Grönland népe március 11-én az urnákhoz járult, hogy miniszterelnököt válasszon, az idén viszont nem csak a parlamenti helyek és a világ legnagyobb szigetének vezetője volt a tét: a győztes Demokraatit szinte biztosan kiírja majd a függetlenségi népszavazást, a kérdés már csak az, hogyan valósítják meg a Dániától való különválást. Ebben meghatározó lehet, hogy a győztes kivel lép koalícióra. 

Grönland 1979 óta választhat saját parlamentet 

A sziget a 18. század vége óta a dán koronához tartozik, 57 ezer lakosának körülbelül 90 százalékát pedig az őslakos inuit népcsoport leszármazottai teszik ki. 1953-ban megyei státuszt kapott, 1979 óta pedig önkormányzati jogai és saját, 31 főből álló egykamarás parlamentje is van. Utóbbi a védelmi és külpolitikai területek kivételével bármilyen kérdést illetően törvényt hozhat.  

A dán parlament 2009-ben egy olyan törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy a grönlandiak bármikor népszavazást kezdeményezzenek otthonuk hovatartozásáról. Ezt megelőzően az önállóság nem került különösebben szóba, és ekkor is csak egyfajta kompenzációként döntött így a dán kormány, miután csökkentették a Grönlandnak évente fizetett támogatás összegét. Hogy ezt követően miért lángolt fel évről évre egyre hevesebben a kérdés, annak történelmi és gazdasági okai vannak. 

 

Fogy a türelem Koppenhágával szemben 

A múlt héten tüntetést tartottak a sziget fővárosában, Nuukban, ahol többek között olyan feliratokkal díszített táblák jelentek meg, mint „End colonialism, end the genocide”, azaz hogy vessenek véget a kolonializmusnak és a népirtásnak. De lássuk, hogy e két, a dán kormánnyal szemben megfogalmazott súlyos vád mire is utal! 

Egy demonstráló pár a Handelsblattnak beszélt arról, hogy szerintük a dánok részéről „strukturális rasszizmusról” van szó. Elmondták, hogy a dán szülők gyakran nem szeretnék, hogy gyermekeik inuit származású társaikkal járjanak egy iskolába. Emellett a gazdasági támogatás elhanyagolását is szóvá tették, mondván, hogy amikor a grönlandiak keveslik az évi 670 millió eurós támogatást, amelyet Koppenhága biztosít számukra, általában azt a választ kapják, hogy legyenek csak elégedettek, sőt hálásak a dán kormánynak a pénzért. 

A történelmi okok közül csak egy nagyon sötét példát említenénk, az 1960-as években „spirálbotrányként” emlegetett eset során ugyanis több ezer grönlandi nőnek és lánynak ültettek be akarata ellenére spirált, azaz egy méhen belüli fogamzásgátlóeszközt. A cél az volt, hogy csökkentsék a grönlandi gyermekek számát, ezáltal visszavágják az óvodák, iskolák és kórházak költségeit. Tavaly a dán kormány hivatalosan bocsánatot kért a történtekért, amelyet több grönlandi politikus is népirtásként emleget. 

Összességében tehát  

az őslakosok úgy érzik, Koppenhágában afféle nyűgként tekintenek rájuk, és a dán kormány elhanyagolja Grönland szociális és társadalmi igényeit, illetve nem tekinti egyenrangúnak az itt élőket a Dániában élő polgárokkal.  

A jólét és a megélhetés költségei egyre több grönlandi választópolgárt aggasztanak, azonban a függetlenség kérdését ezen a konfliktuson túlmenően Donald Trump amerikai elnöknek a szigettel kapcsolatos erőteljes kijelentései is felerősítették. 

 

Győzött a Demokraatit, de ki lesz a koalíciós partner? 

A Dániától való függetlenség kérdése tehát az egyik legfontosabb választási téma volt az egészségügy és az oktatáspolitika mellett. A 6 induló pártból 5 egyértelműen a függetlenséget támogatja. Amiben nem értenek egyet, az csupán az, hogy a különválás folyamata milyen formában történjen meg.  

A legutóbbi kormány egyik koalíciós pártja, a most harmadik helyre befutó Inuit Ataqatigiit vezetője, Múte Egede miniszterelnök a választások előtt úgy fogalmazott: „Sem dánok, sem amerikaiak nem szeretnénk lenni” – utalva Trump terveire is. Ő úgy gondolja, hogy az önállóságot oly módon kell megvalósítani, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat, tehát egy fokozatos, lassú átmenetes opciót támogat. Az USA-val kapcsolatban megfogalmazott véleményét a megkérdezett helyiek többsége osztja, egy felmérés szerint ugyanis a grönlandiak 85 százaléka nem kíván az Egyesült Államok részévé válni, és közel fele fenyegetésként tekint Trumpra. A másik korábbi koalíciós párt, a Siumut vezetője, Doris J. Jensen szintén kifejezte támogatását a Koppenhágától való függetlenedést illetően. Ők viszont most csak a negyedik legtöbb szavazatot nyerték el. 

A második helyen végző Naleraq párt azonnal elindítaná a Dániával való szakítást, miközben szorosabb védelmi együttműködést szorgalmaz Washingtonnal. A pártot vezető Pele Broberg elképzelései szerint Grönland 3 éven belül elszakadna Dániától.  

Ezt leginkább  

a mostani választáson már biztosan 30 százalékon felüli eredménnyel (70 százalék körüli feldolgozottságnál) győztes Demokraatit ellenzi, amely szerint a különváláshoz először egy erősebb gazdaságra és egy sikeresebb kormányzásra van szükség.  

A párt vezetője, Jens-Frederik Nielsen szerint a „nagy kívülről jövő érdeklődés közepette” nagyon fontos az egység, ezért minden párttal tárgyalásokat kezdeményeznek. A demokratáknak mindenképp koalícióra kell lépniük. A fent említett okok miatt – a függetlenség gyors megvalósítását illetően – a legvalószínűtlenebb fogatókönyv az, hogy a Naleraq párttal fognak össze. Nielsen ugyanakkor megjegyezte: „Ez a második legnagyobb párt, így kétségtelenül megkerülhetetlenek, azonban nem akarjuk kizárni a többi pártot sem”. 

Leginkább az képzelhető el, hogy a harmadik legtöbb szavazatot begyújtő Inuit lesz a demokrata párt kormányzópartnere, amely szintén egy visszafogottabb függetlenségi stratégiában hisz. 

 

Miért volt kevéssé fontos Trump Grönlanddal kapcsolatos terve? 

Ebbe Volquardsen német kultúrtörténész azzal magyarázza azt, hogy a Dániához fűződő viszony nagyobb jelentőséget kapott az idei választásokon, mint a geopolitikai kérdések, hogy az amerikai elnök felvetéseit a grönlandiak egyáltalán nem veszik komolyan. Pedig Trump kezdeményezése közvetve a grönlandiak javát szolgálhatta volna – mondja.  

A legrosszabb forgatókönyv szerint azonban Trump beválthatja a Grönland megszerzését illető fenyegetéseit, teszi hozzá a nuuki egyetem professzora. „A legjobb esetben egyedül Grönland nyerne a függetlenedéssel, legrosszabb esetben azonban Európával együtt a vesztesek oldalára kerülnének”, hiszen egy esetlegesen önállóvá vált Grönland amerikai bekebelezése az egész világ számára rossz ómen volna. 

Koppenhága részéről egyértelmű az üzenet: a dán kormány által nyújtott támogatások fordítottan arányosak a függetlenségi törekvésekkel. Grönlandnak a halászaton és a turizmuson kívül alig van más bevételi forrása, az ország nyersanyagait ugyanis még nem aknázták ki, tekintve, hogy nagy részüket jégtakaró fedi, így ehhez rendkívül költséges technológiákra van szükség. 

Amint az új koalíció megalakul, a grönlandi pártok valószínűleg tárgyalásokat kezdenek arról, hogy miként lehet előmozdítani a Dániától való függetlenség növelésének folyamatát, miközben biztosítják a gazdasági és társadalmi stabilitást”  

– tette hozzá. 

Kapcsolódó: 

 

Címlapfotó: Dreamstime