Hogyan formálja át Németországot az új szövetségi kormány? 

A berlini kormányalakítási folyamatot mindig nagy várakozás övezi Németországban, hiszen a miniszterek személye alapvetően meghatározza az ország következő éveinek irányvonalát. Most sem volt ez másként. Az újdonsült kancellár, Friedrich Merz (CDU) mindenekelőtt a külügy és a gazdaság területére helyezte a konzervatív prioritásokat, míg a szociáldemokraták (SPD) a pénzügyi és a védelmi tárcát kapták meg.  

A kabinet kulcsfigurái 

A koalíciós tárgyalások során több lehetséges név is felmerült a kormányzati pozíciók kapcsán, eközben a közvélemény és a média türelmetlenül várta, hogy kiderüljön, pontosan kik vállalnak majd kulcsszerepet az új kabinetben. A végső megegyezés azt is mutatja, hogy mind a konzervatívok, mind a szociáldemokraták szilárd elhatározással kívánják érvényesíteni stratégiai prioritásaikat. 

Az átrendeződés konkrétan így néz ki: 

• Külügyminisztérium (CDU) 

A legnagyobb esélyes a tárca élére Johann Wadephul, aki eddigi parlamenti frakcióvezető-helyettesként komoly tapasztalatot szerzett a kül- és védelmi politikában. Ezzel a váltással a korábbi „feminista külpolitika” helyett inkább hagyományos, Washingtonhoz és Brüsszelhez erőteljesebben kötődő irány várható. 
A hírek szerint azonban Armin Laschet volt pártelnök is esélyes a posztra – neki hosszabb távú ambíciói vannak a nemzetközi színtéren. Egy kevésbé konvencionális jelölt lehet Jens Spahn, aki ugyan nem külügyi szakember, ám az Egyesült Államokban a republikánusokhoz fűződő kapcsolatai miatt tarthatja izgalomban a berlini találgatókat. 

• Védelmi Minisztérium (SPD) 

A szakmai és politikai körökben is népszerű Boris Pistorius szinte biztosan megőrzi a posztját. Ő az elmúlt évben – az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán – meglepően határozott, „héjább” védelmi politikát folytatott, és célul tűzte ki, hogy a német hadsereget „háborús bevetésre is alkalmas” állapotba hozza. Ez összhangban áll a koalíciós szerződés azon célkitűzésével is, hogy a biztonságpolitikára a korábbinál sokkal több forrást biztosítsanak. 

• Pénzügyminisztérium (SPD) 

A legvalószínűbb befutó Lars Klingbeil, az SPD jelenlegi társelnöke, aki a pénzügyi tárca vezetőjeként kapná meg a költségvetés irányítását, épp abban az időszakban, amikor mintegy 500 milliárd eurónyi tervezett infrastrukturális és védelmi beruházást akarnak végrehajtani. Ugyanakkor a koalíció másik esélyesként emlegetik Jörg Kukiest, a korábbi Goldman Sachs-vezetőt, aki Olaf Scholz távozása után rövid ideig már ellátta a pénzügyminiszteri feladatokat.  

• Gazdasági Minisztérium (CDU) 

Carsten Linnemann, a CDU gazdaságpolitikai főnöke és Friedrich Merz egyik legfőbb bizalmasa a német közép- és nagyvállalatok hőn remélt deregulációs fordulatát viheti tovább. Ő az erőteljesebb piaci liberalizáció, a rugalmasabb munkaerőpiac és a vállalkozóbarát adórendszer elkötelezett híve, ami merőben más vonal, mint amilyen politikát a zöld Robert Habeck vitt még gazdasági miniszterként. 

• Belügyminisztérium (CSU) 

A tárcát Alexander Dobrindt, Bajorország erős embere kaphatja, aki keményebb migrációs politikát, szigorúbb rendőri fellépést ígér. Ez jól illeszkedik ahhoz a koalíciós törekvéshez, hogy az illegális bevándorlást visszaszorítsák és komolyabb belbiztonsági reformokkal lépjenek fel. 

Az új kormány összetétele már önmagában is jelzi a súlypontokat: a CDU/CSU erős gazdasági- és külpolitikai, valamint rendészeti vonalat képvisel, míg az SPD a jóléti, fiskális és védelmi területen valósíthatja meg elképzeléseit. A nagy kérdés, hogy ez a két – olykor ellentétes – irány mennyire tud harmonikusan együttműködni. 

Valóra váltható-e a növekedési ígéret? 

Az új német kormány a koalíciós szerződésben egyértelműen lefektette: a gazdasági növekedést újra 1 százalék fölé kell emelni, sőt „jelentősen 1 százalék fölé”. A Handelsblatt elemzői szerint  

a közel 0,5 százalékos reálképességgel vegetáló német gazdaságot csak átfogó, struktúraátalakító reformokkal lehet visszahúzni a versenyképes országok sorába.  

Ehhez a koalíció a következő lépéseket vállalta: 

• Szigorú költségvetési keretek – vagy mégsem? 

A koalíciós dokumentum kimondja: „Minden projekt finanszírozási megkötés alá esik.” Ez a kitétel nagy szabadságot ad a pénzügyminiszter kezébe: gyakorlatilag bármilyen koalíciós tervezetet megakadályozhat, ha nincs rá költségvetési fedezet. 
Ugyanakkor már most látszik, hogy a „szigor” korlátos: a kormány célul tűzte ki, hogy a Schuldenbremse, vagyis az alkotmányos adósságfék szabályai bizonyos tételeknél (például védelmi kiadások, infrastrukturális különalap) tovább lazulnak. A védelmi különkeret (Sondervermögen) 500 milliárd euró pluszforrást jelent, de a pénzügyminisztérium becslése szerint 2029-ig még mindig 110 milliárd eurós hiány tátong a költségvetésben. 

• Adópolitikai újítások – „szuperleírás” és társaságiadó-csökkentés 

A német kormány egy igazi nagy adóreform ígéretével él: 2025 és 2027 között bevezetik a 30 százalékos degresszív, úgynevezett „szuperleírást” az új berendezések, felszerelések beszerzésére. Ez élénkítheti a német ipari beruházásokat, és a vállalkozók reményei szerint felrázhatja a stagnáló befektetői kedvet. 

További lépésként a társasági adó (Körperschaftsteuer) 2028-tól évi 1-1 százalékponttal csökkenne, míg 2032-re elérné a 10 százalékot a jelenlegi 15ről. Ez hosszú távon jelent nagy könnyebbséget a cégeknek, bár a szakértők szerint a teljes hatás csak évek múltán jelentkezik igazán. 

• Ellentmondásos támogatások 

Az agrár- és gasztronómiai szektor például adókedvezményeket kapna (többek között az Agrardiesel révén, illetve az éttermi áfa 19 százalékról 7 százalékra csökkentésével). A városi dolgozók pedig magasabb ingázási költségtérítésre számíthatnak, amelyet a kormány 2026-tól 38 centre emel kilométerenként. A közgazdászok azonban megkérdőjelezik ezeknek a lépéseknek a valódi növekedésösztönző hatását. 

Szabályozás, verseny, ipar: Merre fordul Németország? 

A koalíciós megállapodás egyik legfontosabb vállalása a német ipar és a középvállalati szektor helyzetének erősítése.  

A CDU és az SPD közeledni látszik abban, hogy bizonyos állami támogatások maradjanak, ugyanakkor konszolidálják is őket, hogy elkerüljék a pazarló, céltalan szubvenciókat. 

• Egyes támogatások folytatódnak 

A „Klimaschutzverträge” néven futó klímavédelmi iparági program például fennmarad, ami kiszámíthatóságot jelent a vállalatoknak. Ugyanakkor a kormány a nemzeti beszállítói felelősségről szóló törvényt (Lieferkettengesetz) megszünteti, ami a nagyvállalatoknak adminisztratív könnyebbséget hoz. A SPD ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az Európai Unió hamarosan egy sokkal szigorúbb, uniós szintű szabályozást vezethet be. 

• Közérthetőbb kartellszabályok 

Megmarad a korábbi, „kartelljogi szigorítás” néven emlegetett szabály, amely szerint a Bundeskartellamt akkor is léphet, ha a vállalatok piaci magatartása versenykorlátozó, és akkor is, ha ezt nem kíséri konkrét jogsértés (például kartellmegállapodás). A CDU a kampányban ennek enyhítését helyezte kilátásba, de a koalíciós partnerrel kötött kompromisszum ezt megakadályozta. 

• Egyelőre halogatott e-autó-támogatás 

A tisztán elektromos autók vásárlói támogatását még 2023 őszén törölték, azóta drámaian visszaestek az eladások. A koalíció nem zárja ki a visszavezetését, de a szerződésben csak általánosan „vásárlásösztönző” lépéseket ígér, részletek és költségvetési keret nélkül. 

Társadalmi nagyító alatt 

A koalíció komoly ígéretekkel állt elő a nyugdíjak és a szociális ellátás terén, miközben a migráció kérdésében erőteljesebb korlátozásokat helyezett kilátásba. 

• Nyugdíjreform, anyanyugdíj és „aktívrendszer” 

A kormány kitart a 48 százalékos nyugdíjszint rögzítése mellett, ami hatalmas költségterheket ró az államra. Ráadásul kiterjesztenék a „Mütterrente” (anyanyugdíj) jogát minden olyan anyára, aki gyermeket nevelt – függetlenül a születési évtől. Ez évente 4,5 milliárd eurós pluszterhet jelent a nyugdíjkasszának. 

Pozitívum, hogy aki a hivatalos kor felett is dolgozik, akár évi 2000 euró jövedelemig adókedvezményekben részesülne. Ez enyhítheti a szakemberhiányt. Ugyanakkor ellentmond, hogy fenntartanák a 45 ledolgozott év utáni – valójában már 63 éves kortól igényelhető – korengedményes nyugdíjat, ami demotiválhatja a hosszan tartó munkavállalást. 

• Új munkapiaci és szociális rendszer 

A minimálbérrel (jelenleg 12 euró) kapcsolatban a koalíció azt valószínűsíti, hogy 2026-ra ez 15 euróra emelkedik. Emellett a szövetségi közbeszerzések (Tariftreuegesetz) a jövőben csak olyan vállalkozásoknak kedveznének, amelyek kollektív szerződés szerint fizetnek. Ez a kis és közepes vállalkozásoknál megnehezítheti az alacsony képzettségűek foglalkoztatását. 

Az SPD célja a szociális ellátás (Bürgergeld, Wohngeld, Kinderzuschlag) egyesítésének egyszerűsítése, de a konkrét megoldásokat csak újabb „reformkomissziók” fogják kimunkálni, tehát a változások csak hosszabb távon várhatók. 

• Migráció: szigorítások és ellentmondások 

A koalíció ígéri a „rendezetlen migráció” visszaszorítását, és ennek részeként a határon való visszafordítást is célul tűzi ki, legalábbis ott, ahol a szomszédos országok (pl. Ausztria, Lengyelország) ebbe beleegyeznének. A realitás azonban kétséges, hiszen az európai jogrend kizárja az egyoldalú visszafordítást. 

A Nyugat-Balkánról eddig évente 50 000 főt fogadtak munkavállalási céllal, de ezt most 25 000 főre csökkentenék. A német építőipar és vendéglátás háborog emiatt, hiszen hosszú ideje támaszkodnak a balkáni szakmunkásokra. Közben a családegyesítést a menekültstátusszal rendelkezőknél két évig felfüggesztenék, és – a humanitárius okokból korábban bevezetett – ún. önkéntes befogadási programokat is leépítenék. A kritikusok szerint ez éppen a „rendezett migráció” esélyét rontja. 

Hadra készen vagy épp nyugodtan? 

Az orosz–ukrán háború jelentette fenyegetés újra a védelem és a NATO-irányú elköteleződés középpontjába helyezte Németországot. 

• Védelmi költségvetés: sok pénz, rugalmas tervek 

Bár a koalíciós szerződés nem rögzít fix GDP-arányos célokat (mint a korábbi 2 százalékos NATO-ajánlás), nagy mozgásteret nyit a hadseregnek: egy többéves modernizációs, beszerzési és fejlesztési program indul, amelyet nem köt gúzsba az éves költségvetési vita. Erre szolgál a 500 milliárd eurós külön védelmi alap. 

• Elvetett hadkötelezettség 

A CDU/CSU egy része felvetette a kötelező sorkatonai szolgálat reaktiválását, ám a végső tervekben ez nem jelent meg. Az ellenzők szerint a modern hadviselésben a minél magasabb fokon kiképzett, professzionális haderőn van a hangsúly, plusz a munkaerőhiányt tovább rontaná, ha sok fiatalt kivonnának a gazdaságból. 
A biztonságpolitikai szempontból azonban felmerül: vajon hogyan lesz meg a NATO-kötelezettségeken belül a létszámnövelés? A hadsereg jelenleg 180 000 katonával működik, a célszám 250 000 körül lenne. Ekkora bővítéshez erőteljes toborzási kedvezmények és pótlólagos anyagi ráfordítás szükséges. 

• Új külpolitikai stílus és szövetségi háló 

A külügyminisztérium új vezetőjétől eltolódást várnak a transzatlanti kapcsolatok, valamint az Európai Unió felé. A Washingtonban és Brüsszelben jó kapcsolatokkal rendelkező jelöltek (Wadephul, Spahn, Laschet) mind a NATO-együttműködés és az EU-s szintű határvédelem erősítésének hívei. A gazdasági szankciók és a fegyverszállítások ügyében azonban további viták várhatóak Berlinen belül is. 

Digitális forradalom vagy a papírhegyek folytatása? 

A koalíció egyik fontos ígérete, hogy „modernizálja Németországot”: a digitalizációt új rangra emeli, és egyesíti a széttagolt hatásköröket. 

• Digitális és államreform-minisztérium 

Az eddigi Közlekedési és Digitális Minisztérium helyett egy valóban önálló, kibővített jogkörű intézmény jönne létre, amely felelős lenne a közigazgatási digitalizációért és a digitális infrastruktúráért. A részletek azonban homályosak: nincs még szó sem a külön büdzséről, sem a pontos hatáskörökről. A szakértők szerint kulcsfontosságú lenne, hogy ez a tárca valós, központosított felhatalmazást kapjon. 

• Bürokráciacsökkentés: nagy szavak, régi ígéretek? 

A koalíció 25 százalékkal, azaz mintegy 16 milliárd euróval kívánja csökkenteni a gazdaságra háruló bürokratikus terheket, és 10 milliárd eurót faragna le a polgárok, illetve az államigazgatás saját bürokratikus költségeiből is. E cél érdekében bizonyos statisztikai jelentési kötelezettségeket felfüggesztenek, csökkentik a felhasználandó nyomtatványok számát, a cégeknek nem kell többé nyugtát nyomtatni minden tételről (Bonpflicht). 

A kritikusok ugyanakkor rámutatnak: már a korábbi kormányok is tettek hasonló vállalásokat, s a megvalósítás többnyire a tartományi hatáskörök és a szövetségi szint közti egyeztetéseken akadt el. 

• Infrastruktúra: cél a hálózatok megújítása 

Az autópályák, a vasútvonalak és az energiahálózat felújítására – a szövetségi kormány ígérete szerint – előrehozott, többéves finanszírozást biztosítanak. A vasútnál például létrehoznának egy „DB InfraGO” nevű különálló infrastruktúra-részleget, bár a teljes függetlenedés a Deutsche Bahn holdingtól egyelőre nem valósul meg. 
Az energiapiacon a legnagyobb újdonság, hogy 5 centtel kívánják csökkenteni a háztartások és a vállalkozások villamosenergia-költségeit kilowattóránként, például adó- és hálózati díjcsökkentésekkel. Ez évi 18 milliárd eurós költségvetési kiesést jelentene, de hosszú távon erősítheti a gazdasági versenyképességet. 

Összegzés 

Az új német koalíció a következő években nagyszabású, ambiciózus reformokkal szeretné felrázni az országot a gazdasági megtorpanásból, s egyben megválaszolni a társadalmi kihívásokat. A pénzügyi ösztönzés, az adócsökkentés és a bürokrácia visszanyesése hozzájárulhat a növekedéshez és a vállalkozói kedv fokozásához. A szigorúbb migrációs és belbiztonsági lépések, valamint az óvatosan modernizált védelmi és külpolitika azt mutatja, hogy a belső rend és a külső biztonság is központi elem. 

Ugyanakkor a kritikák szerint a lazuló adósságfék, a rendkívüli kiadások és a bővülő szociális ígéretek sok pénzt vihetnek el, miközben számos reformponthoz „reformbizottságokat” hoznak létre – így a gyakorlati megvalósítás késlekedhet. Mindenesetre Berlinben most minden tekintet az új kormányra szegeződik: el tudják-e kerülni a költségvetési bukkanókat, sikerül-e kezelni a növekvő társadalmi feszültségeket, s vajon képesek lesznek-e újra növekedési pályára állítani Európa vezető gazdaságát? A következő hónapok válaszai meghatározhatják Németország, és talán az egész unió jövőjét is. 

(Források: Politico; Handelsblatt)

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime