Friedrich Merz, a februári előre hozott választásokon győztes CDU/CSU (uniópártok) kancellárjelöltje bejelentette, hogy a harmadik helyezett SPD-vel mindenben megállapodtak, és előreláthatólag május 6-án léphet hivatalba Németország új CDU/CSU–SPD kormánya (fekete–vörös koalíció). 1949 óta az ötödik, az 1990-es újraegyesítés óta pedig a negyedik német kormány állhat fel ebben a formációban. 

A február 23-i választást követően Merz szinte azonnal az előző ciklus jelzőlámpa-koalícióját (SPD–Zöldek–FDP) vezető SPD-vel kezdett tárgyalásokba. A logikája egyszerű volt: már a választások előtt kijelentette, hogy nem hajlandó belemenni a németektől kultúraidegen hárompárti kormányzásba. Kétpárti koalíció pedig vagy az SPD-vel, vagy az AfD-vel volt lehetséges, ugyanis a Bundestagba bejutott Zöldekkel és a Baloldallal nem lett volna meg az uniópártok többsége.

Az AfD-vel való együttműködést kategorikusan kizárta minden politikai párt, fenntartva a vele szemben meglévő politikai tűzfalat (Brandmauer). Hosszas tárgyalásokat követően április 9-én Merz bejelentette, hogy sikerült megállapodni és már csak az érintett pártoknak (CDU, CSU, SPD) kell aláírnia a tervezetet, és ezt követően sor kerülhet a kancellár és kormánya Bundestag általi megválasztására, kinevezésére és beiktatására. A három érintett párt közül eddig csak a CSU írta alá a megállapodástervezetet, a CDU pártértekezletet hív össze, az SPD pedig kéthetes konzultációba kezd ennek érdekében. 

A tárcák felosztását elnézve nem meglepő, hogy a politikai tradíciókat követve a győztes párt, ez esetben a CDU kapta a legtöbbet, három lesz a kisebbik uniópártnak, a CDU-nak, míg az SPD 7 terület felett fog őrködni. 

Érdemes kiemelni, hogy 6 évtized után vezetheti a külügyminisztériumot CDU-s politikus, emellett megkapták az egészségügyet, az oktatást, a közlekedést, a családügyet, az energetikát, a gazdaságot és az újonnan létrehozott digitális ügyekért felelős tárcát. A CSU a belügyet, a mezőgazdaságot, valamint a szintén új tudományos és űrkutatási tárcát irányítja, emellett a kancellári hivatal vezetése is náluk lesz. 

Az előző kabinetet vezető SPD elégedett lehet, ugyanis 7 tárcát is megkapott, köztük a fajsúlyánál fogva jelentős pénzügyit és védelmit, emellett hozzájuk fog tartozni a munka- és szociális ügyi, a környezetvédelmi, az igazságügyi és a fogyasztóvédelmi, a fejlesztési és az építésügyi minisztérium. Ha azt nézzük, hogy a csupán 16,4 százalékos eredményt felmutató SPD 7 tárcát kap, akkor nem kérdés, hogy melyikük a tárgyalások igazi nyertese: az uniópártok ugyanis együttesen is csak 11 minisztert adnak majd. 

A végleges névsort a konkrét miniszterjelöltekről az elkövetkező hetekben hozzák nyilvánosságra. 

Összességében hat és fél héttel a parlamenti választást követően megsüvegelendő, hogy máris megállapodásra jutottak a pártok, de ennek megvolt az ára. 

Amennyiben a gyorsaságot nézzük, akkor Merz minden bizonnyal helyesen járt el, és ha a cél az AfD minden áron való kiszorítása volt a hatalomból, akkor szintén sikert könyvelhet el a vélhetően következő német kancellár. 

Ha azonban a végeredményt tekintjük, a koalíciós tárgyalások során az SPD taktikázott ügyesebben, ráadásul a kikényszerített kompromisszumok miatt Merz a pártja és a támogatói felől is jelentős elfogadottságbeli veszteségeket könyvelhetett el hivatalba lépése előtt. 

Merz rá volt kényszerítve a kompromisszumokra, mivel bár a CDU/CSU nyert a választásokon, ez a siker nem volt áttörő: a 28,5 százalékos győzelem a története második leggyengébb eredménye (a legrosszabb a 2021-es 24,1 volt), ami nagyban köszönhető az AfD előretörésének és stabilan a második legerősebb politikai erővé válásának (20,8 százalékos választási eredménnyel). 

Egy ilyen kontextusban logikusan következett, hogy a kiábrándult szavazók másban, a közvélemény-kutatások szerint az AfD-ben találták meg a pártjukat: a friss felmérések szerint ugyanis fennállása során első alkalommal az AfD támogatottságban beérte az uniópártokat. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons