor közötti kapcsolat összetett, folyamatosan változik, és politikai, gazdasági, valamint ideológiai megfontolások alakítják. Néhány jellegzetességéről már esett szó, mint a vállalatokban működő pártbizottságokról, az UFWD-ről, valamint a pártirányítással működő kapitalizmusról. Azonban ebben a sokrétű viszonyban érdemes körüljárni további négy ismertetőjegyet. Az egyik a nemzeti célokhoz való gazdaságpolitikai igazodás, amelyben a magánvállalkozásokat megpróbálják meggyőzni, hogy járuljanak hozzá az olyan nemzeti stratégiákhoz, mint a Common Prosperity Policy, a Made in China 2025 (MIC 2025) és az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI).

Ez magában foglalja a stratégiai iparágakba történő befektetéseket, mint a félvezetőgyártás, az MI vagy a megújuló energia, amelyek támogatják Kína hosszú távú gazdasági céljait.

A Common Prosperity Policyt, vagyis a Közös jólét irányelvet Hszi Csin-ping 2021-ben hirdette meg, hogy csökkentsék a jövedelemkülönbségeket és elősegítsék a dolgozók jóllétét. E program szabályozási reformokat jelentett a társadalmi-gazdasági szakpolitikák területén, érintette a cégek egészségbiztosítási kötelezettségeit, a magánoktatás megszüntetését, a videójáték- és a szórakoztatóipar korlátozását. A játékfüggőség és a „nem megfelelő” tartalmak visszaszorítása érdekében bizonyos techvállalatokat feldaraboltak. A Tencent, a Didi Chuxing, az Ant Group és a Meituan Dianping ezen intézkedéseknek esett áldozatul.

A másik a szelektív állami támogatások rendszere, amelyben a kormány pénzügyi ösztönzőket, adókedvezményeket és támogatásokat biztosít a nemzeti prioritásoknak megfelelő magáncégeknek, valamint a jogalkotás során figyelembe veszi az érdekeiket. A párt ideológiáját magáénak tudó vállalatokat előnyben részesítik, azonban a „szókimondó” vállalkozók vagy a politikailag érzékeny iparágak szereplői szabályozási szigorral vagy alkalmazkodási kényszerrel szembesülnek.

Egy másik attribútum a privát szektor és a párt kapcsolatában a magánvállalatoknak a nemzetbiztonsági keretrendszerbe való integrálása, bár ez nem kínai sajátosság, hiszen a nemzetbiztonság minden országban elsődleges fontosságú. A magáncégeknek meg kell felelniük az adatmegosztási előírásoknak, például a Nemzetbiztonsági törvénynek és a Kiberbiztonsági törvénynek. Ezekkel szemben Amerikában és az Egyesült Királyságban kritikákat fogalmaztak meg az állami befolyással kapcsolatban a globálisan működő kínai cégekre, mint például a Huaweire és a TikTokra.

A negyedik ismertetőjegy a Kettős forgalomba hozatali stratégia, amely a belföldi fogyasztás fellendítésére összpontosít, miközben nyitottságot ösztönöz a nemzetközi kereskedelem és befektetések előtt. A magánszektort az innovációra és a hazai piacok kiszolgálására ösztönzik, mérsékelve ezzel a külföldi piacoktól való függést. A stratégiát 2018-ben, az első amerikai–kínai kereskedelmi háború alatt vezették be, hogy csökkentsék az amerikai intézkedések negatív hatásait.

A vállalkozói és a politikai elit kapcsolata

Jack Ma kínai milliárdos üzletember, az Ant Group és az Alibaba Group társalapítója 2020-ban Sanghajban egy kötvény-csúcstalálkozón nyíltan kritikákat fogalmazott meg a kínai gazdaság szabályozó szerveivel szemben, miszerint azok hátráltatják a gazdasági fejlődést. Ennek hatására az Ant Group 37 milliárd dolláros IPO-ját (elsődleges nyilvános forgalomba hozatal), ami világon az addigi legnagyobb lett volna, felfüggesztették, a cégbirodalmat nem sokkal később a szabályozó hatóságok az Alibaba Grouppal együtt feldarabolták, Ma pedig eltűnt a közéletből. A párt azon régi elve, hogy az anyagi tőkét nem lehet politikaira váltani, továbbra is igaz maradt.

Idén február 17-én Hszi Csin-ping, 2018 után először, szimpóziumot tartott, ahol megjelentek a legjelentősebb kínai vállalatok alapítói és vezetőik, többek között Jack Ma is. A közbeszéd szerint a milliárdost Li Csiang miniszterelnök hívta meg, ami egy fajta visszafogadásnak is értelmezhető. A találkozóra a következő cégek vezetőit hívták meg, a teljesség igénye nélkül: Huawei, Tencent, CATL, BYD, DeepSeek, Xiaomi, Meituan, Unitree Robotics, New Hope Group, China Feihe, Chint Group, Will Semiconductor, Iflytek, Qi An Xin, GalaxySpace. Érdekesség, hogy hat vállalat – a Huawei, a BYD, a New Hope Group, a Will Semiconductor, a Unitree Robotics és a Xiaomi – vezetője kapott szót, ám hogy mit mondtak, nem tudni. A ByteDance és a Baidu első embereit nem hívták meg, ennek hatására a Baidu részvénye 8 százalékot esett aznap.

Az esemény célja a kínai magánszektorba vetett bizalom erősítése volt, amit a gyenge belföldi kereslet, a csökkenő profitok és a globális kereskedelmi feszültségek is befolyásoltak. A hivatalos kínai média a magánvállalkozások szerepének a gazdasági növekedésben való fontosságát hangsúlyozta, míg a külföldiek, például a Reuters, a korábbi szabályozási szigorításokhoz képest elmozdulásnak tekintette a találkozót. Bár a kormányzati szervek fokozott támogatást ígértek a magánvállalkozásoknak, az elemzők és a befektetők vegyes reakciókat kaptak. Egyesek a találkozót a Peking hozzáállásában történő kedvező fordulatnak tekintik, míg mások kételkednek annak hosszú távú hatásában. A sanghaji tőzsde kezdetben pozitívan reagált, de gyorsan visszaesett, tükrözve a folyamatos gazdasági aggodalmakat. Az elemzők megosztottak a kínai gazdasági lassulás kiváltó okával kapcsolatban. Egyesek azt állítják, hogy ez elsősorban bizalmi kérdés, amelyet súlyosbított a Covid és az ingatlanválság, ami a fogyasztói kiadások csökkenéséhez és az önerősítő gazdasági visszaeséséhez vezetett. Mások úgy vélik, hogy az igazi probléma strukturális, mivel az alacsony fogyasztás elkerülhetetlen következménye annak, hogy Kína korábban a beruházások által vezérelt növekedésre támaszkodott.

Tanulságok az állam és a magánszféra kapcsolatában

Bár a kínai gazdaságpolitikának megvannak az említett hátrányai, léteznek előnyei, amelyek megmutatják a több évtizedes növekedés főbb mozgatórugóit. Az alábbiakban bemutatjuk a kormány gazdaságpolitikai intézkedéseit, amelyek segítik az ország gazdasági fejlődését.

• A hosszú távú gazdaságstratégiai tervezéssel a KKP a magánszektor fejlesztését a nemzetgazdasági célokhoz igazítja hosszú távú politikák révén, például a már említett MIC 2025-hez vagy a BRI-hez, valamint az MI és a félvezetőtechnológia fejlesztéseinek területén. Ez elősegíti a köz- és a magánszféra közötti partnerségeket (PPP), különösen az infrastrukturális és a technológiai fejlődés terén

Ma már bátran ki lehet jelenteni, hogy a kínai közúti, vasúti és digitális infrastruktúra a világ legjobbjai között van – ha nem egyenesen a legjobb.

• A kulcsfontosságú ágazatokban szorosan együttműködik a magáncégekkel az innováció és az ipari növekedés támogatása érdekében. Az államilag támogatott pénzügyi rendszer, beleértve az állami tulajdonú bankokat is, biztosítja a hazai és nemzetközi piacon terjeszkedő magáncégek tőkéhez való hozzáférését. A kínai modellben az állami és a magántőkét egyaránt mozgósítják az infrastruktúra fejlesztésére, például a nagy sebességű vasút, az okosvárosok vagy a digitális infrastruktúra kiépítésére. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Kína a nagyszabású infrastrukturális projektek globális vezetővé váljon.
• Politikailag és pénzügyileg támogatja az e-kereskedelmet, a fintechet és az MI vezérelt iparágakat. Az állam a globális technológiai óriások hazai alternatíváit ösztönözte a digitális szuverenitás és a gazdasági függetlenség fokozása érdekében. Az olyan vállalatoknak, mint az Alibaba, a Tencent, a DeepSeek és a Huawei (plusz még két tucat cég), az ilyen

támogatásoknak köszönhetően sikerült globálisan terjeszkedniük.

• Szorosan együttműködik a magáncégekkel annak biztosítása érdekében, hogy a munkaerő-fejlesztés összhangban legyen az iparági igényekkel. Jelentős összegeket szán például a STEM-oktatásra (természettudomány, technológia, mérnöki tudomány, matematika), elősegíti a különbőző iparági igényeinek megfelelő munkaerőképzéseket, valamint a tehetségmegtartást, ami elengedhetetlen az innovációhoz.
• Támogatja a magáncégeket a globális terjeszkedésükben diplomáciai segítséggel, pénzügyi támogatással és kedvező szabályozási környezettel. Exportfinanszírozást, beruházásvédelmet és nemzetközi kereskedelmi támogatást kínál a külföldön terjeszkedő vállalkozások számára. Például a BRI által lehetővé teszi a kínai cégek számára, hogy kormányzati hátszéllel hozzáférjenek a nemzetközi piacokhoz, és diplomáciai eszközökkel segíti a beruházások megvalósítását.
• Hatékonyan mozgósította az erőforrásokat és a magánvállalkozásokat gazdasági válság idején. Ennek egyik példája, hogy a Covid időszakában rövid idő alatt elindult az orvosi kellékek tömeggyártása, elterjedtek a digitális fizetési rendszerek és az e-kereskedelem a gazdasági fellendülés érdekében. Amikor az egészségügyi eszközökből világszerte hiány volt, számos ország Kínához fordult, így például lélegeztetőgépek, fertőtlenítőszerek és maszkok beszerzése érdekében.

Míg a KKP és a magánszektor kapcsolata tekintélyelvű ellenőrzési mechanizmusokat is magában foglal – amelyek nem feltétlenül kívánatosak a demokratikus és szabadpiaci gazdaságokban –, előnyei is vannak. Ezek adaptálásával – a túlzott állami kontroll nélkül – más országok is kialakíthatnak rugalmasabb, versenyképesebb és innovációvezérelt gazdasági modelleket, akár más kontinenseken is.

Kapcsolódó:

Fotó: Unsplash