Trump újra megszórta Kínát vámokkal, válaszul a kínaiak az amerikai mezőgazdasági termékeket sújtják. A vámok visszafogják a két ország közti kereskedelmet, az oroszok pedig alig várják, hogy betölthessék a keletkezett űrt a hatalmas kínai piacon.  

Donald Trump egy hónapon belül másodszor vetett ki vámot Kínára. Februárban 10 százalékos illetéket rótt az összes kínai importra, március 4-én pedig megduplázta 20-ra, azzal vádolva Kínát, hogy „nem tett lépéseket a szintetikus opioidok, köztük a fentanil terjesztésének megállítására”. Mexikó és Kanada februárban ugyan egy hónapos halasztást tudott elérni az Egyesült Államoknál azzal, hogy ígéretet tett arra, hogy erősíti a határ őrzését, ám a határidő lejártával az ő árujukra is vámot vetettek ki. 

Erre válaszul Kína egy hónappal ezelőtt vámot vetett ki az amerikai szénhidrogénekre, valamint bizonyos fémekre, március 10-től pedig 10-15 százalékos vámmal terhelte meg az amerikai mezőgazdasági termékeket. A 15 százalékos tarifa különösen az Egyesült Államokból származó csirke-, búza-, kukorica- és gyapotszállításra vonatkozik, a 10 százalékos pedig a cirokra, a szójára, a sertés-, a marhahúsra, a halakra, a gyümölcsökre, a zöldségekre, valamint a tejtermékekre. A lista összesen 711 árucikket érint.  

Ez komolyabb csapás az Egyesült Államoknak, mint az LNG-re, az olajra és a szénre kivetett vámok, mivel ezekből nem szállítottak jelentős mennyiséget Kínába. Az USA Kínába irányuló 163,62 milliárd dolláros teljes exportjának a mezőgazdasági kivitel adja a több mint 15 százalékát – csaknem 25 milliárd dollár értékben. 

Az amerikai külkereskedelembe a mezőgazdasági termékek azokból a belső államokból érkeznek – mint Iowa –, amelyekben Trump és a republikánusok legelkötelezettebb választói élnek.   

Oroszország most arra számít, hogy a kereskedelmi háború új szakasza sokáig eltart, és a keletkezett űrt betölthetik orosz élelmiszertermékekkel.  

Beértek az oroszok fejlesztései

Azzal számolnak, hogy növelhetik a csirke-, a sertés- és a marhahús exportját Kínába. Az oroszok – némi túlzással – köszönetet mondhatnak az ellenük bevezetett szankcióknak, hiszen ezek elvágták az EU élelmiszerexportját, így kénytelenek voltak fejleszteni a saját mezőgazdaságukat és élelmiszeriparukat. Tulajdonképpen csak marhahúsból nem tudták elérni a teljes önellátást. Gabonatermesztésből világelsővé váltak, az állattenyésztési ágazatban pedig lényegében már lefedik a hazai keresletet, így a további fejlődéshez új piacokra lenne szükségük.  

Most számolnak azzal a mennyiséggel, amit tavaly az Egyesült Államok szállított Kínának: 990 millió dollár értékben fagyasztott, csont nélküli marhahúst és 695 millió dollárnyi mélyhűtött sertéstermékeket. Persze azt érdemes hozzátenni, hogy a Kínába irányuló sertéshúsexport tavaly visszaesett, mivel nőtt az ottani termelés. A marhahús területén pedig korlátozottak az oroszok lehetőségei, ráadásul erős versenytárs lehet Ausztrália vagy Új-Zéland. 

Mindezen felül nem nagyon számolhatnak gyors áttöréssel, hiszen a Kínai Népköztársaságnak szigorúak a növény- és állategészségügyi előírásai, és eltarthat egy ideig, amíg az orosz vállalatok megkapják a szükséges akkreditációt. Az orosz hústermékek sokáig egyáltalán nem tudtak bekerülni a kínai piacra, de az utóbbi években ez is sikerült: Kína 2018 végén nyitotta meg a piacát az orosz baromfi- és tejtermékek, 2023 végén pedig a sertéshús előtt. Peking tavaly 81 orosz húsgyártó vállalatot akkreditált, ezek közül 56 állított elő baromfihúst és melléktermékeket. Tavaly a sertéshús exportja 20 százalékkal nőtt, és Oroszország azt tervezi, hogy megszerzi a kínai sertésimport 10 százalékát. De a sertések esetében eddig csak három orosz cégnek van hozzáférése a kínai piachoz.   

A baromfi- és az azokból készült termékek tekintetében a kínai piacon Oroszország magabiztosan a második 15 százalékos részesedéssel. A kínaiak különösen szeretik a csirkelábat és a -szárnyakat. Érdekesség, hogy Oroszország a kínai piac első számú pulykahússzállítójává vált. A baromfi esetében természetesen komoly konkurenciával kell számolni, Brazília például vezető szerepet tölt be a Kínába irányuló baromfitermékek szállításában, az import közel 60 százalékát adja.   

Tekintettel arra, hogy Oroszország folyamatosan növeli a növénytermesztési kibocsátását, a szemesterményekkel lesz igazán lehetősége a kínai piacon – persze nem a szójával. Bár a szójababból tavaly rekordmennyiség, 7 millió tonna termett, ezzel nem lehet pótolni az amerikai szóját, amiből évente körülbelül 100 millió tonnányit szállítottak. Csak tavaly az Egyesült Államok 12 milliárd dollár értékben vitt szójababot Kínának, de az USA helyét boldogan átveszi Brazília és Argentína. 

A búzatermesztés és -kivitel tekintetében azonban Oroszország világelső, így jelentősen növelheti a Kínába irányuló exportját. Tavaly az előző évhez képest a nyolcszorosára emelték a kínai piacra irányuló szállításokat anélkül, hogy kereskedelmi háborúkba keveredtek volna az Egyesült Államokkal. A búzapiacon nagy a verseny, az erős szereplők közé tartozik Kanada és az Európai Unió is. Vélhetően nehéz lesz azonnal pótolni az amerikai búzát a kínai piacon, de az oroszok fokozatosan növelni tudják majd az ide irányuló búzaellátást.  

Eddig a kukorica fő exportőre az Egyesült Államok, Brazília és Ukrajna volt, nem pedig Oroszország, így ebben a szegmensben túl sok lehetőséget nem látnak. Az oroszok gyapotot nem termelnek, és ugyan értékesítenek gyümölcsöt és zöldséget exportra, de nem nagy mennyiségben. 

Az orosz tejtermékkivitel azonban ígéretes lehet. Tavaly többszörösére nőtt ugyan a Kínába irányuló export, azonban a tejtermékekkel ugyanaz lesz a probléma, mint a hússal, vagyis a vállalkozások akkreditációja, ami sok időt vesz igénybe, illetve Ausztrália és Új-Zéland is erős konkurens lehet. Ráadásul az Európai Unió, különösen Németország és Franciaország, szintén szállít tejtermékeket Kínának. 

Ki lesz a nyertes a vámháborúban

Az oroszok úgy gondolják, hogy a vámháborúban az ütésváltás az USA-nak többet árthat, mint Kínának. Egyrészt Kína nyitott minden kereskedelmi partner előtt, míg az Egyesült Államok egyre több vámot, szankciót és embargót vezet be a világ országaival szemben, beleértve a partnereit is. Több szakértő véleménye szerint  

egy ilyen kemény vámpolitika végső soron az Egyesült Államok GDP-jének az 1 százalékos csökkenéséhez vezethet az idén. 

Az USA számára persze nem kell, hogy gondot okozzon a Kínából kiszoruló áru elhelyezése. India, Délkelet-Ázsia, Észak-Afrika, Közép-Ázsia és Törökország mind szívesen fogadnák azt. De a nyakló nélkül, szinte az egész világra kivetett amerikai vámok odavezethetnek, hogy az Egyesült Államok egyre nehezebben tudja majd exportálni a saját termékeit. Az USA-ban újra emelkedhet az infláció, ám nemcsak Trump vámjai miatt, hanem azért is, mert a Fehér Ház esetleg nyomást gyakorol a Fedre, hogy kamatot csökkentsen.  

Kínának viszont más gondja van – az alacsony belső kereslet miatti defláció, így nem fél a gyorsuló inflációtól. Peking egy kereskedelmi háború idején képes a jüan gyengítésével támogatni az exportját és a gazdaságát. A kereskedelmi háború első hullámában Kína élt is ezzel a lehetőséggel – és bevált: az export 2018, vagyis az első kereskedelmi háború kezdete óta nem csökkent, Kína pedig új piacokat talált Ázsiában. 

Kína – ahogy említettük – dönthet a jüan gyengítése mellett, amivel erősítené a gazdaságát, hiszen segítené a hightech szektor zászlóshajóit és az autóiparát. Ez ugyan nem rendítené meg a rubel árfolyamát, hiszen az oroszok exportszerkezetében az energiahordozók és a nyersanyagok dominálnak. Viszont Moszkva is úgy látja, hogy ha az olaj ára tovább esik, az ukránkérdés a közeljövőben sem oldódik meg, illetve a szankciók továbbra is érvényben maradnak, akkor bármi történjék is a jüannal, a rubel tovább gyengülhet.  

(Forrás: Vzgljad) 

Kapcsolódó: