Kiszivárgott Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter márciusban aláírt átmeneti stratégiai iránymutatása az Egyesült Államok katonai tevékenységét és prioritásait illetően. E szerint Kína és Tajvan védelme az elsőrendű kérdés, miközben az Oroszország jelentette fenyegetések elhárítását Európára bízzák.
Oroszország már csak másodrangú vetélytársa az Egyesült Államoknak, Pete Hegseth védelmi miniszter ugyanis fő prioritásként Kína feltartóztatását és Tajvan bekebelezésének megakadályozását nevezte meg mint az USA védelmi stratégiájának fókuszpontjait. Ez éles váltást jelent elődjéhez, Anthony Blinkenhez képest, aki Oroszországot első számú fenyegetésnek tartotta Amerikára nézve, míg Kínát „pusztán” kereskedelmi riválisnak.
Az újragondolt stratégia egy a Washington Post által megszerzett és Hegseth által aláírt átmeneti nemzetvédelmi stratégiai iránymutatásból derül ki, amelyet a védelmi minisztériumban köröztettek március közepén. A dokumentum Donald Trump azon elképzeléseit tükrözi, miszerint az USA-nak fel kell készülnie egy esetleges Kína elleni háborúra, és el kell hárítani a fenyegetéseket a közelkülföldön. Az utóbbi geopolitikai kifejezés érdekes módon az orosz stratégiai gondolkodásban gyökeredzik – eredetileg a volt szovjet tagköztársaságok területére vonatkozott –, a mostani amerikai stratégiai iránymutatásban pedig Grönlandra és a Panama-csatornára utal.
A dokumentum megerősíti az Egyesült Államok stratégiájának indo-csendes-óceáni orientációját: a katonai képességek nagy részét erre a térségre koncentrálják, a honvédelmi érdekek mellett. Ezt jól alátámasztja Hegseth Guamon tett látogatásakor elhangzott beszéde, amelyben úgy fogalmazott, hogy a csendes-óceáni szigeten szolgálatot teljesítő katonák az amerikai haderő „lándzsahegyei”. Emellett
a Pentagon haderőtervezési koncepciója is a Pekinggel való esetleges nagyhatalmi konfliktusra fog építeni, míg a Moszkva jelentette fenyegetések kezelését főként az európai szövetségesekre bízza.
Kína esetében a fő veszélyként a Tajvan elleni inváziót nevezik meg, amelynek esetében Washington szeretné elkerülni egy úgynevezett fait accompli állapot kialakulását – azaz egy olyan helyzetet, amely megtörtént vagy eldőlt, mielőtt az érintettek értesülhettek volna róla, így már nincs más választásuk, csak tudomásul venni és elfogadni azt. Tajpejt ennek szellemében és Trump kritikái alapján arra kérik, hogy a védelmi képességeire a jelenlegi GDP-arányos 2,5 helyett egyenesen 10 százalékot fordítson.
Eközben az európai szövetségeseket illetően
a fő elvárás, hogy az öreg kontinens védelmét elsőként a katonai szövetség európai szárnya lássa el – megtámogatva az amerikai nukleáris elrettentéssel.
A dokumentum szerint Európát a közös terhek fokozott megosztására kérik annak érdekében, hogy a NATO komoly elrettentést jelentsen Oroszországgal szemben abban az esetben is, ha az Egyesült Államok erőit egy számára elsődleges konfliktus egy másik régióban köti le. Ha a Hegseth-féle ideiglenes iránymutatás értelmében az USA kivonul a világ nagy részéből, az azt jelenti, hogy Tajvan kivételével feladja a második világháború vége óta biztosított biztonsági ernyőjét.
Az európai szövetségesekre gyakorolt nyomás mellett Washington azt is szorgalmazza, hogy a Közel-Keleten és Kelet-Ázsiában található szövetségesei jobban fejlesszék a katonai képességeiket, és fokozzák a szerepüket Oroszország, Észak-Korea és Irán elrettentése érdekében.
Továbbá a terrorizmus elleni általános akciók helyett olyan csoportokra helyezi a hangsúlyt, amelyek célja az ország elleni támadások végrehajtása. Így a Közel-Keleten és a Kelet-Afrikában aktív, a régió stabilitását veszélyeztető militánsok elleni küzdelem is háttérbe szorulhat.
Az Egyesült Államok biztonságát közvetlenül fenyegető veszélyekkel kapcsolatban a dokumentumból az is kiderül, hogy az USA a katonai erők aktívabb beavatkozását követeli a drogcsempészet, a határok védelme és a deportálások terén.
A Washington Post felhívja a figyelmet arra, hogy az átmeneti védelmi stratégia rendkívül sok hasonlóságot mutat a Heritage Foundation nevű agytröszt egyik 2024-es jelentésével. Ez nem feltétlenül meglepő, hiszen a konzervatív-republikánus orientációjú intézet dokumentumának egyik szerzője az az Alexander Velez-Green volt, aki jelenleg ideiglenesen a Pentagon egyik fő politikai tisztviselője. Bár Trump tagadta, a Project 2025 nevű írás jelentősen hatott az amerikai elnök politikáinak megfogalmazására és a kormányzat egyes tisztségviselőinek kinevezésére.
A Heritage Foundation a most napvilágot látott védelmi dokumentumhoz hasonlóan három problémát priorizál: Tajvan kínai megszállásának elhárítását, az USA védelmét, valamint a szövetségesek és partnerek nagyobb tehervállalását.
Hogy ezt a jelentést mennyire komolyan veszik az amerikai tisztviselők és katonai vezetők, az abból derül ki, hogy Garrick Harmon vezérőrnagy, az Africa Command vezető stratégája elmondta, azt javasolta a személyzetnek, hogy olvassák el az agytröszt által kiadott dokumentumot. Szerinte ugyanis annak ismerete segít megvalósítani a Pentagon iránymutatását, és egyfajta kiegészítésként szolgálhat a Hegseth által kiadott védelmi stratégiához.
Ha Hegseth és csapata e kiadott stratégiára épít, és szem előtt tart egyes gyakorlati megfontolásokat – így például a Mexikóval való együttműködés erősítését a fentanil elleni küzdelemben vagy bizonyos költségvetési tényezőket –, akkor megkezdődhet az amerikai stratégiai prioritások és védelmi erőforrások újragondolása, amire Michael O’Hanlon, a Brookings Institution védelmi és stratégiai tanszékének vezetője rámutatott.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
