Az orosz–amerikai és az ukrán–amerikai tárgyalások árnyékában kevés szó esik róla, de egyáltalán nincs terv az ukrán költségvetés 2025 utáni finanszírozására. 

A Szaúd-Arábiában folyó intenzív amerikai közvetítésű tárgyalásokkal, amelyekben külön ukrán és külön orosz delegáció vesz részt, felcsillant a remény, hogy a Trump-kormányzat végre képes lesz véget vetni a konfliktusnak. 

De még ha a háború holnap véget is ér, nem lenne bölcs dolog azt feltételezni, hogy Ukrajna a háború előtti szinthez közeli mértékre csökkentheti a katonai kiadásokat. 

Ukrajnában most közel 900 ezer férfi és nő áll fegyverben, ami háromszor annyi, mint békeidőben, és ebben a számban nincsenek benne a halálozások és a sérülések miatti veszteségek. Bár a becslések széles skálán mozognak, a veszteségek száma több százezerre tehető, és a katonai kiadásokon nem enyhít a sérülteknek és az elhunytak családjainak kiutalt kártérítés sem. 

Ukrajna védelmi kiadásai tízszeresére nőttek a 2021-es költségvetés bejelentése óta, amikor a szociális segélyek voltak az ország legnagyobb kiadásai. Ez olyan tátongó lyukat hagyott a büdzsén, amit semmilyen adóemeléssel vagy nyugati adományokkal nem lehet tartósan, politikai következmények nélkül betömni. 

Az ország átlagos költségvetési hiánya 2022 óta meghaladja a GDP 22 százalékát, ami a jelenlegi árfolyam alapján mintegy 41,5 milliárd dollárt tesz ki, azt feltételezve, hogy a védelmi kiadások az idén némileg csökkennek.

Abban a remélhetőleg valószínűtlen esetben, ha a háború az év végéig folytatódik, az ukrán államnak 2024-hez hasonlóan felfelé kellene módosítania a költségvetését. 

Ma az állam bevételei éppen csak fedezik a védelmi kiadások költségeit, amelyek 2024-ben a teljes költségvetési kiadás 64 százalékát tették ki. Ez magában foglalja a háború előrehaladtával bevezetett jelentős adóemeléseket: a konfliktus kezdete óta az összes adóbevétel több mint 100, a személyi jövedelemadók pedig több mint 200 százalékkal növekedtek egy olyan országban, ahol a Wilson Központ szerint a lakosság 50 százaléka a létminimumon él. Mivel Ukrajna el van vágva a nemzetközi tőkepiacoktól, a különbözetet a nyugati országok segélyeiből és hiteleiből kellett fedeznie. 

A nyugati adományokból és kölcsönökből fizették az állami tisztviselők fizetését és működtették az elektromos hálózatot. A háború kezdetén ezek az adományok ingyenes pénzügyi segély formájában érkeztek az ország költségvetési és katonai szükségleteinek kielégítésére. A Kiel Intézet szerint az Egyesült Államok valamivel több mint 50 milliárd dollárt folyósított közvetlen költségvetési támogatásként. Az Európai Unió pedig 51,5 milliárd dollár pénzügyi – azaz költségvetési – támogatást nyújtott 2022 és 2024 között. 

A tavalyi év eleje óta azonban az ingyenes segélyezés fokozatosan áttevődött a hitelezésre, mivel a nyugati kormányok egyre inkább megérezték a korlátlan pénzügyi támogatás politikai és gazdasági költségeit. 

Így Ukrajna egyre inkább a hitelfelvételhez folyamodott, ami bizonyos szempontból várható volt, hiszen a kormányok háború idején hajlamosak nagy összegű kölcsönöket felvenni. Az Egyesült Királyság például csak 2006-ban rendezte a második világháborús adósságát az Egyesült Államokkal és Kanadával szemben. 

Az ukrán adósság tehát a GDP 100 százaléka fölé emelkedett, és ami kritikus, hogy az adósságszolgálat költségei háromszorosára nőttek, és mostanra a katonai kiadások után a második legnagyobb tételt jelentik a költségvetésben. Ezek alapján Ukrajna 2025-ben több mint kétszer annyit fog költeni az adósságszolgálatra, mint amennyit a lakosságra. Ráadásul minél tovább tart a háború, annál inkább fog ez az arány növekedni. 

A G7-ek tavaly júniusban elfogadott rendkívüli hitelének köszönhetően Ukrajna az idén éppen csak fedezni tudja a kiadásait.

A leköszönő Biden-kormányzat utolsó utáni kompromisszumának részeként a G7-hitelhez való 20 milliárd dolláros amerikai hozzájárulást a Világbankon keresztül úgy irányították, hogy az általános költségvetési helyett konkrét projektalapú támogatást nyújtson – azaz segítsen az energetikai infrastruktúra újjáépítésében. 

Azonban nincsenek tervek arra, hogy 2026-tól hogyan fogják kielégíteni Ukrajna költségvetési szükségleteit. Még ha holnap véget is érnek a hadműveletek, akkor is az a veszély fenyegeti, hogy jövőre kifogy a pénzből, főleg, ha a nyugati donorországok tévesen azt feltételezik, hogy Ukrajna egyből vissza tud térni a háború előtti kiadások szintjéhez. 

Ezért a nagy kérdés az, hogy Ukrajna milyen gyorsan tudja csökkenteni a katonai kiadásokat 2026-ban, és hogy ki fogja fedezni a kieső összeget. Ahhoz, hogy jövőre egyensúlyba kerüljön a költségvetése, 80 százalékkal, azaz mintegy 41 milliárd dollárral kellene visszavágnia a katonai kiadásait. 

A kijevi döntéshozók azonban érthető módon arra törekedhetnek, hogy a jövőbeni orosz agresszió fenyegetése ellen nagy hadsereget tartsanak fenn. Miközben a harcok miatti hatalmas fegyver- és lőszerkiadásokkal nem kell számolni, az állandó hadsereg fenntartása, még ha a létszámát csökkentik is, még mindig drága lenne. Még ha Ukrajna jövőbeli költségvetési hiánya nem is lenne olyan magas, mint a mostani 41 milliárd dollár, az könnyen elképzelhető, hogy 20 milliárdra rúghat. 

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) arra sem számít, hogy az ország 2027 előtt hozzáférhet a nemzetközi hitelpiacokhoz, így az ukrán állam csupán adományokra számíthat a további finanszírozásért. Mivel a Trump-kormányzat csökkenteni kívánja az Ukrajnának tett pénzügyi kötelezettségvállalásait, és inkább a befektetésekre összpontosít, többek között az ásványkincsekbe, ez a nyomás az európai államokon lesz. 
Ez azonban jelentős politikai kockázatot jelent. Az elmúlt napokban az európai országok nehezen tudtak megállapodni egy további 5 milliárd dolláros fegyvercsomagról Ukrajna számára. Ezek után az idei tűzszünetet követően egy jövő évi 20 milliárd dolláros költségvetési támogatás nyújtása sokak szemében visszatetsző lenne.  

A legreálisabb forgatókönyv az, hogy az Egyesült Királyság és Európa az Egyesült Államok nélkül az idei évet követően gazdaságilag és politikailag fenntarthatatlannak találja a háború finanszírozását. Ez pedig egy újabb ok, amiért az európai vezetőknek a folyamatban lévő béketárgyalások mögé kellene állniuk. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons