A kínai kormány gyorsan cáfolta, hogy békefenntartó katonákat küldenének Ukrajnába. Vannak, akik szerint jó ötlet lenne – valójában csak tovább bonyolítana a helyzeten.  

A napokban a Welt „névtelen forrásokra” támaszkodó cikke nyomán végigszántotta a világsajtót a hír: Kína békefenntartó katonákat küldhet Ukrajnába egy esetleges békekötés után. A beszámoló szerint Peking annyira komolyan gondolja a közvetlen részvételt, hogy diplomatái EU-s politikusoktól kértek lehetőséget a csatlakozásra a franciák és britek által létrehozandó „hajlandóak koalíciójához”. A névtelen források (uniós diplomaták) elégedettségüknek adtak hangot, mondván: a kínai részvétel jelentősen növelheti Oroszország beleegyezési hajlandóságát az ukrajnai békefenntartó erőkkel kapcsolatban. (Putyin több ízben kijelentette, hogy semmilyen formában és célból nem tűr meg NATO-s jelenlétet Ukrajnában.) 

Néhány nappal a hír megjelenése után a kínai kormány kénytelen volt külügyminisztériumi szinten cáfolni, hogy katonái Ukrajnába készültek. A tárca szóvivője szerint a Welt cikke valótlan állításokat tartalmaz, Kína álláspontja pedig változatlan és egyértelmű az ukrajnai háborúval kapcsolatban.  

Semleges aktivitás 

Nem tudni, a cáfolat csalódottságot vagy éppen megkönnyebbülést okozott a háborús felek (beleértve az Egyesült Államokat és az Európai Uniót) körében. A háború kitörése óta Kína valóban konzekvensen ragaszkodik semlegességéhez: határozottan tagadja, hogy halálos felszerelést szállított vagy szállít Moszkvának, ugyanakkor a kettős felhasználású termékek esetében (mint szinte minden ország) már jóval megengedőbb. Nem ismeri el hivatalosan a moszkvai fennhatóságot az elfoglalt ukrán területek felett, de nem hajlandó elítélni az „orosz agressziót” sem. A két ország közötti kapcsolatok azonban soha nem látott módon erősödtek meg – elsősorban gazdasági értelemben. Indiával együtt Kína a fő felelős azért, hogy Oroszország egyszerű exportátirányítással a legkeményebb energiaszankciókat is viszonylag könnyen át tudta vészelni. A két ország közötti kereskedelem tavaly már elérte a 300 milliárd dollárt is, miközben a kínai elektronikai, járműipari, technológia-, fém- és műanyag termékek letarolták a szankciók miatt félüresen tátongó orosz piacokat. 

Tény, hogy Peking imázsépítésre is fel tudta használni az ukrajnai háborút. Nemcsak semlegességet hangoztatott, de még egy 12 pontos béketervet is kidolgozott, majd hagyta, hogy az akkor még Biden vezette Nyugat és Ukrajna is komolytalannak nyilvánítsa, és megfeledkezzen róla. Az ötletben éppen az ötlet volt a lényeges, nem a kivitelezés: a békejavaslattal Hszi Csin-ping erősíteni tudta a fegyvernyugvást váró, a világgazdaság békéjét a valós békén át értelmezni tudó vezető képét. Vagyis tartja magát a három éve hangoztatott álláspontjához: „Kína tevékeny szerepet fog vállalni a válság rendezésében.” Ebben reménykedett Zelenszkij is éveken keresztül. Értelmezésében a tevékeny szerep azt jelentette volna, hogy Hszi rábeszéli Putyint a háború befejezésére, Pekingnek azonban nem voltak ilyen tervei, azon túl, hogy nyomatékosan figyelmeztette Putyint: meg ne próbáljon a nukleáris rakéták vezérlőrendszerén gondolkodni. 

Távoli szomszédok 

Ahogyan az Európai Uniót, az Egyesült Államok Kínát is levegőnek nézi a Trump-féle béketerv gyakorlatba ültetése során. Sem Putyin, sem Trump nem tett arra vonatkozó célzást, hogy Pekingnek bármilyen formában szerepe lenne a tárgyalásokon vagy azt követően. Ez nem azt jelenti, hogy Moszkva nem oszt meg minden információt szövetségesével, de a jelenlegi információk szerint Kína direkt módon nem befolyásolja a párbeszédet. Sőt: Hszi Csin-ping érthető módon üdvözölte az amerikai törekvéseket a béke érdekében. A kereskedelmi háború éppen a napokban robbant ki a két ország között a Trump-féle vámoknak és a bosszútarifáknak köszönhetően, annak eszkalációját egy valós konfliktus fenyegető árnyékában pedig Peking sem akarja megkockáztatni.  

A kínai vezetésnek valóban lenne lehetősége egy nagyobb békefenntartó kontingenst Ukrajnába küldeni, a Welt által megszellőztetett terv az ügyetlen diplomaták ajánlkozásáról azonban elég életszerűtlen. Egyfelől Peking érezhetően kivár, és csatlakozik az Európai Unióhoz a partvonalon, nézve, hogyan játszik az Egyesült Államok. Másfelől egy ilyen ajánlatot biztosan nem (és főleg nem így) az európaiak felé tenne első körben. A sorban ott áll Oroszország, az Egyesült Államok és Ukrajna is.  

De ami a leglényegesebb: egyáltalán nem törvényszerű, hogy az Európai Unió tagállamai örömmel fogadnák a felfegyverzett, csúcstechnológiával ellátott kínai békefenntartókat abban a háborús országban, amely éppen elég gondot fog okozni nekik a háború után a saját arzenálja miatt. Minden előzetes kommunikációja ellenére még maga Putyin sem feltétlenül lenne nyugodt a gondolattól, hogy a nyugati orosz területek peremvidékén is kínai katonák cirkálnak, azt pedig csak sejteni, hogy Donald Trump, aki határozottan elutasította az amerikai szerepvállalást (ráadásul Panama kapcsán is csak a vörös veszélyt látja), mit szólna ahhoz, ha hirtelen fegyveres kínaiak kezdenének bázisokat építeni Ukrajnában.  

Ami Ukrajnát illeti, Zelenszkij sem arra gondolt, hogy Kína csapatokkal vesz majd részt az újjáépítésben. Kijevnek pénzre és befektetésekre lesz szüksége, méghozzá a lehető legnagyobb mennyiségben. Ez az, amit Kína örömmel fel fog ajánlani – amennyiben csak rajta és Ukrajnán múlik az üzlet. Az ukrajnai újjáépítés ugyanis egy új háborút jelent majd a szűz terület miatt a világ legnagyobb befektetőinek. A kínaiakat abban a háborúban sem látják majd szívesen, de a békefenntartókkal ellentétben nem lesz lehetőség kikerülni őket. Mennek maguktól.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Picryl