A klímaváltozás drámai módon befolyásolja a megújuló energiaforrások – a szél-, a nap- és a vízerőművek – termelését, amint arra a március 4-én kiadott „How climate insights drive a more reliable renewable energy transition” című ENSZ–WMO-jelentés is felhívja a figyelmet. E szerint Dél-Amerikában 2023-ban az El Niño okozta szárazabb és melegebb időjárás 3,9 százalékkal növelte a napelemek kapacitástényezőjét, ami az 50 GW beépített kapacitásból évi 3,5 TWh többlettermelést hozott, míg Kelet-Ázsiában a szélenergia 4,1 százalékra becsült növekedése a 420 GW-s kapacitásból 45 TWh-t eredményezett, főleg Kínában. 

A vízerőművek termelése azonban a csapadék ingadozása miatt kiszámíthatatlan: az El Niño szárazsága csökkentheti a vízhozamot, míg a heves esőzések túlterhelhetik a rendszereket. Az Európai Unió, benne hazánk számára ez kettős kihívást jelent: egyrészt a saját zöldátállásának felgyorsítását, másrészt Afrika energetikai felemelkedésének támogatását, ami stratégiai és gazdasági érdekeket is szolgál. A jelentés szerint ugyanis a megújuló boom éppen csak elkezdődött: 2030-ra a szélenergia kapacitása 3000 GW-ra (a mai háromszorosára), a napenergia pedig 5400 GW-ra (a mai 3,8-szorosára) nőhet. Vajon hogyan befolyásolja ezt a klímaváltozás, és mit jelent mindez a formálódó EU–Afrika „energiatengely” számára? 

A világ a zöldenergia terén igen ambiciózus célokat tűzött ki: a 2023-as dubaji COP28 klímakonferencián elfogadott UAE Consensus értelmében a megújuló kapacitást 2030-ra legalább a háromszorosára kell növelni. Ez a 2023-as 1000 GW szél- és 1420 GW napenergia-kapacitásból kiindulva optimista, de technológiailag lehetséges forgatókönyv. Már csak azért is, mert a napelemek költsége 90, a szélerőművek egy kilowattra eső telepítésének az összege pedig mintegy 68 százalékkal csökkent 2010–2023 között.  

A klímaváltozás azonban szélsőséges időjárási eseményeket – hurrikánokat, aszályokat, egyes régiókban hosszabb téli felhős, szélcsendes időszakokat – hoz, amelyek az EU-ban is próbára teszik az energetikai rendszerek stabilitását. Például a Meteorológia Világszervezet (WMO) szezonális előrejelzései, amelyek 2023-ban segítették az ellátásigény egyensúlyának tervezését, a jövőben még inkább nélkülözhetetlenek lesznek az éghajlati változékonyság kezelésére. Az EU számára ezért alapvetően fontos, hogy diverzifikált energiaportfóliót építsen, kombinálva a szél-, a napenergát és a vízerőműveket. Továbbá, hogy ipari, nemzetgazdasági szinten is „újra felfedezett” technológiákat (pl. geotermikus energia, akkumulátorok) állítson csatasorba a 2050-re tervezett nettó zéró cél eléréséhez. 

Afrika, amely jelenleg a globális megújuló kapacitás csupán 2 százalékát adja, a zöldforradalom igazi nyertese lehet. A jelentés kiemeli, hogy a kontinens bőséges nap- és szélenergia-potenciálja – különösen a tengeri, azaz offshore szélerőművek – 2030–35-re zöldenergia-nagyhatalommá tehetik a kontinenst.  

A technológia nagy része Kínából érkezik, de a beruházásokhoz szükséges szakértelem hiányzik, amit az EU, ezen belül Magyarország is pótolhat.  

Észak-Afrikához és a Közel-Kelethez fűződő történelmi üzleti kapcsolatain keresztül Magyarország is érdemi részese lehetne ennek a folyamatnak például helyi mérnökök képzésével vagy infrastrukturális know-how-val, erősítve az EU befolyását a térségben. 

Az EU Afrika-programja  

Érdemes ezen a ponton behozni az EU 300 milliárd eurós Global Gateway programját (2021–2027), amely a fenntartható infrastruktúra fejlesztésére fókuszál világszerte. Méghozzá több fő területen: zöld-, digitális átállás, fenntartható gazdasági növekedés és munkahelyteremtés, egészségügy, oktatás és kutatás. Ennek az összegnek a fele, 150 milliárd euró az Africa–Europe Investment Package részeként kifejezetten Afrikára irányul, ahol a cél a megújuló energia kapacitásának növelése (2030-ra plusz 300 GW), a biodiverzitás védelme (3 millió négyzetkilométernyi föld védelme), az agrárélelmiszer-rendszerek lokális támogatása, a közlekedési folyosók kiépítése és a helyi, fiatal vállalkozók segítése. Az összeg mintegy fele az EU költségvetéséből és az Európai Fenntartható Fejlődési Alapból, a másik része pedig magánbefektetésekből áll össze. 

Hol tart a Global Gateway program? 

– Nigéria északnyugati régiójában, ahol az áramellátás és az oktatási infrastruktúra hiánya régóta probléma, a Global Gateway jelentős lépéseket tett. 2023 októberében Jutta Urpilainen, az EU nemzetközi partnerségekért felelős biztosa több mint 900 millió eurós beruházási csomagot jelentett be Nigériával közösen, amelyből 5,4 milliót különítettek el napenergia-alapú mikrohálózatok kiépítésére és oktatási fejlesztésekre az ország vidéki területein. A tavalyi adatok szerint a projekt pilotfázisa már működik, több száz háztartást és iskolát látva el zöldenergiával. A cél, hogy erre az évre a hálózat további bővítése révén tízezrek számára biztosítsanak áramot, összhangban a World Bank Mission 300 kezdeményezésével, amely 300 millió afrikai áramellátását célozza meg 2030-ra. 

– Dél-Afrika és Namíbia a hidrogéntermelés terén kiemelkedő szerepet kapott a Global Gateway keretében, különösen tavaly, amikor az EU és az Afrikai Fejlesztési Bank (AfDB) 972 millió eurós finanszírozási keretet írt alá. Namíbiában egy 500 MW kapacitású szélerőmű- és hidrogéntermelő létesítmény építése zajlik, amely az idén részben üzembe állhat, évente több tízezer tonnával csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást. Dél-Afrikában pedig egy 1 GW-os napenergia-projekt kapcsolódik a zöldhidrogén előállításához, célul tűzve ki évi 100 ezer tonna hidrogén termelését, amely energiaigényes iparágakat szolgálhat ki. 

– Kenya és Etiópia a digitális átállás és a fenntartható közlekedés zászlóshajói lettek a TEAM Europe kezdeményezés révén. Kenyában egy 200 millió eurós program széles sávú internetet hoz vidéki területekre, az év végéig már 2 millió háztartást elérve, míg Etiópiában egy 150 km-es elektromos vasútvonal építése zajlik, amelynek az első szakasza ugyancsak ekkorra készülhet el.  

Előrehaladás és kilátások  

A Global Gateway 2024-es adatai szerint  

Afrikában a 225 kiemelt projektből 116 már fut vagy tervezés alatt áll, ami a 150 milliárd eurós keret jelentős részét lefedi. A megújuló energia (Nigéria, Namíbia) és a digitális infrastruktúra (Kenya) terén kézzelfogható eredmények születtek, de a 2030-as 300 GW-os célhoz további magánbefektetések szükségesek,  

amelyeket az EU 135 milliárd eurós EFSD+ alapja ösztönöz. 

Az Európai Unió érdekei egyértelműek: Afrika energetikai felemelkedése csökkenti a migrációs nyomást, stabilizálja a régiót és új piacokat nyit az európai cégek számára. A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) adatai szerint a napenergia 32, míg a szélenergia 13 százalékos kapacitásnövekedése 2022–2023 között ugyan globális trend, de Afrikában ez a boom még előttünk áll. Az EU számára stratégiai cél, hogy a kínai technológiai dominanciát ellensúlyozza például az offshore szélerőművek terén, ahol európai cégek – mint a dán Vestas vagy a német Siemens – vezető pozícióban vannak.  

A klímaváltozás hatásai az EU-ban is érezhetők: a mediterrán térségben a szárazság növeli a napenergia hatékonyságát, míg Észak-Európában a nagyobb időjárási változékonyság a szélerőművek termelését emeli. Az uniónak azonban fel kell készülnie a negatív hatásokra is, például a vízerőművek kiszámíthatatlanságára, amelyek 2023-ban 1410 GW kapacitással működtek, ám ez csak 1 százalékkal nőtt globálisan, hiszen vízerőművet nem olyan könnyű építeni, mint nap- vagy szélerőművet. A WMO jelentése szerint a regionális együttműködés és az adatmegosztás – például a Copernicus C3S éghajlati előrejelzései – alapvetők a rugalmas energiarendszerekhez, amelyek 2050-re a vízerőművek 2500 GW-os kapacitását is stabilizálhatják. 

Mint látjuk, az EU érdekszférája egyre inkább kiterjed:  

Afrika várható zöldgazdasági boomja nemcsak Kínát, de az európai exportot és energiaellátást is támogathatja. Ha Afrika 2030–35-re zöldenergia-nagyhatalommá válik, az EU importálhat onnan tiszta energiát, csökkentve saját fosszilis függőségét.  

Ez lehetőséget kínál hazánknak is például észak-afrikai energetikai projektekben való részvétellel, kihasználva a történelmi üzleti kapcsolatokat. 

Fotó: Freepik

Források: 

„How climate insights drive a more reliable renewable energy transition”  

EU Reiterates Promised Investment in African Energy through the Global Gateway 

Appointment of the New European Commission II: Where is Africa? 

What the Global Gateway Flagship Projects Tell Us about the EU’s Priorities 

KAPCSOLÓDÓ: