Kína jelenti a legnagyobb katonai és kiberbiztonsági fenyegetést az Egyesült Államokra nézve az ország hírszerző ügynökségeinek kedden közzétett jelentése szerint. A dokumentum részletesen kitér arra, hogy Washington fő riválisainak, illetve Iránnak és Észak-Koreának milyen katonai, gazdasági és technológiai képességei vannak. Azt is kielemezték, hogy az egyes szereplők milyen veszélyt jelenthetnek az USA-ra és a globális biztonságra nézve, valamint hogy várhatóan milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a közeljövőben. 

Külön foglalkoztak a nemzetközi bűnszervezetekkel – főként a drogkartellek és az iszlamista terrorszervezetek tevékenységeivel.  

A kínai katonai fenyegetés 

A jelentés szerint Peking fenntartásokkal kezeli Washington szándékait, és úgy gondolja, hogy azok arra irányulnak, hogy feltartóztassák a kínai előretörést. Peking leginkább a transzatlanti szövetség egységes és erős fellépésétől tart, ezért igyekszik erősíteni a kapcsolatait Oroszországgal és Észak-Koreával. 

Kína egy az USA-val való esetleges konfliktusra készül, hogy ha ez bekövetkezik, akkor előnyben legyen. Emiatt széles körű kiberműveleteket folytat Amerika ellen, hogy biztosítsa mind a hírszerzési, mind a stratégiai előnyét. 

A jelentés szerint Kína a legnagyobb katonai fenyegetés az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve. Ez megmutatkozik az intenzív hadseregfejlesztésben is, amelynek az egyik fő célja, hogy az USA és szövetségesei által végrehajtott katonai műveletekre megfelelően tudjon reagálni.  

Rendkívül jelentős az ázsiai ország rakétaparkja, amely lehetővé teszi, hogy akár Guamra, Hawaiira és Alaszkára is csapást mérjen. Jó példa erre a DF–27-es ballisztikus hiperszonikus rakéta fejlesztése, amely 5 és 8 ezer km közötti hatótávon belül képes csapást mérni, de Peking a hagyományos erők megerősítésére is nagy figyelmet fordít. 

A katonai mozgás tekintetében a fő cél Tajvan, illetve a Dél- és Kelet-kínai-tenger feletti hatalomkivetítés. Az idén Peking valószínűleg nagyobb nyomást fog gyakorolni Tajvanra, ellensúlyozva az amerikai támogatást, hogy ezzel megpróbálja előmozdítani a sziget beolvasztásának ügyét. Emiatt a Tajpej elszigetelésére tett lépések is felerősödhetnek, amelyek súlyosabbak lehetnek, amennyiben a sziget a formális függetlenség felé mozdulna. Egy Kína és Tajvan közötti konfliktus megzavarná az Egyesült Államok hozzáférését a kereskedelemhez és a világgazdaság számára létfontosságú félvezető technológiához. Egy ilyen konfliktus amerikai részvétel nélkül is valószínűleg jelentős és költséges következményekkel járna az amerikai és globális gazdasági, valamint biztonsági érdekekre nézve.  

Kínai tendenciák a gazdasági versenyben 

Kína arra törekszik, hogy felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal a világ vezető gazdasági hatalmának pozíciójáért. Ennek érdekében  

egy központosított, államilag irányított és nemzeti forrásokból finanszírozott stratégiát alkalmaz a globális piacok és a különös fontosságú ellátási láncok uralására, a külföldi versenytársak korlátozására és más nemzetek függővé tételére.  

A kínai dominancia a kulcsfontosságú ellátási láncokban lehetővé teszi, hogy gazdasági kényszert alkalmazzon azokkal az országokkal szemben, amelyek neki nem tetsző politikát folytatnak.  

Az ázsiai nagyhatalom gyenge belföldi kereslete, valamint iparpolitikája, például a gyártási támogatások, lehetővé tették az olcsó kínai export felfutását az olyan ágazatokban, mint az acél, ami árt az amerikai versenytársaknak, és rekordméretű kínai kereskedelmi többletet eredményezett. 

Kína dominanciája több kritikus nyersanyag bányászatában és feldolgozásában különösen nagy veszélyt jelent az USA-ra, mivel képes korlátozni a globális ellátást, ezzel pedig befolyásolni a világpiaci árakat. Peking erre hajlandóságot is mutatott, amikor tavaly decemberben betiltotta a félvezetőgyártásban használt fémek, például a gallium, a germánium és az antimon Egyesült Államokba irányuló exportját. A Kína által ellenőrzött létfontosságú alapanyagok szállításainak tartós szüneteltetése megakadályozhatja az amerikai ipari és technológiai fejlődést. 

A technológiai versenyben már az USA sarkában 

Kína tudományos és technológiai nagyhatalommá is szeretne válni, megelőzve az Egyesült Államokat annak érdekében, hogy előmozdítsa az önellátását, és további gazdasági, politikai, katonai előnyöket érjen el. Ennek érdekében olyan technológiai ágazatokat helyezett előtérbe, mint a zöldenergia, a mesterséges intelligencia (MI), a biotechnológia, a kvantuminformatika és a félvezetők.  

A generatív MI területén számos innovációval rukkolnak elő, amelyek célja az intelligens városok, a tömeges megfigyelés, az egészségügy, a tudományos és technológiai innováció, valamint az intelligens fegyverek fejlesztése. A kínai MI-cégek már most világelsők a hang- és képfelismerés, a videóelemzés, illetve a tömeges megfigyelési technológiák terén. 

Az ázsiai nagyhatalom több száz gigabájtnyi szellemi tulajdont lopott el ázsiai, európai és észak-amerikai vállalatoktól, hogy felgyorsítsa a technológiai fejlődését, és 2021-től az USA elleni gazdasági kémkedések 80 százalékában kínai vállalatok is érintettek voltak. 

Az űrkutatás terén már megelőzte Oroszországot, és készen áll arra, hogy felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal mint a világ vezető űrkutatási országával.  

Az olyan projektek, mint a tavaly júniusi sikeres holdi mintavétel hozzájárul Peking technológiai képességeinek és nemzeti presztízsének a növeléséhez, miközben segíti azt az ambiciózus programot, hogy 2030-ra űrhajósokat juttasson a Holdra, és 2035-re létrehozza az első holdbázist.  

Mik lehetnek Peking nehézségei? 

Kína vezetőit valószínűleg a korrupció, a demográfiai egyensúlytalanságok, valamint a költségvetési és gazdasági nehézségek aggasztják leginkább, mert ezek veszélyeztetik az ország gazdasági teljesítményét és életminőségét – a Kínai Kommunista Párt legitimitását alátámasztó két kulcsfontosságú tényezőt. Az akut gazdasági lassulás ellenére valószínűleg fenntartják az államosított gazdaságpolitikát, hogy a tőkét a kiemelt ágazatokba irányítsák, csökkentsék a külföldi technológiáktól való függőséget és lehetővé tegyék a katonai modernizációt.   

A gazdasági növekedés azonban valószínűleg továbbra is lassul az alacsony fogyasztói és befektetői bizalom miatt. Kína születési, valamint házasságkötési rátája tovább csökken, ami erősíti a negatív népesedési tendenciákat és tovább csökkenti munkaerőt.   

Orosz katonai képességek és az ukrajnai háború 

Oroszország az Ukrajnában zajló konfliktusát a Nyugattal folytatott proxyháborúnak tekinti, és az a célja, hogy feltartóztassa az USA és nyugati szövetségesei terjeszkedését a „közelkülföldön”, azaz a volt szovjet tagköztársaságokban. Az Oroszország és a NATO közötti eszkaláció kockázata megnőtt.  

A Moszkva és Washington közötti feszültségek, illetve az, hogy Oroszország egyre jobban bízik a harctéri fölényében és a védelmi ipari bázisában egyszerre sürgetik és bonyolítják a háború elfogadható lezárására irányuló amerikai erőfeszítéseket. 

Függetlenül attól, hogy az ukrajnai háború hogyan és mikor ér véget, Oroszország jelenlegi geopolitikai, gazdasági, katonai és belpolitikai berendezkedése megerősíti az ellenálló képességét, és azt, hogy továbbra is potenciális fenyegetést jelent az Egyesült Államok globális érdekeire nézve. Az Ukrajna számára biztosított hatalmas támogatás ellenére Oroszországot nem sikerült térdre kényszeríteni, részben Kína, Irán és Észak-Korea támogatásának köszönhetően. 

Az Oroszország elszigetelésére és szankcionálására irányuló nyugati erőfeszítések felgyorsították az ország Kína felé való közeledését, és fokozta a katonai együttműködését Iránnal, valamint Észak-Koreával. 

Az ukrajnai háború rengeteg tanulsággal szolgált Moszkvának a nyugati fegyverekkel és hírszerzéssel szembeni harcról egy esetleges nagyszabású háborúban.  

Ezáltal pedig kihívás elé állítja az Egyesült Államok jövőbeli védelmi tervezését, többek között az olyan ellenfelekkel szemben is, amelyekkel Moszkva megosztja ezt a tudását. 

Putyin a több mint két évtizedes hatalma alatt a legmagasabb szintre növelte országa védelmi költségvetését. Hatalmas beruházásai a védelmi ágazatban az orosz hadsereget továbbra is fenyegetéssé teszik az amerikai nemzetbiztonságra nézve az Ukrajnában elszenvedett ember- és hadianyag-veszteség ellenére. Oroszország képes kivetíteni a hatalmát a regionálisan és globálisan, míg a nukleáris és űrtechnológiai eszközei továbbra is biztosítják számára a stratégiai elrettentő képességet. 

Az ország hosszú távon nézhet szembe kihívásokkal, például a haderejének minősége, utánpótlása és a korrupció terén. A toborzásba és hadianyag-beszerzésbe való befektetései azonban lehetővé teszik, hogy a következő évtizedben folyamatosan újjáépítse és bővítse a hadseregét. Ehhez azonban véget kell vetni az ukrajnai háborúnak, hiszen addig folyamatosan egyensúlyban kell tartania a konfliktus fenntartásához szükséges és a modernizációra fordított költségeket. 

Bár Putyin nem lesz képes a teljes győzelemre, ahogy azt 2022 februárjában, az invázió megindításakor elképzelte, viszont a háború Kijev pozíciójának fokozatos eróziójához fog vezetni, függetlenül az Egyesült Államok vagy a szövetségesek azon kísérleteitől, hogy a szankciók által újabb és nagyobb terheket rójanak Moszkvára. 

Az orosz elnök és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is érdekelt a háború befejezéséről szóló tárgyalások folytatásában az Egyesült Államokkal, és mindketten hajlandóságot mutattak a részleges tűzszünetre. Putyin valószínűleg tisztában van azzal, hogy az elhúzódó konfliktus rossz hatással van országa gazdaságra, és eszkalációhoz vezethet a Nyugattal szemben, Zelenszkij pedig talán megérti, hogy a pozíciója gyengül, a további nyugati segítség bizonytalan, és azt, hogy a tűzszünet elkerülhetetlen. Egyelőre azonban valószínűleg mindkét vezető mindig kisebb kockázatúnak lát egy hosszabb háborút, mint egy egyik félnek sem kielégítő békét.  

Oroszországot a harctéri sikerek türelmessé teszik. 

Moszkva a fejlett kiberképességei, az amerikai kritikus infrastruktúrához való hozzáféréshez tett korábbi kísérletei miatt állandó fenyegetést jelent. Az a tapasztalata, amit a kibertámadások és -műveletek háborús katonai akciókkal való integrálásával szerzett, megerősíti, hogy egy esetleges konfliktus során az amerikai célpontok ellen nagyobb hatásfokkal képes támadni.  

Technológia  

Miközben Oroszország tudományos és technológiai ökoszisztémája az ukrajnai invázió óta korlátozott, a hosszú távú K+F-célok támogatása érdekében olyan partnerekkel mélyítette el a technikai együttműködést, mint Kína. Az, hogy a mesterséges intelligenciát a katonai műveletek kiegészítésére használja, javíthatja a pozícióit az Egyesült Államokkal és a NATO-szövetségesekkel szemben.  

Oroszország az MI-t dezinformációra is használja, ám a kevés hazai mikroelektronikai gyártója csak a 65 nm-es chipek előállítására képes. A cél, a 28 nm-es chipek tömeges előállítása 2030-ra, hiszen jelentős lemaradásban vannak a világ élvonalától.  

Bár Oroszország nagyrészt elzárkózott a nyugati ellátási láncoktól, számos műszaki ágazatban jelentősen bővítette és elmélyítette az együttműködését a nemzetközi partnerekkel.  

Az oroszok főként arra törekednek, hogy összehangolják a tudományos és technológiai kutatásaikat Kínával és a BRICS-tagállamokkal az olyan területeken, mint az MI fejlesztése és irányítása, valamint a félvezetőgyártás. 

Moszkva folytatja katonai űrtechnológiájának fejlesztését az amerikai és szövetséges képességek ellensúlyozása érdekében. A szovjet örökség ellenére az ukrajnai háború komoly hiányosságokat tárt fel az orosz űrtechnológia terén, amely várhatóan továbbra is nehézségekkel fog szembenézni. Oroszország azonban versenyben marad az űrkutatásban, méghozzá úgy, hogy a nemzetbiztonsága szempontjából kritikus eszközöket helyezi előtérbe, és a katonai űrszolgáltatásokat a polgári űrprojektekkel szemben integrálja.  

Mitől tarthatnak Moszkvában? 

Még ha Oroszország ellenállónak is bizonyul, számtalan kihívással kell szembenéznie, hogy továbbra is globális szereplő maradjon, megőrizze a befolyását és fenntartsa a belső stabilitását. Az ország megterhelte a gazdasági és katonai potenciálját, emiatt nőtt a Kínától való függősége. Emellett az ukrajnai háború megerősítette az európai egységet, és például arra késztette a korábban katonailag semleges Finnországot és Svédországot, hogy csatlakozzon a NATO-hoz. Így miközben Ukrajnában igyekezett biztosítani az érdekeit, Moszkva egyszerre veszített is pozícióiból a korábbi katonai szaniterövezet szűkülésével. 

Az USA-t veszélyeztető drogkereskedelmi tendenciák 

A fentanil és az egyéb szintetikus ópiátok által okozott halálesetek száma 2024 és 2023 októbere között meghaladta az 52 ezret, ami közel 33 százalékos növekedés a szintetikus ópiátok okozta túladagolásokhoz köthető halálozások számában. 

A jelentés két fő nemzetközi bűnszervezetet, a Sinaloa- és a New Generation Jalisco-kartellt emeli ki, mint a fentanil, a heroin, a metamfetamin és a dél-amerikai eredetű kokain legnagyobb beszállítóit. Míg az Egyesült Államokba beáramló kokain nagy részét kolumbiai bűnszervezetek állítják elő, addig a fentanilhoz és az egyéb pirulákhoz szükséges anyagok és eszközök elsődleges forrása Kína, majd India.  

A kolumbiai kokain egy részét Ecuadoron keresztül csempészik be, ami hozzájárul az erőszakos bűncselekmények növekedéséhez, felhajtva ezzel a regionális migrációt. A mexikói bűnszervezetek szintén egyre veszélyesebbek: az állami biztonsági erőket házi készítésű robbanóeszközökkel tartják rettegésben, ravaly 1600 támadást regisztráltak ellenük. A nemzetközi bűnszervezetek módszereinek a fejlődése átalakítja Mexikó biztonságának képét. 

A jelentés arra is rámutat, hogy 2020 óta egyre több a független mexikói fentanilgyártó – tehát aki félig vagy teljesen autonóm a kartellek uralmával szemben –, ezzel még inkább széttördelve a mexikói fentanilkereskedelmet. 

Nemzetközi iszlám radikalizmus 

Az Iszlám Állam (ISIS) jelentős veszteségeket szenvedett az elmúlt években, ennek ellenére továbbra is a legnagyobb iszlamista terrorszervezet a világon, amely valószínűleg kihasználja a szíriai Aszad-rezsim bukását, hogy visszaépítse magát. 

A dél-ázsiai ISIS-K globálisan a leginkább veszélyes sejt, amely továbbra is szervez támadásokat, és nem csak Dél- és Közép-Ázsiában. A tavalyi oroszországi és iráni tömeges áldozatokkal járó akcióik, valamint a csoport követőinek európai és amerikai letartóztatásai rávilágítanak arra, hogy képes külföldön is támadások végrehajtására ösztönözni sejtszerűen megbújó személyeket. 

Az ISIS afrikai terjeszkedése rávilágít arra, hogy mennyire fontos számukra a kontinens. Szomáliában tavaly megduplázódtak a helyi szerv kapacitásai, a legnagyobb létszámú csoport viszont továbbra is a nyugat-afrikai, miközben a Száhel-övezetben lévő alakulatok is Afrika nyugati partjai felé terjeszkednek. 

Az Al-Kaida továbbra is jelen van az Arab-félszigeten: iráni vezetőik az izraeli háború kitörését követő antiszemita hangulatot kihasználva a muszlimok egyesítésére, valamint Izrael és az USA elleni támadásokra buzdítottak. A szervezet támogatja a Hamászt, a szomáliai as-Sabab fiókszervezet pedig jó kapcsolatot ápol a húszikkal. 

Az ISIS-hez hasonlóan, várhatóan az Al-Kaida szíriai szerve, a Hurrasz ad-Din is megragadhatja az Aszad-rezsim bukása adta lehetőségeket. Habár az iráni vezetők nyilvánosan bejelentették a Hurrasz ad-Din feloszlatását, a tagoknak azt tanácsolták, hogy ne tegyék le a fegyvert, hanem készüljenek egy jövőbeli konfliktusra, különösen a zsidókkal és támogatóikkal szemben. 

Az egyéb iszlám terrorszervezetek továbbra is fenyegetést jelentenek az Egyesült Államokra, így például a libanoni Hezbollah vagy a Pakisztánban aktív Tehreek e Taliban. 

Egyéb nemzetközi bűncselekmények 

A profitorientált kiberbűnözők továbbra is támadnak nem megfelelően védett amerikai célpontokat, például egészségügyi intézményeket és önkormányzatokat, ezáltal komoly hatást gyakorolhatnak az amerikai lakosságra és a gazdaságra. Mások a kritikus infrastruktúrát veszik célba, megzavarva a közüzemi vállalatok üzleti hálózatait vagy manipulálva a rosszul védett vezérlőrendszereket. Az amerikai vízi infrastruktúra is egyre gyakoribb célpont, tavaly valószínűleg orosz és iráni hackerek támadták meg az Egyesült Államok vízműveit. 

A jelentés megemlíti az emberkereskedő hálózatokat is, kiemelve, hogy leginkább a mexikói nemzetközi bűnszervezetek vesznek részt az emberkereskedelemben.  

Végül nem szabad megfeledkezni az illegális migrációról, amelynél idén január óta jelentős változások voltak a megerősített amerikai hatérvédelemnek köszönhetően.  

Januárban a bűnüldöző szervek menekültekkel kapcsolatos ügyei 2024 első hónapjához képest 14 százalékkal csökkentek az amerikai–mexikói határon. A határőrség által végrehajtott letartóztatások száma pedig 85 százalékkal esett vissza.  

A jelentés azonban megjegyzi, hogy a bevándorlási törvények vagy a tranzitországok utazási politikájának a változásai ronthatják ezeket a számokat. Nicaraguában például 2021 óta nincs vízumkötelezettségük a harmadik országokból érkező légi utasoknak, ami az ezekből az országokból Nicaraguán keresztül az Egyesült Államokba irányuló migráció megugrását váltotta ki. 

A teljes jelentés itt olvasható. 

(Forrás: Annual Threat Assessment) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/MTVA