Az elmúlt évtizedben az amerikai LNG-ipar virágzásnak indult, és az Egyesült Államok vált a világ legnagyobb ellátójává. Donald Trump energiapolitikája tovább erősítheti az ágazatot, olyan pozíciót kölcsönözve Washington számára, amelyből sokkal könnyebben érvényesítheti az akaratát az energia tekintetében tőle függő országokkal szemben.
Ahogyan J. D. Vance amerikai alelnök fogalmazott még az elnökválasztási kampány során: „A földgáz »Szaúd-Arábiája« vagyunk. Csak fel kell szabadítanunk az ebből adódó potenciált”. Donald Trump szintén ezen az állásponton van, gondoljunk például a Joe Biden által az új földgázprojektekre bevezetett moratóriumok feloldására. A Trump-kormányzat az egyre kritikusabbá váló, Amerikában gyártott cseppfolyósított földgázra (LNG) támaszkodhat, jelentősen megerősítve ezzel a geopolitikai nyomásgyakorlásra való képességeit.
Az amerikai LNG-ipar fellendülése
Az Egyesült Államok 7 év alatt a világ legnagyobb LNG-ellátójává vált – körülbelül 90 millió tonna éves exporttal –, és a BloombergNEF számításai szerint Trump második elnökségének az első felében további 60 százalékkal bővítheti a termelési kapacitásait. Ha ez valóban így lesz, az évtized végére majdnem minden harmadik tanker amerikai LNG-t fog szállítani.
Ezek a tendenciák jelentős erőpozíciót kölcsönöznek Washington számára, hiszen bármit is tesz Trump, az unortodox lépései nem ártanak az amerikai földgáz iránti keresletnek.
Trump többször említette, hogy a „folyékony arany”, azaz a kőolaj kitermelését is szeretné felpörgetni, amelynél viszont az idén csak körülbelül 2,9 százalékkal növekszik a termelés, mivel a palaipar az új fúróhelyek feltörésére vár. A Permi-medence (Permian Basin) az USA legnagyobb kőolajlelőhelye – amely Új-Mexikó és Texas területén található –, és a leghamarabb 2028-ban érheti el a csúcstermelését. Rövid távon viszont a kőolaj-kapacitások nem nőnek jelentős mértékben – mondta Chris Wright energiaügyi miniszter.
Ugyanakkor a következő 2-3 évben az amerikai földgázkitermelés drasztikusan növekedni fog. Az ezredfordulón az Egyesült Államok még földgázhiánnyal küzdött: az energiaforrás az ország energiatermelésének kevesebb mint 15 százalékát fedezte, és megelőzte a nukleáris energia, illetve a szén. Ekkor Alan Greenspan, a Federal Reserve elnöke az importok kiterjesztését szorgalmazta a hazai hiány pótlásának érdekében.
Az ínséges időknek a horizontális fúrás és a hidraulikus repesztés technológiájának a megjelenése vetett véget. Észak-Dakotában és Új-Mexikóban korábban hozzáférhetetlen kőolaj- és földgáztartalékokat tudtak kiaknázni, így az USA több mint a duplájára emelhette a földgáztermelését – több mint 100 milliárd köblábra (kb. 2,83 milliárd köbméterre) naponta, és már az országos energiatermelés 41 százalékát teszi ki. A palagáztartalékok pedig olyan gyorsan növekedtek az elmúlt 20 évben, hogy meghaladták a belföldi keresletet, ami egy évtizedre olyannyira lenyomta az árakat, hogy az már negatív hatással volt a termelői nyereségre. Az ipar több módon igyekezett felhasználni a tartalékokat, többek között műanyagokat előállító petrolkémiai üzemek építésével a partok mentén. A kulcs azonban az export, különösen azért, mert a nemzetközi vásárlók hajlandók magasabb árakat fizetni.
Európának hosszú távon helyettesítenie kell az orosz szállítást, a gyorsan növekvő ázsiai gazdaságoknak üzemanyagra, a fejlett világnak pedig több energiára van szüksége a mesterséges intelligenciát működtető adatközpontok igényeinek kielégítéséhez. Európa az ukrajnai háború kirobbanását követően fordult nagyobb érdeklődéssel az amerikai LNG felé, és Hollandia, Franciaország, valamint az Egyesült Királyság gyorsan a legnagyobb vásárlók lettek. Továbbá az amerikai földgáz ára az elmúlt öt évben átlagosan 3,55 dollár volt millió brit hőegységenként, ami mintegy 70 százalékkal alacsonyabb, mint az európai átlag, így jelentős versenyelőnyt biztosít a gazdaságnak, és segít alátámasztani Biden, valamint Trump politikáját, hogy visszahozzák az amerikai gyártást a tengerentúlról.
Számos vállalat több milliárd dolláros beruházások keretében épített cseppfolyósító létesítményeket, hogy ezekkel segíteni tudják a külföldi piacok ellátását. Ezek közül nyolc már működik, három fejlesztés alatt áll, és sok további várakozik a végső befektetési döntésre. Trump ezek mellett a hosszú ideje pihentetett alas4zkai LNG-projektbe is próbál életet lehelni.
Úgy tűnik, a földgáz nem csupán átmeneti energiaforrás
Habár korábban csupán mint a szénről való leválást és a zöldátállást támogató átmeneti energiahordozóként tekintettek a földgázra, „most már világos, hogy a földgáz a jövő energiaforrása” – fogalmazott Mike Sommers, az amerikai kőolajintézet vezérigazgatója. Ez súlyos következményekkel járhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, amely valamennyi fosszilis tüzelőanyag – köztük a földgáz – csökkentését követeli, ha a világ 2050-re el akarja érni a nettó nulla kibocsátást.
A Biden-kormányzat éppen ezen megfontolásból vetett ki moratóriumot az új LNG-projektek engedélyeztetésére, a döntés pedig jelentősen lelassította a gyorsan növekvő amerikai földgázipart. Ezt Trump a beiktatását követő első napon feloldotta.
Az ország gázkitermelésének és -exportjának bővülése szöges ellentétben áll az amerikai kőolajipar helyzetével. Bár az USA a világ legnagyobb kőolajtermelője, ez a nyersanyag nem biztosít olyan geopolitikai fedezetet, mint amilyet az OPEC-nek és az azt de facto vezető Szaúd-Arábiának. Bár Amerika jelenleg napi 13,5 millió hordót termel, ami körülbelül 50 százalékkal több, mint a szaúdiaké, a növekedési kilátásaik korlátozottak. Az alacsony olajárak arra kényszerítik a termelőket, hogy csökkentsék a költségeket, és tartalékolják a még fel nem tört lelőhelyeket. Ha viszont az amerikai földgázipar a várakozásoknak megfelelően tovább növekszik, akkor a kőolajipar lassú növekedése talán nem is fontos.
Trump az LNG-függőségen keresztül gyakorolhat nyomást
Európának, amely egyelőre az Egyesült Államoktól függ a gázellátásban, kevés mozgástere van. A Trump és Volodimir Zelenszkij közötti feszültségek ellenére a legnagyobb privát ukrán energetikai vállalat kétéves LNG-szállítási szerződésről tárgyal amerikai eladókkal. Emellett a jelentős amerikai vámemelések által fenyegetett India miniszterelnöke, Narendra Modi ígéretet tett az import megkönnyítésére. Japán, Dél-Korea és Tajvan pedig fontolgatja, hogy több amerikai LNG-t vásárol, hogy kikerülje Trump vámjait és csökkentse a kereskedelmi többletét a világ legnagyobb gazdaságával szemben.
Az amerikai elnök stratégiája azt a veszélyt is magában hordozza, hogy néhány kulcsfontosságú vevőt elüldözhet. Kína, a tavalyi év legnagyobb LNG-importőre februárban megtorló vámokat vetett ki az amerikai földgázra, válaszul a tengerentúli vámokra. A másik kockázat, hogy annyi új amerikai LNG-üzemet helyeznek üzembe, hogy az évtized végére túlkínálat alakulhat ki a piacon, ami az árak csökkenéséhez vezethet. Ugyanakkor az LNG jellemzően drágább, mint a szén, és nem olyan tiszta, mint a megújuló energiaforrások. És ahogy Kína bebizonyította, mindkét másik energiahordozó elérhető belföldön anélkül, hogy importra kellene támaszkodni.
„Egyetlen kormány sem akar az importpiacoktól függeni, hacsak nincs más választása. De olyan átmeneti időszakban vagyunk az energia tekintetében, hogy 10 év múlva már mindenkinek lesz másik opciója. Az amerikai földgáz számára nem végtelenek a kilátások” – mondta Myers Jaffe, az NYU professzora.
(Forrás: Bloomberg)
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
