Kongresszusi beszédében az elnök elődje egyik főműve, a chiptörvény eltörlését lebegtette be. Szerinte az állami támogatással épített chipipar eleve halott ötlet, a külföldi vállalatokat elég lesz vámokkal megfenyegetni, hogy mindenféle ösztönző nélkül az Egyesült Államokba helyezzék a gyártást.
A chipipar nagyágyúi, mint a TSMC vagy a Samsung több milliárdos amerikai befektetések mellett kötelezték el magukat néhány éve, köszönhetően a Biden-féle chiptörvénynek, amely a mintegy 52 milliárd dolláros támogatási keretével a hazai félvezetőipar fellendítésére jött létre. Az iparpolitikai program egyik alappillére a 39 milliárd dolláros konkrét támogatási keret mellett 11 milliárdot irányzott elő kutatás-fejlesztésre, de egy tekintélyes, 25 százalékos adókedvezmény-csomagot is tartalmazott. Biden ezzel igyekezett az Egyesült Államokba csábítani a külföldi vállalatokat, csökkentve az ázsiai függőséget az elektronikai alkatrészek területén. A törvény azonban hamarosan eltűnhet Trump egyre többet használt süllyesztőjében. Az elnök a kongresszusi beszédében a Chips Act mielőbbi megsemmisítését szorgalmazta, az arra szánt forrásoknak pedig „észszerűbb” felhasználást javasolt.
Trump dilemmája még hivatalba lépése előtt, tavaly év végén vált nyilvánvalóvá, amikor az Intel mélyrepülése riasztó adatokban realizálódott. A chipipari óriás egyetlen negyedév alatt 16,6 milliárd dollárt bukott. Amikor a finanszírozási hiány már üvöltően nyilvánvalóvá vált, az Intel a legkézenfekvőbb megoldást választotta: Joe Biden chiptörvényének ernyőjét. Azt azonban alapvetően beruházási támogatásra, nem pedig az anyagi veszteségek kompenzációjára találták ki. Trump a lépést egyáltalán nem ösztönzőként, hanem egy veszteséges vállalat lélegeztetőgépre kapcsolásaként értelmezte, és egyre többet emlegette, hogy a chiptörvény puszta pénzkidobás.
Ugyanakkor erős nemtetszését fejezte ki Tajvan chipgyártási dominanciájával kapcsolatban is, azt sérelmezve, hogy az megkárosítja az amerikai félvezetőipart. A kettős probléma nyilvánvalóvá vált: amennyiben Trump azonnali megoldásokat akar, nem nyúl elődje törvényéhez, és hagyja, hogy az állami támogatás kifejtse jótékony, ám versenyromboló hatását. Ha azonban drasztikus módosításokat eszközöl a törvényen, vagy éppen eltörli azt, utat nyit Tajvan hegemóniájának – vagy más módszerrel kényszeríti az Egyesült Államokba a TSMC gyártói kapacitásait. Az elnök az utóbbit választotta, a megoldást pedig szokásához híven egyetlen szóban foglalta össze: „vámok”.
MAGA ellen fordul?
Trump abból az egyszerű gondolatból indul ki, hogy amennyiben extravámokat vet ki a külföldi chipipari termékekre, az sokkal inkább arra fogja kényszeríteni a vállalatokat, hogy az amerikai piacon belül kezdjenek el gyártani, mintha ugyanezt az adófizetők pénzéből, anyagi támogatással valósítaná meg. Felszólítása a törvény eltörlésére ennek ellenére nem fog osztatlan örömöt kiváltani a republikánusokból sem. Több állam (Texas, Indiana) máris élvezi a Biden-féle törvény előnyeit, miután a nagy dél-koreai cégek több milliárd dolláros befektetések mellett kötelezték el magukat a területükön. Az elnök ezzel szemben a legnagyobb szereplőre, a tajvani TSMC-re mutogat, amely a vámfenyegetések óta közölte:
korábbi 65 milliárd dolláros befektetési kötelezettségvállalását újabb 100 milliárddal növeli.
A vállalat eredetileg 6,6 milliárd dollár támogatásban és 5 milliárdos kedvező kölcsönben részesült a Biden-törvény által biztosított összegből, egy újabb folyósítás pedig a megállapodás értelmében hamarosan ismét esedékes lenne. Trump bejelentése után azonban nem tiszta, hogy az eszköz rendelkezésre fog-e állni, vagy az elnök egyszerűen elzárja a támogatási csapot a törvény teljes megszüntetéséig. A tajvani vállalat legnagyobb problémája azonban éppen a befektetésekkel járó költségekben realizálódik. A hazai körülmények ugyanis sokkal kedvezőbbek az amerikainál, ezért is volt a cég számára kulcsfontosságú a Biden-féle támogatási törvény.
Míg Tajvanon körülbelül 19 hónapot vesz igénybe egy üzem felhúzása, addig az Egyesült Államokban ez 38 hónapba telik – túl sok idő szükséges az engedélyek beszerzéséhez, és a munkálatok sem a hét minden napján 24 órában folynak. A költségek is nagyon eltérők. Az Exyte, egy a csúcstechnológiás létesítményekre, például chipgyártó üzemekre szakosodott vezető mérnöki, építőipari és tervezőcég, úgy ítéli meg, hogy egy ilyen üzem építése az Egyesült Államokban körülbelül kétszer annyiba kerül, mint Tajvanon, annak ellenére, hogy a berendezésekre fordított összegek hasonlók. Ez az eltérés a munkaerő magasabb költségéből, a szigorúbb szabályozási követelményekből és az ellátási láncok elégtelenségéből adódik. Emellett a tajvani munkaerő tapasztaltabb, így ott az építőknek kevesebb részletes tervrajzra van szükségük, mivel ismerik a folyamat minden lépését, ami felgyorsítja a projektek befejezését.
Vámösztönzés
A TSMC által hirtelen bejelentett 100 milliárdos befektetési szándék azonban Trump elméletét látszik igazolni. A vállalat alapvetően a mesterséges intelligencia területének erősítésére további három beruházást (köztük egy K+F-központot) készül eszközölni, és ez igencsak megerősítené az Egyesült Államok pozícióját a globális chipversenyben. Bár a tajvani és a dél-koreai hegemóniát még nem fenyegeti veszély, a Big Tech vállalatainak és a világ vezető chiptervezőjének, az Nvidiának a piaci jelenléte a külföldi beruházásokkal kiegészülve már a betonbiztos harmadik helyet jelentené Washington számára.
Másfelől az alapprobléma változatlan: elegendő-e a tajvani vállalatok gyártásának Egyesült Államokba költözése ahhoz, hogy Amerika úgy érezze, függetlenedni tud a Kína fenyegető árnyékában működő tajvani termeléstől? Az ellátási láncok bonyolultsága miatt a válasz nem is annyira egyszerű. Az MI-szegmens lánca az egyik legösszetetteb a globális piacon, a „kezdettől a végig” terjedő folyamat tehát megvalósíthatatlan egyetlen helyszínen. Ez további kérdéseket vet fel az egyéb chipipari összetevők vámjaival kapcsolatban, főleg azon termékek esetében, amelyeket éppen Kínából kell megvásárolni.
Tajvan azonban ennyire nem szalad előre: jelenleg arra koncentrálnak, hogy a gyártási kapacitások egy részét az Egyesült Államokba helyezzék át, elkerülve a Trump-vámokat. Van ráadásul még egy érv, ami a beruházások mellett szól: a tajvaniak bizonyos mértékben biztonsági befektetéseknek tekintik azokat. Egyszerűen azt remélik, hogy a gazdasági kapcsolatok ilyen szintű kiterjesztésével megerősíthetik az Egyesült Államok elkötelezettségét Tajvan biztonságának garantálása mellett. Tekintve az elnök Ukrajna-politikáját, a vállalatok aggodalmai és kapcsolatépítési szándékai nem alaptalanok.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Getty Images pool/Win McNamee
