A fejlődő országok külső adóssága 2023-ban rekordot döntött 11,4 ezermilliárd dollárral, miközben a globális államadósság 97 ezermilliárdra nőtt. Ez különösen Afrikát érinti, ahol az adósságterhek meghaladják a közszolgáltatásokra fordított kiadásokat.
A fejlődő országok egyre mélyebbre süllyednek az adósságok okozta fejlesztési válságban. A külső adósságuk – tehát a külföldi hitelezőknek fizetendő pénz – két évtized alatt megnégyszereződött, és 2023-ra rekordot jelentő, 11,4 ezermilliárd dollárra emelkedett, ami az exportbevételeik 99 százalékának felel meg.
Mindezt több tényező együttesen idézte elő, többek között a fejlesztési projektekre felvett hitelek növekedése, az ingadozó nyersanyagárak és az emelkedő államháztartási hiányok. A világjárvány pedig tovább rontotta a helyzetet, mivel az országok hatalmas hiteleket vettek fel a gazdasági következmények ellensúlyozására és a közegészségügyi intézkedések finanszírozására. Bár az adósság a gazdasági növekedés és fejlődés létfontosságú eszköze lehet, akkor válik problémává, ha a visszafizetési költségek meghaladják az ország fizetési képességét. Jelenleg a fejlődő országok kétharmadánál ez a helyzet.
A Nemzetközi Valutaalap Szegénységcsökkentési és Növekedési Alapjának támogatására jogosult 68 alacsony jövedelmű ország több mint felét fenyegeti az adósságválság – ez több mint kétszer annyi, mint 2015-ben.
A magas kamatlábak tovább súlyosbítják a terheket. A fejlődő országok 2023-ban 847 milliárd dollár nettó kamatot fizettek, ami 26 százalékos növekedés 2021-hez képest. Az Egyesült Államoknál 2–4, Németországnál pedig 6–12-szer magasabb kamatlábak mellett vettek fel nemzetközi kölcsönöket.
Amikor a kormányoknak az adósságtörlesztést a közszolgáltatások és a beruházások elé kell helyezniük, annak a társadalom fizeti meg az árát: az iskolák alulfinanszírozottak, a kórházakban nincs megfelelő ellátás, az infrastruktúra összeomlik.
Mivel a meglévő adósságkezelési mechanizmusok nem hatékonyak és költségesek, a legtöbb kormány mindenáron elkerüli a nemfizetést, még akkor is, ha ez a fejlesztési célok és az éghajlatvédelmi intézkedések feláldozását jelenti.
A kamatköltségek gyors emelkedése korlátozza a fejlődő országok költségvetésének a lehetőségeit. Jelenleg a felük a kormányzati bevételek legalább 8 százalékát az adósságszolgálatra fordítja – ez a szám az elmúlt tíz évben megduplázódott, sőt azóta súlyosbodott: 2023-ban 54 fejlődő ország – amelynek közel fele Afrikában van – az állami bevétele legalább 10 százalékát az adósságkamatok kifizetésére fordította. Ma 3,3 milliárd ember él olyan országban, amely többet költ adósságtörlesztésre, mint egészségügyre vagy oktatásra.
Az ENSZ tavaly június 4-én közzétett jelentésében megkongatta a vészharangot a globális jólétet veszélyeztető egyre növekvő adósságteher miatt.
Az államadósság – amely a belföldi és a külső államháztartási hitelfelvételt egyaránt magában foglalja – példátlan mértékben növekedett, és 2023-ban történelmi csúcsot ért el 97 ezermilliárd dollárral, ami az előző évhez képest 5,6 ezermilliárddal több.
A 60 százalék feletti GDP-arányos adósságot felhalmozó afrikai országok száma 2013 és 2023 között 6-ról 27-re nőtt. Eközben az adósság visszafizetése egyre költségesebbé vált, és ez aránytalanul nagy mértékben sújtja a fejlődő országokat.
A klímaválság súlyosbodásával a globális felmelegedés 1,5 °C-ra való korlátozására irányuló intézkedések sürgetővé válnak. Ennek ellenére a fejlődő országok jelenleg a GDP-jük nagyobb hányadát fordítják kamatfizetésre (2,4 százalék), mint éghajlati kezdeményezésekre (2,1). Afrikában egy átlagos állampolgár kamatkiadásai (70 dollár) meghaladják az oktatásra (60) és az egészségügyre (39) fordított egy főre jutó kiadásokat.
Kapcsolódó:
Borítókép: Dreamstime
