Narendra Modi indiai miniszterelnök vitába keveredett a regionális tamilnádui kormánnyal, mivel a tamilok úgy érzik, Újdelhi megpróbálja ráerőltetni a hindi nyelvet a déli állam iskoláira – ezt a vádat a szövetségi kormány tagadja.
A hírre először az India-barátsággal nem vádolható Aljazeera portálján bukkantunk, amely előszeretettel nagyította fel a problémát. De a hindi nyelv körüli feszültségekről és a dél-indiai államok ellenállásáról beszámolt az India Today vagy a News Meter is, felvetve a kérdést:
vajon a nyelv egyesíti vagy megosztja ezt az országot?
Miért vált ki a hindi nyelv észak–déli megosztottságot?
Ismét kirobbant egy több évtizedes viszálykodás a hindi nyelv állítólagos kényszerítése miatt Tamilnádu állam déli részén, ugyanis a központi kormány vitába keveredett Muthuvel Karunanidhi Stalin vezette helyi adminisztrációval a nyelvhasználatról. A miniszterelnök az április elején a Tamilnáduban tartott nagygyűlésen gúnyolódott a regionális Dravida Munnetra Kazhagam (DMK) párt vezetőin, mert a leveleiket a központba angolul írják, nem pedig tamilul. Az egész szócsata utcai tiltakozások sorozatává fajult, mivel azzal is vádolják a Modi-kormányt, hogy visszatartják az oktatási forrásokat.
Persze nincs egyszerű dolga a mindenkori indiai kormánynak, hiszen a világ legnépesebb államában az alkotmány 121 nyelvet ismer el, amiből 22 hivatalos. A nyelvoktatással foglalkozik az ország nemzeti oktatáspolitikája is, amelyet 1968-ban vezettek be, és 2020-ban frissítettek. Ennek a lényege, hogy az északi, hindi nyelvű államoknak hindit, angolt és egy harmadik indiai nyelvet kellett tanítaniuk az iskolában – lehetőleg egy dél-indiait, míg a nem hindi nyelvűeknek a helyit, a hindit és az angolt.
A háromnyelvű oktatáspolitika szándéka láthatóan az volt, hogy a hindi legyen a kapcsolattartás nyelve, hiszen ezen Indiában 520 millióan beszélnek, vagyis a teljes lakosság több mint 40 százaléka. Ehhez képest a tamil az ötödik helyen áll, 69 millió ember beszéli, vagyis a lakosság valamivel több mint 5 százaléka.
A hindi az indoárja, míg a tamil a dravida nyelvcsaládból származik. Tamilnádu szomszédos államaiban is dravida nyelveken – telugu, kannada, malajálam – beszélnek.
A három nyelv oktatása azonban a gyakorlatban sokszor nem a tervek szerint működik. Míg a legtöbb nem hindit beszélő államban tanítják a hindit, a legtöbb hindit beszélőben viszont harmadikként a holt nyelvnek minősülő szanszkritot választották.
A 2020-as módosítás már nem kötelezi az államokat, hogy a hindit válasszák, de még ez is elfogadhatatlan volt Tamilnádu számára, ahol az iskolákban csak két nyelvet oktattak, a tamilt és az angolt. Az államban régóta érvelnek amellett, hogy a gyerekeknek mindössze két nyelvre van szüksége, a tamilra – az anyanyelvükre – és az angolra, amely egy globális kommunikációs nyelv. Szerintük a háromnyelvű modellel csak a hindinek a nyelvi elnyomását érik el.
Egészen a közelmúltig – bár nem értettek egyet Tamilnáduval – a szövetségi kormányok pártokon átívelően szemet hunytak a háromnyelvű formula megtagadása felett.
Most viszont az ország oktatási minisztere, Dharmendra Pradhan bejelentette, hogy több mint 2000 milliárd rúpiát (232 millió dollár) tart vissza Tamilnádu oktatási forrásaiból azzal indokolva, hogy ennek az államnak is végre kell hajtania a nemzeti oktatási politikát és annak háromnyelvű modelljét, ha pénzhez akar jutni.
Tamilnádu részéről azzal érveltek, hogy a pénzeszközök visszafogásával a szövetségi kormány árt az állam oktatási rendszerének, amely az egyik legsikeresebb Indiában. A déli államban ugyanis az írástudók aránya több mint 82 százalék, ami magasabb a 73 százalékos országos átlagnál. Indiában itt vezették be elsőként a kormány által finanszírozott déli étkezést, amelyet országosan csak négy évtizeddel később fogadtak el. Ennek az ötletnek volt köszönhető, hogy megnövekedett az iskolai beiratkozási arány.
Itt egyébként az 1930-as években erősödött meg a tamil nacionalizmus. Az emberek büszkék akarnak lenni a nyelvükre, ami segített is mozgósítani őket. Az első jelentős hindiellenes tüntetések 1937-ben törtek ki, amikor még a brit gyarmati uralom alatt a tartományi kormány kötelezővé tette a hindit az iskolákban. A tiltakozások több mint két évig tartottak, 1200-nál több embert börtönöztek be, mire a britek visszavonták a rendeletet. Ezek az események 1948-ban megismétlődtek – ezúttal már a független Indiában.
Nem csoda, hogy Modi Bharatiya Janata Pártja – amely hagyományosan a legerősebb az ország északi és nyugati részén – soha nem is szerzett többséget, és a nyelv India más részein is érzékeny kérdés.
A történetben az az érdekes, hogy Tamilnádu nyelvoktatáshoz való hozzáállása sem feltétlenül segítette a tamil nyelv népszerűségét. A népszámlálások összehasonlítása ugyanis azt mutatja, hogy 1991 és 2011 között Tamilnáduban a csak tamilt beszélők aránya 84,5-ről 78 százalékra csökkent, miközben az angolul beszélőké nőtt. A tamilt nagyrészt a politika területén használják, de ha az oktatásról van szó, akkor egyre nő a kereslet az angol nyelvű iskolák iránt.
