Az EU új metánszabályozása növeli a bizonytalanságot az LNG-exportőrök körében, amelyek már a hosszú távú szerződések hiánya miatt is aggódnak. Az energiaellátás biztonsága kulcsfontosságú, még akkor is, ha az unió elkötelezett a zöldcélok mellett, ezért érdemes odafigyelni, hogy az uniós energiapolitika ne riassza el a beszállítókat.
Az Egyesült Államok az Európai Unió legnagyobb cseppfolyósítottföldgáz-ellátója (LNG), így amikor Donald Trump bejelentette, hogy szeretné felszabadítani az országában rejlő hatalmas energiaforrásokat és bebiztosítani az USA domináns pozícióját a globális energiapiacon, az EU fellélegezhetett volna. A blokknak ugyanis mindenképp szüksége van az amerikai LNG-re, főleg annak fényében, hogy a célok szerint 2027-re szeretne teljesen leválni az orosz energiáról, illetve 2050-re elérni a kibocsátásmentességet (a földgáz és az LNG fontos átmeneti energiaforrás). Az amerikai elnök klíma- és energiapolitikája azonban áthúzhatja a számításokat – ezen a téren is…
Tavaly ugyanis az unió elfogadott egy metánszabályozást, amelynek célja, hogy az LNG-termelőket a gyártás során keletkező metánkibocsátás lehető legalacsonyabbra csökkentésére kötelezze. A rendelkezés értelmében a cégeknek monitorozni, rögzíteni és igazolni kell, hogy a tevékenységük során mekkora mennyiség keletkezik az üvegházhatású gázból, majd csökkenteniük kell a kibocsátásuk mértékét. Mivel azonban a földgáz cseppfolyósítása igen költséges folyamat, és a szabályozásban megkövetelt mérési és adminisztrációs feladatok, valamint a kibocsátáscsökkentés pluszkiadásokat jelent, egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy egyes LNG-vállalatok esetleg nem törekednek majd az új szabályozás betartására. Emellett az unió egyik zöldcélja, miszerint szeretné fokozatosan felfüggeszteni a földgáz használatát, szintén nem ösztönzi ezeket a cégeket, ráadásul Trump hivatalba lépése óta a zöldpolitika és a kibocsátáscsökkentés igencsak háttérbe szorult az Egyesült Államokban, így még csak a belső nyomás miatt sem kell igazodniuk. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, az jelentős mértékben fenyegetné az Európai Unió energiabiztonságát.
Az amerikai vállalatok már elindultak a kibocsátásmentesség felé
Jó hír, hogy a metánkibocsátás csökkentése együtt jár a hatékonyabb gyártással, tehát minél kevesebb metánt engednek a légkörbe, annál kevesebbet pazarolnak el a földgázból – így a gazdaságosabb gyártás lehetősége motiválhatja a cégeket, hogy a felmerülő pluszköltségek árán mégiscsak eleget tegyenek az elvárásoknak. A Fehér Ház zöldátállást nem támogató politikája ellenére erre van is törekvés a vállalatok részéről. Két meg nem nevezett iparági szereplő a Reutersnek úgy nyilatkozott, hogy folytatják a metánkibocsátás követését és csökkentését Washington megváltozott hozzáállása ellenére is. Egyikük jelezte:
Partnereink már több tízmillió dollárt fektettek a kibocsátáscsökkentésbe, és elkötelezettek amellett, hogy tovább folytassák azt.”
Fontos megemlíteni, hogy Trump hivatalba lépése után az amerikai környezetvédelmi ügynökség 31 intézkedés eltörlését kezdeményezte a Biden-kormányzat klímaintézkedéseihez kapcsolódóan. Ezek között az üvegházhatású gázok kibocsátásának bejelentési kötelezettségének a visszavonása is szerepel. Szakértők szerint azonban ezek a változtatások nem lesznek hatással az amerikai vállalatokra, amelyek az Európába és Ázsiába történő exportlehetőségeket keresik, hiszen a célrégiók klíma- és energiapolitikája nem változott, így az exportőrök valószínűleg továbbra is a nekik való megfelelésre fognak törekedni, hogy ne veszítsék el a piacaikat.
Az unió elbizonytalanítja beszállítóit?
Ezen biztató tendenciák ellenére az EU terve a földgáz alkalmazásának feladásáról veszélyes lehet, sok uniós vásárló ugyanis nem hajlandó hosszú távú földgázszerződéseket kötni, ami távol tarthatja az LNG-exportőröket. Ugyanakkor utóbbiaknak érdemes odafigyelniük a legutóbbi időszak európai fejleményeire, amelyek másról tanúskodnak.
Először is, a rövid távú ellátás biztosítása érdekében történt közös földgázvásárlás, amely bár a teljes igénynek csak a töredékét fedezte a keresleti csúcsidőszakban, Brüsszel sikerként könyvelte el, és egy újabb ilyen üzletet tervez. Másodszor: a tervek szerint külföldi LNG-kapacitásokba is befektetnének az ellátás biztosítása érdekében. Ezen két lépés mindenképp a földgáz melletti hosszú távú elköteleződésre utal.
A magas energiaárak miatt – amelyeket jelentősen befolyásol a földgázpiac – az Európai Bizottság még februárban javaslatot tett az európai vállalatok LNG-igényének összesítésén alapuló hosszú távú közös szerződéskötésre annak érdekében, hogy enyhítsék az áringadozás okozta bizonytalanságot.
Ki kell aknázni az EU közös vásárlóerejét a hosszabb távú szerződéses kötelezettségvállalások lehetőségének megvizsgálásával az árak stabilizálása érdekében”
– áll a tervezetben.
Látszik tehát, hogy ambiciózus zöldtervei ellenére mégiscsak az energiabiztonság marad az unió első számú prioritása. Itt megemlítendő, hogy a bevezetett metánszabályozás tényleges betartatása szinte lehetetlen lesz, hiszen ahogyan Alex Kerr, a Baker Botts energiajogásza fogalmazott, „a földgáz minden egyes molekuláját nem lehet megjelölni vagy a kútfejig visszakövetni, így az érintett termelőket nem lehet azonosítani”, ami biztosít némi mozgásteret a gyártóknak. Ugyanakkor a saját üzleti érdekeikből adódóan ők is törekszenek a kibocsátás visszafogására. Biztató lehet számukra továbbá, hogy az Európai Unió az utóbbi időben felismerte a hosszú távú kötelezettségvállalások előnyeit a földgázzal szembeni szigorú hozzáállás ellenére, ami csökkentheti a bizonytalanságot az exportőrök részéről.
A lényeg EU-s szempontból, hogy továbbra is megfontoltan, az ipari igényekre odafigyelve, a fogyasztókat a túlzott áremelkedéstől megóvva valósítsa meg a zöldcélokat, miközben a még sokáig fontos energiaforrást biztosító földgáz- és LNG-termelőket se bizonytalanítsa el, legalábbis amíg ezt a helyzet megkívánja.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: MTI/Czeglédi Zsolt
