Sokan próbálják megfejteni az újraválasztott elnök, Donald Trump titkát. Többek szerint az általa vitt „káoszpolitikában” csupán a kiszámíthatatlansága a kiszámítható. Nagyobb sikerrel járnak azok, aki az üzleti életben bevett viselkedési mintákkal próbálkoznak.  

Arról már régebben beszámoltunk, hogy Donald Trump a vámháborúk kirobbantásakor egy olyan tárgyalási keretet követett, amelyet a kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos ténykedése során is alkalmazott. Persze ez az összehasonlítás egy olyan nagyvállalkozóról szól, aki tudatában van az erejének, a stratégiája pedig három lépésben határozható meg:  

1. Nyiss egy felháborító követeléssel, és a tárgyalásokat rögzítsd egy olyan számhoz, amivel nagyot nyerhetsz!  
2. Kérj valamit cserébe, ha visszalépsz az eredeti kéréstől!  
3. Ajándékozd meg a tárgyalópartnered egy hosszú távú lehetőséggel egy olyan üzletért cserébe, amelyet most nem akar, mert nem nyerne vele semmit! 

Az Egyesült Államok azonban kétarcú: kifelé az erejét mutatja, de sokan ismerik azokat a belső problémákat, amelyek miatt inkább egy sikereibe belefáradt, ellustult, megöregedett vállalkozáshoz hasonlatos, amelynek a teljes csőd elkerülése érdekében nem ártana egy vérfrissítés – sőt a reorganizáció.  

Ilyenkor kell megbízni egy válságmenedzsert 

Ebből a szemszögből már jóval egyszerűbb Trumpot megérteni.  

Ő egy üzletember, aki most éppen a szövetségi kormány vezérigazgatója  

– állítja Robert Gore amerikai író, befektető és ügyvéd, aki azzal folytatja, hogy ennek a vállalkozásnak több mint 36 ezermilliárd dollár közvetlen és több százezer milliárdos fedezetlen kötelezettsége van. A tendenciák sem rózsásak: a hitelköltsége emelkedik, a bevételeiből pedig egyre többet kell fordítania az adósságszolgálatra.  

Magától értetődő, hogy a jelenlegi pálya tovább nem folytatható. 

A sikeres üzleti fordulatokban az a közös, hogy azok általában nem egy rendszeren belüli lassú, fokozatos változások eredményei, hanem egy merész sokkterápia hozza el  az áttörést.  

Általában ezek a „terapeuták” amolyan „mészárosmunkára” jelentkeznek, és soha nem lesznek népszerűek: rengeteg embert elbocsátanak, megállítják a veszteséges működést, szigorítják a pénzügyeket, újragondolják az üzleti filozófiát és gyökeresen átállítják a cég irányvonalát. Mivel a vállalkozás helyzete borzasztó, gyorsan kell lépniük, miközben a részvényesek üvöltöznek, a hitelezők pedig az ajtón dörömbölnek. 

Minden a számokkal kezdődik  

A csődbe menő vállalkozások gyakran bűzlenek a könyvelés meghamisításától, a csalástól és a korrupciótól. Így tehát elemezni kell a számokat, és mindennek folyamatosan utánakérdezni, amíg meg nem találják a valódi válaszokat. Amit Musk és a DOGE tesz, az egy szabványos működési eljárás lenne egy USA Rt.-hez hasonló cég esetén. Egy kormányzatra vonatkoztatva mindez forradalminak számít, de ne felejtsük, lényegében Musk is ezt tette akkor, amikor átvette a Twittert. Persze  

nem sok olyan politikus vagy bürokrata van, amelyik valaha is vállalkozást vezetett volna. 

Hogy valami nincs rendben, arról sokat elmond, hogy a védelmi minisztérium évek óta nem tudott átmenni egy auditon, a Federal Reserve pedig szívósan ellenáll az adatszolgáltatásnak. Persze az anomáliák megtalálásával mindig nyomasztó titkok tárulnak fel. A titok az egyre inkább elburjánzó korrupció mocsara, a benne ragadtak pedig mégis hangosan kiabálnak a demokráciáról és a kormánynak a szent információihoz való hozzáférésről. (Privátban persze ellenőrzik a tengerentúli bankszámláikat, megkeresik a védőügyvédeket és az ingatlanforgalmazókat, miközben frissítik a LinkedIn-profiljukat.) 

A Twitternél Musk a munkaerő 80 százalékát elbocsátotta, ami tükrözi azt az üzleti „bölcsességet”, miszerint a dolgozók csupán 20 százaléka végzi el a munka 80 százalékát. Robert Gore vélhetően tapasztalatból beszél, mert szerinte az amerikai kormány esetében ezeket a számokat 10-re és 90-re kellene módosítani. Persze azt is jó lenne tudni, hogy mindenki hasznos munkát végez-e. 

Concorde-effektus – Az elveszett költségek tévedése 

Trump úgy döntött, hogy le kell zárni az Ukrajna-hadműveletet, nincs értelme további pénzt dobni a már elveszett milliárdok után.  

Az üzletben ezt hívják Concorde-effektusnak, amikor csak azért ragaszkodunk (káros módon) valamihez, például egy vállalkozáshoz, mert már pénzt, időt és energiát öltünk bele. Az 1960-as évek elején a francia és a brit kormány közösen vágott bele egy szuperszonikus repülőgép kifejlesztésébe. Mielőtt az első Concorde elkészült volna, az elemzők már felismerték, hogy a program pénzügyi szempontból veszteséges lesz. Majd negyven évvel később, 2000-ben egy Concorde-nak le kellett lezuhannia és 113 embernek meg kellett halnia ahhoz, hogy leállítsák a programot.   

Persze ez megszokott jelenség volt az Egyesült Államok katonai erőfeszítései során. Hasonlót láthattunk Vietnám, Irak vagy akár Afganisztán esetében. Akkor is a már „elsüllyedt” költségek miatt öntötték a további összegeket, miközben másra is lehetett volna fordítani azokat.  

Egy állam persze más, de az üzleti életben azok, akik veszteséges döntések további finanszírozására pazarolják a pénzüket, elkerülhetetlenül eladósodnak. Ők ugyanis nem tudnak pénzt nyomtatni, hogy finanszírozzák a korábbi téves döntéseiket. Trump arról is beszél, hogy felére vágná a katonai költségvetést, amit akár meg is tehetne, csak időben ki kell lépnie az örök kudarcra ítélt projektekből. Persze az Ukrajnára elköltött összegek egy feltáró, soronkénti ellenőrzéssel járó felülvizsgálatot kívánnak. Ha ez megtörténik, érdekes dolgok derülhetnek ki a pénzek felhasználásával kapcsolatban.   

A vállalat piaci pozíciójának reális megítélése 

Úgy tűnik, Trump és csapata úgy döntött, hogy az unipolaritásnak – a monopólium külügyi megfelelőjének – át kell adnia a helyét a multipolaritásnak – az oligopólium külügyi megfelelőjének. Üzletemberként kétségtelenül a monopóliumot részesítené előnyben, de a valóság megköveteli a versenytársak elismerését, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy legyűrjék őket. Trump Moszkvát és Pekinget ismeri el egyenrangú feleknek. Azért is kell gyorsan lezárni az ukrajnai ügyet, hogy nyugodtan folytathassa a háromszereplős oligopóliumot, ahol a résztvevők néha együttműködnek, néha pedig versenyeznek egymással – remélhetőleg gazdasági és diplomáciai téren, nem pedig katonailag. 

Mindenki más, beleértve Európát is, másod- vagy harmadosztályú lesz, bár a piacaik és az erőforrásaik fontosak lesznek az oligopolisztikus versenyben.  

Mint a legtöbb oligopóliumnál, itt is szétosztják majd a területet. Trump átengedi Eurázsiát Kínának és Oroszországnak, miközben ő megerősíti az Egyesült Államok észak- és dél-amerikai bázisait. Lehet, hogy ez áll a Grönlanddal, Kanadával és a Panama-csatornával kapcsolatos szándékai mögött. Afrika és a pólusok pedig olyan nyitott területek lesznek, amelyekért az oligopolisták versenyezni fognak. 

Kapcsolódó: