A geopolitikai feszültségek növekedésével a kereskedelmi forgalom iránya várhatóan tovább változik. E gazdasági elmozdulás legnagyobb nyertesei ismét csak a globális dél országai lesznek, miközben az egymással rivalizáló tömbök a blokkosodás miatt egyre többet vesztenek a vám- és szankciós háborúkban.
A szabadkereskedelem már a múlté, a globális kereskedelmi tendenciát ismét a geopolitika alakítja. A blokkosodás máris megkezdődött, ám egyfelől még nem megszilárdult határokkal, másfelől egyáltalán nem úgy, ahogyan a hidegháború 2.0 előre jelzői sejtették. Köszönhetően a szankciós politika minden eddigit felülmúló alkalmazásának és a vámpolitika fegyverré változtatásának, a nemzetközi kereskedelmi környezet lassan, de biztosan erodálja és formálja újjá a globális piacokat, elsüllyesztve régi szövetségeket, felemelve újakat.
Felmerül a kérdés, hogy az Oroszország elleni szankciók esetleges megszüntetése visszatereli-e a megszokott medrébe a globális kereskedelem folyását. A válasz egyértelmű nem: a geopolitikai csatározások fegyvertárába immár visszavonhatatlanul beépülnek a szankciók, a vámháborúk és a protekcionista politikák. A kereskedelmi irányok eltolódásának a folyamata nem fog lassulni, ahogyan a blokkosodás is egyre erőteljesebben gyorsul. Az átalakulás nyertesei természetesen ismét azok az országok lesznek, amelyek nem hajlandók elkötelezni magukat sem a nyugati, sem a keleti tömb mellett, hanem pragmatikusan, kizárólag a saját érdekeik mentén építenek kereskedelempolitikát. A történelem furcsa fintoraként ezek az országok idővel különálló egységet alkotnak majd a blokkosodási folyamatban, vagyis az érdekszövetségük harmadik tényezővé teszi őket egy olyan (számukra gyümölcsöző) gazdasági háborúban, amelyből eredetileg éppen ki akartak maradni.
Variációk egy témára
A negatív kereskedelmi intézkedések (protekcionista rendeletek, exportellenőrzések, extravámok) geopolitikai indíttatású alkalmazása máris óriási összegeket emészt fel a világgazdaságban. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) összesítése szerint a G20-csoport országainak exportkorlátozó intézkedései 2023 és 2024 októbere között mintegy 230 milliárd dollárnyi terméket érintettek.
A globális kereskedelem felborulásának és irányeltérésének folyamata valójában az ukrajnai háború kitörése után robbant be igazán. (Időben a közel-keleti konfliktus is ebbe a sávba illeszkedik.) A kereskedelmi forgalom a szankcióknak köszönhetően Moszkva és a Nyugat között drasztikusan csökkenni kezdett: 2022 első negyedéve és 2024 harmadik negyedéve között az EU Oroszországba irányuló exportja 58, míg az Oroszországból származó import 86 százalékkal esett vissza. (Nagy-Britannia mutatói ugyanezen szegmensekben 74 és 94 százalékos csökkenést jeleztek.)
Moszkva gyorsan és eredményesen tervezett: ráerősítve a kereskedelmi kapcsolatok változására, Kína és a fejlődő országok felé fordult.
Az orosz–kínai kereskedelmi forgalom 175 százalékkal nőtt, de még ennél is nagyobb mértékben, 500 százalékkal emelkedett India esetében – a 2021–2022-es 13 milliárd dollárról 2023–2024-re több mint 65 milliárdra. Jelentős tényezővé vált (hogy három különböző kontinenst érintsünk) Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, de nem maradt ki Brazília sem, amellyel az orosz kereskedelem értéke tavalyra elérte a 12 milliárd dollárt.
Az orosz kereskedelem irányváltásával eurázsiai viszonylatban új ellátási láncok születtek. Újjáéledt például a nemzetközi észak–déli folyosó (INSTC), amely Szentpétervárt közvetlenül tudja összekötni kereskedelmi útvonalakon Indiával, leágazásaival érintve természetesen Azerbajdzsánt és Iránt is. Ezzel együtt megugrott a szankciókat kikerülő párhuzamos kereskedelem jelentősége: az EU-ból és Nagy-Britanniából az Oroszországgal szomszédos országokba (főleg Örményországba, Kazahsztánba, Tádzsikisztánba és Kirgizisztánba) irányított export harmadával nőtt 2022 óta, nem meglepő módon pedig ugyanezen országok Oroszország felé irányuló exportja szinte pontosan ennyivel emelkedett. Ez egészítette ki Moszkva kereskedelmét szintén közeli partnerei, Törökország (2023-ban 10,9 milliárd dolláros export) és Kína mellett. Ami az utóbbit illeti: a geopolitikai kereskedelmi változások egyik legnagyobb nyertese lett. A kínai elektronikai, technológia-, fém- és műanyag termékek letarolták a szankciók miatt félüresen tátongó orosz piacokat, az autók pedig akkora mennyiségben érkeztek (a személygépjárművek 76,1 százalékát tették ki az Oroszországba irányuló autókereskedelemnek, Peking exportja tehát 543 százalékkal nőtt 2023-ban), hogy Kína a világ vezető autóexportőrévé vált.
Kritikus pont volt a szankciók globális kereskedelemre gyakorolt hatásaiban az olaj kérdése. Az árnyékflottának és az új kereskedelmi célországoknak köszönhetően az orosz napi átlagos 660 millió dolláros exportbevétel gyakorlatilag nem csökkent a háború kitörése óta. Elemzők szerint ezen még a Biden elnök által meglehetősen későn, 2025 januárjában bevezetett átfogó szankciók sem fognak változtatni, amelyek már kifejezetten a harmadik országok kereskedőit és szolgáltatóit is büntetéssel sújtják abban az esetben, ha együttműködnek az orosz állami tulajdonú, immár egyesével szankcionált tankerekkel. (Biden próbálkozott hasonló szankcióval Iránnal szemben 2024 első felében, ám annak Kínába és Indiába tartó cseppfolyósított kőolajgázexportja így is rekordnyereséget hozott.) Kérdés, hogy Trump elnök az ukrajnai háború lezárása érdekében indított tárgyalásai során Oroszországgal szemben ösztönzőként szankciószigorral él, vagy éppen ellenkezőleg, az együttműködés jutalmaként lazít azokon. A jelek pillanatnyilag az utóbbi lehetőségre utalnak.
A kereskedelem a geopolitikai blokkosodás eszközévé válik
A kereskedelmi irányok évek óta tartó megváltozása következtében és Oroszország partnerségi viszonyának nyugati megszüntetésével kialakuló vákuum három nagy kereskedelmi tömböt hozott létre. Bár konkrét, földrajzilag nagyon precízen elkülöníthető blokkokról még nem beszélhetünk, a geopolitikai érdekütközések (lásd az Egyesült Államok és Kína közötti vámháborút) mégis kitermelték azokat a rivális szövetségeket, amelyeknek a koldus szomszéd elve már az alapfelszereltségük közé tartozik. A nyugati és keleti tömb közé örömmel ékelődött be a harmadik, a globális dél, amely önmagát éppen blokkellenesként definiálja, ezzel képezve paradox hidat a két nagy rivális terület között.
A jövőben az Egyesült Államok és Kína közti kapcsolatok minden valószínűség szerint tovább romlanak. A Trump által indított vámháború már csak folytatása egy a 2010-es évek közepén indult elfordulási folyamatnak, amely eleve elterelte az USA importforrásait Kínától, különösen a feldolgozóipari ágazatok tekintetében. Európa Biden elnöksége alatt a lehető legszorosabban felzárkózott a Kína-ellenes kereskedelmi politikához, kockázatmentesítést és diverzifikációs politikát hirdetve. Míg azonban az Egyesült Államok legrosszabb (Trump szerint a legjobb) esetben akár önellátási módszerekkel is megpróbálhatja megoldani a kieső kínai importot, Európának ilyen lehetősége nincs. A Kína-stratégia ráadásul mindenestől felfordulhat, amennyiben az amerikai elnök valóban kereskedelmi háborút indít az Európai Unió ellen is – ebben az esetben a globális dél felé nyitás mellett szükség lehet a kínai partnerségek újragondolására is, újra és újabb geopolitikai és kereskedelmi folyosót nyitva.
Ami az ukrajnai háború fényében tisztán látszik: a geopolitikai ellenségeskedés kereskedelmi kivetülése a legsúlyosabb következményekkel járhat az addig kapcsolataiból remekül prosperáló országokra nézve. Klasszikus példája ennek Németország, amelynek az energiaellátása az orosz kereskedelemre épült, a leválás és az új kereskedelmi útvonalak kiépítése (alapvetően Norvégia és az Egyesült Államok felé) azonban az energiaárak olyan súlyos emelkedését eredményezte, amely nagymértékben hozzájárult az energiaigényes iparágak már-már végzetes amortizációjához.
A globális dél diadala
A BRICS utóbbi években tapasztalható robbanásszerű erősödésével új geopolitikai csoport jelent meg a globális kereskedelmi színtéren. A Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika által alkotott tömb 2024-ben már létszámbővítésbe kezdett, a folyamat mögé pedig gyakorlatilag az egész globális dél felsorakozott – visszautasítva azonban a blokkosodási törekvések minden formáját. A kereskedelmi fenyegetettség a BRICS részéről immár pénzügyivel is párosul: Trump elnök hivatalba lépése után azonnal 100 százalékos vámokkal fenyegette meg a tagokat, amennyiben nem hagynak fel a dedollarizációs törekvésekkel, és továbbra is egy saját kereskedelmi fizetőrendszer globálissá tételén munkálkodnak.
Ez végleg megnyithatná az utat a paralel kereskedelmi hálózatok előtt, amelyek megkérdőjelezik a G7 fejlett gazdaságainak régóta fennálló dominanciáját és egyoldalú szankcióik hatékonyságát.
Amennyiben a BRICS-nek sikerül az úton végigmennie, azzal egyfelől kiszolgálja a globális dél igényeit, másfelől létrehozhat egy új kereskedelmi univerzumot, amely már minden tekintetben nemcsak riválisa, de trónfosztója is lehet a G7-csoportnak.
Egyre nagyobb súlya van a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) is, amely a kereskedelmét a geopolitikai környezet változásaira azonnal reflektálva alakítja – Vietnám például úgy növeli folyamatosan (kihasználva a blokkosodási folyamatot) az Egyesült Államokba irányuló exportját, hogy közben erősíti a kapcsolatait Kínával és az európai országokkal egyaránt. Kína ugyanakkor szintén profitál: kereskedelmének az Egyesült Államok felé mutató egyes részterületeit egyszerűen Vietnámba irányítja, amely így közvetítőként ad el olyan termékeket Washingtonnak, amelyeket az direkt módon nem vásárolna meg.
A középgazdaságok kereskedelmi előnyeit mindkét tömb igyekszik hasznosítani. A vámháborúnak és az exporttilalmi intézkedéseknek köszönhetően Mexikó 2023-ban az Egyesült Államok legnagyobb importpartnerévé vált. Nem azért, mert akkorát ugrott a gazdasága, hanem azért, mert Kína tranzitországként használta, így a Mexikóból importált termékek ugyanúgy az ázsiai nagyhatalommal való amerikai kereskedelem részévé váltak, csak éppen közvetítő segítségével. Trump 25 százalékos, március 4-én életbe lépett vámrendelete ezt a kényelmi egyensúlyt borítja fel, abszurd kiegészítéseként a Kínára kivetett 20 százalékos vámoknak.
Peking a figyelmeztető jelek közepette egyre nagyobb figyelmet szentel a globális dél államainak. Párhuzamosan az Egyesült Államok 2017 óta tartó importcsökkentésével, felpörgette az ASEAN-országokba irányuló exportjának mennyiségét,
a tömb ezzel Kína legfontosabb szövetségalapú kereskedelmi partnerévé vált, megelőzve az Európai Uniót is.
Növelte az importját a közel-keleti és a latin-amerikai államokból is, ezért cserébe azonban csökkentette a vásárlásokat azokból a nyugati országokból, amelyeknek – megítélése szerint – valójában az Egyesült Államok irányítja a kereskedelmi politikáját. (Ez nagyban hozzájárulhatott az Európai Bizottság által dühösen emlegetett kereskedelmi hiányhoz Európában, egyben jól megvilágítja a kizárólag geopolitikai érdekek mentén működő kereskedelem kettős hatásait.) Ennek köszönhetően a keleti országok és a globális dél 2023-ban Kína áruforgalmának már több mint 50 százalékát adták, megszüntetve a nyugati és Nyugat-barát országok (Japán, Dél-Korea) addigi dominanciáját.
A legékesebb példa a globális dél kíméletlen pragmatizmusának azonban maga India. Oroszország az energiaszankciók hatására virágzó kereskedelmi kapcsolatot épített ki az ázsiai országgal, amely az orosz energiahordozók területén a 2017-es 2 százalékról 2023-ra már 25 százalékos vásárlóvá vált – hogy aztán az orosz nyersolajat felhasználva finomított termékeit éppen az Egyesült Államok és az Európai Unió piacain terítse szét.
Nincs végállomás
A fentebb vázolt átrendeződési sémák legfontosabb jellemzője a végtelenség. A szabadkereskedelem és a globalizáció végjátékával a geopolitikai viszonyrendszerek rajzolják újra a globális kereskedelem irányait, nagyságát és jövőjét. A mozgása éppen ennek köszönhetően a geopolitikai változások folyamatosságával együtt változik, gyorsul vagy lassul – a blokkosodási szándékok aktuális helyzetétől függően. A kereskedelmi változások egyértelmű nyertesei az el nem kötelezett államok lesznek: minél erősebb a két nagy tömb egymásnak feszülése, annál inkább. Donald Trump új elnöki ciklusa természetesen sokat változtathat a pillanatnyi összképen. Jelenleg még csak éppen belekezdett egy olyan kereskedelempolitikába, amihez a globális piacok érezhetően nem tudnak gyorsan alkalmazkodni annak kiszámíthatatlansága és gyorsasága miatt. Ha ragaszkodni fog a jelenlegi vámelméleteihez, akkor az exporttarifák nagy valószínűséggel átveszik a szankciók helyét a kényszerítő geopolitikai játszmákban: ebben az esetben az el nem kötelezett országoknak még nagyobb mozgástere nyílik az eddigieknél, nem mellesleg látványosan megkérdőjelezve a blokkosodás létjogosultságát.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Kreml
