Szerző: Bácsi Attila, a Makronóm Intézet elemzője

Az utóbbi években Washington és Peking között egyre élesebb verseny bontakozott ki a mesterséges intelligencia (MI) területén is – a technológia ugyanis olyan átütő potenciállal bír, amelynek a gazdasági hatása jelenleg még felmérhetetlen. A nyugati elemzők, vállalatok, befektetők és kormányok azzal számoltak, hogy a fejlett belföldi félvezetőipar és a tőkebőség révén az amerikai vállalatok megőrizhetik a technológiai vezető pozíciójukat. Úgy vélték, hogy a csúcstechnológiás csipek és gyártóberendezéseik szigorúbb exportkontrollja elegendő lesz Peking előretörésének megfékezésére. Az amerikai stratégiai tervezés szerint az, akinek hozzáférése van a legmodernebb csipekhez, elképesztő versenyelőnyhöz jut az 5G, a kvantumtechnológia, az űrkutatás vagy az MI területén – és Washington ebből akarta kizárni Kínát. Mindez azonban hiú ábrándnak bizonyult. 

A DeepSeek berúgta az ajtót és felforgatta a piacot 

A kínai DeepSeek alaposan meglepte és felforgatta az iparágat, amikor piacra dobta az R1 elnevezésű nagy nyelvi modelljét (LLM) január végén: ahhoz hasonló hideg zuhany érte az amerikai MI-cégeket, mint amilyenben az amerikai űripar részesült, amikor a Szovjetunió a világűrbe küldte a Szputynik–1 műholdat.

A DeepSeek szinte a semmiből, kisebb költségvetéssel, valamint jóval kevesebb és „butább” grafikai processzorral (GPU) épített fel olyan MI-rendszereket, amelyek közelítik – vagy akár meg is haladják – a nyugati szereplők, mint a ChatGPT-t fejlesztő OpenAI képességeit (1. ábra).

A technológiai áttörést jelzi, hogy a DeepSeek mindössze 6 millió dolláros költségvetéssel közel ugyanolyan színvonalú terméket hozott létre, mint a ChatGPT több száz millióból. Az ilyen, költséghatékonyságra fókuszáló modellfejlesztés megingatja azt az iparági dogmát, miszerint a méregdrága hardver-infrastruktúra és a végtelen pénzügyi forrás a fejlett MI alapfeltétele.  

Ráadásul a DeepSeek ingyenes alapmodellje nyilvános forráskódú, azaz mindenki számára szabadon hozzáférhető, és akár egy hétköznapi asztali számítógép is képes futtatni. A cég így bátorítja a külső fejlesztőket, startupokat, hogy használják és fejlesszék tovább a modelljeiket. A DeepSeek számos más kínai nagyvállalatot is inspirált: az Alibaba vagy éppen a Baidu saját nyílt forrású kezdeményezései mind-mind azt mutatják, hogy Kínában verseny alakult ki az „olcsó, de erős” MI-modellek piacán. Az eredmény: hihetetlen ütemű innováció, rövidebb fejlesztési ciklusok és olyan modellek, amelyek messze nem csak a legdrágább GPU-kon futnak. Ez a „demokratizálódási” folyamat hatalmas húzóerőt jelent a piacon, hiszen sokkal szélesebb kör férhet és járulhat hozzá az MI-fejlődéshez. 

A DeepSeek ráadásul az amerikai technológiai szankciók ellenére is képes volt az MI-modelljeit létrehozni és bevezetni a nyugati piacokra. Nem csoda, hogy pillanatok alatt elpárolgott az amerikai technológiai fölénybe vetett bizalom: amint ismét kinyitott az amerikai tőzsde, egyből összesen 1000 milliárd dollárt zuhant a részvények összértéke, elsősorban a techszektorban. Ebből mintegy 600 milliárd dollárt egyedül a mikrocsipeket gyártó Nvidia könyvelhetett el, így egy nap alatt elvesztette a piaci kapitalizációjának 17 százalékát – ugyanis a DeepSeek piacra lépése megtörte azt a hitet, hogy az Nvidia csúcskategóriás csipjei nélkül nem lehet MI-modelleket alkotni. Mindez rávilágít arra, hogy ha a befektetők elkezdenek menekülni a nyugati vállalatok papírjaiból, azok visszakorrigált. Mindazonáltal az már megállapítható, hogy a DeepSeek komoly fenyegetést jelenthet a nyugati MI-szektor üzleti modelljére, amely eddig arra épített, hogy a szolgáltatásaiért a vállalati és magánfelhasználók széles köre hajlandó jelentős összegeket fizetni.  

Az MI-fejlesztésnek nemcsak üzleti, de geopolitikai tétje is van 

Megválaszolatlan kérdés, hogy a DeepSeek fejlesztését mekkora mértékben támogatta a kínai kormányzat annak érdekében, hogy megtörje az amerikai cégek hegemóniáját a területen.

A mesterséges intelligencia ugyanis már nem csupán gazdasági tényező, hanem egyre inkább geopolitikai fegyver is.

A technológiai fölényért folytatott verseny a nagyhatalmi befolyás egyik kulcselemévé vált, hiszen az MI nem csupán az ipari és a pénzügyi szektorban hozhat áttöréseket, hanem a katonai stratégiákban és a politikai befolyásszerzésben is. 

Az amerikai kormány szempontjából a DeepSeek sikere óriási presztízsveszteség. Ha ugyanis a szankciók és az exportkontroll sem képes meggátolni, hogy egy kínai vállalat az amerikainál is olcsóbb és részben versenyképesebb MI-megoldásokat fejlesszen, akkor az a washingtoni technonacionalista szemlélet alapvető pillérét kérdőjelezi meg. Az USA ugyanis eddig azt feltételezte, hogy a kritikus pontokon képes sakkban tartani Kínát. Ám ha a DeepSeek tényleg a nyílt forráskódú MI-modellek „finomhangolásával” tudott létrehozni csúcsteljesítményű rendszereket, és ezzel szükségtelenné tette a legfejlettebb csipek használatát, akkor a jelenlegi szankciós rendszer kulcseleme veszti el az értelmét. A nyílt forráskód ugyanis szabadon hozzáférhető, így még a legszigorúbb exportkontroll sem képes korlátozni az MI-szoftverek terjedését. Ráadásul a DeepSeek semmiből történő felbukkanása azt jelenti, hogy a nyugati világ már nem tudja Kína technológiai szintjét pontosan behatárolni, vagyis az ázsiai nagyhatalom egyfajta fekete dobozzá vált. Washingtonnak ezért döntenie kell: vagy új, még radikálisabb szankciós csomagokat vezet be, amely akár a „butább” csipeket és a nyílt forráskódú szoftvereket is célozhatja, vagy beletörődik abba, hogy az MI-fejlesztés know-how-ja többé már nem amerikai privilégium. Az előbbi rendkívül veszélyes lépés lenne: a globális ellátási láncok, a pénzpiacok és az innovációs együttműködések a Nyugat és Kína közötti viszony megkerülhetetlen részei, ennek megbolygatása beláthatatlan következményekkel járhat – például az amerikai csipgyártó berendezések 40 százalékát Kínába adják el. 

Az MI alkalmazása a nagyhatalmi verseny egyre fontosabb eleme 

Bár Kína a DeepSeekkel nagy lépést tett előre, korántsem nyerte meg a fejlesztési versenyt: Elon Musk xAI nevű MI-cége a napokban mutatta be a Grok 3 modellt, amely a várakozások szerint szintén élvonalbeli teljesítményre képes. A kockázatitőke-befektetésekben is az Egyesült Államok jár az élen (2. ábra). Az USA attól tart, hogy a szabályozás – ahogy J. D. Vance alelnök a február 10–11-én Párizsban megrendezett MI Cselekvési Csúcson megfogalmazta – a nyugati világ előrehaladását lassítja, így nem írta alá a konferencia zárónyilatkozatát. Ezzel szemben az Európai Unió rendkívül szigorú etikai és adatvédelmi elveket állít fel. A készülő AI Act egyik újszerű megközelítése, hogy kockázati szintek alapján osztja be az MI-felhasználási területeket: minél nagyobb társadalmi veszéllyel jár egy technológia (például egészségügy, kritikus infrastruktúra, bűnüldözés), annál szigorúbb engedélyezési és felügyeleti mechanizmusokat vezetnek be. Mindez azonban megnyújtja a fejlesztési-engedélyezési ciklusokat, ami versenyhátrányt okoz az európai szereplőknek az amerikai és kínai cégekkel szemben. Ezt a lemaradást igyekszik az Európai Bizottság csökkenteni mintegy 200 milliárd eurónyi befektetés mozgósításával. 

Az MI-verseny ráadásul az elmúlt években egyre inkább eltolódott a puszta fejlesztéstől a technológia tényleges, valós gazdasági értéket teremtő alkalmazása felé. Ma már nem csupán az a kérdés, hogy melyik ország vagy vállalat hozza létre a legjobb MI-modelleket, hanem az is, hogy ki tudja azokat a leghatékonyabban integrálni a gazdasági és társadalmi folyamatokba. A nyílt forráskódú csúcsmodellek elterjedése ugyanis azt mutatja, hogy az MI az elektromossághoz vagy az internethez hasonlóan a szemünk láttára válik olyan általános felhasználású technológiává, amely a gazdaság és a hétköznapi élet szinte minden területét érintheti. Márpedig létezik egy olyan értelmezés is, amely szerint a nagyhatalmak harcát a modern történelemben az döntötte el, hogy ezen technológiákat ki integrálta sikeresebben a gazdaságába. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime