Ursula von der Leyennek letelt az első 100 napja, így érdemes egy kis számvetést készíteni. Persze nem mindenki ért egyet a címben sugallt gondolattal, például a Politico szerint a Bizottság elnöke beváltotta azt az ígéretét, hogy március 10-ig hét politikai bravúrt hajt végre.
Kétségtelenül igazat kell adni a Politicónak abban, hogy Von der Leyen második ciklusában meglehetősen viharos geopolitikai helyzetbe került, amit csak fokozott Donald Trump visszatérése. Az Európai Bizottság elnöke számos ígéretet tett az EU végrehajtó testületének, amelyet mandátumának első 100 napjában teljesítenie kell.
A Politico véleménye szerint ezekből hetet be is tartott.
Innen, Közép-Európából nézve csak vakarjuk a fejünket a brüsszeli portál sikerlistáján, hiszen olyan témákat sorol fel, mint a tiszta ipari megállapodás, kiberbiztonság az egészségügyben, mesterségesintelligencia-központok létrehozása, védelmi politika és fegyverkezés, vízió a mezőgazdaságról és az élelmiszeriparról, az ifjúság- vagy a bővítéspolitika felülvizsgálata. Nem kell ahhoz eurológusi mestervizsga, hogy megítéljük a Brüsszelhez közel álló portál állításait.
Ursula kritikája
Ilyenkor érdemes megvizsgálni a másik oldal állításait is. Nem is kell messze mennünk a Politico brüsszeli székhelyétől, hogy ráakadjunk egy belga hírportálra (BAM.news), amely magát alternatív médiaként hirdeti.
Ők már alaposabb elemzés alá vetik Von der Leyent, és szerintük a bizottság elnökére jellemző az átláthatatlanság, a hivatalos eljárások be nem tartása, a pazarlás, a nepotizmus, az igazságszolgáltatás akadályozása, a hatalommal való visszaélés, a cenzúra és a választásokba való beavatkozás. Ezen persze át is ugorhatnánk, ha az állampolgárok által fel nem jogosított bizottsági elnöknek meglennének az eredményei, és Európa nem maradt volna le az olyan mutatókban, mint a versenyképesség, az infláció, a stratégiai orientáció, a növekedés, az adósság, a születési ráta, az egészségügy, az oktatás, az Európán belüli kapcsolatok, az energia, a nemzetközi hitelesség és a befolyásvesztés. A lista hosszú – a számla pedig magas lesz.
Elnöksége paradox módon az euroszkeptikusok kezére játszhat.
A BAM elemzése azért is hasznos, mert újra megemlíti Von der Leyen azon hibáit és botrányait, amelyekért soha nem számoltatták el. Szerintük ezek a hibás cselekedetek és botrányok, illetve ezek elkenése vezetett a mai Ursulához.
Hiába: régi bűnnek hosszú az árnyéka.
McKinsey, a fiú és a varázslatos okostelefon
Ursula von der Leyen már 2013 és 2019 között, Németország védelmi minisztereként belefutott egy ellentmondásos ügybe, ahol külsős cégeknek – köztük a McKinsey-nek és az Accenture-nek – pályázati felhívás nélkül ítéltek oda tanácsadói szerződéseket („Berateraffäre” – tanácsadói ügy). Ilyen persze megtörténik, de az ügy akkor vett új fordulatot, amikor kiderült, hogy Ursula von der Leyen fia, David a McKinsey-nek dolgozik. Az ügyben van egy zavaró elem, mondhatni motívum, a nyomozás során ugyanis kiderült, hogy Ursula von der Leyen munkahelyi telefonját letörölték, mielőtt átadták volna a rendőröknek. A német ellenzék persze rögtön a bizonyítékok megsemmisítésével vádolta.
Az élet megadta Ursula számára az előremenekülés lehetőségét, innen került az EU élére, ahol az ilyesmi nem jelenthet akadályt.
Zöldüzlet vagy rossz üzlet?
Ursula von der Leyen elnöksége alatt az európai zöldmegállapodás célja az lett, hogy 2050-re Európa az első szén-dioxid-semleges kontinenssé váljon. Ez az ökológiai törekvés azonban káros hatással volt a gazdaságra, különösen az iparra, azon belül is az autó- és az építőiparra, valamint a közlekedésre. A háztartások energiaszámlái nőttek, míg a vállalkozások magasabb termelési költségekkel szembesültek. A belső égésű motoros autók betiltása 2035-től munkahelyek ezreit veszélyezteti, miközben az ázsiai gyártók megragadták a lehetőséget, hogy erősítsék európai jelenlétüket.
A Green Deal finanszírozása egy hatalmas adósságon alapult,
nevezetesen a 750 milliárd eurós NextGenerationEU helyreállítási tervén keresztül. Míg a nagyvállalatok részesültek a zöldtámogatásokból, a kis- és középvállalkozások nehezen viselték az átállás költségeit.
Az ipar összeomlásának elkerülése érdekében a Bizottságnak végül meg kellett hátrálnia, további határidőket ajánlva és ideiglenesen kiigazítva bizonyos környezetvédelmi előírásokat, de a kár megtörtént.
Ezek a stratégiai fordulatok a kieső beruházások és az új irányelvekhez való alkalmazkodás többletköltségein túl az amatörizmus, valamint a gazdasági és társadalmi valóságtól való elszakadás benyomását keltik.
Energia, infláció és versenyképesség
Az Ursula von der Leyen uralma alatt álló európai energiapolitikát az elektromos áram árképzési mechanizmusának ellentmondásos működése is jellemezte. Torzítja a versenyt, hogy a villamos energia árát az energiamix legmagasabb termelési költségéhez igazítják, és az mechanikusan energiaár-növekedéshez vezet. A helyzet az ukrajnai háború kitörése után a gázárak megugrásával vált súlyossá.
Az európai vállalatok – különösen az energiaintenzív ágazatokban – termelési költségei robbanásszerűen megnövekedtek, ami rontja a versenyképességüket az amerikai és ázsiai versenytársakkal szemben, amelyek gyakran profitálnak az olcsóbb energiából. A háztartások villanyszámlái meredeken megemelkedtek, ami tovább csökkentette a vásárlóerejüket.
Személyes adatok
Az Európai Bizottság 2023. július 10-én megfelelőségi határozatot fogadott el az EU–USA adatvédelmi keretrendszerrel kapcsolatban, megkönnyítve ezzel a személyes adatok továbbítását az Európai Unió és az Egyesült Államok között.
A lépést több bírálat érte, miszerint ez a keret hasonló az Európai Unió Bírósága által megsemmisített korábbi megállapodásokhoz, és az Európai Parlament is fenntartásait fejezte ki.
Pfizergate – az elpazarolt 56 milliárd
Ez a botrány közismert, ahogy visszatérő motívumként itt is eltűntek Ursula telefonjának szöveges üzenetei, amelyek fényt deríthettek volna az oltóanyag-szerződések tárgyalásának folyamatára. Talán átsuhanhatnánk azon, hogy a Bizottság elnöke megkerülte a beszerzés szokásos folyamatait, és átláthatatlanul a saját kezébe vette a szerződés nyélbe ütését – amennyiben nem okozott volna némi kárt.
Az Európai Bizottság 2020 augusztusa és 2021 novembere között 11 szerződést írt alá nyolc vakcinagyártóval, amelyek lehetővé tették akár 4,6 milliárd adag Covid-oltóanyag beszerzését, közel 71 milliárd eurós becsült költséggel. Ez EU-lakosonként közel tíz adagnak felelt meg.
A megvásárolt 4,6 milliárd adagból azonban csak 981 milliót adtak be az európai polgároknak, vagyis alig 21 százalékát. Más szóval: a megvásárolt 3,6 milliárd adag soha nem talált vevőre. Azaz
az elköltött 71 milliárd euróból csaknem 56 milliárd kárba veszett.
Persze nincs megállás, az EU 2021 májusában további szerződést írt alá 1,8 milliárd, 2025 januárjában pedig újabb 146 millió adag beszerzésére.
Olyan apróságok már említésre sem érdemesek, mint Frédéric Baldan belga lobbista esete, aki 2023 áprilisában büntetőfeljelentést tett Belgiumban Ursula von der Leyen ellen. Nem sokkal a panasz benyújtása után visszavonták Baldan lobbistaakkreditációját az Európai Parlamentnél.
Heiko, a férj kiteljesedése
Heiko von der Leyen, az elnök férje 2020 decemberében az Orgenesis Inc., egy sejt- és génterápiákra szakosodott amerikai biotechnológiai vállalat tiszti főorvosa volt. 2022-ben az Orgenesis olasz leányvállalata csatlakozott egy gén- és sejtterápiás projekthez, amely az RNS-vakcinákhoz hasonló technológiát alkalmaz. Ez a projekt 320 millió eurós európai támogatást kapott. Heiko von der Leyent beválasztották a projekt felügyelőbizottságába, de lemondott, miután a médiajelentések rávilágítottak az összeférhetetlenségére.
DSA és cenzúra
A cenzúra az egészségügyi válság idején különösen agresszív volt, és lehetőséget adott az intézményesítésre, nevezetesen a digitális szolgáltatásokról szóló törvény (DSA) révén. Hivatalosan ez az „álhírek” elleni küzdelemről szólt, a gyakorlatban azonban a Bizottságnak nem tetsző bejegyzések és kommentek cenzúrázását vagy betiltását is lehetővé tette.
A modell jó szolgálatot tett 2022-ben is, amikor az Európai Unió több orosz sajtóorgánum terjesztését betiltotta, azzal vádolva őket, hogy a Kreml propagandáját közvetítik. Persze az európai médiában egész nap sugárzott oroszellenes propaganda a jelek szerint nem okoz problémát.
Szankciós fiaskó
Az ukrajnai orosz beavatkozás óta az Európai Bizottság egy sor gazdasági szankciót fogadott el Moszkva ellen azzal, hogy ezek majd gyengítik az orosz gazdaságot és korlátozzák a háborús erőfeszítéseik finanszírozását.
Az eredmény? Míg az orosz gazdaság a 2022-es 2 százalékos recesszió után 2023-ban 3,6, 2024-ben pedig 4,1 százalékos növekedéssel lendült fel, addig az Európai Unió a növekedésének a visszanyeréséért küzd. A 2022-es 3,5 százalékos GDP-bővülés 2023-ban 0,4, tavaly pedig alig 0,7 százalékosra esett vissza.
A szankcióknak köszönhetően Európában 2022-ben a gáz ára 200 százalékkal ugrott meg, ami 70 százalékkal emelte a háztartások villamosenergia-költségeit. Bár a gázárak 2023-ban stabilizálódtak, így is átlagosan 100 százalékkal magasabbak maradtak, mint a háború előtt. Ez az energiainfláció hozzájárult az árak általános emelkedéséhez, súlyosbította a háztartások terheit és csökkentette az európai vállalatok versenyképességét.
Ezek a számok már önmagukban is megkérdőjelezik az európai szankciók hatékonyságát. Az oroszok sikeresen átirányították az energiahordozóikat más országokba, Európa pedig tőlük vásárolja meg azokat jóval magasabb áron.
Mindez jól szemlélteti az Európai Bizottság geopolitikai ambícióit és az elszakadást az európai polgárok gazdasági valóságától.
A háború nyertesei és vesztesei
Az ukrajnai háború kezdete óta a mai napig az Európai Unió és tagállamai összesen 132 milliárd euróra (kb. 143 milliárd dollár) becsült segítséget nyújtottak Ukrajnának. Az ukrán infrastruktúra jelentős mértékben megsemmisült, a károkat több mint 500 milliárd dollárra becsülik. Az újjáépítés, amely több évtizedet vehet igénybe, meghaladhatja az 1000 milliárd dollárt, amit nagyrészt az európaiak lesznek kénytelenek finanszírozni.
Míg a Nyugat stratégiája Oroszország diplomáciai elszigetelését tűzte ki célul, az utóbbi megerősítette kapcsolatait a BRICS-országokkal és kiterjesztette afrikai partnerségeit. A globális dél számos országa vonakodik elítélni Moszkvát, rávilágítva arra, hogy az európai diplomácia nem képes mozgósítani a globális támogatást.
Bár Oroszország súlyos árat fizetett, ennek ellenére több stratégiai célját is elérte: orosz nyelvterületeket foglalt el, jelentősen meggyengítette az ukrán hadsereget és távol tartotta Ukrajnát a NATO-tól.
Kína a maga részéről megerősítette geopolitikai és gazdasági befolyását azáltal, hogy hozzájutott az olcsó orosz erőforrásokhoz, megszilárdította szövetségét Moszkvával, és elterelte a Nyugat figyelmét a saját ambícióiról, különösen Tajvanról.
Az Egyesült Államok pedig növelte fegyver- és gázeladásait, miközben kihasználta az európai versenyképesség gyengülését.
A tönkretett Ukrajnán kívül Európa tűnik a nagy vesztesnek azzal, hogy fenntartja a soha el nem érkező győzelem illúzióját: hanyatló versenyképesség, tartós infláció, a nemzetközi befolyás elvesztése, túlzott újjáépítési költségek, az Oroszországgal folytatott gazdasági kapcsolatok megszakadása és az Egyesült Államoktól való megnövekedett energiafüggőség.
Természetesen Oroszország az agresszor, de az Európai Uniónak is van felelőssége abban, hogy nem sikerült megakadályoznia egy olyan háborút, amely sem az európaiak, sem az ukránok érdekeit nem szolgálta.
Az pedig, hogy az európaiakat esetleg meg sem hívják a tárgyalóasztalhoz, az egy további stratégiai, politikai és diplomáciai kudarc.
Ursula tábornok
A belga portál azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy Ursula von der Leyennek van egy fontos tulajdonsága, mégpedig az, hogy
képes kihasználni a válságokat, hogy elfedje korábbi hibáit és megragadja a hatalmat.
Miközben a Trump-kormányzat a békére szólított fel, és azt hangoztatja, hogy Európa a konfliktus lezárása érdekében összpontosítson a diplomáciára, Ursula von der Leyen 800 milliárd eurós tervet mutatott be, amelyből megerősítené az európai katonai képességeket és folytatná Ukrajna támogatását.
Minden arra utal tehát, hogy
Ursula von der Leyen nem szándékozik elismerni a kudarcait, inkább előremenekül, még akkor is, ha ezzel Európát egy még nagyobb ingoványba taszítja, amelyből esetleg nincs is kiút.
Az USA nélkül teljesen illuzórikus azt állítani, hogy Ukrajnában még mindig lehetséges a győzelem vagy akár a status quo. A háború bármilyen folytatásával elkerülhetetlenül nőni fog az ukránok és az európaiak vesztesége.
Ursula von der Leyen azáltal, hogy felvette a háborús vezető szerepét, végérvényesen összekapcsolta sorsát annak katasztrofális kimenetelével, és hasonlatossá vált Zelenszkijhez –
mindkettőjüknek ez lett a politikai túlélés kérdése.
Kapcsolódó:
