Friss tőzsdei adatok alapján a német gazdaság alappillére a hadiipar lesz. Volt már rá történelmi példa, amikor a Volkswagen-gyárakban harckocsik készültek.
Szenzációként tálalta a nemzetközi sajtó, hogy a német Rheinmetall hadiipari vállalat piaci értéke megelőzte a Volkswagenét – olyan orgánum is akadt, amely gyorsan le is vonta a következtetést: a német gazdaság alapja már nem az autóipar, hanem a fegyvergyártás lesz. Valójában egyáltalán nem meglepő, hogy a Rheinmetall tőzsdei értéke a jegyzés egy bizonyos szakaszában 55,7 milliárd euróra ugrott a VW 54,4 milliárdjával szemben. Az új német kormány még nincs hivatalban, de a regnálóval szövetkezve alkotmányt módosít az adósságfékkel kapcsolatban, és akár 1000 milliárd eurós összeget fog felszabadítani az Európai Bizottság áldásával arra, hogy elsősorban védelmi, másodsorban infrastrukturális, harmadsorban energiaátállási képességeit csúcsra járassa. (A három terület természetesen szorosan összefügg: nincs olyan szegmense a gazdaságnak, amelyre ne lehetne ráakasztani a „biztonságpolitika” címkét.) Eközben az autóipari mélyrepülés folytatódik, a vállalatok egymással versengenek a negatív eladási rekordok megdöntéséért, az energiaválság és a még mindig hivatalban lévő Scholz-kabinet koncepciótlanságának, Kína járműipari térhódításának, újabban pedig Trump vámfenyegetéseinek köszönhetően. A meglepő az lenne, ha a piacok másképpen reagáltak volna egy olyan brutális védelmi csomag közelgő megjelenésére, amelynek elsődleges célja, hogy a hadiiparba öntött összegek segítségével kezdje talpra állítani a gazdaságot.
Magyarország kiemelt hadiipari beszállítója és beruházója, a Rheinmetall nem panaszkodhat a háború kitörése óta.
Részvényeinek az értéke 1000 százalékkal nőtt (az árbevétele tavaly mintegy 10 milliárd euró volt), megrendeléseinek az összege elérte az 55 milliárd eurót, az alkotmányos adósságfék lazításának a hírére pedig egyetlen nap alatt 4,3 százalékot erősödtek a tőzsdei papírjai.
A jövő is fényesnek tűnik: a vállalat prognózisa alapján az idén 40 százalékkal fognak emelkedni az eladási mutatói, köszönhetően a leendő kancellár teljesen nyílt, militarista és Németországot ismét katonai nagyhatalommá tenni vágyó terveinek, a háborúpárti Európa fegyverkezési lázának, valamint Donald Trumpnak a NATO európai szárnyával kapcsolatos, akár kivonulással fenyegető kritikáinak.
A vállalat vezérigazgatója, Armin Papperger rendkívül kedvező előjelként értékelte az európai politika és ipar függetlenedési törekvéseit. Kulcsfontosságú ügyfelekként jelölte meg Németországot és Ukrajnát, az új vezetői trend ugyanis egyszerre kívánja biztosítani Ukrajna további fegyverellátását és a Bundeswehr történelmi mértékű megerősítését – mindezt az adósságfék megváltoztatásának köszönhetően hitelből.
Lánctalpas autógyár
A Rheinmetall az európai terjeszkedést már a háború előtt megkezdte, azóta csak gyorsított a tempón: Magyarországon kívül Romániában, Litvániában és (a Zelenszkijjel folytatott személyes tárgyalások eredményeképpen) Ukrajnában épít üzemeket, utóbbi alapvetően a még mindig hiánycikknek számító 155 mm-es tüzérségi lövedékek gyártására épül majd.
Papperger nem meglepő módon teljesen egyetért Trump elnökkel abban, hogy az európai államoknak többet kell költenie a védelemre.
A hadiipar felfuttatása nemcsak Németországnak dobhat gazdasági mentőövet, hanem az egész Európai Uniónak is.
Az Európai Bizottság óriási, mintegy 800 milliárd eurós, közös hitelből, költségvetési szabályenyhítésekből, beruházási ösztönzőkből álló csomagja is éppen azt támogatná, hogy a védelmi kiadások révén az azzal összefüggő ipari területeket is megerősítse – immár csak az a kérdés, hogy a hadiipari megrendelések során a Macron elnök által hangoztatott Buy European elv érvényesül-e majd, hogy Trump akaratával szemben a fegyvervásárlásokra szánt összegek blokkon belül maradjanak. Papperger jó eséllyel eléri végre másik célját is. A vezér éveken át panaszkodott a hosszú távú szerződések miatt, amelyek hiányában a gyártók nem mernek kapacitásnövelő beruházásokba kezdeni. A megnövekedő védelmi büdzsék és az európai háborús hangulat biztosítani fogják az állami megrendelések folyamatosságát.
Ami azonban tőzsdecsatákat illeti, a Rheinmetall és a VW pillanatnyi piaci kapitalizációja közötti különbséget tévedés a német gazdaság hadiipari átállásának jeleként értelmezni. Azzal párhuzamosan, hogy a fegyvergyártók profitálnak a megnövekedett védelmi kiadásokból, az új költségvetési konstrukciók lényege éppen az, hogy arra való hivatkozással tudják fejleszteni az infrastruktúrát és rendbe hozni az elszálló energiaárak miatt szenvedő ipari területeket. A német alkotmányos adósságfék reformjába nagyon sok ipari könnyítőcsomag fog beleférni, vagyis
kár temetni az autóipart csupán abból kiindulva, hogy a Rheinmetall egy bizonyos pillanatban éppen többet ért a piacon, mint a Volkswagen.
Tény, hogy a német autógyártás talán a leggyászosabb időszakát éli, miközben a hadiipar az aranykorba lép. Abszurd módon Papperger azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az autógyár leállításra kijelölt osnabrücki üzemét megvásárolja, és ott harckocsikat fog előállítani. A Volkswagen kapcsán ez különösen rossz történelmi emlékeket idéz: a második világháborúban a vállalat pont a harckocsigyártás szegmensében jeleskedett, és igyekezett Hitler hadseregét megfelelő mennyiségű és minőségi haditechnikai felszereléssel ellátni. Ugyanakkor a világégés vége után éppen a VW volt az, amely zászlóshajójává vált az autóipar vezette német gazdasági fellendülésnek. Akkor pacifista fordulattal az autózás vezette ki Németországot a militarista kátyúból – a jelek szerint most, az ipar megmentését szem előtt tartva, fordítva fog történni a dolog.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Rheinmetall
