A ruszofóbia miatt menekül a tőke a Baltikumból

A Szovjetunió összeomlása után a balti államok egy gazdasági csodát vittek végbe, köszönhetően a skandináv országok befektetéseinek. Az utóbbi időben azonban megfordult a folyamat a vélt orosz fenyegetettség miatt.

Az orosz Vzgljad portál számolt be arról, hogy svéd cégek elkezdték eladni a Lettországban lévő ingatlanaikat, és szerintük ezt a baltiaknak az „orosz fenyegetésről” szóló felfokozott kijelentései okozták. Az oroszok azt is nehezen emésztik meg, hogy a balti országokban mekkora tisztelettel kezelik a svédeket, és a 17. századi „jó svéd időkről” beszélnek, amikor Észtország és Lettország nagy része a Svéd Birodalomhoz tartozott. A legújabb balti történelemszemléletben ez áldott korszak volt, amit a gonosz orosz hódítás erőszakkal megszakított.

Persze innen Közép-Európából nincs semmilyen késztetésünk arra, hogy eldöntsük azt a vitát, hogy ezek a balti nemzetek melyik birodalom csizmája alatt voltak boldogabbak. A birodalom tagjai úgysem ismerik el a leigázott nemzetek kínkeservét, inkább meggyőzik magukat, hogy ők azok, akik elhozták ezekre a részekre a kultúrát, a civilizációt meg a jólétet.

Sokkal érdekesebb az, hogy a balti államok a Szovjetunióból való kiszakadás után örömmel fogadták a svéd üzleti élet megjelenését, mondván: „visszatérnek a jó svéd idők”. Kétségtelenül jelentős svéd tőke áramlott a térségbe. Az oroszok persze ezt már úgy interpretálják, hogy a svédek gyakorlatilag gazdasági gyarmatukká tették a térséget, és ezt az év elején katonai jelenléttel is megerősítették. Tény, hogy a lettországi NATO-dandárt immár 500 svéd katona is erősíti.

A Vzgljad viszont jelentős fordulatot lát abban, hogy januárban Svédország legnagyobb erdészeti csoportja, a Södra bejelentette,

értékesítené a balti országokban található erdőterületeit, valamint a kapcsolódó vállalkozásokat, és ehhez potenciális vevőket keres.

A Södra Észtországban és Lettországban összesen mintegy 153 ezer hektár földterületet tudhat magáénak, amelynek többsége az utóbbiban található – ez az ország területének a két százaléka. Ráadásul a „svéd erdők” többsége egy stratégiailag fontos területen, Latgalában, Oroszország és Fehéroroszország szomszédságában van.

Ilyen esetben a felelős kormányok általában elkezdenek a visszavásárlásban gondolkodni. Így tettek a lettek is, viszont az erdők árát 500-600 millió euróra becsülik, és még Evika Silina miniszterelnök számára sem világos, hogy hol lehetne ehhez forrást találni. Silina egy ilyen célú alap létrehozását javasolta, amelybe Lettország összes lakosa befektethet részvények megvásárlásával.

Vehetnénk persze az oroszok vágyvezérelt gondolkodásának is a hír ilyen tálalását, de abban azért van valami, hogy az erdészetek általában hosszú távra, évtizedekre terveznek.

Erről tanúskodik a Lett Erdőtulajdonosok Szövetségének igazgatósági tagja, Atis Vaivods, aki arról számolt be, hogy a svédeknek az erdők eladásáról szóló döntése hatalmas meglepetést okozott. Egy évvel ezelőtt az ilyet elképzelhetetlennek tartottak volna. Az erdész beszámolt arról is, hogy amikor a svédek megvásárolták az erdőket, azok nagyon rossz állapotban voltak. Akkor mindent kivágtak, és évekig módszeresen foglalkoztak az erdő helyreállításával. Ő is úgy vélte, hogy

a svédek gondos tulajdonosként viselkedtek, akik nem a gyors nyereségnek élnek, hanem a jövőre gondolnak, vagyis ez egy hosszú távú üzlet volt számukra.

Vaivods nem tudja, hogy a svédek miért döntöttek az erdő eladásáról. Azt feltételezi, hogy a tulajdonosok között lehetett némi vita, ugyanis a Södrában, Svédország legnagyobb erdőtulajdonos-szövetségében több ezren vannak.

Március 5-én pedig az derült ki, hogy a svéd ICA Gruppen csoport eladja a balti országokban működő 1,3 milliárd euró értékű, 314 Rimi üzletből és szupermarketből álló hálózatát a dán Salling Group konszernek.

Ez már két akkora ügylet egyszerre, ami miatt a lettek méltán nyugtalankodnak. Nem értik, hiszen mindkét befektetés hosszú távra szólt. Vannak, akik pánikba estek, mondván „a svédek már tudják, hogy maholnap egy orosz tank gurul be az Északkelet-Lettországban lévő aluksnei Rimibe, de a dánoknak még fogalmuk sincs erről”.

Mindez érthetetlen azért is, mert a lettországi svéd befektetések az elmúlt években megduplázódtak, és tavaly ősszel elérték a 7,8 milliárd eurót. Maguk a lett gazdasági szakértők is elismerik, hogy a svédek valóban fokozott kockázatú régiónak tekinthetik a Baltikumot. Persze a térség megítélésén az sem segített, hogy az utóbbi időben a balti EP-képviselők egy speciális európai határ menti alap létrehozásának az ötletét szorgalmazzák, amely külön-külön allokálna forrásokat a Baltikum számára, mivel földrajzi elhelyezkedésükből adódóan itt gyengék a befektetések.

Persze a régió üzleti biztonságáról szóló vélemények kialakulásában közrejátszik a balti politika, ugyanis a kormány is rájátszik az orosz támadást szajkózó hisztériára.

Ez már 2022 óta tart, és az elmúlt hónapokban a pánik még jobban felerősödött, ahogy romlik az ukránok helyzete a fronton.

A helyi média tele van olyan címekkel, mint „Háború a küszöbön”, ami azt sulykolja, hogy amint az orosz hadsereg felszabadul Ukrajnában, azonnal megtámadja a Baltikumot. Lettországban, Litvániában és Észtországban rendszeresen tartanak konferenciákat, amelyek arról szólnak, hogy miképp lehet túlélni harci körülmények között, és ezekre előszeretettel hívnak ukrán partnereket.

Úgy tűnik, a svédek is nagyon érzékenyek az „orosz fenyegetés” témájára. A befektetőik folyamatosan látják, hallják és próbálják megérteni a baltikumi hangulatot, kommunikálnak a helyi politikusokkal, és tudomásul veszik a paranoiás kijelentéseiket. Nem meglepő, hogy őket is megfertőzték ezzel a pánikkal, és úgy döntöttek, hogy megszabadulnak az eszközeiktől ebben a problémás régióban.