Április 2-án szerdán, egy a Fehér Ház Rózsakertjében tartott drámai hangvételű eseményen Donald Trump amerikai elnök bejelentette azt a lépéscsomagot, amely sokak szerint egy új, veszélyes korszakot nyit a globális kereskedelem történetében. Az elnök által a „felszabadulás napjának” titulált eseményen leleplezett intézkedések lényegében hadüzenetet jelentenek a fennálló világkereskedelmi rendnek. A csomag két fő elemből áll: egy általános, minden országból származó importra kivetett 10 százalékos alapvámból, valamint egy ennél jóval magasabb, úgynevezett „individualizált kölcsönös magasabb vámból” (individualised reciprocal higher tariff), amelyet nagyjából 60, a Trump által a kereskedelmi gyakorlatok „legrosszabb elkövetőinek” minősített országra vetnek ki – azokra, amelyekkel szemben Amerikának a legnagyobb a kereskedelmi deficitje. Ezek a kölcsönös vámok 10 és 50 százalék között mozognak, és mértéküket a Fehér Ház Gazdasági Tanácsadói Tanácsa (Council of Economic Advisers) által becsült, az adott ország által az amerikai árukra kivetett vámok és nem vámjellegű akadályok (non-tariff barriers) összegének a fele alapján határozzák meg.  

Fontos kiemelni, hogy ezek az új vámok a már meglévő terheken felüliek, tovább drágítva az Egyesült Államokba irányuló exportot. 

A lépés jogi alapját Trump az elnöki vészhelyzeti jogkör (emergency powers) alkalmazásával teremtette meg. A kormányzat „nemzeti vészhelyzetet” hirdetett, hivatkozva a „nagy és tartós éves amerikai árukereskedelmi deficitek által tükrözött körülményekből fakadó nemzetbiztonsági és gazdasági biztonsági aggályokra”. Ez a rendkívüli lépés lehetővé teszi az elnök számára, hogy megkerülje a kongresszusi jóváhagyást, és gyorsan bevezesse ezeket a drasztikus intézkedéseket. 

A vámok hatálybalépése rendkívül gyors: az amerikai tisztviselők szerint az általános, 10 százalékos alapvámot már április 5-én, míg a magasabb, célzott kölcsönös vámokat április 9-én vezetik be. Ez a szűk határidő kevés időt hagy a vállalatoknak és a piacoknak az alkalmazkodásra, azonnali sokkhatást váltva ki a globális ellátási láncokban és a pénzügyi piacokon. Bár sok közgazdász attól tart, hogy a lépés jelentősen megemeli az inflációt az USA-ban és globálisan is, Trump eltökéltnek tűnik: az intézkedések addig maradhatnak érvényben, amíg úgy nem ítéli, hogy céljai – a bevételek növelése, az amerikai feldolgozóipar újjáélesztése és a kereskedelmi mérleg javítása – teljesültek.  

A Fehér Ház szerint a vámok „évente több száz milliárd dollár”, tízéves távlatban pedig „ezermilliárd dolláros” bevételt hozhatnak az USA-nak, amelyet adócsökkentések finanszírozására fordíthatnak – bár ezt a célt hivatalosan nem nevezték meg az intézkedések elsődleges indokaként. 

Az „Amerika első” doktrína csúcsán 

Az amerikai elnök vámháborús lépései nem előzmény nélküliek; mélyen gyökereznek az elnök évtizedek óta hangoztatott gazdasági nacionalizmusában és a globális kereskedelmi rendszerrel szembeni kritikájában. A mostani intézkedések drámai következményei azoknak a nézeteknek, amelyek szerint Amerikát a nemzetközi partnerei „kifosztották”, és eljött az idő, hogy az USA a saját érdekeit helyezze előtérbe, bármi áron. A vámok bevezetésének a hivatalos indokai között több tényező is szerepel: 

1. A kereskedelmi deficit csökkentése: Trump úgy véli, ez a deficit felelős az amerikai feldolgozóipari kapacitások leépüléséért, a bérek stagnálásáért és a nemzeti vagyon „külföldi kezekbe” áramlásáért. A vámokat eszközként tekinti arra, hogy kiegyenlítse a kereskedelmi mérleget. 

2. A feldolgozóipar visszahozása az USA-ba: az elnök reméli, hogy a magas importvámok arra ösztönzik majd a vállalatokat, hogy a termelésüket visszahelyezzék az USA-ba, ezzel munkahelyeket teremtve és újjáélesztve az ipari körzeteket. 

3. A „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok” helyreigazítása: a Fehér Ház szerint Trump „évtizedek óta egyértelműen elkötelezett amellett, hogy helyreigazítsa a külföldi kereskedelmi partnerei – barátok és ellenségek egyaránt – tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait”. A „reciprok” vámok elnevezés is erre utal: a céljuk látszólag az, hogy a többi ország által alkalmazott kereskedelmi akadályokra adjanak „arányos” választ. 

4. Nemzetbiztonsági és gazdasági biztonsági érdekek: a vészhelyzeti jogkör alkalmazása is erre hivatkozik. Bár sokan vitatják ennek megalapozottságát, a kormányzat szerint a külföldi importtól való függőség, különösen a stratégiai ágazatokban, veszélyezteti Amerika biztonságát. 

A lépés mögött meghúzódó „Amerika első” filozófia szakítást jelent azzal a több évtizedes kétpárti konszenzussal, amely szerint a szabadkereskedelem elősegíti a globális jólétet és megelőzi a konfliktusokat. Trump ezzel szemben a kereskedelmet zéró összegű játéknak tekinti, ahol az egyik fél nyeresége a másik veszteségét jelenti. Ahogy a Rózsakertben fogalmazott: „Évekig keményen dolgozó amerikai állampolgárokat kényszerítettek a partvonalra, miközben más nemzetek gazdagodtak és erősödtek, nagyrészt a mi kárunkra. Most rajtunk a sor, hogy gyarapodjunk.”  

Gazdasági földrengés kapujában: elemzői várakozások 

Trump vámbejelentései azonnali és heves reakciókat váltottak ki a globális pénzügyi piacokon, és komoly aggodalmakat keltettek a világgazdaság jövőjével kapcsolatban. A közgazdászok és elemzők szinte egyöntetűen arra figyelmeztetnek, hogy a lépéseknek súlyos, negatív következményei lehetnek, amelyek messze túlmutatnak a kereskedelmi kapcsolatokon. 

Az egyik legközvetlenebb veszély az infláció megugrása, különösen az Egyesült Államokban.

A vámok több ezer importterméket drágítanak meg a fogyasztók és a vállalkozások számára, a telefonoktól az élelmiszereken át az autókig és az építőanyagokig. Ráadásul egy olyan időszakban, amikor az infláció már eleve kényelmetlenül magas szinten ragadt a világ legnagyobb gazdaságában.

Az áremelkedések tovább csökkenthetik a háztartások vásárlóerejét, visszafogva a fogyasztást, amely az amerikai gazdaság motorja. A Barclays elemzője, Ajay Rajadhyaksha szerint a helyzet „közelít ahhoz a legrosszabb forgatókönyvhöz, amitől a piac mindvégig tartott”. 

A másik súlyos kockázat a gazdasági növekedés lassulása, sőt a recesszió lehetősége nemcsak az USA-ban, hanem globálisan is. A vámok bizonytalanságot keltenek, visszafogják a vállalati beruházásokat és megzavarják a globális ellátási láncokat, amelyek már az elmúlt évek világjárványa és a geopolitikai feszültségei miatt eleve sérülékenyek voltak. A Fitch Ratings szerint az új vámok hatására az USA-ban az importra kivetett átlagos tényleges vámráta a 2024-es 2,5 százalékról drámai módon 22 százalékra ugrik, ami utoljára 1910 körül volt tapasztalható. Olu Sonola, a Fitch USA gazdasági kutatási vezetője szerint ez egy „mérföldkő nemcsak az USA, hanem a globális gazdaság számára is”, és ennek következtében „sok ország valószínűleg recesszióba kerül”. Az Insead üzleti iskola makroközgazdásza, Antonio Fatas is hasonlóan borúlátó: „Az USA és a globális gazdaság sodródását látom a rosszabb teljesítmény, a nagyobb bizonytalanság és potenciálisan valami olyasmi felé, amit globális recessziónak nevezhetünk.” 

A pénzügyi piacok reakciója azonnali és negatív volt. A bejelentést követően a részvénypiacok világszerte zuhanni kezdtek, az amerikai határidős indexek jelentős, akár 4 százalékos esést is mutattak. Ezzel párhuzamosan a befektetők a menedékeszközök felé fordultak: az arany árfolyama új történelmi csúcsra, 3150 dollár/unciára emelkedett, az amerikai és japán államkötvények hozamai csökkentek (az árfolyamuk nőtt), és a japán jen is erősödött. Eközben az S&P 500 index az év első három hónapjában már csaknem 5 százalékot esett, mivel a befektetők attól tartanak, hogy Trump vámjai lassítják a gazdasági növekedést és újabb inflációs hullámot indítanak el. 

A vámok várhatóan különösen keményen sújtják az ázsiai gazdaságokat, amelyek nemcsak magasabb vámokkal szembesülnek, de sok esetben jobban függenek az amerikai kereslettől, mint más régiók.

Ha a vámok az USA-t is recesszióba taszítják, az súlyosan érintené azokat a fejlődő országokat is, amelyek sorsa szorosan kötődik a világ legnagyobb gazdaságának állapotához.

Az ellátási láncok éveken át tartó optimalizációja, amely hozzájárult az árak féken tartásához, most felborulhat, ami egy olyan „felfordított világ” (inverted world) kialakulásához vezethet – ahogy Christine Lagarde, az EKB elnöke fogalmazott –, ahol az infláció tartósan magasabb, a növekedés pedig alacsonyabb. Ez komoly kihívás elé állítja a jegybankokat is, amelyeknek egyszerre kellene kezelniük az inflációs nyomást és a lassuló gazdaságot. 

Globális célkereszt: kik a legnagyobb vesztesek? 

Trump vámcsomagja nem válogat: szinte az egész világot érinti, de korántsem egyenlő mértékben. Míg egyes országok viszonylag enyhébb elbánásban részesülnek, másokat, köztük az USA legközelebbi szövetségeseit és legnagyobb kereskedelmi partnereit, rendkívül súlyos terhekkel sújtanak. 

A legnagyobb figyelmet kétségkívül Kína kapta, amely az USA második legnagyobb kereskedelmi partnere és a világ legnagyobb áruexportőre. Az országra kivetett 34 százalékos kölcsönös vám a már meglévő, átlagosan 20 százalékos vámokra rakódik rá, így a Kínából származó import jelentős részét összesen legalább 54 százalékos vám terheli majd. Ez drámai eszkaláció a korábbi kereskedelmi háborúhoz képest is, és komoly csapást mérhet a kínai gazdaságra. 

Japán, az USA egyik legszorosabb katonai szövetségese 24 százalékos vámot kapott, ami sokkolta Tokiót, és tovább bonyolítja a kétoldalú kapcsolatokat. Dél-Korea sem járt jobban, rá 25 százalékos rátát szabtak ki, annak ellenére, hogy Washingtonnal szoros biztonsági partnerségben áll. Trump korábban mindkét országot a „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok legrosszabb elkövetői” közé sorolta. Tajvan, a technológiai ipar kulcsszereplője 32 százalékos vámmal szembesül.  

A délkelet-ázsiai exportáló gazdaságok – ahogyan a nemzetközi gazdasági portálok nevezik őket, globális összekötő pontok – közül többet is rendkívül magas, közel 50 százalékos vámmal sújtottak. 

Kambodzsa 49, Laosz 48, Vietnám 46 százalékot kapott. Emellett a 40 százalék feletti vámmal sújtott országok közé tartozik Srí Lanka, Madagaszkár és Mianmar. A Fehér Ház által közzétett listán még apró, sőt lakatlan területek is szerepelnek, jelezve a vámok szinte példátlanul széles körét. 

Vannak azonban kivételek és enyhítések is. Mexikó és Kanada, bár korábban gyakran voltak Trump támadásainak célpontjai, megússzák a kölcsönös vámokat. Ugyanakkor a 2020-as kereskedelmi megállapodásuk feltételeinek nem megfelelő árukra továbbra 25 százalékos vám vonatkozik. Az Egyesült Királyság számára némi győzelmet jelent, hogy az áruira „csak” az általános 10 százalékos alapvám vonatkozik, ami reményt adhat Londonnak egy gyors kétoldalú kereskedelmi megállapodásra. 

Bizonyos termékkategóriák is mentességet élveznek a kölcsönös vámok alól: ilyenek az aranyrudak (bullion), az USA-ban nem bányászott energiaforrások és ásványok, valamint a félvezetők, a gyógyszerek, a réz és a faanyag. Azonban Trump már vizsgálatokat kezdeményezett a réz és a faanyag importjára vonatkozóan, és hasonló lépéseket helyezett kilátásba a gyógyszerekre és a számítógépes chipekre is. Az autók és az autóalkatrészek esetében a helyzet bonyolult: a már korábban bejelentett 25 százalékos vámokkal sújtott termékek mentesülnek az extra kölcsönös vámok alól, de a 10 százalékos alapvám (vagy a célzott magasabb vám, ha az alkalmazandó) április 3-tól ezekre is vonatkozik. 

Egy további jelentős lépés a „de minimis” szabály eltörlése a Kínából és Hongkongból érkező 800 dollár alatti értékű kiscsomagokra. Ez a május 2-án életbe lépő intézkedés komoly csapást mér az e-kereskedelmi vállalatokra, és célja (a Fehér Ház szerint) a fentanil beáramlásának megfékezése is. 

Európa Achilles-sarkai 

Az Európai Unió, amely az USA egyik legnagyobb kereskedelmi partnere, 20 százalékos kölcsönös vámmal kell szembenézzen. Ez tükrözi Trump régóta hangoztatott ellenérzéseit a blokk „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataival” szemben, és jelentős kihívás elé állítja az európai exportőröket.  

Bár Trump vámjai globális hatásúak, Európa gazdasága különösen sebezhetőnek tűnik, tekintettel az exportorientált modellre és bizonyos kulcságazatok erős amerikai kitettségére. A 20 százalékos általános uniós vám önmagában is súlyos csapás, de egyes szektorokban a hatása katasztrofális lehet. 

A leginkább veszélyeztetett ágazat kétségkívül az európai autóipar, amely a kontinens iparának hagyományos pillére és Németország exportvezérelt modelljének szimbóluma. Az EU járműexportja az USA-ba 2024-ben elérte a 46,3 milliárd eurót. Ezekre a járművekre most az új, 20 százalékos általános vám és a korábban bejelentett 25 százalékos autóipari vám összesen akár 45 százalékos terhet is jelenthet (bár a pontos számítás módja – összeadódnak-e vagy sem – még nem teljesen tisztázott, a Fehér Ház „term sheet”-je alapján valószínűbb, hogy a magasabb célzott vám felváltja az alapvámot, de a már meglévő specifikus vámokhoz hozzáadódhat). Ilyen mértékű teher mellett az európai autók gyakorlatilag versenyképtelenné válnának az amerikai piacon, ami az európai autóexport közel összeomlásával fenyeget. 

Ez különösen Németországot sújtaná keményen. Daniel Parker, a Capital Economics közgazdásza szerint „az autóipari exportra kivetett vámok komoly kihívást jelentenek Németország gazdaságára nézve”. Különösen érintettek lennének az olyan régiók, mint Stuttgart (Mercedes-Benz, Porsche), Felső-Bajorország (BMW) és Braunschweig (Volkswagen), amelyek nemcsak a gyártás központjai, de a globális autóipari beszállítói lánc kritikus csomópontjai is.

A hatások azonban továbbgyűrűznének Közép-Európába is. Szlovákia (Kia, VW) és Magyarország (Mercedes, BMW, Audi, Suzuki) autóipari központjai, valamint Ausztria Linz és Graz környéki klaszterei szintén súlyosan érintettek lennének, mivel mélyen integrálódtak a német exportláncokba. 

Az új amerikai vámintézkedések nemcsak a gépjárműveket és az autóalkatrészeket érintik érzékenyen, hanem az olyan ikonikus európai termékeket is, mint a prémium-divatmárkák vagy a francia konyak, amelyek mostantól jelentős felárért juthatnak be az amerikai piacra. A bor- és szeszesital-gyártók, például a Rémy Cointreau, szintén súlyos veszteségekkel néznek szembe, mivel az amerikai piac sok esetben a bevételeik közel felét adja. 

Bár gyógyszeripar egyelőre kimaradt a vámemelésekből, Trump jelezte, hogy a jövőben intézkedéseket tervez itt is – emiatt például az Eli Lilly és a Johnson & Johnson már amerikai beruházásokat jelentett be. A fenyegetéseket komolyan kell venni, mivel a gyógyszeripar az EU legjövedelmezőbb exportkategóriája az USA felé: a szektor 2023-ban rekordméretű kereskedelmi többletet ért el, és az amerikai export a teljes bruttó kibocsátásának közel 15 százalékát tette ki. Írország és Dánia vezette a növekedést, nagyrészt az olyan cégek sikereinek köszönhetően, mint a dán Novo Nordisk, amelynek Ozempic és Wegovy típusú súlycsökkentő gyógyszerei iránt óriási az amerikai kereslet (az USA adta a cég bevételeinek kétharmadát 2023-ban). Washingtoni pletykák szerint azonban éppen ez a siker hívhatja ki a retorziót: felmerült egy célzott vám a szemaglutidra, a Novo Nordisk gyógyszereinek hatóanyagára, látszólag azért, hogy Dániára nyomást gyakoroljanak a Grönlanddal kapcsolatos geopolitikai kérdésekben, miközben az amerikai versenytársaknak kedveznének. 

A luxuscikkek esetében az amerikai fogyasztók áremelkedésre számíthatnak, mivel a svájci és EU-s gyártású táskák és ruházati cikkek ára várhatóan 6 százalékkal emelkedik, különben 7 százalékos EBIT-csökkenéssel kell számolniuk a cégeknek. A légi közlekedésben a repülőgépek gyártási költségeinek emelkedése miatt drágulhatnak a jegyek, míg a logisztikai cégek – például a Maersk – rövid távon profitálhatnak a készletezési és szállítási igények növekedéséből. Hosszabb távon viszont a de minimis szabály megszüntetése és a globális kereskedelem lassulása árthat az olyan cégeknek, mint a DHL, a Kühne+Nagel vagy a Hapag-Lloyd. 

A Goldman Sachs elemzése szerint a vámok szélesebb körű makrogazdasági következményekkel is járnak Európára nézve. Alapesetben (20 százalékos átlagos vám) az eurózóna GDP-je 0,7 százalékkal lehet alacsonyabb 2026 végére egy vámmentes forgatókönyvhöz képest. Egy rosszabb szcenárió szerint (amely figyelembe veszi az európai áfarendszerre adott amerikai válaszokat is, ami akár 43 százalékos vámot jelenthet) az eurózóna technikai recesszióba süllyedhet jövőre, 1,2 százalékos kumulatív GDP-veszteséggel. Az inflációs kilátások is bonyolódnak: bár a kereskedelmi háború hosszú távon dezinflációs lehet, rövid távon az uniós ellenlépések tovább növelhetik az árakat. A Goldman Sachs 2025-re már 2,1 százalékra emelte a maginflációs előrejelzését. 

Az ING egy kicsit kevésbé borúlátó, akinek a számításai szerint a 20 százalékos általános vámok az euróövezet GDP-növekedésének 0,3 százalékpontos csökkenését eredményezhetik a következő két évben, ha csak a közvetlen és közvetett kereskedelmi hatásokat vesszük figyelembe. Ugyanakkor a pénzintézet azt is kiemeli, hogy a közvetlen hatásnál többről van szó. Gondoljunk csak azokra a másodlagos bizalmi hatásokra, amelyeket ezek a vámok már most is kiváltanak az európai fogyasztók és vállalkozások körében. A fogyasztás és a beruházások visszafogása valószínűsíthető, ami az euróövezet gazdasági növekedését „csigalassúságban” tartaná. Ennek tükrében az ING 0,7 százalékról 0,6-ra csökkentette az euróövezeti GDP-növekedési előrejelzésünket 2025-re, és 1,4 százalékról 1,0-ra 2026-ra. 

Ez nehéz helyzetbe hozza az Európai Központi Bankot, amelynek egyszerre kellene szembenéznie a potenciálisan emelkedő inflációval és a megtorpanó növekedéssel. Bár az elmélet további monetáris lazítást sugallna (a Goldman Sachs további kamatcsökkentéseket vár áprilisban, júniusban és júliusban), a döntéshozók megosztottak lehetnek: a vámok okozta negatív keresleti és bizalmi sokk azonban növelheti annak az esélyét, hogy az EKB óvatosabb lesz a további szigorítással, de akár hamarabb kezd kamatot vágni a gazdaság támogatása érdekében. A jelen helyzetben csak egy dolog biztos: Európa most egy rendkívül bizonytalan és potenciálisan káros időszak elé néz, ahol a politikai és gazdasági válaszok minősége döntő fontosságú lesz. 

Ellencsapásra készül a világ 

Ahogy várható volt, Trump vámbejelentése azonnali és éles elítélést váltott ki világszerte, és szinte minden érintett ország ellenlépéseket helyezett kilátásba, vagyis a globális kereskedelmi háború veszélye talán soha nem volt még ilyen kézzelfogható. 

Kína, amely a legmagasabb, 54 százalék feletti vámokkal szembesül, azonnal jelezte, hogy „ellenintézkedéseket fog hozni”. Bár a részleteket nem közölték, Pekingnek számos eszköze van a válaszadásra, az amerikai importokra (például mezőgazdasági termékekre, repülőgépekre) kivetett vámoktól kezdve az amerikai vállalatok kínai működésének megnehezítéséig. A Morgan Stanley elemzői szerint a mostani „vámsokk” Kínára nézve „jelentősen nagyobb és áthatóbb” lehet, mint a 2018–19-es kereskedelmi háború. Becslések szerint

a vámok önmagukban 1–2,4 százalékponttal vethetik vissza Kína GDP-növekedését 2025-ben, ami valószínűleg további gazdaságélénkítő lépésekre (költségvetési kiadások növelése, banki likviditás bővítése, esetleg a kötelező tartalékráta csökkentése) kényszeríti majd a pekingi vezetést.

Némileg enyhítheti a Kínára nehezedő nyomást, hogy versenytársai (pl. Vietnám) is magas vámokat kaptak, ami csökkentheti a helyettesítési lehetőségeket az amerikai piacon. 

Az Európai Unió reakciója hasonlóan határozott. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a lépést „súlyos csapásnak” nevezte a világgazdaságra, és kijelentette, hogy a blokk „ellenintézkedéseket készít elő érdekeink és vállalkozásaink védelmében, ha a tárgyalások kudarcot vallanak”. Az EU már korábban is bejelentett egy 26 milliárd eurós ellenlépéscsomagot, válaszul a korábbi amerikai acél-, alumínium- és autóvámokra, amely várhatóan április közepén lép életbe. Most egy második, még átfogóbb retorziós lista kidolgozása van folyamatban, amely május 15-től sújthatja az amerikai árukat. 

Franciaország és Németország különösen agresszív választ szorgalmaz. Emmanuel Macron francia elnök szerint az EU-nak készen kell állnia olyan opciókkal, mint az amerikai technológiai cégekre és szolgáltatásokra kivetett adók (pl. digitális szolgáltatási adó). Robert Habeck német alkancellár a helyzetet az „Ukrajna elleni agressziós háborúhoz” hasonlította, és „arányos” válaszlépést sürgetett. Az EU fontolgatja a blokk Anti-Coercion Instrument (ACI) nevű eszközének bevetését is, amely lehetővé teszi a kereskedelem, a szolgáltatások, a szellemi tulajdonjogok és a beruházások korlátozását olyan országokkal szemben, amelyek gazdasági kényszert alkalmaznak. Ez azonban egy utolsó mentsvárnak tekintett eszköz, amelyhez a tagállamok minősített többségének jóváhagyása szükséges. Az EU kereskedelmi miniszterei április 7-én találkoznak, hogy megvitassák a válaszlépéseket, miközben a Bizottság egy „term sheet”-en dolgozik, amely lehetséges engedményeket vázol fel egy esetleges tárgyalásos rendezéshez. 

Az USA szövetségesei is kritikusan reagáltak. Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök szerint a lépés „nem egy barát cselekedete”, és „szembemegy a két nemzet partnerségének alapjaival”. Japán kereskedelmi minisztere arra figyelmeztetett, hogy a vámok sérthetik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályait, bár hozzátette, Tokió egyelőre csak a „különböző opciókat” mérlegeli a válaszra. A szoros biztonsági kapcsolatok miatt Japánnak kevés a mozgástere az engedmények kicsikarására. Dél-Korea szintén jelezte, hogy sürgősségi intézkedéseket tervez az érintett vállalkozások támogatására. 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Trump figyelmeztetett: bármilyen külföldi retorziót további amerikai vámok követnek majd, ami egy veszélyes eszkalációs spirált indíthat el. Luca Paolini, a Pictet Asset Management vezető stratégája szerint „a »felszabadulás napját« a »megtorlás napja« fogja követni”. 

Konklúzió: bizonytalanság egy új kereskedelmi korszak hajnalán 

Donald Trump legújabb vámintézkedései egyértelműen új fejezetet nyitnak a globális kereskedelem történetében. A több évtizedes liberalizációs trendet megfordító példátlan mértékű protekcionista lépések súlyos gazdasági kockázatokat hordoznak az inflációtól a recesszióig, és komoly feszültséget szítanak az Egyesült Államok és legfontosabb kereskedelmi partnerei között. Miközben a Fehér Ház az amerikai érdekek védelmét és a gazdaság „felszabadítását” hirdeti, a világ egy potenciálisan pusztító és elhúzódó kereskedelmi konfliktusra készül, amelynek kimenetele és hosszú távú következményei ma még beláthatatlanok. Az elkövetkező hónapok és évek választ adnak arra, hogy a „felszabadulás napja” valóban fellendülést hoz-e Amerikának, vagy egy globális gazdasági öncsonkítás kezdetét jelenti-e. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: X