Jövőre az EU-s zöldátállás közvetetten növelheti a régiós nagykereskedelmi áramárakat, mivel a Nyugat-Balkánról érkező szénalapú villamosenergia-import drágulhat – igaz, ennek a hatása nálunk mérsékelt a diverzifikált ellátás miatt. A projekt egyik fő kihívása a 1200 km-es, 2 km mélyen fekvő fekete-tengeri nagyfeszültségű kábel megépítése.
Kevesebb mint egy év van hátra az Európai Unió szén-dioxid-mechanizmusának (CBAM) teljes körű bevezetéséig, amely 2026. január 1-jén lép életbe, és várhatóan nehéz gazdasági következményekkel jár majd a Nyugat-Balkán országai számára – írja a Thomson Reuters csoporthoz tartozó szakértői oldal, a Context.news portál friss anyaga.
A nyugat-balkáni régió villamosenergia-termelésének ugyanis (országoktól függően) a 60–95 százalékát szénalapú erőművek biztosítják, ami különösen kiszolgáltatottá teszi Bosznia-Hercegovinát, Szerbiát és Észak-Macedóniát. A CBAM 2023. október 1-jén indult átmeneti szakasza 2025 végéig tart: ebben az időszakban az EU-ba importáló vállalatoknak jelenteniük kell a termékek, így az elektromos energia beágyazott szén-dioxid-kibocsátását is, de pénzügyi kötelezettségük még nincs.
A pénzügyi terhek azonban 2026-tól már jelentkeznek, amikor az importőröknek úgynevezett CBAM-tanúsítványokat kell vásárolniuk és leadniuk az importált áruk – köztük a villamos energia – kibocsátása alapján. Mégpedig az EU-s Kibocsátás-kereskedelmi Rendszer (ETS) áraihoz igazodva, amelyek jelenleg 80-100 euró/tonna szén-dioxid körül mozognak.
Ez a mechanizmus drasztikusan megdrágíthatja a szénnel termelt áram exportját, Bosznia-Hercegovina esetében például évente 220 millió eurós bevételkiesést okozhat a CEE Bankwatch korábbi becslései szerint.
Mit jelent ez a kihívás a Balkánon?
A Nyugat-Balkán országai az EU-s energiapiac fontos beszállítói, de a szénfüggőségük miatt az exportjuk költségei jelentősen nőhetnek.
A CBAM fő célja, hogy az EU-n kívülről érkező, magas szén-dioxid-kibocsátású termékekre vámot vessen ki, így biztosítva a tisztességes versenyt az uniós gyártókkal szemben, amelyek szigorúbb klímaszabályok alatt működnek.
A régió országai – Albánia kivételével, amely főként vízerőművekre támaszkodik, így kevésbé érintett – mentességet kérnek a vám alól, hogy elkerüljék a gazdasági visszaesést. Azonban annak feltételei szigorúak: piac-összekapcsolást kell megvalósítaniuk egy EU-s szomszéddal 2025 végéig, és 2030-ra összehangolt szén-dioxid-árképzési rendszert kell bevezetniük. Bosznia-Hercegovina és Szerbia nem mutat előrelépést e téren, így a CBAM-díjak elkerülhetetlenek lesznek, ami az áram kivitelét, illetve az áramigényes balkáni termékek EU-s piacra jutását veszélyezteti, és gazdasági nehézségeket okozhat. Hasonlóan ahhoz, mint amikor a német ipar termelése sok téren (például műtrágya- vagy elsődleges alumíniumgyártás) megnehezült az olcsó orosz energiahordozók 2022 tavasza, azaz a háború miatt bevezetett szankciók utáni fokozatos kiesésével.
Hogyan hat mindez Magyarországra?
Magyarország villamosenergia-importja szempontjából a CBAM hatása szerencsére árnyaltabb. Bár hazánk importál villamos energiát a Nyugat-Balkánról, így Bosznia-Hercegovinából, ám ez az arány nem domináns, csupán néhány százalékosra becsülhető (hivatalos adatok erről nem érhetők el). A magyar villamosenergia-mix nagyrészt a paksi atomerőműből (körülbelül 50 százalék a hazai áramtermelésből), a földgáz- és a megújulóalapú erőművekből áll, az import pedig főként Ukrajnából, Szlovákiából és Ausztriából érkezik.
A Mavir adatai szerint Magyarország éves villamosenergia-fogyasztása 45-50 terawattóra (TWh), amelynek csupán hozzávetőleg, az adott igényektől is függően, 2-5 százaléka érkezhet a Nyugat-Balkánról, például Bosznia-Hercegovinából vagy éppen Szerbián keresztül. Azaz a hazai árampiacra legfeljebb közvetetten, a Balkán növekvő olcsó áramigényén, a piaci változásokon keresztül hathat a CBAM áremelő hatása.
A fentiekből nyilvánvaló ugyanis, hogy a CBAM a szénalapú balkáni áram importköltségeit jelentősen növeli 2026-tól: Bosznia-Hercegovinában, ahol az áramtermelés 60-70 százaléka szénalapú, a többletköltség elérheti az 50-60 euró/MWh-t. Azaz a balkáni áram drágulása a régiós árakat általánosan megemelheti.
A magyar piac rugalmassága – amit a HUPX áramtőzsde és az európai piacok integrációja biztosít – mérsékli a balkáni import drágulásának következményeit. Az ukrán import visszaesése és a CBAM nyomása ellenére a szlovák, az osztrák és a német források stabilizálják az ellátást. A magyar kormány ennek ellenére az energiaforrások diverzifikálására és a megújuló energiaforrások arányának növelésére törekszik, hogy hosszú távon csökkentse a fosszilisenergiaimport-kitettségét, különös tekintettel a földgázra, amelynek jelentős része Oroszországból érkezik.
Nekünk az azeri lehetőség a fontosabb
A magyar energiadiverzifikációs stratégia egyik fontos eleme a Zöldenergia Folyosó, azaz a Green Energy Corridor projekt, amely Azerbajdzsánnal, Grúziával és Romániával együttműködve 2030-ra akár 4 gigawattnyi zöldáramot szállíthat Magyarországra. A 2022-ben bejelentett kezdeményezés egy 1195 km hosszú, tenger alatti nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) kábelen keresztül juttatná el az azeri szél- és napenergiából megtermelt áramot a Fekete-tengeren át Romániába, majd onnan Magyarországra.
A projekt évente 10-12 TWh energiát is biztosíthat a régiónak, és magyar részről mintegy 1-1,2 milliárd köbméter földgáz kiváltását teszi lehetővé évente. (A hazai gázfogyasztás tavaly körülbelül 8 milliárd köbméter lehetett. Ez jelentős csökkenés a 2022-es 9,5 milliárd körüli értékhez, valamint a 2023-as, mintegy 8,5 milliárdhoz képest is.)
Azerbajdzsán 2030-ra 7 GW megújulóenergia-kapacitást tervez kiépíteni, ebből az említett 4 GW-ot EU-irányú exportra szánja, amit az EU REPowerEU stratégiája is várhatóan támogat több százmillió euróval, bár ez utóbbiról még nincsen döntés.
A beruházás tehát 2022-ben, az energiaválság idején merült fel, és a kezdeti 2,3 milliárd eurós költsége megnőtt, a mai becslések szerint 2,8-3 milliárd euró (1100-1200 milliárd forint) körül mozog.
Részben uniós finanszírozással valósulnának meg a tenger alatti nagyfeszültségű kábel és a teljes „folyosó” kapcsolódó beruházásai. Persze nem kizárt a csúszás, bár 2025-ben már elkezdődtek a kivitelezés előkészítő fázisai. Eddig jellemzően az olyan alapozó munkák indultak el, mint a tengerfenék felmérése, illetve az engedélyezési eljárások, továbbá megalakult a nemzetközi projektcég is. Azonban a teljes körű építkezés – például a Fekete-tenger alatti kábel lefektetése – legkorábban csak 2026-ban indulhat el, és a műszaki kihívások sem szerények, mivel 2 kilométer mélyben kell az 1200 kilométer hosszú víz alatti kábelt lefektetni.
Voltak hasonló tenger alatti áramszállító kábelek: a SAPEI Olaszországban (2011 óta, 435 km hosszan, 1,64 km mélységben), a NorNed az Északi-tengeren (2008 óta, 580 km hosszan , 410 méter mélyen) található, az EuroAsia (1520 km, 3 km mélyen) és az Xlinks (3800 km, 700 m mélyen) pedig jelenleg épül. A Zöldenergia Folyosó 1200 km-es hossza és 2 km-es mélysége ezek közé illik –
ez azt jelenti, hogy nem hétköznapi, de nem is példátlan technológiai kihívás, igaz, azért még össze kell rakni a puzzle-t mérnöki értelemben is.
Azaz, ha minden jól megy, az első azeri zöldáram-szállítások már 2030 körül várhatók, így ez az új kábel rövid távon ugyan nem nullázza le a CBAM régiós hatásait, de hosszú távon jelentősen hozzájárul Magyarország energiabiztonságához és a megújuló energiaforrások arányának növeléséhez.
A Zöldenergia Folyosó ugyanakkor nemcsak a földgázfüggőség csökkentését célozza, hanem az EU klímacéljaival is összhangban áll. Magyarország Nemzeti Energia- és Klímaterve (NEKT) szerint a megújuló energia részarányát az áramtermelésben 2030-ra 20-30 százalékra kell emelni a jelenlegi 20-25-ről, amit főként a napelemes kapacitások vártnál jóval gyorsabb bővítése hajt.
Az azeri zöldáram hosszabb távon stabil kiegészítést nyújthat, mivel a szél- és napenergia időjárási mintázata abban a régióban jelentősen eltér a magyartól, így kiegyensúlyozhatja a termelési ingadozásokat.
Mindez geopolitikai előnyt is kínál: az Oroszországtól való energiafüggőség csökkentése stratégiai prioritás, különösen az ukrajnai háború és az energiaválság fényében. A sikeréhez a finanszírozás alaposabb összehangolása és a régiós együttműködés erősítése fontos lenne a közeljövőben, mindenesetre a projekt idei előrehaladása egyelőre biztató. A magyar kormány emellett energiatárolók építését is tervezi (mintegy egy GW-nyi kapacitást 2030-ra), részben azért is, hogy akár az importált zöldáramot is hatékonyan integrálhassa a hazai hálózatba.
Így védekezünk az energetikai kihívások ellen
Végezetül elmondható, hogy a Nyugat-Balkán számára a szénfüggőség gyors csökkentése létkérdés lenne, míg Magyarországot ez csak közvetve, a régiós energiapiaci áralakuláson keresztül érinti. Azaz mi inkább energetikai diverzifikációval (kogenerációs – vagyis hő- és villamos energiát kombináltan előállító – gázerőművek, megújulók tárolása nagy léptékben szivattyús-tározós erőművel, valamint Paks II.) és a zöldátállással (nap- és szélerőművek) párhuzamosan készülünk a változó energiapiaci kihívásokra. A CBAM 2026-tól érvényes pénzügyi kötelezettségei – amikor a nem zöldenergia-termelőknek már tanúsítványokat kell vásárolniuk – azonban mindenképpen új fejezetet nyitnak a régiós energiakereskedelemben, miközben a Nyugat-Balkánnak még meg kell találnia a saját útját a szén utáni korszakába.
Kép: Pexels (illusztráció)
Források:
Green EU tariffs could hobble coal-heavy Western Balkans
International Carbon Action Partnership (ICAP) – EU Carbon Border Adjustment Mechanism
CEE Bankwatch Network – Western Balkans and CBAM Impact
Azerbaijan, Georgia, Hungary, Romania establish firm for Black Sea interconnector
KAPCSOLÓDÓ:
