A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) és az USA között formálódó ritkaföldfém-bányászati megállapodás terve néhány napja került a nemzetközi figyelem középpontjába. A hírek szerint Donald Trump amerikai elnök, miután az ukrán ásványkincstárgyalások nem hoztak gyors eredményt, most Afrika egyik leggazdagabb ásványkincsvagyonnal büszkélkedő országában lát új lehetőséget. A KDK vezetése pár héttel ezelőtt belátta, hogy egyedül nem bír az M23 lázadócsoporttal, és az ellenük történő fellépéshez kért amerikai támogatást.

Bár hivatalosan részleteket nem közöltek, a lényeg a nemzetközi sajtó értesüléseiből kiolvasható: e szerint a kongói kormány az M23-as lázadócsoport megfékezéséért cserébe ajánl fel ritkaföldfémekhez és más stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférést. Ez a lépés nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is jelentős, hiszen ha Amerika belép ebbe a vitába, akkor az Kína globális bányászati dominanciájának csökkentését jelenti.

Milyen következményekkel érdemes számolni?

Nézzük meg az alábbiakban a formálódó megállapodás hátterét, valamint annak az Egyesült Államokra, Kínára, az Európai Unióra – különös tekintettel a régiónkra –, valamint a kongói belpolitikai helyzetre vonatkozó lehetséges következményeit. A téma aktualitását az adja, hogy Kongóban továbbra is minden dinamikusan változik, és ennek a globális ellátási láncokra gyakorolt hatása már most érezhető.

Mekkora áremelkedésről van szó?

A Kongói Demokratikus Köztársaságban az M23-felkelés és a ritkaföldfémekkel kapcsolatos fejlemények jelentős hatással vannak a kobalt és a koltán árára. A Reuters szerint idén februárban az afrikai ország négy hónapos kobaltexport-tilalmat vezetett be a kínálat szabályozása érdekében, ami miatt e ritkaföldfém ára drasztikusan emelkedett: az egy hónappal ezelőtti 21 ezer dolláros tonnánkénti ár a Londoni Fémtőzsdén (LME) mára 36 ezerre ugrott, ami 71 százalékos drágulás.

A Mining.com korábbi cikkei alapján az M23 által ellenőrzött területeken, például Rubayában a koltánbányászat feletti uralom szintén árfelhajtó hatású, mivel a felkelők monopolizálták a kereskedelmet, e ritkaföldfém pedig illegális úton Ruandába kerül, és onnan értékesítik, ami további bizonytalanságot teremt a piacon. A Bloomberg és a Reuters jelentése is kiemeli, hogy a konfliktus és az exportkorlátozások miatt a globális ellátási láncok feszültek, így mindkét nyersanyag ára tovább emelkedhet az első negyedévében, ha a jelenlegi helyzet így marad.

A KDK a stratégiai ásványkincseket tekintve Afrika egyik leggazdagabb országa, különösen a kobalt és a koltán (amelyből a tantál nevű fémet nyerik ki) található meg jelentős mennyiségben, amelyek az okostelefonok, az elektromos járművek akkumulátoraihoz szükségesek, és más csúcstechnológiai iparágak alapvető nyersanyagai közé tartoznak.

A globális kobalttermelés mintegy 70 százalékát a KDK adja, míg a koltáné szintén meghatározó a nemzetközi piacon.

Mivel ezek az ásványok nélkülözhetetlenek a modern technológia számára, így a globális keresletük az elektromos járművek és a zöldátállás térnyerésével exponenciálisan nő.

Kongó keleti régióját – különösen Észak-Kivu és Dél-Kivu tartományt, ahol a bányák jelentős része található – évtizedek óta politikai instabilitás és fegyveres konfliktusok jellemzik. Az M23 lázadócsoport, amely 2012-ben alakult, és a tuszi kisebbség érdekeit képviseli, az utóbbi években újra megerősödött, részben Ruanda támogatásával. Az elmúlt hetekben az M23 végérvényesen elfoglalta Goma és Bukavu városát, amelyek stratégiai fontosságúak mind a bányászat, mind a kereskedelem szempontjából. A kongói hadsereg gyenge ellenállása és az ENSZ békefenntartók jelentős kudarcai miatt a lázadók egyre közelebb kerülnek a kritikus bányák feletti ellenőrzéshez, ami súlyos következményekkel járhat a globális ellátási láncokra.

Trump itt is Kína ellen taktikázik

Hivatalba lépése óta Trump az „America First” politikáját új szintre emelte, amelynek az egyik alapvető eleme a kritikus ásványokhoz való hozzáférés korábbinál szélesebb körű biztosítása, az amerikai nyersanyag-függetlenség látványos erősítése.

Az Egyesült Államok jelenleg nagymértékben függ Kínától, amely a világon a ritkaföldfémek kitermelésének és feldolgozásának a 80 százalékát uralja. Ez a függőség különösen az akkumulátorgyártásban és a védelmi iparban jelent kockázatot, hiszen Kína bármikor korlátozhatja az exportot, ahogy azt korábban már meg is tette.

Az ukrán ásványkincstárgyalások, amelyek érdemben pár hete kezdődtek Trump és Zelenszkij ukrán elnök között, más típusú nyersanyagokra – például a grafitra, a lítiumra és a titánra – fókuszáltak, ám ezek a megbeszélések egyelőre elakadtak. Az ABC News beszámolója szerint a Trump-kormányzat feltehetően a korábban említett nyersanyag-függetlenedés okán fordult most a KDK felé (is), ahol a kobalt- és koltánkészletek kiaknázása újabb gazdasági és stratégiai előnyt ígér az USA-nak.

A KDK ajánlata egyszerű: az Egyesült Államok nyújtson támogatást az M23 lázadók elleni harchoz, cserébe amerikai vállalatok bizonyos szintű bányászati jogokat kapnak a kongói lelőhelyek felett.

Ez a megállapodás nemcsak a nyersanyagellátást biztosítaná, hanem geopolitikai üzenet is lenne Kínának, amelynek az afrikai bányászati érdekeltségei – különösen Kongóban – az elmúlt évtizedben jelentősen bővültek.

A kongói konfliktus mélyebb gyökerei

Az M23 lázadócsoport előretörése nem csupán gazdasági, hanem messzire nyúló történelmi és etnikai okokra vezethető vissza. A mozgalom a tuszi kisebbséghez kötődik, amely az 1994-es ruandai népirtás után jelentős számban menekült Kongó keleti részébe. Az ezt követő káoszban a hutu milíciák és a tuszi erők közötti ellentét átterjedt a kongói határra, és ez azóta is feszültségeket szít. Ruanda, amelynek a jelenlegi vezetése szintén tuszi gyökerű, az ENSZ és a KDK szerint aktívan támogatja az M23-at, hogy befolyást szerezzen a régióban és az ásványkincsek felett.

A fentiek okán az idén tavaszra az M23 elfoglalta a stratégiai fontosságú Goma és Bukavu városát, és olyan bányákat vont az ellenőrzése alá, mint például Rubaya, amely a világ egyik legnagyobb koltánlelőhelye. Ez azonban nemcsak a kongói kormányt, hanem a nemzetközi közösséget is aggasztja, hiszen a lázadók által uralt területek az ásványkincsek illegális kereskedelmének központjaivá váltak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kongói hadsereg és az ENSZ-békefenntartók (MONUSCO) nem képesek hatékonyan fellépni, ami újabb lendületet ad a lázadóknak.

Mit hozhat egy új ritkaföldfém-megállapodás?

Ha megvalósul a Trump által tervezett megállapodás, az több szinten is hatással lehet a globális gazdaságra és politikára. Először is, az Egyesült Államok új pozíciót szerezne az afrikai bányászati piacon, ami közvetlen kihívást jelentene Kína számára. Kína válaszul szigoríthatja az exportkorlátozásait, ami további áremelkedést okozhat az amúgy is forrongó ritkaföldfémpiacon, különösen a kobalt és a koltán (tantál) esetében.

Az Európai Unió számára, amely szintén nagymértékben függ Kongó és Ruanda nyersanyagaitól is, ez a fejlemény kettős kihívást jelent. Egyrészt az EU-nak alternatív forrásokat kell keresnie, ha az amerikai–kongói megállapodás teljesen kizárja az európai cégeket a bányákból. Másrészt a politikai instabilitás és az M23 előretörése látványosan rontja az ellátási láncok stabilitását, ami a jövőben árfelhajtó lehet. Magyarországon, ahol az olyan akkumulátorgyártók, mint a CATL és a BYD jelentős beruházásokat terveznek, ez közvetlenül érintheti a gyártási költségeket és a termelési kapacitást.

Bár a kongói kormány számára az amerikai támogatás alapvető fontosságú lehet az M23 legyőzéséhez, a külföldi cégek dominanciája a bányászatban tovább mélyítheti az ország gazdasági függőségét, és a helyi társadalom széles rétegei számára alig hozhat kézzelfogható javulást. A múltbeli tapasztalatok – például a kínai bányavállalatok működése – azt mutatják, hogy a profitszerzés gyakran a környezetpusztítás és a társadalmi egyenlőség rovására megy.

Az ukrán párhuzam

Érdemes összehasonlítani a KDK-val kötendő megállapodást az ukrán tárgyalásokkal, hiszen mindkettő Trump stratégiai víziójának a része.

Ukrajna esetében a hangsúly a grafiton, a lítiumon és a titánon van, amelyek az elektromos járművek, a megújuló energiaforrások és a hadiipar számára fontosak.

Az ukrán lelőhelyek azonban részben orosz megszállás alatt állnak, és a háborús helyzet miatt a kitermelés felfuttatása rövid távon nem reális. Ezzel szemben Kongóban a bányák azonnal hozzáférhetők, bár a politikai instabilitás itt is kockázatot jelent.

A két amerikai ritkaföldfém-megállapodás közös célja Kína befolyásának a visszaszorítása, de a KDK-val való együttműködés gyorsabb eredményeket hozhat, hiszen a kobalt és a koltán iránti globális kereslet jelenleg nagyobb, és jelentősebb profitot is ígér, mint az ukrán grafit vagy a lítium. Ugyanakkor Kongóban egy esetleges közvetlen katonai beavatkozás bonyolultabbá teheti a helyzetet, mint Ukrajnában, ahol az Egyesült Államok eddig pénzügyi, technológiai és fegyverszállítási támogatást nyújtott.

Ugyan a Trump-kormányzat és a KDK közötti ritkaföldfém-bányászati megállapodás még tárgyalási fázisban van, de már most látható, hogy a tét óriási. Ha sikerül tető alá hozni egy ilyen dealt, akkor az Egyesült Államok jelentős lépést tehet a Kína elleni gazdasági és stratégiai harcban, miközben Kongó számára a stabilitás ígérete kecsegtető, de kockázatos kompromisszumot jelenthet.

Ebben a helyzetben az EU (és Magyarország) számára a legfontosabb feladat az ellátási láncok diverzifikálása és a nyersanyagárak emelkedésére való felkészülés lesz.

A kongói konfliktus azonban nem oldódik meg varázsütésre, pusztán egy külföldi beavatkozással. Az M23 és a mögötte álló ruandai érdekek, valamint a tuszi–hutu ellentét komolyabb megoldást igényel, amely túlmutat a bányászati alkukon.

Fotó (illusztáció): Freepik

KAPCSOLÓDÓ: