A szúnyogok terjesztette malária évente több százezer halálesetet okoz, főként Afrikában. Az új vakcinák és a szúnyogirtás hatékony megoldást jelentenek, sőt az oltásokkal szembeni kisebb ellenállás és a hagyományos védekezési módszerek is segíthetnek, de az eszközök hiánya továbbra is probléma.
Szerző: Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítója
A világon az évente legtöbb ember haláláért felelős állat nem egy csúcsragadozó, egy mérgeskígyó vagy egy pók (bár a különböző listákon szerepelnek a kutyák, a krokodilok és a vízilovak is), hanem egy rovar: a szúnyog. Bár igazából nem is a maga a moszkitó, hanem a Plasmodium nevű egysejtű az igazi bűnös: ez a valódi sejtmaggal rendelkező véglény a malária kórokozója, amely a szúnyogot csak közvetítőként használja. 2022-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 249 millió maláriás eset 608 ezer ember (jórészt gyerekek) halálát okozta, és ezzel a trópusi országokban az egyik legsúlyosabb egészségügyi problémát jelenti. Az emberi népesség fele közvetlenül veszélyeztetett, de a halálesetek 95 százaléka Afrikában fordul elő.
Gyerekkorunk vad kalandregényeiben (Vernétől Sienkiewiczig) a malária egy elkerülhetetlen sorscsapásnak tűnt, aminek csak a tüneteit lehetett ideig-óráig enyhíteni kininnel vagy jezsuitaporral, a kínafa kérgéből nyert orvossággal. Még a 2000-es évek elején is távolinak tűnt egy malária elleni általános oltás, a kormányok ugyanis inkább a megelőzésben (praktikusan a szúnyogirtásban) látták a megoldás legjobb esélyét.
Most már két vakcina is hatékony védelmet nyújthat a malária ellen: az RTS,S nevű megfelezi a gyermekek megbetegedésének az esélyét, és komolyan csökkenti a tünetek súlyosságát (a gyakorlatban néhány napos kezelés elegendő). Három oltás kell a védettség kialakulásához, majd később egy emlékeztető segít fenntartani a védelmet. Az RTS,S vakcinát a brit GSK készíti, és a cég azt állítja, hogy 2026-ra évi 15 millió dózist tud gyártani. A másikat az indiai Serum Institute állítja elő, és R21 néven hozza forgalomba: ez olcsóbb, de ugyanolyan hatékony. Az indiai gyógyszeripar nem véletlenül fókuszált ebbe az irányba:
a maláriavakcinák Kelet- és Közép-Afrikában is szolgálják India geopolitikai és gazdasági érdekeit. Az indiaiak azt állítják, hogy egy éven belül képesek akár évi 200 millió darabra felpörgetni a gyártási kapacitást.
A gyártókon tehát elméletileg nem múlik az oltottság növelése, a szubszaharai régióban tevékenykedő nyugati segélyszervezetek mégis borúlátók. A Centre for Global Development nevű amerikai think-tank szerint 3,5 milliárd dollárból meg lehetne oldani a három év alatti gyerekek oltókampányait (ami annyi, amennyit az amerikai családok egy évben elköltenek a halloweeni mókára), de a donorok adakozókedve elapadni látszik (nem függetlenül a USAID-botrányoktól). A pénz a malária elleni küzdelem helyett sokszor fegyverkezésre megy – nemcsak a szegény afrikai országokban, de az USA-ban vagy Nagy-Britanniában is. Természetesen gyakran az afrikai országok sem kezelik a helyén a problémát. A maláriához köthető halálesetek 15 százalékát Nigériában regisztrálták, ám az ország lassan „túl gazdag lesz”, az egy főre jutó GDP alapján kiesik a segélyezetti körből, pedig csak kb. 15 dollárt költ fejenként egészségügyre (az OECD-átlag 2–5000 dollár között mozog), így Nigéria 36 államából csak kettőben tudtak oltókampányt szervezni.
Érdekes, hogy a kelet-afrikai országokban az egészségügyi szakemberek kevés problémával találkoznak az oltások beadásával kapcsolatban, a lakosság körében nincs meg az a gyanakvás, mint a Covid–19 esetén. Ennek az lehet az oka, hogy a malária nem ismeretlen betegségként csap le rájuk, hanem évszázadok óta próbálnak bevetni minden természetes és természetfeletti módszert (pl. varázslást, boszorkánydoktorokat) a kór megfékezésére, így az oltás csak egy újabb, bár szemmel láthatóan igen hatékony megoldás.
Ezen kívül a hagyományos védekezés is működik, például az ágyak fölötti szúnyoghálók, a kémiai vagy biológiai szúnyogirtás, ám ezekből az eszközökből egész Afrikában hiány van.
Magyarországon a malária (a váltóláz) az Árpád-korban kifejezetten gyakori volt, a mocsaras folyó menti településeken sokak életét keserítette meg vagy vágta el azt a bizonyos fonalat. Aztán az úgynevezett kis jégkorszak, majd a folyószabályozások, a mocsárlecsapolások visszaszorították a maláriaszúnyogokat.
A 2000-es évek elején a globális felmelegedés és a turizmus hatására újra minden évben vannak itthon is maláriás esetek (a többi, szúnyog által terjesztett trópusi kórral, például a dengue lázzal együtt), és az Alföldön megjelentek a maláriaszúnyogok is. Pánikba esni és oltókampányt szervezni ugyan nem kell, de a szúnyogok terjedését és az elszórt eseteket szorosan monitorozni szükséges, hogy ne essünk a forró lázból hidegrázásba.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Juszef Badaui
