Az Európai Unió és Kína is határozott ellenlépésekkel reagált az Egyesült Államok által bevezetett 25 százalékos acél- és alumíniumvámokra, új fejezetet nyitva a globális kereskedelmi konfliktusban. A transzatlanti és csendes-óceáni feszültségek eszkalációja gazdasági bizonytalanságot hozhat, miközben a szakértők szerint a vámok alapvetően nem oldják meg a kínai túltermelés problémáját.
A világgazdaság egy újabb viharos időszak elé néz, miután Donald Trump amerikai elnök újraélesztette a vámok politikáját, ezúttal 25 százalékos terhet róva az acél- és alumíniumimportra. Az intézkedés, amely március 12-én lépett hatályba, nem maradt válasz nélkül: az Európai Unió és Kína azonnal jelezte, hogy kész megvédeni gazdasági érdekeit, akár kölcsönös vámok bevezetésével is. Az EU a Harley-Davidson motorkerékpárokat, a bourbon whiskey-ket és a farmernadrágokat vette célba, míg Kína az amerikai mezőgazdasági termékeket sújtotta ellenlépésekkel.
Ez a konfliktus azonban nem csupán a felek közötti adok-kapokról szól – a tét a globális kereskedelmi rendszer stabilitása, a fogyasztói árak emelkedése és milliónyi munkahely sorsa.
Trump stratégiája
Donald Trump már első elnöki ciklusában, 2018-ban is bevezette az acél- és alumíniumvámokat, akkor szintén 25 százalékost az acélra és 10 százalékost az alumíniumra. Az azóta eltelt években ezek a vámok részben enyhültek – Joe Biden például mentességeket biztosított az olyan szövetségeseknek, mint Kanada, Mexikó, az EU, az Egyesült Királyság és Japán –, ám Trump visszatérése a Fehér Házba új lendületet adott a protekcionista politikának. Az általa hozott intézkedés most egységesen 25 százalékos vámot ró mindkét fémre, és kiterjeszti a kört az acélból készült termékekre, például a csavarokra és a radiátorokra is. Az EU számára ráadásul megszűntek a Biden-korszakban biztosított kvóták, amelyek lehetővé tették a vámmentes exportot az Egyesült Államokba.
Trump érvelése szerint a vámok célja az amerikai ipar védelme és a munkahelyek visszahozatala. Az Egyesült Államok tartós kereskedelmi deficitje – különösen az áruk terén – régóta zavarja az elnököt, aki úgy véli, hogy a vámok kényszerítő erejével a vállalatok újra az USA-ban fektetnek be. A számok azonban árnyalják a képet: az amerikai acélipar mintegy 80 ezer munkahelyet tart fenn, míg az acélt felhasználó ágazatok 12 milliót – ez 80:1 arány. A 2018-as vámok bevezetése után például becslések szerint 75 ezer munkahely szűnt meg az acéltól függő szektorokban, ami megkérdőjelezi e stratégia hatékonyságát.
A vámok leginkább Kanadát és Mexikót sújtják, amelyek az USA legnagyobb acél- és alumíniumszállítói, de az EU mint harmadik legnagyobb beszállító sem marad érintetlen.
Brüsszel attól tart, hogy Trump itt nem áll meg, és további „viszonossági” vámoknak nevezett tarifákat vezethet be, amelyek az autókra, a gyógyszerekre és az élelmiszerekre is kiterjedhetnek, tovább mélyítve a transzatlanti szakadékot.
Az EU válasza: „Teljes gőzzel előre”
Az Európai Unió nem tétovázott a válaszlépésekkel. Az Európai Bizottság bejelentette, hogy április 1-jétől újra bevezeti az amerikai exportra vonatkozó vámokat, amelyek az EU 8 milliárd eurós exportját érintik. Ez válasz az USA szintén 8 milliárd dollárnyi forgalmat érintő vámjaira, és olyan ikonikus amerikai termékeket céloz, mint a Harley-Davidson motorkerékpárok, a bourbon whiskey és a farmernadrágok. További intézkedések várhatók április közepétől, amelyek az újabb 18 milliárd dolláros amerikai vámokra reagálnak, és az EU 26 milliárd eurós exportját érinthetik –
ez a két szakasz együtt messze meghaladja a 2018-as kereskedelmi vita mértékét.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sajnálatát fejezte ki az eszkaláció miatt: „A vámok adók. Rosszak az üzletnek és még rosszabbak a fogyasztóknak. Megzavarják az ellátási láncokat, bizonytalanságot hoznak a gazdaságba, munkahelyeket sodornak veszélybe és emelik az árakat mind Európában, mind az Egyesült Államokban.”
We deeply regret the US tariffs imposed on Europe.
— Ursula von der Leyen (@vonderleyen) March 12, 2025
Tariffs are taxes.
They are bad for business, and even worse for consumers.
Today Europe takes strong but proportionate countermeasures.
We remain ready to engage in dialogue ↓ pic.twitter.com/5m1bGZjnsx
Az EU célja világos: az 1700 milliárd dolláros transzatlanti kereskedelmi viszony kulcsfontosságú mindkét fél számára, ám Trump lépései ezt most veszélybe sodorják. Az unió ugyanakkor nyitva hagyta a tárgyalások lehetőségét, jelezve, hogy kész együttműködni az amerikai kormányzattal egy békés megoldás érdekében, és az intézkedései „bármikor visszavonhatók”, ha sikerül megállapodni.
A brüsszeli diplomaták és iparági szereplők szerint a mostani válaszcsomag erősebb, mint a 2018-ban felfüggesztett vámok, részben mert Trump politikája szigorúbb lett – az alumíniumvám például, ahogy említettük, 10 százalékról 25-re nőtt –, részben pedig mert az EU eltökélt szándéka, hogy erőt mutasson. Maroš Šefčovič kereskedelmi biztos például már korábban figyelmeztetett: „Nem támaszkodhatunk tovább az Egyesült Államokra – ez az új valóság. Keményen kell visszavágnunk, ez az egyetlen gyógyszer.”
„Minden szükséges intézkedés”
Kína sem maradt tétlen. Az amerikai vámok bejelentése után a kínai külügyminisztérium szóvivője, Mao Ning sajtótájékoztatóján élesen bírálta az USA-t: „Ezek a lépések súlyosan sértik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait, és komolyan károsítják a szabályokon alapuló multilaterális kereskedelmi rendszert.”
Kína „minden szükséges intézkedést” kilátásba helyezett az érdekei védelmében, miután korábban már vámokat vetett ki az amerikai mezőgazdasági termékekre.
Bár a kínai acél az amerikai import minimális részét teszi ki – a meglévő kereskedelmi korlátok miatt –, Kína globális piaci szerepe óriási. 2023-ban a világ nyersacéltermelésének az 53,9 százalékát adta, miközben a gyártásikapacitás-kihasználtsága csupán 73,8 százalék volt, szemben az OECD-átlag 80 százalékával. Ez a túltermelés állami támogatásokon és iparpolitikán alapul: az OECD becslései szerint Kína acéltámogatásai ötszörösek a többi nem OECD-gazdasághoz és tízszeresek az OECD-országokhoz képest.
Kína gazdasági lassulása csak súlyosbítja ezt a helyzetet: a belföldi acélkereslet csökkenésével az olcsó, támogatott exportáruk elárasztják a globális piacokat, lenyomva az árakat és veszélyeztetve más országok termelőit. Az amerikai vámok részben erre a problémára reagálnak, ám a szakértők szerint nem a megfelelő eszközt választották.
A kínai acél- és alumíniumtúltermelés régóta feszültségforrás a globális kereskedelemben. Az Egyesült Államok és az EU egyaránt Kínát okolja a piacok torzulásáért, mivel az állami támogatások révén mesterségesen alacsony árakon kínálja termékeit. Ez a „dömping” különösen azóta éleződött ki, hogy Kína gazdasági növekedése lassult, és a belső kereslet nem tudja felszívni a hatalmas termelési kapacitást.
Philip Luck és Evan Brown, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) szakértői szerint a kínai túltermelés valós kihívás, ám az egyoldalú vámok nem oldják meg ezt a problémát.
A kínai acél az amerikai import kevesebb mint 2 százalékát teszi ki, így a közvetlen vámok hatása csekély. A globális árakra gyakorolt nyomás azonban mindenkit érint”
– írják. Az OECD adatai alátámasztják ezt: Kína támogatási rendszere olyan torzulásokat okoz, amelyek ellen a jelenlegi WTO-szabályok sem nyújtanak hatékony védelmet, mivel azok nem tudják megfelelően kezelni az olyan indirekt támogatásokat, mint például az államilag dotált földeladások.
Dráguló árak és munkahelyvesztés
Az amerikai fogyasztók és iparágak lesznek a vámok legnagyobb vesztesei.
A szakértők előrejelzései szerint az acél ára 8,2, az alumíniumé pedig 5,7 százalékkal emelkedhet, ami közvetlenül érinti az autógyártást, az építőipart és az ipari szerszámgyártást.
A nagy infrastrukturális projektek költségei szintén nőnek, akárcsak a magánszféra tervezett beruházásai, például a 500 milliárd dolláros Stargate AI adatközpont.
A munkahelyek terén a mérleg még drámaibb: míg az acélipar 80 ezer embernek ad munkát, az acélt felhasználó szektorok 12 milliót foglalkoztatnak. A 2018-as vámok tapasztalatai alapján a nettó hatás negatív: a becslések szerint 75 ezer állás szűnt meg az acélfüggő iparágakban. Ráadásul a vámok visszavágásokat hoznak: 2018-ban az EU 2,8 milliárd euró értékben sújtott amerikai termékeket vámokkal, miután az USA 6,4 milliárd eurós exportot érintett. Ezúttal Kanada és Mexikó – az Egyesült Államok két legnagyobb kereskedelmi partnere – sem kapott mentességet, így valószínűleg ők is ellenlépésekkel reagálnak.
Alternatívák: együttműködés a szövetségesekkel
A CSIS szakértői egyetértenek abban, hogy az egyoldalú vámok helyett a nemzetközi összefogás lenne a hatékony megoldás. Az USA és az EU 2021-ben megkezdte a globális megállapodás a fenntartható acélról és alumíniumról (GASSA) tárgyalásait, amelynek célja egy olyan vámszerkezet kialakítása, amely megdrágítaná a szénintenzív és erősen támogatott fémek importját Kínából, miközben a klímacélokat is szolgálná. A GASSA azonban megakadt: az EU a szén-dioxid-határkiigazítási mechanizmust részesíti előnyben, míg az USA a saját vámrendszerét erőlteti. A WTO szabályai is akadályt jelentenek, mivel tiltják a diszkriminatív intézkedéseket és megnehezítik a Kína elleni célzott lépéseket.
A közelgő G7-csúcstalálkozó – Kanada vezetésével – esélyt kínál a koordinációra. Kanada prioritásként kezeli a nem piaci verseny elleni küzdelmet, és a Trump-kormányzatnak ki kellene használnia ezt a fórumot egy közös stratégia kidolgozására.
Az amerikai acél- és alumíniumvámok, valamint az EU és Kína válaszlépései egy új, bizonytalan fejezetet nyitnak a globális kereskedelmi háborúban. Bár a vámok a kínai túltermelés problémájára reagálnak, nem kínálnak tartós megoldást, ellenben jelentős költségeket rónak az amerikai gazdaságra és szövetségesi kapcsolatokra. Az EU határozott ellenlépései és Kína kemény válasza azt mutatja, hogy a felek nem hátrálnak meg, ami további feszültségeket szülhet. A globális kereskedelmi rendszer stabilitása és a gazdasági növekedés érdekében elengedhetetlen, hogy a felek megtalálják a közös nevezőt, és elkerüljék a vámháború teljes körű kirobbanását.
(Források: Politico; Xinhua; CSIS)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Imagen 3
